Belgium: nyugdíjához minden dolgozó megveheti tanulmányi éveit

Le Vif

http://www.levif.be/actualite/belgique/pension-chaque-travailleur-pourra-racheter-ses-annees-d-etudes/article-normal-761605.html?utm_source=Newsletter-27/11/2017&utm_medium=Email&utm_campaign=Newsletter-RNBDAGLV&&M_BT=1144465750779

27/11/17 

Forrás: Belga

2017 dec. 1-től minden dolgozó megveheti tanulmányi idejét avégett, hogy azokat beszámítsák öregségi nyugdíjába.  Az ára «átalányban» tanulmányi évenként bruttó 1500 euró, egyetlen végzettség, egyetlen diploma számít és az évismétlések nem.

Daniel Bacquelaine, a nyugdíjminisztérium szóvivője © BELGA

Ez a fajta jóváírás – eddig – csak a tisztviselői kategóriára volt alkalmazható (rájuk ingyenesen), ezután viszont minden bérből élőre, munkavállalóra a közszférában vagy vállalkozóra.

Az átalány jelenleg évenként 1.500 euró, a jövőben indexálva lesz (azaz: emelkedik). Aki ezt az opciót választja, annak a kifizetett évek arányában az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje növekszik.

Konkrétan ez annyit jelent, hogy a bruttó nyugdíj (Belgiumban a nyugdíj is adózik) egyedülálló esetén évente 266,66 euróval, az azonos háztartásban élő nyugdíjaspár esetén 333,33 euróval nő. A tisztviselők esetében jövedelmüktől függ a többletnyugdíj: "Akik évi bruttó 48.000 eurót keresnek, azok nyugdíja évi bruttó 833 eur-val növekszik minden megvásárolt esztendővel", illusztrálja Daniel Bacquelaine a minisztérium szóvivője. (A tisztviselők kaptak egy laufot, aki 2018 márc. 1-ig nyugdíjba megy, arra még nem érvényes az új törvény).

Ahogyan az összes tagállamban, Belgiumban is megsokszorozódtak a szerzett jogok, benne a nyugdíj elleni támadások (korhatár emelése 67 évre, annak GDP-növekedéshez kötése, stb.). A megszorítàsok pestisjárványa nem csihad  ...

Katalónia: és most?

A La Tribune des travailleurs utolsó számában 3 katalán aktivistának adja a szót, akik 6 hete járják azokat a dolgozói és ativista köröket, amelyek a köztásaság melletti harcban kötelezték el magukat.  

Egyik, a «köztársasági védelmére alakult bizottság» tagja: «A látszólagos nyugalom ellenére az emberek aktívak maradtak: védelmi bizottságaink dolgoznak, sokat konzultálunk, győzködjük a vezetőket, hogy ne adjuk fel, ha a szabadságot választottuk. Hiába állítja a spanyol sajtó, hogy mindennek vége, ez nem így van. (…) A bebörtönzöttek családtagjai rendszeresen hírekkel és üzenetekkel szolgálnak, azt kérik, hogy folytassuk a küzdelmet, maradjunk állva, ahogy eddig. Az átélt nyomás hatására bizonyos függetlenségi  sorokban van visszavonulás. (…), de eddig az akciótervekben, amelyekre töbséggel szavaztunk, nincs változás. A 3 fő szerveződés, a Junts per Catalunya, az ERC a CUP köntörfalazás nélkül folytatja a köztársaság és a legitim kormánynak védelmét. Köszönjük a mellettünk kiállást, a győzelem a miénk lesz!»

