Trump első lépései a Fehér Házban 1.rész

 

E sorok írásakor alig két hét telt el azóta, hogy Trumpot beiktatták az Egyesült Államok elnökévé. Nyilvánvalóan nem tehetünk úgy, mintha Trump első néhány napjáról itt, a szükséges utólagos ismeretekkel elemzést adhatnánk, különösen azért, mert a helyzet továbbra is különösen kiszámíthatatlan. Ez csupán néhány első gondolat.

Trump nem várt, hogy csapásokat mérjen a munkásosztályra: amint beiktatásának napján elfogadta az első rendeleteket, azonnal erőszakosan támadta az amerikai munkásosztály bevándorló részét, és azonnal megszervezte a begyűjtésüket és deportálásukat. A nemzetközi színtéren sem várt, és egyre többszörösére szaporította a gázai palesztin nép elleni egyre erőszakosabb kijelentéseit és fenyegetéseit. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a minőségi változást, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fordulópontot, ahová eljutottunk. A Trump által bevezetett politikákat azonban nem lehet úgy összefoglalni, mint egy népeket és a munkásosztályt eltipró gőzhengert. Bármilyen hevesek is a nyilatkozatok, a fasizálódó Trump még nem fejezte be a munkásosztállyal való szembeszállást, mind az Egyesült Államokban, mind a nemzetközi munkásosztállyal. Trump programja egy dolog, annak alkalmazása egy másik: az osztályharc nem mondta ki az utolsó szót.

Természetesen Trump kiszámíthatatlan személyiség. A helyzetet és a minőségi változást azonban nem érthetjük meg kizárólag az ő őrültsége alapján. E látszólagos őrület mögött logika van. Ahogy Lenin emlékeztetett bennünket: a politika koncentrált gazdaságtan. Ugyanez vonatkozik Trump politikájára is, amely egy logikára reagál: a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi rendszer válságára.

Minőségi változás a tőkésosztály szolgálatában

A kapitalista rendszerben az árutermelési kapacitás sokkal gyorsabban nő, mint a piacok felvevőképessége. Miután elérte imperialista szakaszát, a kapitalizmus csak a termelőerőknek a pusztítás erőivé való növekvő átalakulása és a különböző burzsoáziáknak a világpiac meghódításáért folytatott harca árán marad fenn. Nap mint nap tőkehegyek nőnek hozzá más tőkehegyekhez, amelyek kétségbeesetten keresik értékük növelésének módját. Ezért folyamodnak a gazdaságban parazita kerülőutakhoz, legyen az a kábítószer-gazdaság, a prostitúció, a pénzügyi spekuláció, a fegyvergazdaság, amely rendkívül jövedelmező... Az egyre növekvő tőkefelhalmozás, amelyet nem lehet nyereségesen befektetni, élethalálharcot idéz elő a különböző tőkéscsoportok között. Nem lesz elég profit mindenkinek, hacsak a munkásosztály jogait nem tiporják el, és valóban el nem tiporják. A versengő kapitalizmusokat nem zúzzák szét.

Ma Trump kihasználja az amerikai kapitalizmus domináns helyzetét, hogy felszabadítsa magát minden szabály és korlátozás alól, mind az Egyesült Államokban, mind nemzetközi szinten, és ezzel minőségi változást hoz magának az imperialista világrendnek a megváltoztatásában. Erről a minőségi változásról a CORQI animációs kollektívájának tavaly november 1-jén és 2-án tartott ülésén bemutatott és a L'Internationale 36. számában megjelent jelentésben volt szó:

