Bizonytalanság az egyiptomi alkotmányos népszavazás körül

 

 

Mahmoud Mekki egyiptomi alelnök tudatta tegnap, hogy a dec. 15-i, az alkotmányról szóló népszavazás elhalasztódhat. Az elnök, Mohamed Morsi azt a feltételt szabja, hogy az ellenzék garantálja helyét. Tegnap többezer tüntető gyűlt össze Kairóban a hadsereg által őrzött elnöki palota körül, áttörték a szögesdrótkerítést, de az épületbe nem hatoltak be.

Az ellenzék a nov. 22-i dekrétum ellen hívott tüntetni, melyben Mosi elnök bejelentette hatalma kiterjesztését és döntéseit megkérdőjelezhetetlenné tette. Az alkotmány tervezete ellen foglalt állást, mely szerinte az iszlám jognak nyitna ajtót, és a szabadságjogoknak nagyon kevés lehetőséget adna.

Csütörtökön a tévében Mohamed Morsi dekrétumát és a népszavazás kérdését fenntartotta, de szombatra az ellenzéket párbeszédre hívta. A több napja újrakezdődött politikai feszültséget, a hívei és ellenzői közötti összeütközéseket próbálja mérsékelni,  melyek 7 halottat és mintegy száz sebesültet követeltek szerda éjjel.

Súlyosan elszegényedők Franciaországban

Annak ellenére, hogy a dolgozók szegénységi kritériumai elég rosszul vannak meghatározva, az bizonyos, hogy arányuk növeszik.  Az INSEE statisztikai hivatal szerint Franciaországban 2010-ben 14 %-os, 1997 óta a legmagasabb. Ez  8,6 millió olyan embert jelent, aki a hivatalos szegénységi küszöb alatt él (havi 964 eurónál kevesebb jövedelemmel rendelkezik). Ezek fele kevesebb, mint havi  791 euróval. A 18 évek aluliakat érinti legsúlyosabban, arányuk 19,6 %.

A karitatív szervezetek megerősítik mindezt. A Secours Catholique (katolikus segítség) 2011-ben 1 442 000 személyt fogadott, főként a csonka családok érintettek. 2012-ben, a  Fondation Abbé Pierre (Péter apát alapítvány) több, mint 3,6 millió személyt kellett ellásson. A Médecins du Monde (a világ orvosai) is riadóztatnak, a legszegényebbek gyógyuláshoz való joga 2011-ben romlott: 38 %-uk késve került orvos elé, 20 %-uk kezelését elutasították.

A Caisse Nationale d’Allocations Familiales-nak (CNAF, családi pótlék országos pénztár) 2011 decemberében 6 millió személy számára kellett lakhatási támogatást nyújtania. 2012-ben 2 millió személy «élvezett» RSA-segélyt (szolidáris jövedelem), 5 és 6 millió személy banki kizárás alatt áll, 2008 és 2011 között 23 %-kal nőtt a túlzottan adósodottak száma.

A szakértők szerint a pauperizáció növekedésének oka a részmunkaidősök,  munkaközvetítettek, határozott idős munkaszerződések arányának növekedése és az alacsony munkabér. Sok «vállalkozó», mezőgazdasági, kiskereskedő, kézműves dolgozó sem képes arra, hogy saját magának egy fél minimálbérnél magasabb jövedelmet «kitermeljen».

Szintén az INSEE jelentése alapján a legsúlyosabb a helyzet a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, ahol egymillió ember (minden ötödik) a szegénységi küszöb alatt.

Franciaország legszegényebb települései közül 36 itt található (25 Marseille-ben, 5 Var-ban, 3 Alpes-Maritimes-ben és 3 Vaucluse-ben). Az itt élők fele havi 520 eurónál kevesebb jövedelemmel bír. A fiatalok nemcsak keveset keresnek, hanem lakhatásuk is ideiglenes, iskolázottságuk a munkanélküliséggel nehezen biztosítható, gyakorta csonka vagy sokgyermekes család gyermekei. A lakónegyedekben hiányoznak a szociális lakások, a rászoruló háztartásoknak csak 31 %-a, míg a franciaországi átlagnak 48 %-a lakik ilyenben.

Egy magyarnak épp annyi esélye van elszegényedni, mint egy görögnek

 

[origo]|2012. 12. 04.

 

Az EU lakosságának ötöde a szegénység és a társadalmi kirekesztettség peremén tántorog. A legrosszabb kilátásai a bolgároknak vannak, a magyarok és a görögök holtversenyben a harmadik helyre kerültek. Mindkét országban élők 31 százaléka küzd a lecsúszással az Eurostat statisztikái szerint.

Az európai statisztikai hivatal, az Eurostat legfrissebb adatai szerint a szegénység egyre csak növekszik az európai közösségen belül. Az EU teljes népességének 24,6 százalékát fenyegeti elszegényedés vagy a társadalomból való kirekesztődés.

Ez azt jelenti, hogy 119,6 milló ember nagyon szegény, nélkülöz - például nem tudja fizetni a számláit, fűteni a lakását, és esélye sincs nyaralni menni -, vagy neki, illetve a vele együtt élők közül senkinek nincs értékelhető munkája. A számuk nőtt 2008-hoz és 2010-hez képest is.