A CUP tagja, a CDG aktivistája, önkormányzati képviselő: «A nagyrészben a CDR szervezte népszavazás eredménye arra kötelezte a kormányt, hogy lépést tegyen előre, a köztársaság kikiáltását. De a (katalán) kormánynak nem volt eszköze a köztársaság kiépítésére és a konfrontáció megszüntetésére. A CDR cselekedett az utcákon, a sztrájkokban és az ország okt. 3-i blokkolásában. (…). A dec. 21-i illegitim és kikényszerített választásokban a függetlenségi erők saját politikai programjukat mutatják be (…). A célunk, hogy összesen meghaladjuk az 50 %-ot, hogy igazoljuk a népszavazás eredményét. (…) De még egy többséggel is nehéz lesz szembenézni a helyzettel, mert úgy tűnik, hogy egy új projekt kezd teret nyerni, a spanyol álllammal együttesen rendezendő újabb referendum. Zsákutca, mert nem lehetséges paktumot kötni. Azt gondolom, az ideális forgatókönyv a többséggel megerősített függetlenség, a köztársaság alkotmányos megalapozása és a népességünk megszervezése. A függetlenségi erőknek van egy nem forradalmi része is, amely reméli, hogy Európa elismeri, beavatkozik, megakadályozza a spanyol kormánnyal ütközést. Nem valószínű.»

Egy másik, a «köztársasági védelmére alakult bizottság» tagja: «Szerintem a nov. 11-i Mi vagyunk a köztársaság-tüntetés újabb bizonyíték arra, hogy a katalán nép akarata egységes a spanyol kormány igazságtalan, antidemokratikus és önkényes döntéseivel szemben. (…). A spanyol kormánynak ugyanúgy szándékában álll, hogy eltüntesse gondolatainkat, jogainkat, kultúránkat, nyelvünket, ilyen jellegű intézkedéseket foganatosítanak. Ugyanazt a politikát folytatják, próbálkoznak a megfélemlítéssel, a nem egyformán gondolkodó katalánok megosztásával. Eddig jó volt a viszony a köztársasági hívek és spanyol államban maradni akarók között, egymást tiszteletben tartottuk (…). Hosszú utat kell bejárnunk, nagy bátorság és kitartás kell ahhoz, hogy szabadok legyünk, valódi köztársaságunk legyen. Nagy szükségünk van a nemzetközi szolidaritásra ezzel a hazug, fasiszta, korrupt spanyol állammal szemben. Köszönjük, hogy mellettünk álltok!»

Juncker Rajoy segítségére siet…

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, egy hosszú interjúban üzen az El Pais (a Rajoyhoz szorosan kötődő lap) november 19-i számában. Fenyeget.

Mindenkinek üzen.A katalán vezetőknek (akik egy részét börtönbe vetette a spanyol kormány): «ne becsüljék alá a Rajoy élvezte széles európai támogatást». 

Vitathatatlan, hogy Macron, Merkel és kompániája, hogy az úgynevevezett «baloldali» pártok vezetői  – a spanyol államban és máshol, pl. Franciaországban – durván opponálnak annak a folyamatnak, amely révén az okt. 27-i népszavazáson a katalán nép kimutatta akaratát a köztársaság létrehozására. Ezt  «vésznek» minősítve Juncker emlékeztet arra, hogy «a régiók Európáját favorizálja». Ténylegesen semmi ellentmondás nincs, ha a munkásság nemzeti keretekben megszerzett jogainak szétveréséről van szó, az Európai Unió a «regionalizálás» mellett áll. 

Amikor egy elnyomott nemzet keresi az utat a francoizmus utód-monarchiájától való megszabadulás irányában, akkor az EU az uralkodókkal tart a népek ellen. «Előnyben részesítem azokat, akik tisztelik a törvényeket», mondja Juncker, aki tiszteletteljes hódolatát fejezi ki «az átmenet minden politikai ereje előtt, a kommunista Santiago Carrillotól a falangista Adolfo Juarezig és a Juan Carlos királyig, akiknek csatornába sikerült terelni az alkotmánybn rejlő hatalmas feszültségeket». 

