Megálljt a palesztin nép lemészárlásának! (a CORQI nyilatkozata)

 

Az utóbbi 75 év történelmi kontinuitásába írták bele palesztin nép tragédiájának újabb fejezetét, amihez az emberiség ma asszisztál.  

Az amerikai, brit, és az SZU sztálinista bürokráciája ellenforradalmi szentszövetsége eredményezte Palesztina felszabdalását  a világrend fenntartása érdekében, együtt valósítva meg, az ENSZ 181-es határozatával 1947. nov. 29-én megpecsételve. A határozat megtagadta a palesztin nép jogát, hogy saját sorsáról önmaga döntsön, két államra osztotta Palesztinát, benne az «arab államra», amely persze soha nem született meg.  

Az ezt követő minden úgynevezett «béketerv», Camp Davidtől az 1993-as Osloi-ig a palesztin nép önrendelkezésének tagadásán alapult. Ugyanígy ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsa fedte el a palesztin nép ellen folyó agressziót. Ezért nevetségesek a «szocialista» Internacionálé és a volt sztálinista pártok felhívásai a «nemzetközi jog », az ENSZ-határozatok betartására, mert hiszen éppen a nagyhatalmak és ez az ENSZ teremtette «nemzetközi jog» áldozata lett a palesztin nép.

Jellemző, hogy a jeruzsálemi Sheikh Jarrah negyedből Izrael állam által elűzendő családok 1948-ban telepedtek oda, miután Jaffából és Haifából űzték el őket. Ahogyan palesztin aktivistáink írják: «Sheikh Jarrah tragédiája teljes egészében jellemzi egész Palesztina tragédiáját 1948 óta». Igazuk van, a cionizmus logikája az, hogy mindig több palesztint tüntessen el innen, hogy tagadja meg létüket is, hogy vérrel szankcionálja a nemzeti jogok követeléséért folyó tüntetésekért

Izrael állam politikája nem Netanyahu saját találmánya, mégha tovább is megy, mint elődei. Ennek az 1948-ban létrehozott államnak a természetéből fakad a Nakba folyamán 850 ezer palesztin kiűzése városaikból és falvaikból. Gyarmatosító, teokratikus állam, létrehívása óta diszkrimináción és a palesztin nép elüldözésén alapul.

A marxisták számára a cionizmus mindig reakciós folyamat volt, idegen az európai elnyomott zsidó lakosság köreiben, s hátat fordított a jogegyenlőségért vívott demokratikus küzdelmeknek.1945 után, a náci rezsim által megsemmisített 6 millió zsidó tragikus halálának csalárd felhasználásával a Közel-Kelet imperialista politikájának eszköze lett.

«Csapda» a zsidó populáció számára a – gyakran erőltetett – Palesztinába emigrálás, mert Izrael állam minden szakaszában egyre inkább (leginkább az amerikai) imperializmus kiegészítő eszközzé vált.  Az egész világ tudja, hogy az USA finanszírozása, fegyverei nélkül Izrael nem lenne képes ilyen politikát folytatni: évente 3,8 milliárd dollár mint katonai segítséget kap, 8 milliárd dollár garantált kölcsönként. Egyre inkább katonai bázis jellegét ölti a Közel-Keleten.

Ezért aztán nem meglepő, hogy ebben a témában is, mint annyi másban, a Biden-adminisztráció Trump politikáját folytatja. Trump proklamálta: «Jeruzsálem Izrael állam fővárosa», Biden jóváhagyta úgy nyilakozva, hogy «Izraelnek joga van védekezni» A gyarmatosító állam örök refrénje. Netanyahu ennek nevében szervezte fanatizált telepesek hordáira támaszkodva Jeruzsálem «etnikai tisztogatását». A Biden adminisztrációt támogatja minden imperialista állam kormánya: Macron Franciaországban, Merkel Németországban, Johnson Nagy-Britanniában, stb. és persze az Európai Bizottság is szokása szerint egyenlőségjelet téve az agresszor és áldozata között. Merkel csakúgy, mint Macron intézkedéseket hozott, hogy betiltson minden szolidaritást a palesztin néppel.