A szegénység küszöbén egyensúlyozók a legnagyobb arányban Bulgáriában élnek, ahol a lakosság 49 százaléka sorolható ide. Utána Lettország és Románia következik 40-40 százalékkal, majd Magyarország és Görögország egyformán 31 százalékkal.

A lista másik végén a csehek állnak (15 százalék), valamint a hollandok és a svédek (16-16 százalék), illetve Luxemburg és Ausztria (17-17 százalékkal). A romló adatokról több európai hírújság is beszámolt, például a New Europe Online, az Euractiv és az Euobserver.

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk    A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése lapja

102. sz. (471) –2012. nov. 30.

 

                            FRANCIAORSZÁG

 

Országos felhívás tanácskozásra az egységért, az ellenállásért

 

Párizs, 2012. dec. 1.

 

2011. júl. 2-án 160 munkásaktivista és választott képviselő  felhívást bocsátott ki:

 

- Nemet a trojka diktatúrájára!

- Nemet a deficit diktatúrájára!

 

2011. nov. 26-án  a munkásmozgalom különböző irányzatait reprezentáló 413 aktivista párizsi tanácskozásán megerősítette:

 

«● Lehetetlen elfogadni a trojka (IMF, EKB, EU) politikáját. Az ellenállás segítésére és az elkerülhetetlen küzdelem előkészítéséhez az aláírók a dolgozókat és demokratákat szólítják meg, szervezeteiket, hogy különbözőségük ellenére üljenek össze.

● A munkásmozgalom feladata annak elutasítása, aminek elviselését a nemzetközi intézmények és kormányaik rá akarják kényszeríteni.

● A munkásmozgalomnak kell megszervezni az ellenállást a dolgozók érdekeinek megvédéséért és a demokratikus vívmányokért, a civilizáció szerzett jogaiért.

● A munkásmozgalomnak egyesülnie kell irányzatai különbözősége ellenére, hogy az Európai Unió diktátumait elutasítsa. Ezen a bázison és az EU-politikához fűződő pártokkal szemben az e célokban egyetértő dolgozóknak és aktivistáiknak együtt kell működniük.»

 

Azóta a trojka gyilkos politikája még hangsúlyosabb és egész népeket dönt nyomorba. Az állandósult «szigorúsággal» szemben most az ellenállásnak kell jönnie. Az EU minden országában itt az idő ennek szervezésére, az egység keresésére világos kritériumok alapján.

 

A francia választók túlnyomó része elzavarta Sarkozyt és reakciós politikáját, azonban a Hollande-Ayrault kormány mégis ratifikáltatta a Sarkozy-Merkel szerződést a szocialista és UMP-képviselők nagy többségével. A szigorítás politikája most már benne van az állami költségvetésben a népszuverenitás elve ellenére, hogy a «deficitet» csökkentse és megfeleljen a «pénzügyi piacok» igényének, a bankoknak és azok hitelminősítő intézeteinek.  

 

Ma is éppen úgy, mint tegnap a szigorítás az adósság visszafizetésének örve alatt folyik azzal a céllal, hogy a munkásosztály elért vívmányai összességét megsemmisítsék. A kormány által kért elemzésben Gallois ezt írta: «semmiféle érv nem szól amellett, hogy az 1946-ban létrehozott rendszer fennmaradjon.» (a «gondoskodó államra» célozva – a ford.). Ugyanezen logika mentén készül a kormány a «III. aktus» decentralizációjában a megyék és települések, tehát magának a köztársaságnak a tönkretételére.

 

Ennek a politikának az elősegítésére Hollande „történelmi kompromisszumot” ajánl a szakszervezeteknek, hogy megpróbálja egyezségbe vonni a szociális vívmányok eltörlésének folyamatába a nagy munkáltatók és a spekulánsok érdekei mellé láncolva.

 

De az ellenállás itt is növekszik és mindenféle formában látható.  A dolgozók keresik az eszközöket, ideértve az üzemek államosítását a munkahelyek védelmére, a közszolgáltatások védelmét, a szerzett vívmányokét, a társadalombiztosításét, a szociális háló egészét. Számos választott képviselő is elkötelezte magát a köztársaság településeinek védelmében.

 

Az ellenállás akarata mutatkozik meg az új szerződés ratifikációja elleni tiltakozások nagy országos egységtüntetési igényében. Meg kell magunkat szervezni. A nüanszok, az ellentétek léteznek, de ennek nem szabad akadályozni a kommunista, baloldali frontos, független munkáspárti, pártonkívüli, különféle szakszervezethez tartozó, stb. aktivisták együttműködését. Ma nem csak lehet, de kell is, hogy együtt harcoljunk. Ez meg is kezdődött országon szinten.

 

A párizsi országos konferencián több, mint ötszázan vettek részt dec. 1-én. Bizottságokat hoznak létre az egység érdekében, hogy ezt az ellenállás erősítsék minden szinten a szigorítás, a „történelmi kompromisszum” ellen, hogy a trojka diktatúrájával végezzenek. Hívják a fiatalokat, dolgozókat, állampolgárokat, a munkásmozgalom aktivistáit, a parasztságot, a demokratikus mozgalmakat, hogy együtt visszaszerezzük jogainkat, a demokráciát és a szuverenitást.

 

 

Mail : confnatuniteresistance@gmail.com

 

 

USA

 

A san franciscoi szakszervezeti tanács egyhangú indítványa 2012. nov. 26-án

 

Nemet a nagy konszenzusra:

a Social Security, a Medicare, a Medicaid védelmét!