Juncker azok a szocialista és kommunista vezetők előtt hódol, akik a Moncloa-egyezménnyel (1977) lehetővé tették Franco intézményei lényegének fenntartását. Ez az alkotmány és a 155-ös cikkely helyezi Katalóniát gyámság alá.  A büntetőtörvénykönyv 315-3-ös cikkelye – Franco uralmának közvetlen öröksége – tette lehetővé, hogy több mint 300 spanyol szakszervezeti aktivistát ítéltek el sztrájkért! Az intézkedések még elégtelenek is Juncker szerint, aki odaveti Rajoynak a figyelmeztetést: még kell «erőfeszítés a deficit csökkentéséhez».

Juncker apropója megérdemli, hogy mi is világosak legyünk. Az Európai Bizottság a katalán köztársasággal szemben áll, mert azt a dolgozók millóinak mozgalma eredményezi. Az Európai Bizottság a francoista monarchia híve, mert az az európai tőkés rend egyik pillére minden dolgozó és minden nép ellen.  

«Ez az Európa nem a mienk!», deklarálták az európai konferencián az egész Európából érkezett munkásaktivisták. Igazuk van, választani kell, hogy a katalán köztársaság vagy a spanyol monarchia mellé állunk, az EU-val szemben vagy mellé.

Dominique Ferré 

Az ENSZ embertelennek tartja a migránshullám visszaszorítására szolgáló líbiai-európai kooperációt

 

Forrás : RTBF.be https://www.rtbf.be/info/monde/detail_l-onu-juge-inhumaine-la-cooperation-libyo-europeenne-pour-endiguer-le-flux-de-migrants?id=9762553

  

© ALESSIO PADUANO - AFP

Nov. 14-én az ENSZ emberjogi főbiztosa, Zeid Ra'ad Al Hussein, felháborodottan ítélte el a migránsok líbiai fogvatartását, és embertelennek minősítette az Európai Unió együttműködését.

"A nemzetközi közösség nem csukhatja be a szemét az elképzelhetetlen borzalmak előtt, amelyeket Líbiában élnek át a menekülők és nem lehet továbbra is feltételezni, hogy a fogva tartás feltételei javításával a helyzet megoldható", jelentette ki M. Zeid kommünikéjében megerősítve, hogy "az EU politikája, amely segíti a líbiai partvidéki őrséget a migránsok elfogásában és visszaküldésében, embertelen".

"Az elfogott menekülők szenvedése iszonyatos, az emberi lelkiismerettel szemben mérhetetlen szégyen", s hozzátette, a helyzet "katasztrofális".

Az abúzió nem csökkent

Felhívása éppen akkor érkezett, amikor a Mediterránum 13 európai és afrikai országa  a svájci Bernben összeült a líbiai fogva tartás körülményeinek javítása és alternatívák ügyében. Közleményében a főbiztos elítéli az EU és Olaszország nyújtotta segítséget, mert az "EU és tagállamai növekvő beavatkozása eddig egyáltalán nem a migránsokkal szemben elkövetett visszaélések csökkentését szolgálták", mondta M. Zeid. "Felügyeleti módszerünk ténylegesen a líbiai helyzet gyors romlását mutatja" a november 1-6 között a tripoli menedékközpontokban megfordult emberjogi megfigyelők látogatására támaszkodva.

"A megfigyelőket sokkolták a látottak: csontsovány, traumatizált férfiak, nők, gyermekek ezrei egymás hegyén-hátán hangárokba zártan (...) minden méltóságuktól megfosztva".