A palesztin nép tragédiája fényt vet az Arab Liga és a régió minden rezsimére is – kivétel nélkül, az Öböl olajmonarchiáitól az «arab nacionalista» rendszerekig. Mind a palesztin forradalom elleni szerepét játsza. A libanoni rezsim diszkriminálja a palesztin menekülteket, Sissivel, az egyiptomi véreskezű marsallal együtt a gázai blokád kulcsai, a marokkói királyság, amely a közelmúltban «normalizálta» diplomáciai kapcsolatait hivatalossá téve a legrégebbieket. Akárhogyan beszéljenek a jelenben vagy  a múltban, ezek a rendszerek a palesztin népnek nem szövetségesei, hanem hóhérai.

Az 1948 óta elkövetett árulások és tragédiák ellenére a palesztin nép soha nem adta fel nemzeti jogait. A blokád alatti Gázától a felaprózott Ciszjordániáig, a menekülttáboroktól Jeruzsálemig, a «’48-as területek» palesztin felkelésein át Haifában, Umm Al-Fahmban, Lodban, stb., újra és újra bizonyságot tesz a palesztin nép egységének kimutatásáról, nemzeti és demokratikus vágyairól.

S mivelhogy törekvései beleütköznek az apartheid államba, a világ imperializmusába és a neki behódolt korrupt rezsimekbe, a palesztin népnek nem lehet más szövetségese, csak a nemzetközi munkásosztály és az elnyomott népek. Mert nekik is azzal a barbársággal kell üközniük, amelyet a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rothadó rendszer túlélése generál. Itt található az egész világ munkásszervezeteinek felelőssége, hogy feltételek nélkül sorakozzon fel a palesztin nép oldalán.

Az utóbbi időben az izraeli zsidó lakosság köréből – bizonyos, hogy minoritás – erős reagálás érkezett a palesztin nép elleni mészárlás ellen. Ahogyan a neves emberjogi szervezet, a B’tselem jegyzi meg : «A Jordán folyó és a Földközi-tenger között – ez apartheid». Ahogyan 60 zsidó középiskolás, aki visszautasította a hadseregben való szolgálatot, ezt nyilatkozta:«Azt kérték, hogy öltözzünk vérfoltos egyenruhába. A rothadó alapokra épített izraeli társadalom a Nakbával  és a megszállással az élet minden szegletét befonja rasszizmussal, politikai gyűlőletbeszéddel, rendőrségi brutalitással».

Napjainkban a «polgárháború» eshetősége fennáll. A bombázások után az izraeli vezetés újabb földi támadást tervez a gázai övezet ellen.

Soha nem volt igazabb, hogy az egyedüli demokratikus megoldás az, amit a palesztin nemzeti mozgalom fogalmazott meg alapításakor – mielőtt vezetői kijelentették az úgynevezett «béketárgyalások» során, hogy az «elévült». Egyetlen palesztin államot, világit, demokratikust az egész történelmi Palesztina területén, amely garantálja a jgegyenlőséget minden állampolgára számára, akármilyen is legyen eredete, vallása.

A CORQI, a IV. Internacionálé újjászervezési bizottsága arra szólítja szervezeteit és aktivistáit, hogy vegyenek részt az egész világban azokban a mobilizációkban, amelyek azonnali megálljt kiáltanak a palesztin népet érő mészárlásra:

•   • Leállítani a palesztin tüntetőket érő megtorlásokat!

•   • Azonnal megállítani Gáza bombázását, nemet a földi offenzívára!

•   • Véget vetni az elűzéseknek Sheikh Jarrah-ban!

•• Szabadságot a palesztin népnek! A visszatérés jogát minden menekültnek!

 

2021. május 14.

(a IV. Internacionálé újjászervezési bizottságának nyilatkozata)

(Kép: Gáza bombázása 2021.máj.14.)