 

• tekintetbevéve, hogy az állami deficit eredete a háborús kiadások, a leggazdagabbak adójának csökkentése, a szemérmetlen pénzügyi spekuláció és a bankok megmentése;

 

• hogy a demokraták és a republikánusok javaslatai egyaránt csökkentenék a szociális társadalombiztosítás, a Medicare, Medicaid és egyéb vitális programok költségvetését;

 

• hogy a csökkentés a nőket, színesbőrűeket, gyermekeket, a munkanélküliségtől, a bérdiszkriminációtól és –stagnálástól, a lakáshiánytól, az élelmiszerbiztonság, az oktatási, orvosi ellátás hiányától szenvedő rétegeket sújtja, azokat, akiktől a javak átcsoportosítása zajlik a leggazdagabbak felé az utóbbi 40 évben;

 

• hogy a «középosztályra» koncentrálás csak elfedi a szegénység növekvő problémáját;

 

• hogy a Social security nem járult hozzá egyetlen petákkal sem a deficithez és tökéletesen fizetőképes 2038-ig, a «nagy konszenzus» hívei arról diskurálnak, hogy csökkentik szolgáltatásait a nyugdíjkorhatár emelésével, az élet drágulásának mértékében (fogyasztói indexet használva) a jelen és jövő nyugdíjasai számára, a legfiatalabbak, a veteránok és a nők részére;

 

• hogy 29 amerikai szenátor, közöttük Boxer szenátor igen, de Feinstein szenátor nem, aláírta a Bernie Sanders szenátor kezdeményezte levelet, mely elutasítja a Social security költségvetésének akármilyen megnyirbálását kifejtve, hogy az nem is vezethez deficithez, mivel teljes mértékben a dolgozók és munkáltatójuk fedezik;

 

• hogy demokraták és republikánusok a «fiskális falat» használták a «megosztott áldozathozatal» elkendőzésére akkor, amikor rendesen fizetett munkára van szüksége dolgozók tízmillióinak (alulfoglalkoztatottaknak vagy egyáltalán nem foglalkoztatottaknak), a meggyengült nemzeti infrastruktúra, az oktatás, lakhatás, deformált orvosi rendszer rekonstrukciójára;

 

• hogy az egészségügyi biztosítási társaságok áraikat folyamatosan emelik és arra kényszerítik a dolgozókat, hogy ennek terhét leginkább ők viseljék.

 

A san franciscoi szakszervezeti tanács elfogadta és támogatja:

 

A SOCIAL SECURITY, MEDICARE, MEDICAID vagy más szociális program költségvetésében SEMMIFÉLE MEGNYIRBÁLÁST.

 

Sem a választhatóság kritériumaiban, nem az élet drágulása szerint, sem a szolgáltatási forrásteszt alapján, sem a szolgáltatások szűkítésével, semmiféle áremelést a páciensek részére.

 

Töröljék el a béreken alapuló adóplafont (FICA) és kötelezzék a 110 100 dollárnál többet keresőket adófizetésre összes jövedelmük szerint!

 

KÖTELEZZÉK A VÁLLALATOKAT és a GAZDAGOKAT arra, hogy FIZESSENEK azután, amit évtizedekig nem fizettek!

 

Állítsák helyre a Bush előtti idők adóját a 2 % leggazdagabb számára!

 

Semmiféle kompromisszumot, ami könnyítené a 2 % terheit és a kis- és közepes fizetésűeket büntetné!

 

A milliomosok és milliárdosok pénzügyi mozgásait adóztassák, a befektetéseket és örökségeket éppúgy, mint a rendes jövedelmeket!

 

A san franciscoi SZAKSZERVEZTI TANÁCS szintén döntött arról, hogy

határozatát körözni fogja a szakszervezeti tagok között és felhívja őket ennek támogatására.

 

A san franciscoi SZAKSZERVEZETI TANÁCS szintén döntött arról, hogy

elküldi ezen a határozaton alapuló levelét Dianne Feinstein és Harry Reid szenátoroknak.

 

 

Conny Ford (OPEIU Local 3), Maria Guillen (SEIU Local 1021) és Alan Benjamin (OPEIU Local 3) javaslatára egyhangúlag elfogadta a san franciscoi SZAKSZERVEZETI TANÁCS 2012.nov.26-án.

 

Tim Paulson, végrehajtó igazgató, San Francisco Labor Council.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

 

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

102. sz. (471) –2012. nov. 30.

 

 

Spanyolország

 

Bizottság a Dolgozók és Népek Szövetségéért

 

 
1 – A bizottságot 2012. nov. 10-én Madridban andalúziai, baleári, katalón, madridi, valeciai, baszk küldöttek alakították meg, célja a dolgozók és szervezeteik egysége, jogaik és a demokrácia védelmére. Spanyolország dolgozói, fiatalsága, népei és az őket képviselők legszorosabb szövetsége, országunk szuverenitása és demokráciája érdekében véget akarunk vetni a trojka diktatúrájának, a monarchikus rendszer elnyomásának, el akarjuk söpörni a a francoista rendszer örökségét, jogaink elismerését akarjuk kezdve az önrendelkezéssel mint a demokrácia alapjogával.

