Bagram, egy nagy falat, ami megakad az amerikai imperializmus torkán

Afganisztán

 A L'Internationale 40.sz. 

Imperializmus és az expanzió változatlan paradigmája

Az imperializmus nem egy opcionális „politika”, hanem a kapitalista rendszer strukturális „szükséglete” monopol-pénzügyi szakaszában. Az imperializmus a kapitalista rendszer legmagasabb és inherens szakasza, amelynek lényege a háborúban, az agresszióban, a megszállásban, a nemzetek kifosztásában és kizsákmányolásában kristályosodik ki. Ahhoz, hogy elkerülje belső ellentmondásait és folyamatos válságait, beleértve a csökkenő profitrátákat, ez a rendszer állandó terjeszkedést igényel új piacok, olcsó erőforrások és befolyási övezetek felé. Ez a terjeszkedés eredendően véres katonai háborúkkal, katonai agresszióval, beavatkozásokkal, államok megdöntésekkel, megszállásokkal és strukturális instabilitás megteremtésével jár. Afganisztán legalább fél évszázada áldozata az imperialisták és a gyarmati hatalmak ragadozó politikájának.

Donald Trump legutóbbi kijelentései – „Ha Afganisztán nem adja vissza a bagrami légibázist azoknak, akik építették, az Amerikai Egyesült Államoknak, ROSSZ DOLGOK FOGNAK TÖRTÉNNI” – nem mások, mint a fenyegetések, a zaklatás és az imperialista unilateralizmus nyelvezetének ismétlése, amelyek leleplezik az amerikai politika valódi arcát. Ezek a szavak csupán a hegemónia ugyanazon logikájának folytatásai, amely 2001-ben a „terrorizmus elleni háború” hamis ürügyén a pusztulás szélére vezette Afganisztánt.

Az amerikai imperializmus Donald Trump alatt, azzal a folyamatos fenyegetéssel, hogy Kanadát az Egyesült Államok 51. államaként annektálja, Grönland elfoglalására tett kísérleteivel, Panamára gyakorolt ​​nyomással, hogy megszerezze a Panama-csatorna irányítását, Gáza övezet kiürítését és az Egyesült Államoknak való átadását szorgalmazza egy álomszerű, jövedelmező turisztikai övezet kiépítése céljából, modern fegyverek értékesítésével és pénzügyi támogatással az ukrajnai háború folytatásához, Izrael finanszírozásával és felfegyverzésével a palesztin népirtáshoz, valamint Izrael Libanon, Szíria, Jemen, Irán és Katar elleni támadásainak és agressziójának támogatásával, hadihajók és katonai erők venezuelai partokra küldésével Maduro megválasztott kormányának megdöntésére, és végül, most már Afganisztán újbóli megszállásának fenyegetésével, tükrözi az amerikai imperializmus tőkefelhalmozási, valamint gazdasági és politikai hegemónia iránti természetét.

Az amerikai imperializmus ezen háborúskodó és ragadozó politikájának, valamint a magántulajdonon és az igazságtalan termelési kapcsolatokon alapuló teljes kapitalista rendszernek a világ munkásosztályára és dolgozó osztályaira irányulnak a szörnyű gazdasági, geopolitikai és osztálykövetkezményei. A Trump-adminisztráció katonai, gazdasági és geopolitikai megközelítései, mint a vadkapitalista rendszer kiemelkedő képviselője, azt mutatják, hogy az amerikai imperializmus és NATO-partnerei továbbra is halálos játékot űznek riválisaikkal Ukrajna, a Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika és most Afganisztán népének csontjai felett, és ezen az úton még az általa ápolt fundamentalista erőket és terrorista csoportokat is felhasználja.

Bagram stratégiai jelentősége a hidegháborúban és azon túl

Az afganisztáni Parwan tartományban található Bagram légibázis több mint egy katonai bázis; geopolitikai szimbólum. Építését a Szovjetunió kezdte meg az 1950-es években, a hidegháborús verseny részeként, és az akkori afgán kormány megsegítésére. Az 1979-es szovjet katonai invázió után azonban ez a bázis a hadsereg fő logisztikai és operatív központjává vált, és kulcsszerepet játszott a régió uralásának eszközeként.

