A CIA finanszírozta az «európai gondolatot»

 

1949-1959, a  hidegháború kellős közepe. Az amerikai kormány titkosszolgálatain és az «Egyesült Európért bizottságon» keresztül mai áron 50 millió eurós támogatást nyújtott mindenféle «európapárti» mozgalomnak, közöttük a brit Winston Churchillnak és a francia Henri Frenaynek.

Az akkor 82 éves Henri Frenay 1988-as interjúban beszélt álmáról, az 1948-1954 közötti szövetségről, mely csak ábránd maradt. De az adósságról is, amelyet siker esetén a «vén Európa» köteles lett volna visszafizetni a «Bizottságnak». Mi ez a «Bizottság az Egyesült Európáért», amely állandóan vissza-visszatér az interjúban? Bizony, a CIA ezen bizottságon  – American Committee for United Europe – keresztül segítette a szövetségi Európai Unió gondolatát, melynek Frenay volt az elnöke.

1948 őszén a kettészakadt Európában a nyugati burzsoázia a szovjet hadsereg inváziójától, a kommunista hatalomátvételtől tartott. 1949. jan. 5-én hivatalosan megalakult az American Committee for United Europe (ACUE) New Yorkban. Magasrangú kormánytisztviselők (Robert Paterson, James Webb, Paul Hoffman, Lucius Clay) vesznek részt vezetésében bankárokkal, jogászokkal, de valódi gazdája a CIA – a Bizottság elnökén, William Donovanon,  alelnökén, Walter Bedell Smithen keresztül. De főként Allen Dulles, a kémkedés mestere az irányítója.

1946-ban Dulles lemondott a titkosszolgálati pozíciójárol és szürke eminenciássá lett - ő az, aki az olasz kommunista párt által «fenyegetett» kereszténydemokráciát is pénzeli –, majd 1950 után hivatalosan is visszatér a “céghez".

A Szovjetunióval szemben két kulcsfontosságú stratégia született: a «gátak közé szorítás” és a Marshall terv. Előbbi ötlete George Kennané (megjelent a Foreign Affairs cikkében: hosszú időre meggátolni a Szovjetunió térnyerését); utóbbi pedig a háborús tábornoké, George Marshallé (kihúzni a talajt a nyugat-európai kommunisták alól az életszínvonal gyors növelésével, a burzsoázia számára a termelés fellendítése és új piacok nyitása).

Ehhez csatlakozik a Bizottság (ACUE) természetesen az USA érdekeit nem hagyva szem elől. Amerika, a fenyegetett szabadság világítótornya, elsőként találta meg az európai szövetség ötletét. ”Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki hozzájárult Európa egységéhez“, sóhajtott fel Donovan 1952 októberében.

Churchill 1946. szept.19-én Zürichben angol-francia-német tengelyt hirdet az egyesült európai államok területére, 1948-ban Churchill létrehozza az European Movementet, ennek lesz tiszteletbeli tagja az olasz Alcide De Gasperi és a német Konrad Adenauer, valamit két szocialista, a francia Léon Blum és a belga Paul-Henri Spaak. Az ”amerikai barátok“ számára ez a unionista irányzat csak nagyon limitált javaslatokat hordoz. Gazdasági, politikai együttműködés igen, de a szuverenitásból nem enged. A Bizottság és a ”szövetségi“ irányzat, benne Henri Frenay emblematikus figurája, sokkal messzebb akar menni a nemzetekfelettiség bázisán…

1949-ben Churchill találkozik Donovannal Washingtonban, néhány nappal később veje, Sandys kér sürgősen pénzt, hogy Churchill Európai Mozgalma össze ne omoljon. A Bizottság és a CIA kb. kétmillió eurónak megfelő összeget bocsát rendelkezésre, amely lehetővé tette, hogy a strasbourgi Európa Tanács első ülései létrejöhessenek.