 

2 – A bizottság harcol a munkásosztály egységéért, mivel annak fizikai léte forog kockán, azon egységéért, amely csakis a katalán, baszk és minden nép jogán alapul, hogy jövőjükről csak maguk dönthetnek.

 

Küzdünk szakszervezeteink, munkás- és népi szervezeteink védelmében, melyeknek az állammal, kormányokkal és az Európai Unióval szembeni függetlenségre van szükségük.

 

3 – A bizottság harcol, hogy a legszélesebb egység jöjjön létre a dolgozók és a népesség többségének követelései körül:

 

• a kiigazítási programok, minden költségvetési megnyirbálás visszavonását, semmiféle banki «megmentést» (feltőkésítést);

• a bankok és stratégiai szektorok államosítását, közmunkákat, olcsó kölcsönöket;

• a munkatörvénykönyv reformjának és minden munkajogi ellenrefom eltörlését; a prekaritás megszüntetését;

• a bérek és nyugdíjak visszaállítását, a nyugdíjreform eltörlését;

• az egészségügy, az oktatás, a közösségi közlekedés helyreállítását az összes privatizáció eltörlésével;

• agrárreformot, le az EU agrárpolitikájával!;

• a kilakoltatások azonnali leállítását, 1909-es törvény megsemmisítését, az elkobzott lakások visszaszolgáltatását;

• pénzügyi reformot, amely a közvetett adókat csökkenti (mint az áfa), a közvetleneket növeli (mint az értékpapírok), a tőke menekülésének megakadályozása (akár a javak elkobzásával);

• az állami adósság eltörlését, mert ez a spekuláció és a bankok kisegítésének terméke.

 

4. - Az 1978-as monarchikus alkotmány eltörlését, önrendelkezésen alapuló Cortest (parlament), mely lehetővé teszi szabad és szuverén kormány kinevezését.

 A népek szabad uniójáért, a szabad Katalón Köztársaságért, a szabad Baszk Köztársaságért és a szabad köztársaságok uniójáért.

 

5. - Az európai népek és nemzetek szabad uniójáért szakítás az Európai Unióval, annak szerződéseivel és direktíváival, melyek káoszt és pusztulást hoznak.

 

Kovácsoljunk egységfrontot a Dolgozók és Népek Szövetségéért!

 

A szociális és nemzeti jogokért!

 

Nov. 10-én Madridban a különböző irányzatokhoz, pártokhoz tartozó aktivisták munkáskonferenciát tartottak, hogy a dolgozókhoz hű politikai reprezentációt nyújtsanak, s ennek megfelően megállapítást tesznek a következőkben.

 

Nyilatkozat

 

A kizsákmányolt és alapvető jogaiban megtámadott munkásosztály 6 millió munkanélkülivel (ebből 2 millió semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik) alapvető szakszervezeti jogaiktól megfosztva, vásárlóereje szabadesésben…

 

Franco fekete éjszakája után a spanyol népek önrendelkezési törekvéseit és népszuverenitását a monarchikus rezsim és az Európai Unió mentorai elkonfiskálták…

 

Munkanélküli ifjúságunkat nyomorba döntötte és menekülésre kényszeríti...

 

A társadalom minden szektora, minden nép szenved a kisebbség, a bankárok és spekulánsok, azok intézményei, kormányai könyörtelen politikájától…

 

Mindezekből egy olyan mozgalom születik, amely azt mondja: ELÉG!

 

A márc. 29-i általános sztrájk, a bányászok menete, a júl. 16-i menet, a napszámosok menetelése, a szept. 25-i Cortes-bekerítés, a katalán nép szept. 11-i tömegfelkelése  óta eltelt időben demonstrációk ezrei zajlottak a legkülönbözőbb formákban szervezeteikkel, leginkább a szakszervezetekkel …

 

KÖZÖS KÖVETELÉS jelentkezett: hogy létüket védjék, a népeknek saját maguknak kell dönteniük sorsukról, a trojka, a pénztőke igáját le kell rázniuk.

 

Az IMF-től az EU-ig, a központi kormány – ma Rajoy, tegnap Zapatero –, a regionális kormányok, akármilyen politikai színben, még szervezeteink belsejében is azt állítják: a válság áldozathozatalt követel, mégha azt meg is kell osztani. Azt akarják, hogy mindenki a nagytőke intézményei, vagyis az Európai Unió diktátumainak vesse alá magát (Bizottságának, Központi Bankjának) és az IMF-nek, a szerződéseinek, memorandumainak, direktíváinak, amelyek megkívánják, hogy minden nép mondjon le szuverenitásáról. Hogy csak a Bizottság és az IMF által önkényesen kinevezett korrupt technokraták döntsenek!

 

Katalónia népe szept. 11-én szuverenitása mellett tette le voksát, de az EU, a monarchia alatt nem lehet szabad. A nép, a dolgozók szenvednek a trojka zsarnokságától és kiigazítási programjaitól. Feltételek nélkül Katalónia népe mellé kell állnunk, döntése önrendelkezése joga. Közös harcunk a szuverenitás elnyerése, a nemzeti és szociális jogok garantálása, és innen folytatva olyan demokratikus viszonyok létrehozása, amelyek között a nép szabadon dönt. Szerintünk az EU és a monarchia alól felszabadult spanyol állam népeinek szabad szövetsége mellett.