A szovjet kivonulás után a bázis Najibullah szovjet bábkormányának, 1992 és 1996 között pedig a mudzsahedin iszlám kormányának és a pakisztáni, nyugati és arab kormányok által támogatott haduraknak az ellenőrzése alá került. A mudzsahedin kormány 1996-os bukásával a bázist a tálibok vették át, és hazai és nemzetközi terroristák kiképzőközpontjává vált.

Az Egyesült Államok 2001. októberi inváziójával azonban Bagram ismét egy külföldi nagyhatalom katonai hatalmi központjává vált. A 77 négyzetkilométeres bázis két, több mint 3000 méter hosszú kifutópályával rendelkezik, és több mint 100 vadászgép, köztük B-1B és B-52 stratégiai bombázók telepítésére alkalmas. A NATO jelenlétének csúcspontján a bázis „mini katonai várossá” vált, több mint 10 000 amerikai és NATO-személyzettel, egy nagy, guantánamói stílusú börtönnel, étteremláncokkal, tekepályákkal, valamint fejlett kommunikációs és kémlétesítményekkel. Két évtizeden át Bagram volt az Egyesült Államok és a NATO bombázásainak, éjszakai rajtaütéseinek és kegyetlen kihallgatásainak koordinációs központja.

Most Trump és háborús uszító köre alig várja, hogy visszaszerezze ezt a stratégiai bázist. Az Egyesült Államok azon állítása, hogy a bázis most Kína szolgálatában és megszállásában áll, vagy hogy az Egyesült Államoknak szüksége van rá a „terrorizmus elleni küzdelemhez”, egy nagy és ismételt hazugság. Az elmúlt két évtized története bebizonyította, hogy az amerikai katonai és hírszerző jelenlét Afganisztánban nemcsak hogy nem irtotta ki a terrorizmust, hanem objektív szegénységi, bizonytalansági és instabilitási feltételeket teremtett, platformot biztosítva több mint 22 új terrorszervezet növekedéséhez és elterjedéséhez. A terrorizmus elleni harc jelszava jövedelmező üzlet az amerikai imperializmus számára, és ürügy befolyásának és hegemóniájának kiterjesztésére.

Az Egyesült Államok elhamarkodott és szégyenteljes kivonulása 2021 augusztusában, valamint Bagram tálibok általi elesése súlyos csapást mért az amerikai imperializmus nemzetközi presztízsére. Donald Trump mind a választási kampánya során, mind most mindig a Biden-kormányzatot hibáztatja Amerika afganisztáni vereségéért, katonai erőinek szégyenteljes kivonásáért a bagrami bázisról, valamint több mint 80 milliárd dollár értékű katonai felszerelésnek a táliboknak való átadásáért. Ezért a Trump-kormányzat Bagram visszafoglalására irányuló erőfeszítése nem csupán stratégiai cél, hanem kísérlet az elvesztett hitelesség visszaszerzésére és az erő demonstrálására.

Pénzügyi megállapodás a nemzeti szuverenitásért és a háborús gazdaságért cserébe

A pakisztáni média beszámolói szerint az Egyesült Államok és a tálibok havi 300 millió dolláros kifizetésről tárgyalnak a táliboknak Bagram használatáért cserébe. Ez a háború politikai gazdaságtanának klasszikus példája, ahol az uralkodó osztályok hajlandóak elfogadni bármilyen szégyenletes pozíciót és megállapodást a túlélés érdekében, anélkül, hogy a nép és a munkásosztály a legkisebb előnyhöz jutna belőle.

Ebből a szempontból a tálibok, mint Afganisztán jelenlegi uralkodói, Afganisztán nemzeti szuverenitását és területi integritását árucikként kínálták eladásra a globális és regionális politikai piacon, hogy folytassák középkori uralmukat. A tálibok havi 1 milliárd dolláros követelése az Egyesült Államoktól a bagrami bázis átadásáért cserébe azt jelzi, hogy megértik ennek az árucikknek a stratégiai értékét.

Az ilyen összegű amerikai kifizetés gyakorlatilag egy erőszakeszköz bérlése. Ez a költségvetés könnyen finanszírozható az Egyesült Államok katonai költségvetéséből, amely 2024-ben elérte a 886 milliárd dollárt, miközben hatalmas profitot termel az Egyesült Államok Katonai-ipari Komplexuma számára a bázis karbantartására, üzemanyaggal való ellátására és fegyverellátására vonatkozó szerződések révén.

