2010. szeptember 19., vasárnap

Nemzetközi információk

új széria 18.sz. (387) – 2010. szept. 17.


A háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia (Algír, 2010.nov.) előkészítése


Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nyílt világkonferencia
A háború és kizsákmányolás ellen
Algír, 2010.nov.27-28-29.

54 ország 463 első aláírója
összehívására



Tartalom:
-Magyarország - levelezőnktől
-La Réunion - az Antikolonialys Rénioné mozgalom és a réunioni trockista csoport részvétele az algíri konferencián
-Törökország - interjú Ozansu Sadival a szept. 12-i referendum után: «Az Európai Unió és az USA üdvözli az Erdogan-kormányt.»


Magyarország

D. A. 18 éves. Észak-Magyarország Szlovákiával határos területén él, ahol jelentős a cigány lakosság (melyhez ő is tartozik). A megyére az ipartalanítás nyomja rá bélyegét.
Fiatal kommunista aktivistaként tagja a háború- és kizsákmányolásellenes világtalálkozó (Algír, nov.27-282-29.) magyar küldöttségének egy szakszervezeti felelős és a Munkás hírlap szerkesztői mellett.



Hallottál aról, ami Franciaországban történik a vándornéppel, a cigányokkal? Mi gondolsz minderről?

Könnyű elbánni a legvédtelenebbekkel, felhasználni őket akkor, mikor a társadalmi problémák sokasodnak és kijelölni mint bűnösöket. Egyes népcsoportokat bűnösnek kikiáltani, deportálni - rosszemlékű módszer. Miért hagyják el az országukat a román cigányok? Mert nyomorúságban élnek, nincs lakhatásuk, munkájuk, jövedelmük… A keleti országok leépülnek, mindenki magamaga gondoskodik magáról, ez az ideológia, «szocialista csökevény» lett az állami gondoskodás…

Ahol lakom, valaha virágzó város volt, még a magántulajdon visszahozása előtt mindenkinek volt munkája, megélhetése. A magyarországi cigányok ugyanúgy éltek, mint a nem cigányok; dolgoztak a nagyiparban, az építkezéseken, mindenütt. Aztán a nomenklatúra kedvezményezettei szimbolikus áron megvették a gyárakat, területeket, az erdőt, privatizáltak itt mindent. A munkásoknak, közöttük a cigányoknak nem maradt semmi. Ma már az erdőben fát gyűjteni sem lehet, vasat keresni sem, mert becsukják az embert a legkisebb kihágásért is, az új jobboldali kormány így akarja elérni a rendet. A Jobbikos gárdák vegzálják őket, támadások érik őket, házaikat felgyújtják, gyerekeket és asszonyokat lövöldöznek le. (1). A bűnösöket elfogták – kiderült, hogy vezetőjük a Katonai Biztonsági Hivatallal állt kapcsolatban. De azt bele kell verni a fejekbe, hogy mindenért a cigányok hibásak! Pedig nem csak nekik nincs munkájuk.
Mindez másra nem szolgál, csak arra, hogy egymás gyűlöletében merüljünk ki, hogy ne is lássuk, éppúgy áldozatai vagyunk ennek a rendszernek. Mire való a szabad mozgás az Unióban? Nyilván, aki otthon még 200 eurót sem kap fizetésként, az elmegy máshová akár 400-ért. Letöri a bért, de ennyiből nem lehet megélni! Mindenki kizsákmányolása nő, a bevándorlóé is, a helyieké is. Amikor elmennek, tele vannak illúziókkal, de mindez csak a tőke érdeke!

Mesélj a munkádról!

A múlt évben Pesten dolgoztam egy ideig vagyonőrként, de ez is csak ideiglenes munkavégzés volt, amit kerestem, azt elvitte a megélhetés. Mikor tulajdonosváltás történt, elküldtek. 3 hete egy amerikai multinacionális cég vett fel. 3 napos szerződésekkel dolgoztam, 3 napig nappal, 3 napig éjjel 12 óráztam, közöttük 3 napos pihenővel.
Reggel ½ 3-kor biciklire pattantam, bekerekeztem a buszhoz, az üzemig tartó utazás 2,5 órát tartott, a meló 6-kor indult, este hatig tartott. Este 9-kor érkeztem haza. 40 fokos lázzal is dolgoztam és kb. havi 250 eurót kerestem. Ma du. telefonáltak, hogy el lettünk küldve munkatársaimmal együtt. Majd vesznek fel másokat a helyünkre, aztán rájuk is ez vár, van elég munkaerő az ilyen betanított munkára. A cégnek, a tőkének megéri.

Tanulás?
Most éppen nem aktuális. Nincs pénz, nincs tanulás sem, a szülők nem tudják finanszírozni, kb. 100 euróba kerülne havonta.

Te is mész Algírba. Mit vársz a világtalálkozótól?