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 4. bef. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország) 

15 – A helyzet jellemzője változatlanul a tömegek küzdeni akarása: «Irányultságuk meghatározó egyik oldalról a rothadó kapitalizmus objektív körülményei által, másikról a régi munkásszervezetek áruló politikája miatt. Az alapvető meghatározó természetesen az első, a történelem törvénye hatalmasabb, mint a bürokratikus apparátusok». Tények a ma nagy sztrájkjai és tüntetései Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Franciaországban; a palesztin forradalom, amely 70 évvel Palesztina felosztása után is folyik a nemzetért és a földért;  a dél-afrikai townships, a fekete dolgozók és családjuk földfoglalásai és követelése, amely magába foglalja a Fekete Köztásaságot; egészen Kínáig, ahol pedig a dolgozók saját független szakszervezeteiket szervezik, mint munkásosztály védik önmagukat, a köztulajdont, amelyet nem akarnak átadni az imperialista rablásnak. Ez az amerikai feketék küzdelmének értelme is, akik elutasítják, hogy a rendőrség legyilkolja őket, nemcsak azért, mert a fekete életek is életek, hanem véget akarnak vetni az elnyomásnak, a rabszolgatartás örökségének. Ez Haiti népének harca az ENSZ megszállásával/fosztogatásával szemben. Az elszenvedett csapások ellenére minden földrészen, minden formában, a régi szervezetek árulása ellenére a helyzetet az jellemzi, hogy folytatódik a munkás-, paraszti tömegek, a fiatalok útkeresése, hogy jogaikat meg tudják szerezni, s az elérteket megtartani. Ebben a konkrét, gyakorlati mozgalomban találja meg helyét a IV. Internacionálé.

16 – Az 1917-es Október százéves évfordulójakor a bolsevikok ideiglenes kormány elleni harcához híven, a IV. Internacionálé programjának megfelelően, semmi helyünk nincs az úgynevezett népfrontokban, sem pedig olyan szövetségekben, amelyekben a munkásmozgalomban gyökerező pártok a tőkés osztálynak vetik alá magukat burzsoá pártokkal, kormányzati koalícióban vagy anélkül. Nem az osztályok közötti kollaboráció, hanem a  munkás egységfront, az elnyomott országokban a népszuverenitásért és a demokráciáért vívott  antiimperialista front hívei vagyunk.   Semmilyen kormányt nem támogatunk, amely az adósságfizetést folytatja, semmilyen támogatást annak, aki privatizál, semmilyet olyan politikai erőnek, amely munkásellenes programokat valósít meg.  

17 – Mi, a IV. Internacionálé hívei, meg vagyunk győződve arról, hogy programunknak, amely a majdnem kétszázéves munkásmozgalom elmélete és gyakorlatának szintézise az Internacionálék tükrében, soha nem volt ekkora aktualitása. A forradalmi munkásinternacionálé és a forradalmi pártok holnap minden országban képesek lesznek a győzelmet kivívni sajátosságaiknak megfelelő formában. Ezért – mindazonáltal harcolva saját programunkért, saját szekcióinkért –  mindenhol segítjük azokat a csoportokat, amelyek az osztályfüggetlenséget, a munkásosztályhoz hű politikai érdekképviseletét vallják. Ezért kezdeményeztük a Mumbai-i világkonferenciát a háborúk, kizsákmányolás és prekárius munka ellen, amely kereteiben minden irányzat képviselőivel az osztályfüggetlenségért cselekszünk.

Dolgozók, aktivisták, fiatalok, arra hívunk Benneteket minden országban, álljatok sorainkba a IV. Internacionálé zászlaja alá, építsétek és erősítsétek azt az eszközt, amely elengedhetetlen a munkásosztály győzelméhez!

Egyhangúlag elfogadva

Németo. : Max Schumacher, Internationale Arbeiterkorrespondenz, CORQI ; Günter Rex, Internationale Arbeiterkorrespondenz, section CORQI

Azánia/Dél-Afrika : Ashraf Jooma, (AS-FI) ; Scelo Mthembu, (AS-FI) ; Musa Kunta, (AS-FI) ; Mandla ka Phangwa, (AS-FI), a IV. Internacionálé azániai szekciója (AS-FI) 

Belgium : Organisation socialiste internationaliste, a IV. Internacionálé belgiumi szekciója

Benin : Rav, trockista bizottság (CLTB)

Belorusszia : belorusz delegáció

Brazília : Internacionalista kommunista szervezet (OCI, section brésilienne du CORQI)