"Ennek a helyzetnek az egyik kifejeződése nemzetközi szinten az, hogy maga az imperializmus kérdőjelezi meg az összes intézményi formát, amelyet létrehozott. Különösen azokat, amelyeket a második világháború után hoztak létre, és amelyek szükségesek voltak az imperialista rend fenntartásához, és amelyek elsősorban a sztálinista bürokrácia és az imperializmus közötti ellenforradalmi együttműködés stabilitásához voltak szükségesek. Aztán a Szovjetunió bukása után az imperialista uralom fenntartásához voltak szükségesek. Maga az imperializmus az, ami most nem csak az ezen intézményeken alapuló világrend stabilitását, hanem magát a létét is megkérdőjelezi. Világos - amint azt a palesztinai eseményekből láthatjuk -, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete többé már nem az a pillér, amelyen keresztül az imperializmus a világrendjét érvényre juttatja. Amikor neki megfelel, az ENSZ-re hivatkozik uralma támogatására. De amint láthatjuk, amikor a cionista államapparátus semmibe veszi az ENSZ összes ajánlását és szavazását, egészen az UNRWA (az ENSZ menekültügyért felelős szervezete) tevékenységének betiltásáig, eltekintve a nagy imperialista hatalmak néhány hivatalos tiltakozásától, Netanjahunak szabad keze van, ahogy az imperializmusnak általában szabad keze van arra, hogy úgy cselekedjen, ahogy neki tetszik, megsértve azt, amit a "nemzetközi jog" non plus ultra-jaként, vagyis az ENSZ-t. Ez igaz az Európai Unióra és a NATO-ra is, és az országokon belül az Egyesült Államok és más nagyhatalmak politikai intézményeire is, amelyeket könnyelműen megkerülnek, megkérdőjeleznek és felforgatnak... mert az imperializmus úgy véli, hogy nem tud foglalkozni az intézményi formák korlátaival, amelyek egy másik korszaknak, egy másik erőviszonyoknak felelnek meg, és hogy most egy másik szakaszba kell lépnie. A "jogállamiságot", amelynek nevében az imperialista hatalmak azt állítják, hogy döntések és szabályok egész sorát kényszerítik rá az emberekre, a kormányok és államok annyiban tartják tiszteletben, amennyiben az egybeesik a kapitalista érdekekkel. Amint ez már nem esik egybe, erőszakot alkalmaznak.

Ebben az összefüggésben a háború, ahogy Clausewitz mondta, minden eddiginél inkább úgy tűnik, hogy a hagyományos politikai eszközökkel nem megoldható problémák megoldásának eszköze. A háború az imperializmus nemzetközi politikájának, de a nemzeti politikájának is egyik fő eszközévé válik, és erről szól a polgárháború".

"Az utóbbi évek legnagyobb kapitalista összejövetele"

Trump nem várt beiktatásáig, hogy kinevezze kormánya első vezetőit, egyértelműen bejelentve kormánya színét. Abortuszellenes, bevándorlásellenes miniszterek, a Kína elleni háború lelkes hívei, Izrael támogatói... És mindannyian határozottan munkásellenesek!

Nem beszélhetünk Trump első washingtoni napjairól anélkül, hogy ne említenénk meg új jobbkezét: Elon Muskot. Muskot, az X és a Tesla főnökét nevezték ki a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium élére, amelyet Trump megválasztása után erre az alkalomra hoztak létre. Feladata: 2000 milliárd dolláros megszorításokat eszközölni a 6000 milliárd dolláros éves szövetségi költségvetésben. Trump többek között azért választotta őt, mert dicsérte Musk azon képességét, hogy saját sztrájkoló alkalmazottait is ki tudja rúgni. "Sztrájkolnak, te meg azt mondod, hogy ‘Semmi baj, mindannyian ki vagytok rúgva" - lelkendezett Trump az X-en augusztus 12-én sugárzott, Muskkal készült interjúban. És hogy ezeket a megszorításokat és ezt a munkavállaló-ellenes politikát végrehajtsa, Musk máris felmenti magát minden kényszer alól.

"Trump beiktatása az elmúlt évek legfontosabb kapitalista gyűlése volt" - írta a Forbes magazin január 20-án. "Huszonkét milliárdos", "akik "összesen 1,2 billió dolláros vagyon élén állnak, részt vettek a beiktatáson, köztük a világ öt leggazdagabb embere közül négy".