Magyaro-on nincs háború a szó szoros értelmében, de ami folyik ellenünk, a munkájukból élni akarók ellen, a fiatalok ellen, a nemzeti kisebbségek ellen, az is egyfajta háború.
Magyar katonai missziók vannak a világ számos pontján. Afganisztánban a napokban hagyta ott a fogát a negyedik magyar katona. Emberéletek, milliárdok mennek el nemtelen célokra, mikor annyi mindenre fel lehetne használni ezt a pénzt…

Valami összefogásnak, az erőnk egyesítésének ki kell alakulnia, nem csak nemzeti, hanem nemzetközi szinten. Meg kell ismernünk egymást jobban, kapcsolatokat, új megmozdulásokat kell létrehozni, hogy cselekedni, változtatni tudjunk együtt.



(1) 2009-ben 17 magyar cigány – közöttük asszonyok, gyermekek – estek áldozatul.


REUNION


Antikolonialys Rénioné mozgalom

Réunioni Trockista csoport (a IV. Internacionálé réunioni szekciója)


A réunioni dolgozók a Nemzetközi Egyetértés felhívását az algíri találkozóra tudomásul vették.

Az előző, madridi találkozó összegzése megerősítette:
Eredetünk különbözősége mellett is egymásra találtunk a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének keretei között a Háború és kizsákmányolás elleni nyilatkozatban:
«Tudatában vagyunk annak, hogy a jövő nehéz lesz. Egy világ dől össze.
Megerősítjük bizalmunkat az egész világ dolgozóinak ama erejében, amely saját maga képes megszabadulni a kizsákmányolás és elnyomás láncaitól, ama képességében, hogy új világot tud építeni, melyben harmonikus együttműködés alakul ki a nemzetek és dolgozók között a minden nap erősödő barbárság helyett.»
A munkásmozgalom a XXI. század elején büszkén vállalja 150 évvel ezelőtti szervezőinek hagymányait.
A munkásmozgalom azokat az alapelveket követeli, melyek a dolgozók nemzetközi szövetségéből született munkásosztály minden irányzatának közös elvei:
«A munkásosztály felszabadítása a dolgozók saját műve kell legyen.
A munkásosztály felszabadításáért vívott harc nem az osztályprivilégiumokért és –monopóliumokért folyik, hanem az egyenlő jogok s kötelességek bevezetéséért és az osztálydomináció eltörléséért.»
Ennek eléréséért saját szervezeteivel szabadon kell rendelkeznie.
Csakis ezzel a feltétellel tudják a dolgozók és szervezeteik gyakorlattá tenni a munkásmozgalom régi jelszavát: «Világ proletárjai, egyesüljetek!.»

Mi ezt tesszük.

Az idézett összegzés bevezetése «a XXI. század elején (…) nem lesz demokrácia, ha a dolgozók elfogadják, hogy nem rendelkezhetnek saját szervezeteikkel: szakszervezeteteikkel és pártjaikkal. Hozzátehetjük, hogy nem lesz demokrácia, ha a kormányok megtagadják népeiktől azt a jogot, hogy önmagukkal rendelkezzenek.»
A réunioni nép ebben a helyzetben találja magát a dekolonizáció történelmi periódusa óta, mikor megfosztották attól a jogától, hogy kezébe vegye saját sorsát.
Ennek következményei drámaiak.
A XXI. század elején vannak emberek, családanyák gyermekeikkel, akik a híd alatt, hevenyészett fedél alatt alszanak. A lakhatás költségeinek fizetése, a Véolia vagy a Cise vízszámlája, a villanyé csak azt teszik lehetővé, hogy a gyerekek éhségét cukros vízzel csillapítsák.
Réunionban még 30 éve ismeretlen voltak a hajléktalan csavargók, mely ma a társadalom része lett, nőket, férfiakat, fiatalokat érint.
A francia Smic (a minimálbér intézménye) nem teszi lehetővé a megélhetést. Ugyanez a Smic Réunionon az életet megnehezíti, sőt, egy család számára lehetetlenné teszi. Lehetetlen normálisan lakni és táplálkozni úgy, hogy a termékek 35-40 %-kal drágábbak a franciaországiaknál.
Szigetünk bizonyos régióibban a lakbér ugyanolyan drága, mint a francia nagyvárosokban, komoly mértékben megterheli a családi büdzsét és családokat eleve kizár a lakhatás lehetőségéből. Gyakran él 3 generáció egy fedél alatt és több mint 29 ezer család vár szociális lakásra. Ezek a viszonyok melegágyai az elembertelenedésnek, alkoholizmusnak, drognak – fiatalságunk nagy részének mindennapos osztályrésze.
A gyakorlatot a francia kormány defiskalizációs politikája támogatja, nagyszámú lakás épül… a magánszektorban, mely nem a szegény lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgál. Még ha rendelkeznek is néhányan földdel, a hatóságok ezeket beépíthetetlennek minősítik.
Így azok a külföldi vállalatok vagy személyek, akik azt sem tudják, Réunion a térkép melyik részén található, nagyszámú üres lakást birtokolva azokat kiadják havi 1500-2000 euróért, villákat árulnak 600 000-1,5 millió euróért. Kliensre találnak az európai származásúak között – akik káderek a közszférában vagy a magánszektorban.
A sziget gyarmatosítása lehetővé tette 2-3 nagy importáló család számára, hogy a lakosságot markában tartsa, a kiskereskedést megfojtva azt gyakorlatilag megszüntesse - a Jacques de Chateauvieux, Caillé, és AYOT csoport, ugyanaz, mely az Antillákon uralkodik, vagy a szintén nagy importatőr Dindar és Ravate.
A dolgozók családjai a befagyasztott bérekkel a legnehezebb helyzetbe kerülve nyomorban vergődnek. 52 %-uk a szegénységi küszöb alatt él, 76 000 a szociális költségvetésben szereplő minimális jövedelemmel rendelkező, több mint 100 000 munkanélküli várja hiába a munkát, a munkanélküliség pedig elsősorban a fiatalokat sújtja…