Burundi : a IV. Internacionálé burundii szekciója

Canada : Paul Nkunzimana, trockista bizottság 

Chile : trockista csoport

USA : Socialist Organizer, a IV. Internacionálé szekciója; Mya Shone, a CORQI híve

Franciao. : Kommunista internacionalista irányzat, a IV. Internacionálé francia szekciója

Nagy-Britannia: a CORQI brit /

Görögország : Andreas, Ergatika Nea

Haiti : Berthony Dupont, Haïti Liberté

Magyarország : a IV. Internacionálé hívei

India: Spark-csoport

Olaszország : a IV. Internacionálé olaszországi szekciója

Marokkó : a CORQI hívei

Mexikó : Laura Alejandra Rivera Arrizu (CORCI-Mexico) ; Raul Calleja Lacorti (CORCI-Mexico) ; Luis Carlos Haro (CORCI-Mexico)

Pakisztán : a IV. Internacionálé pakisztáni szekciója

Peru : Szocialista internacionalista csoport, a CORQI szekciója

Portugália : « Az Internacional » csoport

Románia : Constantin Cretan (személyes címen) ; Ileana Cretan (személyes címen) ; Ion Somonescu (személyes címen)

Oroszország : orosz delegáció

Szerbia : Jacim Milunovic, munkásaktíva

Svájc : Wolfgang Eichenberger, meghívott

Togo : Steve, a IV. Internacionálé togoi aktivistája

Tunézia : delegáció 

Törökország : Sosyalizm

Zimbabwe : Mafa Kwanisai Mafa és Memory Rudo Mpandawana, a IV. Internacionálé zimbabwei szekciója

(corqi_ocrfi@yahoo.fr) 

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI) 

A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 3. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország) 

9 – A termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszernek semmiféle «felegyenesedése » nem lehetséges. Az úgynevezett reformkísérletek még legjobb esetben is a munkásosztály későbbi térdre kényszerítését szolgálják, de még rosszabb, hogy diszlokációs terveket rejtenek és «kerekasztalokat», melyek mellé a munkásmozgalom vezetőt közreműködésre invitálják a tőkés osztály diktálta programokban. A munkásosztály függetlensége megkívánja az imperializmussal és intézményeivel való szakítást: az IMF-fel, Világbankkal, ENSZ-szel, a regionális EU-val, az észak-amerikai és amerikai-ázsiai szabadkereskedelmi egyezményekkel, az összessel. A munkásosztálynak mindenütt teljes függetlenségében kell minden formában harcolni az imperializmus alá vetettsége ellen kezdve az állami adóságok fizetésének megtagadásával. Sehol nem a népé ez az adósság, az csak a népek kifosztásának eszköze Európától Ázsiáig, Afrikától Latin-Amerikáig - benne az USA népével is.

10 – Az alternatívának, amit Rosa Luxembourg rajzolt fel valaha, «szocializmus vagy barbárság», égető aktualitása van. A barbárság megkezdődött. Csak a munkásosztály képes – összegyűjtve maga körül az elnyomott rétegeket – vezetni a harcot, amely megakadályozza a barbárság kiteljesedését. S nem tudja megtenni, csak a termelőeszközök társadalmasításával és minden termelőeszköznek az egész emberiség szolgálatába állításával. Ez a perspektíva az, ami miatt a munkásosztály függetlensége lehet és kell. Ez az a perspektíva, amiért küzdenek a IV. Internacionálé szekciói és cselekednek annak restaurálásáért a CORQI keretében.