Ez a gazdasági modell leleplezi a terror elleni háború valódi természetét: az erőszak jövedelmező iparággá alakítását a kapitalista uralkodó osztály és az oligarchák számára, akik jelentős gazdasági erőforrásokat ellenőriznek. Az amerikai jelenlét Afganisztánban több mint 2,3 billió dollárjába került az amerikai adófizetőknek 2001 és 2021 között, a Brown Egyetem Watson Intézete szerint. A bagrami visszatérés valójában a pénz visszafecskendezése egy kapitalista uralkodó kisebbség háborús gépezetébe.

Egy ország nemzeti szuverenitásának pénzért történő megvásárlása lehet a legolcsóbb módja annak, amiről Amerika álmodhat. De mindenki tudja, hogy a tálib rezsimnek nincs legitimitása az afgán nép körében, és egyetlen külföldi ország sem ismerte el azt, Oroszország kivételével. Ezért a gyűlölt tálib rezsimmel kötött bármilyen megállapodást vagy egyezséget az afgán nép elárulásának tekintenek. Továbbá az amerikai küldöttség hivatalos és titkos tárgyalásai a nőgyűlölő tálib rezsimmel gúnyt űznek Amerika azon állításának, hogy az emberi jogok és a nők jogainak megsértése miatt ellenzi a tálibokat. Az amerikai imperializmus és NATO-szövetségesei számára az emberi értékek fontosak, amikor ürügyként szolgálnak a nyomásgyakorlásra; és amikor stratégiai érdekeik megkívánják, még a legsötétebb erőkkel is üzleteket és barátságokat kötnek.

Bagram geopolitikai jelentősége, mint Kína, Oroszország és a régió megfékezésére szolgáló eszköz

Bagram fontossága az Egyesült Államok számára nem korlátozódik Afganisztánra vagy a tálibokra. A bázis földrajzi elhelyezkedése kulcsfontosságú stratégiai előnyt jelent a Kínával, Oroszországgal és régióbeli szövetségeseikkel folytatott versenyben:

1. Kína megfigyelése: Bagram kevesebb mint 500 kilométerre (300 mérföldre) található Kína Hszincsiang Autonóm Területétől, ahol a nagyrészt muszlim ujgur lakosság elégedetlen a kínai kormánnyal. Ez a közelség lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy fejlett elektronikus megfigyelőrendszereket, például az RC-135 Rivet Joint-ot telepítsen a kommunikáció lehallgatására és a kínai mozgások megfigyelésére ebben az érzékeny régióban. Másrészt az Egyesült Államok közvetlenül alááshatja Kína biztonságát és stabilitását azáltal, hogy pénzügyi és fegyveres támogatást nyújt az Afganisztán északi részén székelő Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalomnak. Ez része az Egyesült Államok szélesebb körű stratégiájának, amelynek célja Kína megfékezése, ostromlása és destabilizálása.

2. Nyomás Oroszországra és szövetségeseire a régióban: A Bagramhoz való hozzáférés megkérdőjelezné Oroszország stratégiai mélységét Közép-Ázsiában, és fokozná Moszkva aggodalmait a déli perifériája stabilitásával kapcsolatban. A bázis állomáshelyként szolgálhatna az orosz érdekeltségi területen végrehajtott műveletekhez és beavatkozásokhoz. Bassár el-Aszad rezsimjének bukása után több tucat iszlám terrorszervezet – közép-ázsiai országok állampolgáraiból és Szíriában harcoló csecsenekből – hagyta el Szíriát Abu Muhammad al-Julani segítségével, akinek maga is tagja az ISIS-nek és terrorszervezeteknek, és más országokba, köztük Afganisztánba, Pakisztánba és néhány közép-ázsiai országba küldték őket.

Érthető, miért veszik nagyon komolyan Donald Trump legutóbbi kijelentéseit Kína és Oroszország, akik aggodalmukat fejezik ki. Kína és Oroszország ellenállása az amerikai katonai jelenléttel szemben Afganisztánban nem az afgán nép iránti együttérzésből fakad, hanem inkább saját stratégiai számításaikból az amerikai hegemónia ellen.

