Van-e osztályharc Magyarországon?

Magyarországot ugyanazok a tendenciák jellemzik, mint az Európai Unió összes országát, mégpedig az unió követeléseinek függvényében: deficitcsökkentés, adósságfizetés, megszorítások, dolgozói jogok letörése, közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, tömegközlekedés, szociális szféra, stb.) megsemmisítése, a nemzetközi tőke támogatása mindenáron.

A kormány - 2017 eleji adatok szerint - összesen 51,6 milliárd forintot adott közvetlenül 7 multicégnek 6386 munkahely létesítésére az egyéb kedvezményeket nem számolva. Ezek a multik pedig jönnek, majd mennek (lásd Nokia, vagy az Opel, amely a napokban küldött el 100 «kihelyezett» prekárius munkást és az elbocsátást folytatni szándékozik). A kormány az EU-politikának teljes mértékben aláveti magát intézkedéseivel az Alaptörvénybe beírva a konvergencia szabályait (maastrichti kritériumok). Ami a nemzetközi mainstream sajtóban «ellentmondásként» jelenik meg: a migránskérdés. 1300 menekültet sem akar befogadni, de 18 ezer személynek fejenként 300 ezer euróért letelepedési államkötvényt adott el. Az összeg kormányközeli offshore-cégeknél landolt. A Fidesz-KDNP alapvető célja a multikat kiszolgáló komprádorburzsoázia kiépítése saját köreiből – ezért van látszólagos ellenmondás az EU-val. Azonban minden lehetséges alkalommal megerősíti : az EU-ban akar maradni, s az EU is ezt teszi (lásd: nincs is jelentős számú kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, a középmezőnyben foglal helyet).

A kormány – mind a többi kormány az EU-ban - minden lehetséges módon próbálkozik az osztályharc letörésével. A napokban egyetlen szakszervezetnek ajánlott «partnerségi megállapodást» (a sárga Munkástanácsoknak) a többiek kizárásával. Ennél nemtelenebb eszközökhöz is nyúl: máj. 11. óta börtönben ül a legnagyobb rendőrszakszervezet vezetője, Szima Judit (koncepciós közbűntényes cselekedettel vádolva), 9 vezetőtársát is elítélték - a tiszta szakmai rendőrséget követelték és nem mondtak le a szerzett jogokról.

Aközben, hogy a kormány hangosan hurrázik a munkahelyek számának emelkedéséhez, számos kis, közepes és nagy multi vállalat azokat csökkenti, gyárakat zár be.

A jelentős megfélemlítés ellenére a szakszervezet.hu oldala számos sztrájkkezdeményről, -készültségről, tüntetésről számol be (metró, kéményseprők, fővárosi buszsofőrök, pedagógusok, mentők), de valódi sztrájkról is (Audi, Mercedes, vasút, Tesco-alkalmazottak, fogorvosok, köztisztviselők, az Opera dolgozói) béremelésért, kollektív szerződésért – és ez a lista csak augusztusig tekint vissza.

Annak ellenére, hogy a sztrájk lehetősége erősen limitált, ellehetetlenített; annak ellenére, hogy az egység szinte katasztrofális, a munkáltatók a szétszabdalt szakszervezetekkel külön-külön «tárgyalhatnak», valamint ingatag vezetésük megelégedik a szociális dialógushoz ragaszkodással; annak ellenére, hogy az alacsony bérek nem teszik lehetővé, hogy hosszabb ideig képesek legyenek nélkülözni a bérüket, a dolgozók nagyon sok esetben elszántak.

És egyre többen...