Az ACUE és a CIA európai barátait ettől kezdve összesen 5 millió eurónak megfelelő összeggel támogatja 1949-51 között. Az Európai Mozgalom vezetői kezelik: Churchill, Joseph Retinger, Edward Beddington-Behrens. Az 1949 és 1953 közötti az összeg (átszámolva) már több mint 15 millió euróra emelkedik – de már a rivális unionisták és föderálisok között osztják meg.

Tehát világos, a «kommunista előretörés» ellen szövetségi Európa kell. De hogyan? Tény, hogy 1950 novemberétől az ACUE titokban finanszírozza a hivatalos Európa Tanáccsal párhuzamos Európai Népek Kongresszusát …

A projekthez csatlakoznak szocialisták (Edouard Depreux), egyházi személyek (Chaillet atya), szakszervezeti felelősök, a szövetkezeti szektor aktivistái, a munkáltatók képviselői, és olyan gaulle-isták is, mint Michel Debré vagy Jacques Chaban-Delmas. 1951-ben Frenay hosszú utazást tesz az USA-ban, találkozik a Bizottsággal, a Ford-alapítvány vezetőivel (de a CIA-val sosem tart közvetlen kapcsolatot). Anyagi segítséget kér.

Ekkor Braden még nincs az ACUE hivatalos vezetői között, a titkosügynök  Dullesnél dolgozik a CIA-nál. A két ember egyetért, hogy a kommunistákkal szemben nem a konzervatívoknál kell kereskedni, hanem az európai baloldali antisztálinista körökben. Erre Frenay az egyik legalkalmasabb. Braden messzebbre megy: ”a  Kominform ellenségeit értelmiségiekből, fiatal reformista szakszervezetisekből,  mérsékelt baloldaliakból világszinten strukturáljuk … “. Rendben, feleli Dulles. Eképpen született meg a CIA Nemzetközi szervezeteinek diviziója. Braden vezeti, ez fogja össze az európai föderalistákat. 1952-ben az American Committee for United Europe finanszírozza a rövid életű «Kezdeményező Bizottság az Európai Alkotmányozó Gyűlésért» szervezetet, elnöke Spaak, főtitkára Frenay.

A jobboldali riválisok eddig csak közvetítő szerepet töltöttek be a CIA-ACUE pénzei körül. Bradennek magán- vagy nemlétező alapítványokon át ezúttal közvetlenül kell utalnia a baloldali föderalistáknak. Párizs, Frankfurt – a CIA-operációk helyszíne az eredetileg a Szén- és Acélközösség kapcsolati részeként létrejött Office of Special Representative-on vagy a US Information Service-en (USIS). keresztül. Ezután pedig az ACUE megnyitja saját irodáját.

Jean Monnet lett a Ceca elnöke. Frenay ekkor még egy európai hadsereg ötletével játszik. Az 1952-es londoni szerződés alapján a hadseregnek német kontingensek is tagjai lettek volna, és ez a legkényesebb pont. A nemzeti parlamenteknek ratifikálniuk kellett volna…

Az 1954-es év vereséget hoz számukra, a CED-t el lehet földelni.  

1955-ben ”amerikai barátaik” reményeiket az újonnan jött Jean Monnet-ba helyezik («Akcóbizottság az Európai Egyesült Államokért»). Közvetlenül nem fogadná el a CIA dollárjait, így 1956-ben a Ford Alapítvány ajánl 150 ezer eurónak megfelelő összeget. Monnet jobbnak látja, ha a pénz a svájci európabarát Henri Riebennél landol, aki teljesen legálisan használhatja fel az Európai Kutatási Központban.

1958-ban a radikális föderalista-ellenes De Gaulle visszatérésével az amerikai és európai barátok utolsó reménye is meghal. A titkos pénzelés azonban nem szűnik, a CIA 12 év alatt 50 millió eurónak megfelelő összeget csorgat a sokféle arcú «európabarátoknak». De titokban maradhat-e?