Miután az amerikai és NATO-erők 2021 augusztusában kivonultak Afganisztánból, a kínai kormány és leányvállalatai beléptek Afganisztánba. Míg a tálib uralom első két évében Kabul és Afganisztán más tartományainak utcáit naponta széles körben elterjedt női tüntetések töltötték meg a tálibok ellen, és a női tüntetők "kenyér, munka, szabadság" jelszavakat skandáltak, mire a tálibok lövöldözéssel, veréssel, bebörtönzéssel és kínzással válaszoltak; a "kommunista párt" vezette kínai kormány szégyentelenül politikai és gazdasági alkukat kötött egy ilyen nőgyűlölő, tudományellenes, szabadságellenes és civilizációellenes rezsimmel.

Figyelmen kívül hagyva a tálibok embertelen és brutális viselkedését az afgán néppel, különösen a nőkkel és lányokkal, valamint az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben, a kínai kormány Afganisztán ásványkincseinek és gazdasági erőforrásainak kitermelésébe fektetett be, és több tucatnyi, több tízmilliárd dollár értékű szerződést kötött az illegitim tálib rezsimmel. 2024. január 31-én Hszi Csin-ping lett az első külföldi elnök, aki elfogadta a tálibok pekingi nagykövetének megbízólevelét.

Oroszország és Kína illúziókban él a tálibokkal szembeni álláspontját illetően. Még mindig nem értik megfelelően a tálib rezsimet. Remélik, hogy felhasználhatják a tálibokat Amerika és a Nyugat ellen, és megakadályozhatják a terrorista csoportok beszivárgását Közép-Ázsiába és Kínába.

2025. augusztus 28-án azonban a tálibok bebizonyították, hogy semmilyen diplomáciai elvet és szabályozást nem tartanak be azzal, hogy felmondták a 25 éves „Amu Darya olajkitermelési” szerződést egy kínai céggel, és letartóztatták 12 kínai alkalmazottat Észak-Afganisztánban. Ezért, ha a tálibok és az Egyesült Államok közötti tárgyalások a bagrami bázis USA-nak való átadásáról havi több százmillió dollárért, a tálib kormány elismeréséért, a befagyasztott afgán pénz felszabadításáért és a tálib vezetők nevének az ENSZ feketelistájáról való eltávolításáért sikeresek, az újbóli amerikai katonai jelenlét Afganisztánban megzavarhatja Kína és Oroszország édes álmait.

Az afgán nép két tűz közé szorult

Afganisztán belső helyzete tragikus. Az ország népe két pusztító erő közé szorult:

1. A tálib kormány:

A tálib kormány, amely egy reakciós, nőellenes és demokráciaellenes rezsim, négyéves uralkodása alatt az iszlám saría és a nőgyűlölő törvények végrehajtását tette prioritássá, és nincs terve a szociális jólétre, illetve a szegénység és a munkanélküliség csökkentésére. Az ENSZ jelentései szerint Afganisztán gazdaságának 80%-a összeomlott a tálibok hatalomátvétele óta, és az ország 35 millió lakosából több mint 23 millió súlyos élelmiszerhiánnyal néz szembe. A nőkre vonatkozó súlyos korlátozások megfosztották őket az oktatástól, a munkától és a társadalmi részvételtől.

2. Az amerikai imperializmus és reakciós hazai szövetségesei:

A Karzai-Gáni rezsim korrupt tábornokai és tisztviselői, valamint olyan korábbi hadurak, mint Dostum, Ahmad Massoud, Mohaqiq, Ismail Khan, Sayaf, akiknek hosszú története van a háborús bűncselekményekben, a korrupcióban és a kábítószer-kereskedelemben, külföldi katonák segítségével próbálnak visszatérni a hatalomba. A korábbi hadurak kulcsszerepet játszottak az első tálib rezsim 2001-es bukásában, majd azt követően amerikai szárazföldi katonákként. Szolgálatukért és hazájuk elárulásáért cserébe az Egyesült Államok jelentős hatalmat és pénzügyi kiváltságokat biztosított nekik Hamid Karzai és Ashraf Ghani kormányai alatt. Ezenkívül ezek az erők, akiket háborús bűnökkel vádoltak, mentességet kaptak a büntetőeljárás alól.