 

Mivel a nép jogait is elutasítják, szervezeteinktől is megtagadják azokat, azt akarják, hogy ezek maguk hajtsák végre a megszorításokat és kiigazításokat. Az Európai Szakszervezeti Szövetség direktíváit követve azt állítják, hogy csak az illegitim adósságok fizetése, a deficit csökkentése a megoldás. Még olyanok is vannak, akik az adósságot jogosnak tartják, holott ennek 99 %-át a kormányok a bankok „megmentésére” fordították. Tagadják a szuverenitást még olyan pártokban is, amelyek munkásnak, szocialistának, vagy baloldalinak mondják magukat – elfogadják az európai szerződéseket, mintha azokkal lehetne valódi «társadalmi intézkedéseket» hozni.

 

Ennek köszönhető, hogy nemzetekfeletti intézmények döntenek, ezeket alkalmazzák a kormányok és az eredmény világos: az ír és görög nemzet a csőd szélére került. Szomszédunk, Portugália minden hónapban új kiigazításnak van alávetve, Franciaország és Németország pedig folytatják az évekkel ezelőtt kezdett szigorítási programokat.

 

Ezek azonban nem elkerülhetetlenek, nem muszáj, hogy tisztviselőink minden alkalommal többet és többet veszítsenek fizetésükből, hogy a munkanélküliek sora minden hónapban hosszabb legyen, hogy a fiatalok jövője egyre inkább a semmibe vesszen, hogy a népnek ne legyen joga a döntésre.

 

De a dolgozók jogait képviselő politikai szervezetek vezetése, kezdve a PSOE-val, az alkotmány és a monarchikus állam védelméhez kapcsolódnak.

 

Szakszervezetekeinkben két logika küzd. Az egyik az ELLENÁLLÁS, A NYOMORRA ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI MEGSZORÍTÁSOKRA ADOTT NEM, a másik pedig az EGYEZSÉG A KISEBBSÉGET KISZOLGÁLÓ KORMÁNNYAL.

 

Hónapokkal ezelőtt kezdtük a párbeszédet és közös akciókat, és erre jutottunk:

 

A dolgozók, fiatalok, állampolgárok készek addig menni, ameddig kell, hogy a trojka és szolgálatában álló kormányok pusztításának véget vessenek.

 

Ismerjük ellenségeinket, ezek a nagytőke intézményei, az EU, az IMF, a monarchikus rendszer kormányai.

 

Az akadályokon való átlépéshez eszközök kellenek, eddig a hatalmas monbilizációkat gátolták abban, hogy viharrá alakuljanak és elsöpörjék a nyomorúság programjait azok reprezentánsaival együtt. Mi csak azt kérdezzük, miért nem hívtak általános sztrájkra egész Európában azok, akik az Európai Szakszervezeti Szövetségben magukról azt állítják, a dolgozókat képviselik?

 

A dolgozóknak szükségük van az ő érdekeikhez hűséges szervezetekre,  amelyeket nem a nemzetközi intézmények irányítanak.

 

Segítenünk kell a munkásmozgalomnak a 35 éve elhanyagolt követelések felállításában. Kezdve a harcot az 1980-as Dolgozói Szabályzat minden vívmánya visszaállításával, befejezve a prekaritásos munka eltörlésével,  megsemmisítve az összes munkaügyi reformot Gonzalestől Rajoy-ig. Az egészségügy, az oktatás, az összes közszolgáltatás visszaállítását, agrárreformot!

 

A tőke offenzívájával szemben nem mondhatunk le a dolgozók által létrehozott, jogaikat, törekvéseiket és vívmányaikat védendő szakszervezetek és egyéb szervezetek egységért vívott küzdelemről. Össze kell fogni a munkásosztály teljes spektrumát, a legkizsákmányoltabbakat, nőket, bevándoroltakat, fiatalokat, azokat, akiket alávetették az új kizsákmányolási formáknak, akiket «vállalkozásra» kényszerítik, a legkvalifikáltabbakat, mert mindet ugyanazok a gazdasági és társadalmi romboló programok sújtják.

 

Véget kell vetnünk az autonóm államokat ért csapásoknak, az autonómiák közötti morzsákért veszekedésnek: a Goldman Sachs, Deutsche Bank, Santander, BBVA és Caixabank spekulánsai véreztetik ki népeinket. Az Európai Unió vastörvényeiből profitálva megakadályozzák, hogy munkahelyünk, bérünk, méltó nyugdíjunk, egészségügyünk és oktatásunk legyen.

 

Csak a szabad és szuverén népek dönthetnek a szolidaritásról és az együttműködésről. Katalónia népének joga van szabad katalán köztársaság létrehozására az állam szabad köztársaságainak alapvető bázisaként.

Szervezeti frontra van szükségünk, amelyben szabadon vesznek részt azok a dolgozók, fiatalok, akik a spanyol állam dolgozói és népei érdekéhez hűséges politikai képviseletet akarnak. Ez küzdjön szabad és szuverén kormányért, a többség érdekében cselekvő, az önrendelkezés bázisán alkotmányozó Cortest összehívásáért.

 

A teljes igazságot egyikünk sem birtokolja, küzdjünk hát együtt a szektásság és a tőkés kizsákmányolás és a monarchia elnyomása ellen előzetes feltételek felállítása nélkül.

 

Szakszervezeti felelősök, szocialisták, kommunisták és más politikai pártok tagjai vannak közöttünk, vannak pártonkívüliek, de céljaink közösek a munkásmozgalomban, szervezeteinkben. Egyesítsük erőnket!