Már 1962-ben robban az ügy, Georges Rebattet túlzott precízitással nézi át  az amerikai finanszírozást. A 60-as évek közepén jön a második földrengés: az amerikai sajtó (a New York Times és a balos Ramparts) vetődik rá a Braden-Meyer «trösztcsoport» egyik lányvállalalára, a baloldali entellektüelek Szabadságért és Kultúráért Kongresszusára. Braden a Saturday Evening Post hasábjain tárja fel a titkos finanszírozást. 1970 júniusában az európabarát konzervatív Edward Heath érkezik a Downing Streetbe. Kérésére hatalmas népszerűsítő kampányba kezd az Information Research Department és 1973-ban Anglia belép a Közös Piacba, ’75-ben népszavazás dönt mellette..

Rémi Kaufer munkájának felhasználásával: http://www.historia.fr/la-cia-finance-la-construction-europ%C3%A9enne

Burkini

A «burkinit», a muzulmán nők testét takaró fürdőruhát mintegy 30 francia tengerparti városban betiltották azzal az indokkal, hogy az «vallási hovatartozást» jelképez (a napokban az államtanács hatályon kívül helyezte).Számos nőt meg is büntettek, holott csak kendőt tettek a fejükre.

Az esetek élénk polémiát váltottak ki… és megszülettek a facebook-os reagálások is.

Sarkozy : "Nem csomagolhatjuk a nőket egy darab szövetbe" – kivéve, ha egyik szalafista barátunkat látogatjuk Carlával…

Csak semmi burkini a strandon!

Az EU a nagyvállalatok szolgálatában : az Electrabel belga villamos-óriás egyetlen cent adót sem fizet

A L’Echo felfedte, hogy Belgium legnagyobb energiaszolgáltatója, a francia Engie-csoport (régebbi neve az "ismerős" GDF-Suez) tagja, az Electrabel 495 millió eurós adóztatható jövedelme után nem köteles adót fizetni Belgiumban, mégpedig több éven át sem.

2012-ben az Electrabel pénzügyi beruházás révén több mint 700 millió eurót tudott adójából leírni – az európai törvények jóváhagyásával. 2015-ben félmilliárd eurót (az anyacég ennyivel többet számlázott leányvállalatának). Az Európai Bróság 2009-ben engedélyezte a cégnek, hogy a más években fel nem használt fiskális adókedvezményeket időlimit nélkül felhasználhassa.

Ezen felül az Engie belga lányvállalata több mint kétmilliárd euró «látens pénzügyi részvényekkel» rendelkezik, melyeket a csoport egyéb, külföldi lányvállalatainál helyezett el.  

Más szavakkal: az összesen 2,8 milliárd eurós «lappangó részvénnyel» rendelkező Electrabelnek nem kell adót fizetnie Belgiumban.  

«A belgiumi vállalatok adója 33,99 %; s ha adóztatható jövedelmük nem érik el az évi 322 500 eurót, a tarifa progresszíven csökken».

Netkommentekből

Nem kell félnünk, legalábbis nem a muzulmánoktól (1 milliárd 600 ezer muzulmán van a világon. Legtöbbjük olyan, mint mi. A szörnyűségeket nihilisták követik el, semmilyen rend, még a Korán sem érvényes rájuk). 

Tartani a saját kormányunktól kell, amely katonailag is támogatja a közel-keleti, koszovoi, afganisztáni (stb) borzalmak folytatását (a mi pénzünkből persze...). Amely tönkreszi oktatásunkat, egészségügyünket, egszisztenciánkat veszélyezteti. S eközben megpróbál egymás ellen fordítani bevándorlót és "őslakost" (aki felmenői között bizonyosan volt bevándorló is). 

Az emberek félelme igazából saját jövőjük bizonytalanságából ered: "mi lesz holnap?". Keresik az okokat. Ha tálcán kínálják nekik a megoldást: a migránsok azok, a zsidok, a cigányok vagy akár a biciklisták, hát kényelmes elfogadniuk és nem az igazság utàn kutatni. Pedig az ok: a magántulajdon, a kizsákmányolás... mely egyformán csap le minden népre, kire bombázások formájában, kire a bombázások finanszirozása problémájában, kire alacsony jövedelem, létbizonytalanság formájában...