Trump meg sem próbálja elrejteni politikájának céljait: lehetővé tenni a gazdagok számára, hogy még gazdagabbak legyenek, a kizsákmányolók számára, hogy még jobban kizsákmányoljanak, hogy mindezt a szakszervezetek, a munkaügyi szabályok, a nyugdíjrendszerek, a demokratikus jogok által előírt korlátok nélkül tehessék... Trump tehát maga köré gyűjti mindazokat, akiknek érdeke, hogy maga köré gyűljenek. Zuckerberg és Bezos Trump mellé tömörülése is ezt a logikát követi. Zuckerberg, a Meta vezetője mindig is progresszívnek mutatta magát, és nyíltan támogatta a Demokrata Párt jelöltjeit. De mit tett Zuckerberg Trump megválasztása után? Egymillió dollárt tett Trump beiktatási ünnepségének alapjába. Leállította az összes tényellenőrző rendszert, amelyet a közösségi hálózatain hozott létre, és amelyek célja az volt, hogy ellenőrizzék a különösen a Facebookon keringő információk valóságtartalmát. Majd bejelentette, hogy kollégája, Musk nyomdokaiba lépve azonnal kirúgja munkatársai 5%-át. Zuckerberg néhány nap alatt Trump egyik legnagyobb támogatójává vált. A francia szekció egyik havi konferenciáján, a Marxista péntekeken, amelyet Trump beiktatásának első napjainak szenteltek, az előadó így reflektált erre az eseményre: "Mindannyian együtt voltak, a régi reakciósok és a régi progresszívek, mindannyian egyesültek a diadalmas trumpizmusban. És miért? Mert a kapitalisták "társadalmi lelkiismerete" feloldódik, amikor a profit kilátásával érintkezik. És amint a profitmotívum elér egy bizonyos szintet, már nem létezik többé "etikus", "szociális" vagy "felelős" kapitalizmus. Csak a profit létezik. Pont.”

Elon Musk Washingtonban

Február 8-án a Washington Post arról írt, hogy Musk villámháborút indított a szövetségi kormányzat ellen. Az újonnan létrehozott Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) élére kinevezve az a célja, hogy tömegesen leépítse az ott dolgozó 2,3 millió szövetségi köztisztviselőt... és különösen azokat a munkatársakat vagy programokat vegye célba, amelyek nem állnak összhangban Trump elképzeléseivel. Egyes szövetségi ügynökségek akár 60%-os leépítéssel is szembesülhetnek. Az USAID, az amerikai külpolitikát szolgáló humanitárius ügynökség, amelyet Musk "marxista viperák fészkeként" jellemzett, felszámolásra kerül, a New York Times (február 6.) szerint 10 000 munkatársról kevesebb mint 300-ra csökken a létszám, 42 milliárd dollár megtakarítása érdekében.

A tűzvonalban van a Medicare is, az idősek minimális biztosítása, "ahol a legnagyobb csalás történik" - állítja Musk. David Super, a Georgetown Egyetem közigazgatási jogászprofesszora szerint ezek a megszorítások a modern közszolgálat 19. századba való visszafejlődéséhez vezethetnek. E szociális támadások végrehajtása érdekében Musk lábbal tiporja a demokratikus szabályokat és szabadságjogokat. A szövetségi kiadásokat általában a Kongresszus szavazza meg. Musk tehát körülvette magát egy fiatal mérnökökből álló kis csapattal, akiknek az a feladatuk, hogy "feltörjék" az amerikai szövetségi kormány számítógépes rendszereit, hogy bizonyos mennyiségű adatot, különösen az amerikai állampolgárok személyes adatait megszerezzék, ismét számos demokratikus szabályt semmibe véve. Musk a Kongresszus ellenőrzése alól is kiszabadul, azzal, hogy szövetségi ügynököket bátorít arra, hogy önállóan induljanak útnak.

Ennek érdekében irodákat zár be, hogy növelje a munkavállalók ingázási idejét, miközben korlátozza a távmunka lehetőségét. A cél az, hogy megnehezítsék a munkakörülményeiket, és ezzel felmondásra késztessék őket. Az alkalmazottak egyszerű tömeges távozása pedig lehetővé tenné Trumpnak és Musknak, hogy a kongresszus jóváhagyása nélkül csökkentsék az ügynökségek finanszírozását. A 2,3 millió dolgozónak küldött levél, amelyben felmondásra szólították fel őket, kártérítés ellenében, máris 65 ezer dolgozó "önkéntes" távozását eredményezte.