 

JAVASLATOK

 

1. Bizottság felállítása a Dolgozók és Népek Szövetségéért, nemzeti jelleggel, mivel elsőkénti érdekünk népeink szabadsága és szuverenitása. A céljainkkal egyetértőket sorainkba invitáljuk.

 

2. Lakóhelyi és szektorbeli bizottságokat hozunk létre, 3 hónapon belül érjük el, hogy kétezren támogassanak.

 

3. Háromhavonta a koordináció nyílt összejövetelt tart. A létrehozandó állandó koordinációs csoport felelős az akciókról és  a kampányjavaslatokról.

 

4. Előkészítő újságot adunk ki, honlapot nyitunk.

 

5. Felhívunk  a munkásmozgalom minden szektorában tartandó munkástanácskozásokra, amelyek függetlenségük alapján küzdenek a nagytőke, az EU, az IMF ellen az európai szabad és szuverén népek szabad uniójáért.

 

6. Nyitottak vagyunk az együttműködés minden formája előtt azokkal, akik ezen az úton velünk tartanak. Őket szólítjuk, a dolgozók erejének összefogása révén a változtatásért a trojkával és a zsarnoksággal szemben.

 

Éljen a dolgozók és szervezeteik egysége!

Éljen a szabadság és a népek testvérisége!

 

 

 

Portugália

Dokumentum

 

Nov. 23-án átadta az aláírásokkal ellátott nyílt levelet a delegáció a parlamenti pártok (szocialista, kommunista, baloldali blokk, zöldek) parlamenti képviselőinek.
 
Ebben:

«a tüntetéseken demonstráló portugálok azt várják el az ellenzéki képviselőktől, hogy őket   képviseljék. (…)

A költségvetési vitában ne elégedjenek meg azzal, hogy ellene szavaznak, vonuljanak ki és tartsanak a néppel, csatlakozzanak a parlament előtt összegyűlt tömegekkel – hagyjuk elszigetelten a kormány pártjait és politikailag blokkoljuk!

 

Ez a költségvetés nem mehet át!

Ilyen kormányzás nem folyhat tobább!

Az ország jövője és függetlensége a tét!»

 

Válaszok:

Luís Fazenda, baloldali blokk: «Olyan akciót kértek Önök, amit választóink nem, ők azt akarják, hogy a költségvetés ellen vokosljuk».

Joaquim Correia (zöldek) közölte, hogy szankciók várnának párttársaira.

Joao Paulo Pedrosa (szocialista), elmagyarázta, hogy pártja nem fogadná el álláspontunkat.

Carlos Almeida (kommunista párt) azt állította, hogy «nap mint nap tapasztalni lehet, hogy a kormány gyakorlata elleni politikát folytat, s ilyen akció csak szimbolikus lenne.

Végülis konklúziónk az, hogy minden párt, ha érvelésük nem is ugyanaz, «elismeri» a jelenlegi parlamenti többséget, melynek legitimását éppen az ellene felvonuló tömeges sztrájkok, tüntetések teszik semmissé.

A levelet ezekkel kiegészítve fogjuk bemutatni a nov. 27-i parlament előtti tüntetésen – ekkor kerül sor a költségvetés végső szavazására.

 

Olaszország

 

A pedagógusok felháborodása

 

A stabilitási törvény intézkedése előírja az áttérést a 24 órás kötelező óraszámra az országos egyezményben leszögezett 18-ról – béremelés nélkül.

 

Az intézkedés bevezetése napján az «500-ak tüntetése» összehívta Torinóba az a gyűlést, melyen 27 iskola 82 pedagógusa vett részt az összes szakszervezet képviseletében. Felhívást bocsátott ki azonnali általános sztrájk meghirdetése érdekében ennek az intézkedésnek feltételek nélküli visszavonására. Ugyanakkor a CISL és az UIL (szakszervezeti konföderációk) sztrájkra hívtak a bérek befagyasztása ellen, melyet még Berlusconi kormánya hirdetett meg egy éve és most Mario Monti is megerősített.

 

A 24 órára növekedett óraszám elleni egységfelhívások megsokszorozódása hatására először a két konföderáció vezetése, aztán a Cobas (bázisbizottságok) és végül a CGIL könföderáció egyesült egy világos követelésben, a nov. 24-i sztrájknapban e két cél, a 24 óra és a bérbefagyasztás ellen.

 

A CGIL vezetése, holott hivatalosan támogatja a nov. 24-i sztrájkot, a tények alapján inkább az ESZSZ (ETUC) által szervezett nov. 14-i akciónapra mobilizált (a «költségvetés szanálását» és nem a 24 órás intézkedés visszavonásának követelését tette a követelés élére).

 

A CISL és az UIL szintén mozgósított az akciónapra. Ennek az akadálynak ellenére a pedagógustömegek felkészültek a nov. 24-i római egységtüntetésre. Ekkor a kormány a parlamentben azt javasolta, hogy a 24 órás intézkedést visszavonja, az alsóház elfogadta, a Szenátus még tárgyalja. Győzelem? Ha a szenátorok is elfogadják, egészen biztosan a kormány meghátrálásáról van szó, az egységben vívott küzdelem ereményeképpen.