Azt beszélik, a menekültek illegálisan jönnek. Hogyan tudnának legálisan jönni, ha csak napi 15 főnek engedik? Azt mondják, szíreknek adják ki magukat, holott nem is azok? De ha nem szirek, visszatoloncolják őket... Azt mondják, nem is családok jönnek, hanem csak annak deklarálják magukat, de az egyedülállók közül csak naponta egyet engednek regisztrálni. 

https://youtu.be/u_0Lc8R8pds

«Magyarország száz százalékig megvédi határait, akkor is, ha Ankara beváltja fenyegetését, és migránsok tömegeit indítja el az Európai Unióba» – hangsúlyozta Orbán Viktor magyar miniszterelnök.

Hogyan? Fegyverrel, gyilkolászva? A magyar rendőrök eddig még nem öltek meg senkit... talán erre akarják őket kényszeríteni? 

http://www.atv.hu/belfold/20160823-silany-etelre-es-embertelen-korulmenyekre-panaszkodnak-a-hatarvadaszok

A Projects Abroad «humanitárius» jelzővel katasztrófautazásokat szervez a kalabriai, sziciliai partokon, ahol a menekülők végkimerülten partot érnek. Aki ebben akar gyöyörködni, kétezer euróért megteheti. Ki a munkavállaló ellensége? Egy másik nép fia, vagy saját uralkodó osztálya?

Belgium: újabb ország a «munkaalapú társadalom» útján

"Ingyenmunka vagy éhen döglesz" – a szociopata ragadozók folytatják a társadalmi vívmányok megsemmisítését   

A belga kormány szeptember elsejétől engedélyezni óhajtja "önkéntes alapon" a közmunkát az eddigi szociális ellátottak számára az egész országban. A szociális ellátottakat bér- és fizetés nélküli munkára vezényelhetik, aki a lehetőséget visszautasítja, elesik az ellátástól. A munkaerőpiac eddigi fix állásait is veszélyezteti a «megoldás», mivel – ahogyan Magyarországon is – már eddig is elbocsátottak dolgozókat, majd ugyanazokkal közmunkásként, alacsonyabb bérrel töltötték fel a munkahelyeket. A bérek letörésése folyik az egész Európai Unióban párhuzamosan a büntetlen panamázó, offshorozó csalások elnézésével …

A szociális ellátás egyedülálló számára jelenleg 850 euróra rúg (családosoknál attól függően, van-e még kereső, mennyi az eltartott), s az összeg éppen, hogy csak elegendő a puszta túlélésre. 

Szept. elsején minden ilyen munkanélküli dolgozónak a CPAS szociális központtal alá kell írni egy "egyéni szerződést", amelyet «szociális integrációnak» neveztek el. Eddig ez csak a 25 év alattiakra vonatkozott. 

Ez a szerződés bizonyos körülményekhez köti az ellátást, néha nyelvtanfolyamot kell végezni, néha elég a pszichológiai asszisztálás, de közmunka is szerepel ezután a feltételek között. 

Az bizonyos, hogy «önkéntesnek» nevezni erős túlzás, mert nem lesz választás, ha az illető elutasítja a felkínált «lehetőséget», ellátását felfüggesztik egytől háromhavi időtartamra. Ha a közmunka szerepel a "szerződésben", azt kötelezően teljesíteni kell. 

Az Európai Unió folyamatosan reklamálja a versenyképesség növelését, melynek egyik eszköze a bérek, jövedelmek letörése, lefelé nivellálása. A tagállamok vezetői nem saját kútfejükből merítették az általános elnyomorodáshoz vezető ötletet...