11 – Miért kezdeményeznek megemlékezést, vitát a CORQI-hoz tartozó szervezetek mindenütt a világban az 1917-es Október 100. évfordulóján? Számunkra a forradalom aktuális, Lenin elemzése az imperializmusról, a kapitalizmus rendszerének széthullásáról nagyon is időszerű; ez az aktualitás pedig a küzdelem a burzsoáziával való szakításért; annak megértése, hogy az imperializmus korában az elnyomott országokban a nem teljesült demokratikus követelések megvalósítása nem a nemzeti polgárság feladata, hanem a munkásosztályé, neki kell széles antiimperialista frontot létrehoznia maga körül, neki kell irányítania (amellett, hogy bizonyos polgári és kispolgári rétegek is harcolnak a nemzeti szuverenitásért). Ehhez mindenképpen szükség van a munkáspárt függetlenségére, ezért nem vehet részt semmiféle népfront-típusú koalícióban, amely hozzáláncolná szervezeteit a burzsoáziához.

Egyedül a munkásosztály képes saját hatalmi szervezeteinek kiépítésével – szovjetek, tanácsok, bizottságok – a munkásköztársaságot létrehozni, a munkásköztársaságok szabad unióját földrészünkön és azután az egyetemes munkástanácsok köztársaságát. 1917 Októberének aktualitása az I., a II., a III. és a IV. Internacionálé kontinuitásában a munkásság emancipációjáért vívott küzdelem. Ez a CORQI aktualitása is, a nemzetközi osztályharcnak csak a formája nemzeti. A munkás internacionálé zászlaja alatt minden nemzeti sajátosságunkhoz más forma társul, de mindegyikünk feladata az autentikus, a burzsoáziától és intézményeitől független munkáspárt létrehozása.

12 –  A termelő osztályok saját magukat megszervezve tartják kezükben az egész emberiség, minden elnyomott és kizsákmányolt felszabadításának kulcsát. A munkásosztály harca tud pozitív választ adni az imperializmus által elnyomott nemzeteknek a szabadság, a felemelkedés, a szuverenitás követelésében.  Ebben és ezzel a harccal fog győzni a nők, a dolgozó asszonyok mobilizációja az egyenlő jogokért az egész világon. Ebben és ezzel a harcban ér célhoz a fiatalok a jövőhöz, szabadsághoz, munkához, szükségletei kielégítéséhez való joga.  Ezen a mozgalmom keresztül és ez által fog megoldódni a környezet védelme. A rothadó imperializmus pusztításával szemben az emberiség a termelőeszközök társadalmasítása útjára kell lépjen, amely lehetővé teszi majd a profit helyett a szükségletek szerinti termelést, amely az embert nemet védi ahelyett, hogy a létét fenyegető tőkés osztály követeléseit teljesíti.  

13 – Harcában a nemzetközi munkásosztály a nemzeti sajátosságoktól függő formában vívmányokat, jogokat, garanciákat harcolt ki.  A burzsoá államokon belül létrehozta szakszervezeteit, társadalombiztosításait, a kollektív védelme szervezeteit. Az osztályharc vezette minden szakaszban, hogy szervezetei segítségével megvédje ezeket. Trockij szavaival, «az, aki nem tudja megvédeni az elért vívmányokat, nem képes újakat sem szerezni», a IV. Internacionálé saját feladatát abban látja, hogy segítse a munkásosztályt harci szervezeteinek visszaszerzésében, segítse azok függetlenségének, minden vívmányának megvédését. 