Ezek a száműzetésben lévő hadurak elégedettségüket és támogatásukat fejezték ki Trump fenyegetésével és a bagrami katonai bázis Egyesült Államok általi megszállásának bejelentésével kapcsolatban, és kifejezték készségüket arra, hogy helyi zsoldos erőként szolgálják az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok Kongresszusának nemrégiben kötött megállapodása egy olyan törvény elfogadásáról, amely megkönnyíti a hírszerzési információk megosztását a tálib ellenfelekkel, azt is mutatja, hogy Washington kettős stratégiát alkalmaz, mind a tálibokkal folytatott tárgyalásokat és pénzügyi megállapodásokat, mind pedig az ellenzéki erők támogatását a nyomásgyakorlásban.

Katonai megszállás vagy hírszerző megszállás

A tálib katonai erők 2021. augusztus 15-én vonultak be Kabulba, és átvették az irányítást a kabuli repülőtér és más tartományok felett. Az amerikai és NATO katonai erők kivonása a tálibok felügyelete és biztosítása alatt 2021. augusztus 15. és augusztus 31. között fejeződött be. Az Egyesült Államok és a NATO kivonta katonai erőit, de hírszerző jelenlétük soha nem csökkent.

Bár a tálibok függetlenséget követelnek, mindenki tudja, hogy az afgán légteret továbbra is az Egyesült Államok ellenőrzi, és hogy az amerikai, brit, német és francia hírszerző erők erős jelenléttel rendelkeznek Afganisztánban. A tálibok nem tudják továbbra is uralni Afganisztánt a heti 40-80 millió dolláros segély nélkül. Ez az Egyesült Államoktól származó pénzügyi támogatás stabilizálta az afgán valutával szembeni értékét, sőt, még Asraf Gáni idejéhez képest is javult.

Talán az Egyesült Államok nem lesz képes katonai jelenlétével átvenni a bagrami bázist, mint Németország, Dél-Korea, Japán, Törökország, Szaúd-Arábia és Katar, de a technológia és a mesterséges intelligencia korában az Egyesült Államok más módon, a tálibokkal való összejátszással képes elérni céljait.

Zalmay Khalilzad, az Egyesült Államok korábbi afganisztáni békeügyi különleges képviselője és az Egyesült Államok és a tálibok között létrejött 2020-as dohai békemegállapodás kulcsfontosságú tagja egyértelműen ezt írta az X oldalán: 2025. szeptember 21-én bejelentette az Egyesült Államok, hogy soha többé nem szándékozik katonai jelenlétet fenntartani Afganisztánban, és csak azt akarja biztosítani, hogy a bagrami bázis ne szolgálja Afganisztán szomszédait (Kínát).

Az orosz-ukrán háború tapasztalatai

Az Egyesült Államok és a NATO a hidegháború lezárását célzó, a Szovjetunióval kötött békemegállapodásokkal ellentétben folytatta a hidegháborút, és a Szovjetunió összeomlása után gyakorlatilag megteremtette a közvetlen konfrontáció feltételeit azzal, hogy a NATO kelet-európai bővítésével bekerítette Oroszországot és szövetségeseit. Oroszország Ukrajna elleni agressziójának gyökereit 2014 előtt kell keresni, amikor az Egyesült Államok és a NATO napról napra szorosabbra fűzte Oroszország bekerítését, és figyelmen kívül hagyta Oroszország növekvő figyelmeztetéseit és aggodalmait. 2014 után Ukrajna, az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos területen, gyakorlatilag az Egyesült Államok és a NATO egyik fő hírszerzési és műveleti központjává vált Oroszországgal szemben. Az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és Németország zsarnoki fellépésével Oroszország önvédelemre és megelőző intézkedésekre hivatkozva megszállta Ukrajna területét. Donald Trump azonban beszédeiben mindig emlékeztet arra, hogy ha ő lenne az Egyesült Államok elnöke, az Oroszország és Ukrajna közötti háború soha nem következett volna be.

