2010. december 15., szerda

Az MKMP felhívása

Bérből és fizetésből élők! Fiatalok!
Diákok és pályakezdők!
Fiatal családalapítók!
Munkanélküliek!
Devizahitelesek!
Baloldaliak!
Gondolkodó magyar emberek!
Munkáspárti tagok és párton kívüliek!


1. Ma Magyarországon a pénz az úr. Mi nem ilyen országban akarunk élni. Mi nem akarjuk a pénz uralmát. Ezért vagy unk munkáspártiak, ezért vagyunk kommunisták.

2. A rendszerváltással becsaptak bennünket. Milliókkal hitették el, hogy ezen túl is mindenkinek lesz munkája, nem kell fizetni az iskoláért, az egészségügyi ellátásért. Viszont lesz verseny, aki jobb, okosabb, gazdagabb lehet. Nem ez történt!
Magyarország két részre szakadt. Vannak gazdagok és szegények. A gazdagoké a pénz, a gyár, a bank, a föld, nekik mindent szabad. A szegények felélték a tartalékaikat, ma már milliók élnek kölcsönökből. Nincs munka, bizonytalan a jövő. Jogaink vannak, de csak papíron. Kiszolgáltatottak vagyunk.
Megjelent és felerősödött az antiszemitizmus és a cigányellenesség. Folytatódik a kommunista eszmék lejáratása. 1990 óta háború háborút követ. Hol Jugoszlávia népeit, hol Irakot, Afganisztánt, hol afrikai országok népeit pusztítják.

3. Húsz éve milliók hitték azt, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az USA, az EU, s ők oldják meg gondjainkat. Nem ez történt! Ma is töredékét keressük annak, amit ők. Nem mi kellettünk nekik, csak a pénzünk, a piacunk, a munkánk. Ők megszedték magukat, mi meg rosszabbul élünk.
A nyugati világ válságban van. Egyre nagyobb gazdagság van egyre kevesebbek kezében, egyre nagyobb szegénység egyre több embernek, egyre növekvő lakosság és egyre pusztuló természeti környezet, egyre pusztítóbb haditechnika egyre kevesebbek kezében, egyre jobb technikai lehetőségek és egyre szűkülő demokrácia. Ezek olyan ellentmondások, amelyeket a nyugati világ nem tud megoldani.
Az Egyesült Államok ma a világ legagresszívebb és legveszélyesebb ereje. Az amerikai tőke könyörtelenül maga alárendel mindent. Amerikai filmeket nézünk, amerikai zenét hallgatunk. A terrorizmus elleni háború ürügyén az USA fellép minden és mindenki ellen, ami, és aki a legkisebb mértékben is eltér az általa elvárt magatartástól.

4. Baloldali polgárok, ébredjetek! Az MSZP becsapott Titeket. Az MSZP nem a szocializmus képviselője volt, hanem árulója. Az MSZP nem baloldali, az MSZP kapitalista párt, mely kórházakat, iskolákat záratott be. Nyolc év uralkodás után mára erkölcsileg megsemmisült. Vezetőik meggazdagodtak, a népnek itt hagyták a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot. Az emberek érdekében mi is küzdöttünk a szocialista-liberális politika ellen.

5. A Fidesz azzal szerezte meg a hatalmat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A dolgozó emberek helyzete azonban semmit sem változott. Őket egyetlen párt sem képviseli a parlamentben. Magyarországon kapitalizmus volt és van ma is. Szeretnénk, ha a Fidesz teremtene egy millió munkahelyet, de nem fog, mert a munkanélküliség a tőkés rendszer lényege. Szeretnénk, ha a Fidesz-kormány kivívná Magyarország függetlenségét a nyugattól, de nem fogja. A tőke világuralma neki is fontosabb, mint a magyar emberek érdeke.