14 – «Az emberiség válsága mindössze a proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik»: a IV. Internacionálé programjának ez a központi megállapítását teljes mértékben igazolja a XXI. század eleje.  A világban mindenütt azok a kormányok, amelyeket a történelmileg munkásmozgalomban gyökerező – szocialista, szociáldemokrata, kommunista – pártok dirigálnak, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek által hatalomba emelt kispolgári vagy nacionalista pártok a tőkés osztály diktálta programokat valósítják meg. A Szovjetunió felbomlása, az 1917-es októberben gyökerező degenerált bürokrácia eredménye ezt a folyamatot felgyorsította. Számos európai országban is láttuk, hogy a kormányban részt vevő szocialista, sőt kommunista vezetők  részt vesztek a szerzett munkás- és szociális jogok megsemmisítésében. Látjuk Latin-Amerikában, különösen Brazíliában, a Lula/Dilma kormányok folytatták a tőke és a bankok követelte adósság fizetését. Venezuelát feltételek nélkül védjük az imperialista fenyegetéssel szemben, de nem felejtjük, hogy Chavez és Maduro folytatták az adósság fizetését. Láttuk Görögországban Tzipraszt, aki arra kapott népi mandátumot, hogy szakítson az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval, mégis úgy döntött, alkalmazza a halálos programokat. Látjuk Dél-Afrikában az apartheid végeztével hatalomba segített kormányt, amely kiszolgáltatja az országot a multinacionális cégeknek és a földnélküli fekete többségnek földet nem ad. Az utóbbi 5 évben az egész Földön romlik a dolgozó tömegek helyzete, a szerzett jogokat egymás után veszik el, a háborúk pedig sokasodnak.

Ott pedig, ahol a hagyományos tőkés pártok vannak hatalmon, a munkásmozgalomban gyökerező pártok «nagykoalíciós» módszerrel vesznek részt a hatalom gyakorlásában, vagy részvétel nélkül, de támogatják azokat, mint Németországban és Spanyolországban.

  

(a fordítás folytatása néhány nap múlva)

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17 :30  tól

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

2017. december 1.

 

Osztályharc-közösség-kommunizmus. Vitaindító szövegként A. Bonanno írását válaszottuk (elérhető itt http://gondolkodo.mypressonline.com/elemek/vita.html), és a vitára való felkészüléshez javasoljuk mindenkinek a szöveg előzetes megismerését.

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5 :30 P.M.

 

-       1^st of December, 2017.

-        Class struggle – community – communism. As an introduction to the discussion, we’ve chosen A. Bonanno’s writing (here   http://gondolkodo.mypressonline.com/elemek/vita-en.html), the reading of which in advance we recommend.

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 2. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország)

5 – Az emberiség létét fenyegető háborúk nem véletlenek, azok a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer termékei. Ennek rendszere elérte fejlettsége legmagasabb szintjét, az imperializmust, amelyet Lenin rothadónak jellemzett. Ez a helyzet a 21. század elején is. Konferenciánkat 10 évvel az 2007-es subprime-válság után tartottuk. Ma a Wall Street és a fő világ főbb tőzsdéi ismét rekordokat döntögetnek az ipar és a szolgáltatások soha nem látott destrukciója árán. Azon az áron, hogy minden földrészen a munkásosztály jogait és vívmányait semmisítik meg, hogy koldussorba döntenek teljes népességeket, növekvő elszegényedést okoznak a közszolgáltatások és források megvonásával. 

A vezető osztály megtorló intézkedéseket használ a munkásság mobilizációja ellen. Nem csak úgy, hogy erőszakszervezeteket militarizálja és veti be, hanem  az alapvető demokratikus jogok megvonásával is, mint a gyülekezés, a tiltakozás joga, a szólásszabadság.  Ezen az áron sikerült a tőkés osztálynak profitját visszaállítania – sőt, szélesítenie – 10 év alatt. Viszont az eszközök, melyekkel ezt elérte, újabb válságot készítenek elő.  

6 – 10 évvel az 2007-ben kezdődött válság után érik egy még súlyosabb, még pusztítóbb krízis. A központi bankok a gazdaság fellendítése ürügyével («quantitative easing», a monetáris politika mesterséges könnyítése) csak a spekulációt fogja fellendíteni. Egyetlen hét alatt – 2017 októbere elején – a tőzsdei akciók értéke a világban 800 milliárd dollárral emelkedett. A világ összes tőzsdekapitalizációja 88 000 milliárd dollár, több, mint a világ GDP-je. A rothadó rendszert az emelkedő adóssághegyek éltetik. A teljes adósság – állami, vállalati és magán – a szolgáltatások és az ipar összes javait több mint kétszeresen haladja meg. Az USA-ban a háztartások adóssága több, mint 2008-ban volt, a bankrendszer összeomlása idején. Kínában a nemzetközi pénzügyi tőke a bürokrácia kormányát a teljes adósságból finanszírozott fellendítésre vette rá a világgazdaság lelassulásának kárpótlása céljából: a vállalati adósság megduplázódott 10 év alatt, az országé 70 %-kal nőtt. Europában pedig - a vállalati - 40 %-kal...  Ehhez a gigantikus összeghez adjuk hozzá «Shadow Banking» adósságait, ez a szabályozás nélküli pénzügyi szektor az éves világgazdaság több mint felét reprezentálja.