A tálibok nem engedhetik meg maguknak, hogy több hatalmat és befolyást adjanak e két nukleáris riválisnak, a világ legnagyobb és második legnagyobb gazdasági óriásának afgán földön. Az egyik érdekelt félnek nyújtott különleges privilégiumok csak provokálják és feldühítik a másikat. Az Egyesült Államok nem fogja tolerálni Kína milliárd dolláros befektetését Afganisztán természeti erőforrásaiba és bányáiba, sem a bagrami katonai bázis használatát, és Kína, Oroszország és Irán sem maradhat közömbös az amerikai széles körű befolyással szemben Afganisztánban, amely a saját biztonságuk ellen irányul.

Az Egyesült Államok régóta ellenzi Kína „Egy övezet, egy út kezdeményezését”, amely 65 országon keresztül kötné össze Ázsiát, Afrikát és Európát. Gazdasági előnyei mellett a kezdeményezés hozzájárulhat Kína hegemóniájához és befolyásához is e három kontinensen. E 8 billió dolláros terv megvalósítása kétségtelenül veszélyeztetné az Egyesült Államok stratégiai érdekeit e három kontinensen, és közelebb hozná a hagyományos amerikai szövetségeseket Kínához.

2025 szeptemberében az Egyesült Államok gazdasági és tranzit dilemmába sodorta Indiát azzal, hogy szankcionálta Irán Chabahar kikötőjét, ezzel Pakisztánnak, India fő regionális riválisának kedvezve. Az Egyesült Államok számos engedménye Pakisztánnak és az indiai árukra kivetett 50 százalékos vám megterhelte India és az USA kapcsolatát. A Sanghaji Együttműködési Szervezet tagállamainak legutóbbi, 2025 augusztusában, Kínában, Tiencsinben tartott találkozója egyértelműen megmutatta, hogy Kína a maga előnyére fordította az új fejleményeket, és olyan új, erős barátokra lelt, mint India. Kína minden lépéssel igyekszik Amerikát a regionális és globális egyenletekben helyettesíteni.

Ahogy a bevezetőben említettük, az imperialista hatalmak hajlandóak bármilyen ember- és környezetellenes forgatókönyvet megvalósítani a profit és a riválisaikkal szembeni nagyobb hegemónia érdekében. Ukrajnában Oroszország valójában háborúban áll a NATO-val, és fennáll a lehetősége atomfegyverek használatának és egy harmadik világháború kirobbantásának. Ezért egyetlen országnak vagy nemzetnek sem érdeke, hogy az orosz-ukrán háború katasztrofális forgatókönyvét az Egyesült Államok és Kína ismét tesztelje Afganisztán földrajzában.

Baloldali alternatíva

A tálibok vagy bármely hozzájuk kapcsolódó és demokráciaellenes rezsim alkudozni akarhat Amerikával vagy bármely más zsarnokkal az afgán nép sorsáról, de a történelem azt mutatja, hogy az afgán nép soha nem hódolt be idegen birodalmak és hatalmak megszállásának és agressziójának, és helyi bábkormányaikkal megdöntötte és legyőzte azokat. Az afgán nép ezen egyedi hátterét tekintve sem a Donald Trump-adminisztráció nem meri újra elfoglalni Afganisztánt, és a tálibok sem tudják könnyen megkötni ezt az üzletet. Afganisztán geopolitikai helyzete és népének természete lehetetlenné teszi, hogy bármely agresszor vagy zsarnok könnyedén lenyelje ezt a finom falatot.

Az Afganisztáni Radikális Baloldal (LRA) szemszögéből Afganisztán megmentésének és a régió stabilitásának megteremtésének útja sem az imperializmus visszatérésében és a riválisokkal való háborúban rejlik Afganisztánban, sem az iszlám fundamentalizmus uralmának megszilárdításában. Az egyetlen lehetséges alternatíva a dolgozó tömegek, munkások, értelmiségiek és nők egységes és független küzdelmének megszervezése egy progresszív, demokratikus, világi, antiimperialista, antifundamentalista és igazságot kereső program körül. Egy olyan baloldali, világi és demokratikus erőkből álló front létrehozása, amely egy társadalmi igazságosságon és a nők egyenlő jogain alapuló világi, decentralizált köztársaság létrehozására törekszik, elvághatja az imperialisták kezét Bagramtól és Afganisztántól, és biztosíthatja a békét és a stabilitást Afganisztánban és a régióban.

Radikális Baloldal Afganisztán (LRA)

2025. szeptember 22.