 

De van egy gond: az új európai stabilitási szerződés (TSCG, magyar rövidítése GPUSKK) és az «aranyszabály» (az adósságcsökkentés alkotmányba foglalása) nevében a kormány a 24 óra helyett az oktatásra szánt költséget akarja csökkenteni, érvényes minden iskolára, a bérkiegészítésekre, stb.

 

Ezzel a kormányálláspontttal szemben a szakszervezetek megerősítették a nov. 24-i sztrájkot. A kormány erre kijátszotta utolsó kártyáját, két nappal a munkabeszüntetés előtt összehívta a szakszervezeteket, hogy a bérbefagyasztásról egyezséget kössön. A kormány kész arra, hogy feloldja… azzal a feltétellel, hogy az emelést a oktásügyön megspórolt maradványokkal fizeti. Vagyis a bérfejlesztés finanszírozása a dolgozói bérek egy más részével történne! Pluszban pedig egybeköti a közoktatás működése elleni támadással. A kormány, hogy a nov. 24-i sztrájkot elkerülje, nyomást gyakorolt, a  CISL és UIL pedig aláírta. A CGIL nem, ahogyan a termelőképességi paktumot se előzőleg. (1).

 

Nyilvánvaló, hogy az intézkedések visszavonására késztetés alapja az egységmozgósítás a bázisoktól egészen a vezetésig, világos célokkal. Ezzel lehet megakadályozni az országos munkaszerződések és a pedagógusstátuszok megsemmisítését. Ebből a szempontból a pedagógusok csapást mértek a kormányra, de a kormányt megmentette a megosztás és a «csapdaegyezmény» aláírása.

 

Az «500-as nyilatkozata» kimondja: «Nemet az egyezményre. Az egységes mobilizáció mellett kell maradni egészen addig, míg a közoktatás elleni összes intézkedést nem annulálják.» Általánosabbá téve, hát nem a munkásszervezetek függetlenségének kérdése merül fel?

 

Erről folytatunk vitát lapunkban, a  Tribuna Liberában és a «független munkáspártért bizottságban» febr. 2-án a spanyol aktivisták kezdeményezte európai konferenciára készülés keretében.

Lorenzo Varaldo

 

(1) Nov. 21-én a CISL és az UIL aláírta az olasz  munkáltatókal és a kormánnyal azt a termelőképességi paktumot, amely az országos szerződéseket teszi semmissé. A CGIL nem tette, mert «ez a dolgozók elleni támadás és a bércsökkentés része».

  

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

 

 

Ki az a napokban nagy port felvert Gyöngyösi?

A multik tanácsadójából lett a Jobbik vasökle

HVG.hu M. László Ferenc nyomán

---

„Ismerem én is, hogy hány magyar honfitársunk, hány magyar származású ember él Izraelben, hány izraeli zsidó honfitársunk él Magyarországon. Úgy gondolom, pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a Magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak” – így zárta le a jegyzőkönyv szerint a Külügyminisztérium államtitkárával folytatott parlamenti vitáját hétfőn délután Gyöngyösi Márton, az Országgyűlés külügyi bizottságának jobbikos alelnöke.

Az ellenzéki politikus azért bírálta a kormányt, mert szerinte a gázai-konfliktusban a magyar állam nem áll ki „Palesztina mellett és a palesztinok jogaiért”. Németh Zsolt államtitkár válaszában nem utasította vissza a zsidózást – mindössze annyit mondott, hogy nincs összefüggés aközött, hány zsidó származású személy van a kabinetben azzal, „milyen súlyos konfliktus zajlik a Közel-Keleten” –, ám a kormány másnap közleményben elítélte a jobbikos képviselő kijelentéseit (a közlemény egyébként szinte szó szerint megegyezik egy korábbi ügyben kiadott szöveggel). A Jobbik képviselője utólag a „félreérthető kijelentésért” a „zsidó honfitársainktól elnézést kér”.

Gyöngyösinek nem ez az első radikális kijelentése. A keleti nyitás politikájának egyik szorgalmazója, az azeri baltás gyilkos kiadásakor még a kormányt támogató jobbikos politikus korábban többször keltett már botrányt kijelentéseivel. Több alkalommal is kiállt a háborús bűnök elkövetésével vádolt, a kassai gettó irányításában részt vállaló egykori csendőrparancsnok, Csatáry László mellett, és bírálta a köztársasági elnököt, amiért a nyáron látogatást tett Izraelben. Az év elején a The Jewish Chronicle című folyóiratnak adott nyilatkozatában pedig megkérdőjelezte a holokauszt áldozatainak számát, a soával visszaélő „izraeli etnobizniszről”.