Még egyszer: a válság meghaladására használt eszközök újabb válságokat készítenek elő, amelyek egyre jelentősebbek lesznek. Ez volt 2007-ben, még korábban 2001-ben is. A tőkés rendszer minden válsága a létező termelőerők tömeges pusztításában nyilvánul meg és előkészíti a következő, még nagyobb krízist.

7 – A gazdasági, pénzügyi és monetáris válságok gyakori egymásutánisága a kapitalizmus imperialista szakaszának természetéből származik, az emberiség termelőerőinek fejlődését képtelen biztosítani. A rendszer túlélése – a jelenlegi szinten – megkívánja, hogy háborús és fegyverkezési iparhoz, internet-gazdasághoz, spekulációhoz és növekvő adóssághalmazhoz folyamodjon. Maga az imperializmus teszi lehetetlenné, hogy a világgazdaság felegyenesedjen. Vannak időleges szünetek, melyeket maguk a tőkés vezetők is «szekuláris stagnálásnak» neveznek.  De nincs valóságosan évszázados pangás a gazdasági növekedésben, ahogy Marx leírta. Az imperializmus rothadó szakasza – amelyben lehetséges az árutermelés határtalan (szocializált) fejlődése, válaszolva az emberiség vitális szükségleteire – beleütközik az elosztás tőkés (magántulajdoni)viszonyaiba, – a «tőke mindig növekvő csírázása» az alapvető termelőerők pusztításából táplálkozik: a bérben, a kollektív garanciákban, a társadalombiztosítási rendszerekben, a szakképzettségben, és minden munkásvívmányban kikristályosodott értékből. De az alapvető termelőerők pusztítása ugyanakkor az alapvető fogyasztási szektor pusztítása is, és ez az ellentmondás nem oldható fel csak a fő termelő- és forgalmi eszközök társadalmasításával, lehetővé téve a termelő osztályok saját szükségleteinek és nem a tőkés osztály kielégítését. Ennek neve: szocializmus.

8 – 1917 októberével kezdve a XX. századot számos kísérlet jellemezte, hogy az emberiséget romokba döntő  tőkés rendszerrel végezzen.  A munkásosztály minden földrészen osztályharca révén többször megpróbálta a kapitalizmus megdöntését, a kizsákmányolt és elnyomott tömegeket képviselő, általa megjelölt, mandátummal ellátott, ellenőrzött szervek hatalomba emelését. Ebben a mozgalomban a II. vagy III. Internacionáléban gyökerező hagyományos munkásmozgalmi vezetők állította akadályokkal vagy az osztályharcot elvető, úgynevezett szociális, populista mozgalmakkal találja magát szembe.  Ezek a munkásmozgalom romjaból prosperálnak, funkciójuk egyedül a fennálló viszonyok őrzése.

Ami minket illet,  mi a tények alapján megerősítjük, hogy a XXI. század elején a világ helyzetének alakulása teljes mértékben igazolja programunkat, amely bázisán a IV. Internacionálé létrejött, az Átmeneti programot. Ezzel a programmal akarunk hozzájárulni a munkásosztály forradalmi vezetése válságának megoldásához, amelytől az emberiség válságának megoldása függ.    

(a fordítás folytatása néhány nap múlva)