A helyi burzsoázia szorosan kapcsolódik az imént említett nagy családokhoz és Franciaországhoz mint gyarmatosító államhoz és politikai erőegyütteshez (csakúgy mint az Európai Unióhoz). Nevezetesen pedig a PCR (kommunista párt) is erőlteti a gyarmati függőségi kapcsolatokat különféle intézményes formában.

Franciaország, az Európai Unió hatalma alatt semmilyen számunkra pozitív megoldás nem jöhet létre. A réunioni nép jövője is a népek önrendelkezésének függvénye, a függetlenség és a termelőeszközök kollektív tulajdonlása, a szocializmus által.
Szükségszerűen ez a harc csak az antikolonialista erők együttesének és az indiai óceán szigetországai (Malgas, Comore, Mauritius, Rodrigez, Chagossien és Seychelle) munkásaktiváival való testvéri kapcsolat szorosra fűzésével lehet, hogy együtt küzdjünk az India-óceán szabad népeinek szabad uniójáért.

Alulírottak ennek a felhívásnak az alapján elküldjük küldöttünket az algíri konfenciára, s ahhoz anyagilag is hozzájárulunk.

Első aláírók:
J-Claude Barret (MAR)
Bernard Grondin (LPLP),
Katell Louarn (GTR),
Bruno Lorigny (syndicaliste),
J-Paul Paquiry (syndicaliste),
J-Jacques Perrot (GTR)



TÖRÖKORSZÁG


2010. szept. 12-én Törökországban népszavazás zajlott le az alkotmány 26 cikkelyének módosításáról. A részvételi arány 76 %-os volt, a voksolók 58 %-a igennel szavazott és 42 %-a nemmel. A kurd párt választási bojkottfelhívása többségben meghallgatásra talált a kurd városokban 50-90 % közötti távolmaradással.

Beszélgetés Ozansu Sadival, a Törökországi Munkások Egyesült Pártja vezetőjével, az algíri konferencia aláírójával.

Az Európai Unió és az USA üdvözli az Erdogan-kormányt

Mi volt a referendum tétje?

Arról az ellenreformról van szó, amit az amerikai imperializmus és természetesen az Európai Unió diktált. Az ellenreform témái között ott van a tisztviselők sztrájkjogának tiltása, az ország alávetése a multinacionális, elsősorban amerikai vállalatok érdekeinek, megnyitva az utat az állami stratégiai vállalatok tönkretétele előtt. Ez a módosítás hatályon kívül helyezi az Alkotmánybíróságot és az Államtanács Fellebbviteli Bíróságát szintén, mely civil intézmények Kemál nacionalista-populista örökségét védték.

Kik voltak az igen és kik a nem hívei?

Az igené Erdogan kormányfő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP, mérsékelt iszlám) és a volt kormányfő, Erbakan radikálisabb Iszlám Pártja. A köztársasági kemalista párt, a Népi Köztársasági Párt (CHP), a jobboldali Nacionalista Akciópárt (MHP) a nemre szólított fel. A BDP, a kurd párt bojkottra hívott fel, hogy tárgyalások kezdődhessenek a többségi pártokkal a jövő évi törvényhozói és elnökválasztások előtt.
A mi pártunk, a Törökországi Munkások Egyesült Pártja, mely részt vesz a Nemzetközi Egyetértés tevékenységében és delegációját elküldi az algíri világkonferenciára, a baloldal bizonyos pártjaival és csoportjaival a nemért kampányolt. A mi kampányunk az Európai Unióval és az amerikai imperializmussal való szakításon alapult.

Milyen volt a kampányotok?

Nemet az új alkotmányra, de igent egy szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésre – ami megkülönböztet bennünket a burzsoá pártok állásfoglalásától, mert ezek nemet mondanak, de az Európai Unióban akarnak helyet foglalni.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.