6. Baloldali barátaink! Baloldali polgárok, ne csüggedjetek! Van baloldal, csak nem ott, ahol a gondoltátok. A baloldal a Munkáspárt!
Mi, a Munkáspárt húsz éve a munkájukból élő dolgozó emberek, a gondokkal, megélhetési problémákkal küzdő milliók mellé álltunk, és ezen soha sem változtattunk. Senkit sem csaptunk be. Az idő bennünket igazolt, amit mondtunk, bekövetkezett. A Munkáspárt egyedül áll a magyar politikai palettán, mert az egyedüli párt, amely következetesen, megalkuvások nélkül küzd a kapitalizmus ellen.
Gyökereink a magyar történelemben vannak. A parasztvezér Dózsa György életét adta egy olyan világért, ahol a szegény is ember, nemcsak a gazdag. Petőfi Sándor olyan országról álmodott, ahol mindenki jól és egyenlő emberként élhet. Kossuth Lajos eszméje a független Magyarország volt. Ilyen országot akarunk mi is.
A 20. századi szocializmus, Kádár János emlékét tisztelettel őrizzük. Tudjuk, ez a múlt, de nem felejtjük el. Az a társadalom kenyeret és munkát adott millióknak, akik sorsa korábban a nélkülözés, az éhezés és bizonytalanság volt. Megvalósította a dolgozó ember régi álmát: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc szórakozás. A szegény ember gyereke is tanulhatott, nem a pénz számított. Nem volt olyan ember, akit azért ne gyógyítottak volna, mert nem volt pénze. Először a történelemben nyugdíjat adott a társadalom legszélesebb rétegei részére, beleértve a parasztságot is. 55 éves kortól mehettek nyugdíjba a nők, 60 éves kortól a férfiak.
A szocializmus nem volt hibátlan. De egy biztos: a szocializmus az emberért van, míg a kapitalizmus a tőke gazdagodásáért. A szocializmust meg lehet szabadítani a lényegétől idegen rárakódásoktól, a kapitalizmust a saját önző lénye fogja elpusztítani.
A szocializmus eddigi rövid létezése alatt nem számolhatta fel az évezredes emberi gyengeségeket, a történelmi szereplők hatalomvágyát, az alárendeltek szolgalelkűségét, nem akadályozta meg az erőszakot, nem zárta ki a személyes diktatúra lehetőségét, de nyilvánvalóvá tette, hogy mindez nem a lényegéből fakad. A kapitalizmus ugyanebben az időszakban bizonyította, hogy – hiába a nagyobb történelmi múlt, hiába a demokrácia terén szerzett tapasztalata, hiába a több pénz és a gazdagság– nem tudja, és nem akarja megakadályozni a háborúkat, a néppusztítást, a fasizmust. Éppen azért nem, mert mindez a tőke lényegéből fakad.

7. A kapitalizmusban csak az a dolgozóé, amit kiharcol magának. A tőke és a munka ellentéte a mai korban sem szűnt meg. Sem az informatika, sem a globalizáció, sem a multinacionális tőke kialakulása nem változtatja meg a tőke nélküli dolgozó és a tőkés közötti tulajdonbeli különbségeket.
Görögország dolgozói az utcára mentek igazságukért. Venezuela és sok más latin-amerikai ország a nemzeti függetlenségükért és a társadalmi igazságosságért küzd. Ez a mi utunk is!

8. Harcolunk a munkanélküliség, a szegénység ellen. Küzdünk azért, hogy minden embernek legyen hol laknia. Elmegyünk a gyárakhoz, az üzemekhez, felvilágosítjuk a munkást, a dolgozót. Ott leszünk a szakszervezetekben, a civilmozgalmakban, mindenütt, ahol tenni lehet az emberekért.

9. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az emberek tudása és egészsége a legfőbb érték. Az iskola adjon a fiataloknak újra stabil, használható tudást! Az egészségügy az embereket gyógyítsa, ne pénzt termeljen!

10. Küzdünk a demokratikus értékekért. Olyan alkotmányt akarunk, amely biztosítja mindenki számára az első munkahely, a lakhatáshoz való alapvető emberi jogot, a vallási és ideológiai szabadságot, s mindezek garanciáit. Harcolunk a képviselők visszahívhatóságáért.

11. Megújítjuk a Munkáspártot. Nem a múltat akarjuk visszahozni, hanem a jövőt megteremteni. A dolgozók, a segítségre szorulók érdekeit soha sem adjuk fel. Színünk a vörös volt, és marad a jövőben is. Ott leszünk az utcákon, a városi és falusi ünnepségeken, mindenütt, ahol segíthetünk az embereknek.
Új programot készítünk a tőkés válság leküzdésére. Független, demokratikus, szabad országként akarjuk járni saját, magyar utunkat, s nem idegen érdekeket kiszolgálni. Olyan társadalomban akarunk élni, ahol mindenki munkája alapján részesül az ország javaiból.