Megjegyzendő, hogy Musk mesterséges intelligenciát (AI) is használ arra, hogy meghatározza, milyen megszorításokra van szükség a szövetségi kormányhivatalokban. Az AI-eszközökkel elemzik a kormányzati aktákat és adatokat, hogy kiderítsék, milyen emberi munkát lehetne mesterséges intelligenciával, gépi tanulási eszközökkel vagy akár robotokkal helyettesíteni. Az oktatási minisztérium az első célpontja ennek a folyamatnak, mivel a mesterséges intelligenciát a pénzügyi adatok elemzésére  használják és a törvény által nem előírt, szerződések megszüntethetők.

Várakozás nélkül, a Kína elleni offenzíva fokozódik

Trump bejelentette és kormánya választásával megerősítette: az amerikai imperializmusnak Kínára kell összpontosítania offenzíváját. Ennek oka, hogy Kína még mindig egy államilag ellenőrzött termelési módra épül, amely útjában áll annak, hogy az amerikai imperializmus átvegye az irányítást a piacai felett.

Milyen formát öltött ez az offenzíva Trump beiktatása óta? Itt is a mesterséges intelligenciáról, annak fejlődéséről és annak az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásairól kell beszélnünk. A beiktatását követő napon Trump a Fehér Házban fogadta Sam Altmant, az OpenAI vezetőjét. Ebből az alkalomból bejelentette a Stargate projektet: az amerikai kormány 500 milliárd dolláros beruházását a mesterséges intelligenciába. De csak néhány nappal később a kínai mesterséges intelligencia került előtérbe a DeepSeek alkalmazással. A mesterséges intelligencia egy olyan modellje, amely ugyanolyan erős, ha nem erősebb, mint az amerikai modell, amely kevesebb energiát fogyaszt, előállítása sokkal kevesebbe kerül, és ingyenesen hozzáférhető.

Egy hétvége alatt a DeepSeek lett a legtöbbet letöltött alkalmazás az Egyesült Államokban. A következő hétfőn az Nvidia piaci értéke 600 milliárd dollárral csökkent, amelyet más amerikai technológiai cégek követtek. Összességében ezek a cégek egyetlen nap alatt ezermilliárd dollárt veszítettek! Elviselhetetlen az amerikai kapitalisták részvényesei számára! A kormány azonnal nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította a DeepSeek alkalmazást. Január 30-án a Szenátus Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága meghallgatást tartott "A Kínai Népköztársaság káros befolyása belföldön és külföldön" címmel. A vendégek között volt Melanie Hart, egy Kína-ellenes kampányoló és a félvezető-stratégia korábbi felügyelője. Számára "el kell lopnunk a legjobb mérnökeiket". Jelen volt Peter Mattis volt CIA-tiszt is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a kínai alkalmazásokat erőszakkal kell eladni az amerikai vállalatoknak, különben betiltják őket. A kapitalisták kormányzati intézkedésekre és korlátozásokra számítanak Kínával szemben, azzal a céllal, hogy az Egyesült Államoknak garantálják a mesterséges intelligencia monopóliumát.

De nem csak a mesterséges intelligenciáról van szó. Február 1-jén Trump bejelentette az Egyesült Államokba importált kínai termékek 10%-os vámemelését. Ez a lépés gyors reakciót váltott ki Pekingből. Kína ezután bejelentette, hogy február 10-től 15%-os vámot vet ki a szén és a cseppfolyósított földgáz behozatalára, valamint 10%-os adót az olajimportra. Ezen intézkedések mellett Kína úgy döntött, hogy panaszt nyújt be a WTO-nál, és vizsgálatot indít a Google ellen, amelyet a Kínai Népköztársaság monopóliumellenes törvényének megsértésével vádol.

