2011. január 21., péntek

Munkásérdekvédelem


Munkások, elvtársak!

Ideje lenne tudatosítani magunkban - és minden érintettben -, hogy a szakszervezeti mozgalom fellendítése, megújítása nélkül a saját jogainkért vívott - újra és újra megújuló – harc legélesebb, leghatásosabb frontját veszíthetjük el.
Tiszta osztályharcos szervekre alapítva, közvetlen cselekvéssel, (sztrájk... stb.) gazdasági alapjában kell megdönteni a kapitalista társadalmi rendet, a kizsákmányolás forrásánál, a profit forrásánál támadva, és ennek eszköze a szakszervezet.

A szakszervezetek nem válhatnak a munkásosztály szerveződéseinek opportunista példájává, és azok, amelyek erre az útra léptek, el kell tűnjenek az útból. Eltüntetni, lerombolni a rossz példát, de ez azt is jelenti, hogy az öntudatra ébredők átveszik a hatalmat ezekben a szervezetekben, és visszaállítják eredeti értékeit.
A munkások felszabadulásának egyik útja ennek a hatalomnak a meghódítása. Állítsuk félre a szakszervezetek tehetetlenségéért felelős bürokratákat!
Szerveződjünk legfontosabb alapelvek mentén, amelyek: a munkások összetartása, a közvetlen cselekvés, és a munkások önigazgatása, kölcsönös bizalom, szolidaritás.

A változások kiindulópontja: maguk a munkások. Fontos tennivaló a bizalmi rendszer és a tiltakozási ügymenet újraszervezése, újjáélesztése. A legtöbb tiltakozásnak mindjárt a munkahelyeken kellene hangot adni. Valódi, kikezdhetetlen sztrájkjogra lenne szükség, és olyan rendszerre, ahol a munkások minden munkahelyen maguk ellenőrizhetik a termelés ütemét, a normákat, de a munkavédelmi előírások betartatását is.

Ideje lenne tudatosítani magunkban és minden érintettben, hogy a szakszervezeti vezetők a mi alkalmazottaink. Ne bánjunk velük hajbókoló módon, és ne féljünk eltávolítani a semmittevő bürokratákat! Hiszen - ha el is felejtették - felelősséggel tartoznak értünk, és mindazért, amit a közös harc nevében elvállaltak.
A szakszervezeteknek általános felelősséget kellene vállalniuk a rájuk bízott munkások általános jólétéért. A szakszervezetek nem vonulhatnak félre a mindennapi történések elől, választ kell fogalmazniuk a társadalom égető problémáira is.
A szakszervezetek nem vonhatják ki magukat az osztályharc színteréről, mert kevés ilyen hatásos eszköz áll a munkásosztály rendelkezésére, mint a szakszervezetek vezette gazdasági harc. Ez a harc az igazi színtér, nem pedig a kormányzattal való hiábavaló tárgyalások, melyeknek egy célja van: a szakszervezeteket kompromittálva belerángatni helyzetük még nehezebbé válásába, magukat a munkásokat.
Volt idő, amikor a szakszervezeteknek - akár véres összetűzések során - meg kellett küzdeniük a jogokért. Intő példa, hogy most viszonylagos békében elfogadják őket. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó osztály megtalálta a közös nevezőt a szakszervezetek bürokráciájával, opportunista vezetőivel.
Minden munkásban tudatosítani kell, hogy a szakszervezet a munkásosztály szerveződésének, saját jogaiért vívott harcának legrégebbi, legkipróbáltabb terepe. A szakszervezet a munkásoké.
Építsétek, segítsétek, használjátok, számítsatok rá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.