12. Megszilárdítjuk és megerősítjük a Munkáspártot. Mindenkire számítunk, mindenkire szükség van, de jövőnk, és egyre inkább jelenünk is, a fiataloké.
Lemondunk szabad időnk egy részéről, anyagi áldozatot vállalunk, tisztában vagyunk azzal, hogy a harc kockázatokkal jár. A tagdíj fizetése és A Szabadság támogatása számunkra nem lehetőség, hanem kötelesség. A párt tagjainak érteniük kell a tőkés világot, az osztályharcot, ismerniük kell elődeink és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. A Központi Bizottság tagjainak példát kell mutatniuk. Felkészültebb és odaadóbb munkát kell végezniük Mindezt vállaljuk, mert hiszünk eszméinkben, a jövőben, a szocializmusban

13. Harci eszközeink az utcán, az emberek között vannak. Nem azért nem jutunk be a parlamentbe, mert rosszak vagyunk. A tőkés hatalom akadályozza meg. Ehhez kell a pártot felépíteni, megtanítani az új módszerekre. Nem adjuk fel! Új területeken, a tőke által nem várt területeken kell a harcot folytatni.

14. Internacionalista párt maradunk a jövőben is. Szorosabb és hatékonyabb közös harcot akarunk a tőke, a kapitalizmus ellen. A Munkáspártot ma becsülik a munkásmozgalomban. Senki sincs könnyű helyzetben, ezért átérzik a mi küzdelmünk nehézségeit.
***
Nehéz évek állnak mögöttünk, és – ne legyenek illúzióink – nehéz évek állnak előttünk is. Nincsenek csodák. A világhelyzet, a magyar társadalom gyökeres változása kell ahhoz, hogy az élre törjünk. Nincsenek csodareceptek, nincsenek csodaprogramok, de van elvi tisztaság, kitartó, fegyelmezett munka. Őrizzük a tűzet, tovább visszük a lángot. Kövessük Bolyai János tanácsát: „Szikrából lángot erővel és következetességgel lehet ébreszteni.”
Budapest, 2010. december 11.
Munkáspárt 23. kongresszusa

1 megjegyzés:

  1. internacionalista2010. december 15. 20:27

    Nem gazdagokra és szegényekre oszlik a társadalom, hanem kizsákmányoltakra és kiszákmányolókra. „Húsz éve milliók hitték azt, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az USA, az EU, s ők oldják meg gondjainkat. Nem ez történt! Ma is töredékét keressük annak, amit ők. Nem mi kellettünk nekik, csak a pénzünk, a piacunk, a munkánk. Ők megszedték magukat, mi meg rosszabbul élünk”. És kik a felelősek ezért? Nem azok, akik elhitették velünk? Először is és mindenekelőtt felelősek a volt bürokrata rezsim vezetői, akik a privatizálók táborába állva a köztulajdonú vállalatokat, a földet, szociális szolgáltatásokat likvidálták a «piacgazdasághoz» csatlakozás nevében, akik a világimperializmusnak, az IMF-nek, a Világbanknak, a NATO-nak, a Kereskedelmi Világszervezetnek, stb. alávetették Magyarországot. Ennek az alávetésnek lett az eredménye a munkahelyek millióinak megsemmisítése, számos vállalat becsukása; a munkaerő multinacionális és "hazai" vállalatok általi fosztogatása, melyek termelésüket áthelyezték (pillanatnyilag) Magyarországra; az 1945 után kiharcolt társadalmi vívmányok (egészségügy, társadalombiztosítás, nyugdíj, oktatás, stb.) lerombolása. Minden olyan politikai csoport felelős, akármilyen «radikális» is nyelvezetében, mely elutasítja ezen korrupt és az imperializmus által megvett vezetők felelősségét. A Kádár-rendszer éppúgy, minthogy az nevelte ki a «rendszerváltó» bürokráciát, melynek csak idő kérdése volt a kapitalizmushoz visszatérés…
    Egyébként OK, de a megújulásra azért nagy szükség van!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.