Trump első néhány napja Washingtonban új szintre emeli a Kínával szembeni offenzívát, összhangban az amerikai burzsoázia egy részének konfrontációra irányuló vágyával. De ez a példa azt is mutatja, hogy Trump milyen korlátokba és ellentmondásokba ütközik saját politikájának alkalmazása során... ami arra emlékeztet minket, hogy - ahogy Lenin megállapította - nem létezik szuperimperializmus.

Trump mindenható? Ellentmondások és korlátok a Trump-galaxisban

Igaz, mióta visszatért Washingtonba, Trump egy sor fontos intézkedést sietett meghozni, amint azt a beiktatásának napján aláírt első negyvenhat rendelet is mutatja. De itt sem ilyen egyszerűek a dolgok.

Vegyük például a bevándorlás kérdését. A bevándorló munkavállalók nagyrészt Trump első intézkedéseinek célpontjai voltak. Emlékezzünk a 19. és 26. elnöki rendeletekre, amelyek "szükségállapotot" hirdettek a mexikói határon, bevetették a hadsereget és a nemzeti gárdát, valamint drónokat, hogy "minden megfelelő intézkedéssel" fizikailag megakadályozzák a beutazást; a 24. és 36. rendeletekre, amelyek felfüggesztették a menekültek minden befogadását; a 46. rendelet, amely kimondta, hogy a bevándorlók "inváziója" véget ért... De ezeket az intézkedéseket korántsem osztják a környezetében lévők.

Miért van ez így? Mert a burzsoázia egy része a bevándorló munkaerő kizsákmányolására alapozza nyereségét. Különösen igaz ez Rick Naereboutra, az idahói tejipar vezetőjére (egy olyan állam, amelynek vidéki szavazói nagyrészt Trumpra szavaztak), aki a bevándorlók tömeges kitoloncolásától és annak következményeitől tart: "Elég lenne néhány nap, amikor nem tudjuk etetni vagy fejni a teheneinket, és az egész ország tejipara helyrehozhatatlan károkat szenvedne" (Géo, január 2.). Musk esetében is ez a helyzet: számos csúcstechnológiai vállalat támaszkodik arra a lehetőségre, hogy Indiában vagy más ázsiai országokban kiképzett mérnökök és technikusok tízezreit alkalmazza. Ebben a tekintetben Trump a választóinak egy részét kitevő burzsoázia egy részének érdekei és az amerikai lakosság egy reakciós részének "törekvései" között találja magát, amely elsősorban a bevándorló munkások országból való kiutasítására tett ígérete alapján szavazott rá.

Február 1-jén Trump bejelentette, hogy február 4-től 25%-kal megemeli a Mexikóval és Kanadával szembeni vámokat. Ezt az intézkedést február 3-án, hétfőn gyorsan felfüggesztették, miután a pénzügyi piacok reagáltak rá, ami a Wall Street tőzsdei összeomlásának kezdetéhez vezetett. Trump, saját osztálya szolgálatában, komolyan vette ezt a tényt. A Mexikóval (és később Kanadával) kötött megállapodás ideiglenes bejelentése volt az, ami a piacok visszapattanását okozta. Ebben a szemléletváltásban más tényezők is szerepet játszottak. A Mexikóra és Kanadára kivetett vámok megemelték volna az Egyesült Államokba importált juharszirup és guacamole árát, de mindenekelőtt az autóiparra gyakoroltak volna hatást. Ez a vámemelés jelentős hatással lett volna a termelési láncra, és egy új jármű ára 3000 dollárra emelkedett volna. Trump a megválasztásához a detroiti autógyártók támogatására támaszkodott... de nem csak arra. Trump a kampánya során az amerikai munkásokhoz szólt, és elítélte Biden felelősségét a vásárlóerejüket tönkretevő, szárnyaló árakért. "Ha Trumpra szavazol, az azt jelenti, hogy olcsóbb lesz az élelmiszereid" - dörögte kampánya során. "Attól a naptól kezdve, hogy leteszem a hivatali esküt, gyorsan leviszem az árakat, és újra megfizethetővé tesszük Amerikát". De nemcsak az árak nem csökkentek még mindig, hanem a vámok emelése is közvetlen hatással lesz az amerikai munkavállalók vásárlóerejére. Ezt mutatja a Yale Egyetem Költségvetési Laborjának tanulmánya, amely kifejti, hogy az adók idén átlagosan 965 és 1160 euró közötti összegbe fognak kerülni minden amerikai háztartásnak.

