2020. február 24., hétfő

A “hirtelen fellendült cigányellenállásról” (Miskolc, Sály, Budapest ..)





Kép: Budapest, 2020.02.23. a gyöngyöspataiak igazságáért 

Azt mondják, munkásosztály már nincs. Holott van az, jobban mint valaha, csak ma már nem a “kalapácsos embert” jelenti, hanem minden (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozót.

A köztulajdon a világban globális mértékben is eltűnőben; a társadalmak pedig összes különbözőségük ellenére két alapvető osztályra tagozódnak: saját munkaerejük eladására kényszerültekre és a munkaerő értékteremtésének lefölözéséből élőkre. 
Utóbbiak, birtokolván a politikai felépítményeket, szüntelenül támadják előbbieket (a munkabér csökkentése, a szociális rendszerek átalakítása, a közszolgáltatások megszüntetése, az állami tulajdon privatizációja, a tőketerhek csökkentése, stb) az előbbiek rovására. 
A munkásosztály persze harcol - szervezeteivel együtt -, számos sztrájk, tüntetés (és az osztályharc egyéb formája) bizonyítja nálunk és szerte a Földön.

A nemzetközi munkásosztály – a tőkével szemben azonos érdekei miatt – egy és oszthatatlan, mégha ideológialag nem is egységes. Ennek a nemzetközi munkásosztálynak része a magyar, a magyarnak pedig a cigány. 

A romák helyzete azonban különleges, a hátrány megduplázott: kizsákmányolt és elnyomott is egyben, mint megannyi nép – ezért is kell a munkásmozgalomnak megkülönböztetett figyelemmel fordulnia feléjük, az érdekazonosság mellett: a magántulajdon helyett köztulajdont, a tőkés profit felszámolását, a magánzsebek helyet a haszon közcélokra fordítását az azt megtermelők/létrehozók javára.

Az utóbbi hetek eseményei világosan mutatják, hogy a roma tömegek jogos felháborodása, sőt akár spontán szerveződése nemcsak a provokációk miatti aggodalmaskodókat cáfolja, hanem öntudatra ébredését is jelzi.

Azonban ahogyan a “munkásosztály felszabadítása saját műve kell, hogy legyen”, ugyanúgy a romák felszabadítása is saját művük kell legyen. 
Ehhez minden szolidaritást, segítséget meg kell kapjanak – egyénileg és szervezetileg – a nemroma, a munkásosztályt, -mozgalmat magukénak valló szervezetektől és egyénektől.

«Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten sem vezér;
Mun
kások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!» (az Internacionálé második versszakából)

(a IV. Internacionálé magyar hívei)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.