A multik tanácsadója
A török, azeri, palesztin és iráni kapcsolatok kiépítésén dolgozó Gyöngyösi – aki Vona Gábor pártelnök külpolitikai tanácsadója is – 2010 óta folyamatos vitában áll a Külügyminisztériummal, illetve annak vezetőjével. „Nem gondolja, hogy ez a kijelentés különösen furcsa egy olyan embertől, aki a globális tőke magyarországi berendezkedését segítő Baker & McKenzie nevű ügyvédi iroda budapesti vezetőjeként szolgált, amely cég ráadásul a kilencvenes évek elején a fővárosi közmű privatizációját levezényelte?” – tette fel a kérdést 2011. októberében Martonyi Jánosnak, aki kinevezése előtt a nevezett ügyvédi irodában dolgozott.
Bár a külügyminisztert azért bírálta, mert „kiszolgálta a globális tőkét” és a multinacionális vállalatokat, több párttársától eltérően Gyöngyösi is a multik világából érkezett. A parlamenti honlapon elérhető életrajza szerint a legnagyobb multiknak, a kormányoknak adótanácsokat adó – a nemzetközi szintéren csak Big Four-ként (Négy Nagyként) – emlegetett cégek közül kettőnél is dolgozott.
Így előbb Írországban dolgozott adótanácsadóként a KPMG társaságiadó-osztályán, majd szintén ezt a céget szolgálta a banki és pénzügyi részlegen, miután 2005-ben hazaköltözött Magyarországra. Egy forrás szerint Gyöngyösivel a cégnél elégedettek voltak, jó szakembernek számított, politikai nézeteit soha nem hangoztatta. Szűkebb körben amúgy tudtak arról, hogy szimpatizál a jobboldali nézetekkel, de ezt - ahogy forrásunk fogalmazott - "soha nem verte nagy dobra", így csak akkor derült ki, hogyan gondolkodik a politikáról, amikor belépett a Jobbikba. De előtte még váltott: 2007-ben az adóoptimalizációs tanácsokat is adó Ernst & Youngnál helyezkedett el társasági és nemzetközi adószakértőként (felesége Gyöngyösi távozása, illetve politikussá válása után is a KPMG-nél marad).

Diplomatagyerek
Kecskeméten született, de gyerekkorának jelentős részét külföldön töltötte: édesapja karrierdiplomata volt az 1980-as években, így a család Egyiptomból, Irakba majd Afganisztánba és Indiába költözött. A diplomáját is külföldön szerezte: 2000-ben a dublini Trinity College-ban végzett közgazdászként, illetve politológusként.

Villámkarrier
Jobbikos források szerint a 2006-os választások környékén tűnt fel a pártelnök környezetében, majd rögtön a párt 2010-es parlamentbe kerülése után gyorsan ívelt a karrierje. Forrásaink szerint a parlamentbe készülő pártvezetés a Jobbik irányvonalával egyetértő szakértőket keresett, így találta meg Gyöngyösit, illetve a barátjának tartott Hegedűs Tamást, aki 2004-től 2009-ig szintén a KPMG-nek dolgozott. A két évvel ezelőtt országgyűlési választások előtt Vona már őt nevezte meg a Jobbik „árnyékkormányának” külügyminisztereként, majd frakcióvezető-helyettes lett. Ő vezeti az azeri és a magyar parlament közötti kapcsolatot ápoló Interparlamentáris Unió azeri tagozatát. Az 55 tagozat közül ez az egyik legaktívabb, idén júniusban hivatalos meghívásra az elnök és az alelnök látogatást tett Bakuban. Gyöngyösi nemcsak az azeriekért, a perzsákért vagy a kínai rezsimért rajong, szintén lelkes híve Vlagyimir Putyin elnöknek is, akiről a Barikádnak nyilatkozva azt mondta, el kell ismerni politikáját és törekvéseit.
Kommunikációs kampány

Hétfői parlamenti megszólalása nem is okozott olyan feszültségeket a frakción belül, mint Baráth Zsolt áprilisi mondatai, aki az antiszemiták legrégebbi érvét, a vérvádat vette elő. Baráth a parlamentben felidézte a 130 évvel ezelőtt történt tiszaeszlári eseményeket, azt állítva, hogy "eltusolták az igazságot" arról, ki ölte meg Solymosi Eszter cselédlányt, és a "zsidóság súlyosan érintett az ügyben". (Az 1883-ban lefolyt perben a zsidókat védő Eötvös Károly és védőtársai bebizonyították, hogy a rituális gyilkosság vádja hamis.) Akkor a belsőlevelező listán a párt mérsékeltebb szárnya, a Fideszhez fűződő viszony javítását szorgalmazó politikusok arra hivatkoztak, ez rombolhatja a Jobbik kormányképességébe vetett hitet.
Értesüléseink szerint most ilyen szempontok fel sem fetődtek, ráadásul Gyöngyösi kedden közleményében magyarázta hétfői a zsidó kormánytagok és politikusok listázását szorgalmazó felszólalását. Gyöngyösi megszólalása nem is lógott ki a Jobbik kommunikációs fősodorából. A korábban főleg a „cigánybűnözéssel” kampányoló párt az utóbbi hónapokban gyakrabban vette elő az Izrael-kártyát, és gyakoribbá váltak a zsidóellenes kijelentések.

Vona Gábor október 23-án a készülő földtörvényről azt mondta, szerinte megnyitja a magyar föld fölvásárlásának lehetősége az izraeliek előtt is, így „mi lehetünk az új Palesztina”. A Jobbik elnöke szerint ez nem fog megtörténni, mert a párt nem hagyja, „minden kezet, ami a magyar földért nyúl, a párt majd ellök”.A 2013-as költségvetés vitájában Gaudi-Nagy Tamás a zsidó kárpótlás miatt háborgott, azt kifogásolva, hogy „továbbra is több milliárd forintot kapnak zsidó honfitársaink, a már sokszorosan kifizetett jóvátételen felül. A felvidéki honfitársaink pedig a mai napig nem kaptak kárpótlást azért, amit elszenvedtek, és amiért a magyar állam vállalta a felelősséget.”