Ennek az az oka, hogy a vámokat fizető importőr vállalatok a kieső összeget áremeléssel hárítják át a fogyasztókra, hogy ne kelljen csökkenteniük saját nyereségüket. A szupermarketek számára "a vámok hatása ezért (...) néhány napon belül érezhető lesz". Ez messze áll attól az ígérettől, amelyre Trump a kampányát alapozta, és amely széles körű támogatást szerzett neki, tekintve, hogy az amerikai munkavállalókat az elmúlt években olyan súlyosan érintette a magas infláció. Kína válasza viszont az, hogy a vámemelésekre a szénhidrogénekre kivetett adókkal válaszol. Annál is inkább, mivel az Egyesült Államok olajexportja a kínai piactól függ. Trump tehát egyszerre találja magát szemben saját ellentmondásaival és a saját választói bázisának való elszámolással.

És bár Trump igyekszik minden szabályt megkerülni és a bevett szabályokat kijátszani, ahogyan Musk esetében is teszi, amikor az utóbbi nem megy át a kongresszuson, hogy mély megszorításokat eszközöljön a szövetségi költségvetésben, őt mégis korlátozza az alkotmány. Hivatalba lépésének első napján Trump egy új rendeletet jelentett be, amely megkérdőjelezi a földhöz való jogot, amelyet az amerikai alkotmány 14. kiegészítése garantál. Az amerikai alkotmány ezen újraértelmezését gyorsan megakadályozta egy szövetségi bíró, aki alkotmányellenesnek nyilvánította a rendeletet. Ebben a szakaszban Trump nincs abban a helyzetben, hogy megszabaduljon az amerikai alkotmány és annak intézményei által rárótt korlátoktól. Nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse, különösen az amerikai munkásosztály jelenlétét tekintve. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megpróbálni, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy megsokszorozza az erőszak alkalmazására irányuló kísérleteit olyan módon, amely áthágja magát az alkotmányt.

De ehhez szembe kell nézni a munkásosztállyal

Fél évszázaddal ezelőtt Margaret Thatcher brit miniszterelnök azt mondta: "Semmit sem tudok arról, amit általában társadalomnak neveznek". Bizonyos értelemben Trump is ezt visszhangozza. Bizonyos értelemben azt mondja: "Engem már nem érdekelnek a bevett szabályok, a demokrácia szabályai, a népképviselet szabályai, a szerzett jogok. Oda megyünk, ahová akarunk, amikor akarunk és amikor mi döntünk". Nem akar többé a társadalom szerveződésének formális kötöttségeivel és szabályaival foglalkozni. Ez az irányultság az amerikai burzsoázia egy bizonyos részének tetszett.

A Trumphoz közel állók között van Peter Thiel is. A Musknál sokkal diszkrétebb milliárdos, aki a PayPal-on alapította vagyonát, még 2016-ban vállalta a republikánus jelölt támogatását. Peter Thiel 2009-ben "Egy libertárius nevelése" című esszéjében kifejtette, hogy szerinte a kapitalizmus és a demokrácia már nem összeegyeztethető: minél jobban terjed a demokrácia, annál inkább követelnek a tömegek engedményeket a kapitalistáktól. A megoldás: kevesebb demokrácia. Ezt Trump ezeknek a milliárdosoknak azt ígéri, hogy mentes lesz a szabályoktól, és korlátoktól. Ez azt jelenti, hogy Trump Washingtonba érkezése és a már bekövetkezett minőségi változás a demokrácia végét, a fasizmus kezdetét jelenti?

Peter Thiel másként vélekedik: ettől még messze vagyunk. Mert a munkásosztály, legyen az amerikai vagy nemzetközi, még messze van a vereségtől.

(Nelly Marie) L'Internationale 37.sz.