Infointer – Mumbai. A háború-, kizsákmányolás- és prekárius munka elleni konferencia előkészítése

Nagy-Britannia

«A Mumbai-i konferencia azokat várja, akik tudatosan ellenállnak a háborúknak, a militarizmusnak»

J.-P Barrois interjúja Lindsey Germannel, a Stop the War Coalition (STWC) aktivistájával

A Stop the War Coalition a közelmúltban aláírta a Mumbai-konferencia felhívását. A szervezet aktívan mobilizál, összejöveteleket tart a katonai beavatkozások és Gáza bojkottja ellen. Mindebben a tevékenységben tagjai sorában számíthat a legfőbb szakszervezetekre és számos ismert személyre  - képviselőkre, ügyvédekre, művészekre, írókra.

Lindsey German, a szervezet képviseletében arról beszél, milyen okok vezettek a felhívás támogatásához.

Lindsey German:  Az STWC 2001-ben jött létre a szept.11-i  World Trade Center elleni  támadás után, s már az első összejövetelünkön kétezer ember vett részt. Kampányt folytattunk a brit kormány afganisztáni, iraki, líbiai és szíriai beavatkozása ellen, többszáz tüntetést szerveztünk az egész országban. A nagy szakszervezetek többsége csatlakozott mozgalmunkhoz.  Szervezetünk volt elnökét, Jeremy Corbynt a múlt évben választották meg a Labour Party élére, részben amiatt, mert nagyon határozott és erős a háborúellenesség az országban.

J.-P. Barrois: Miért tartod fontosnak, hogy a mai globális helyzetben konferenciát tartsunk a háború, a kizsákmányolás ellen?

LG: A világ jelenleg politikailag polarizálódott. Nagyon veszélyesen. A globalizmus és az imperializmus kéz a kézben masíroznak óriási instabilitást okozva, a Közel-Keleten kiszélesítve a háborúkat,  amely pedig a terrorizmus növekedése számára nyújt kiváló terepet. A neoliberális politika az oka annak, hogy az egész világban növekszik a kizsákmányolás.  Ez okozza az egyenlőtlenségek  növekedését –  a munka termelte javakat átadva a tőkés osztálynak. Ez a politika a háborúkra, a militarizmusra támaszkodik.  Ezért fontos a Mumbai-i konferencia, amely azokat várja, akik internacionalista alapon tudatosan ellenállnak. Ki kell mutatni az egységünkre utaló kapcsolatot és erősíteni kell a nemzetközi szolidaritást. 

J.-P. B.: Az STWC az iraki katonai beavatkozás elleni mozgalom egyik motorja volt. A Chilcot-bizottság nemrégen hozta nyilvánosságra jelentését. Elmondanád a véleményed?

LG: A hivatalos bizottságot egy magasrangú funkcionárius vezette.  A vizsgálat kezdetben nem volt publikus, de végül azzá kellett válnia, akkora volt a felháborodás. A jelentés súlyos bizonyítékokkal  szolgál, sokkal súlyosabbakkal, mint ahogy közülünk is néhányan gondolták a volt Labour-miniszterelnököt, Tony Blairt kritizálva. Még diplomáciai szófordulatokat használva is kiviláglik a csalás, hamisítás, hazugság az iraki háború kezdeményezésének kormányzati érvelésben. Tényként mutattak be információkat, holott azok  csak feltételezések voltak.  A Bushnak küldött levelek kimutatják nagyon szoros kapcsolatukat, és persze azok tartalmát még a Parlamentnek vagy a Minisztertanácsnak sem hozták tudomására. A Chilcot-bizottság megállapította, hogy a 2003-as háború minden alapot nélkülözött, hogy több időt kellett volna adni a fegyverfelügyelet szzámára (mint ahogy történt a 2003-as kérésre). Blair és szövetségesei persze védekeznek azt ismételgetve, hogy jószándék vezette őket, úgyanúgy döntenének most is. Az STWC folytatni fogja kampányát, hogy Blair bíróság elé kerüljön, az pedig tiltsa meg számára a közügyekben való szereplést.  

India

A kormány a  munkaerő több mint 90 %-át ki akarja zárni a munkatörvénykönyv hatálya alól! A szakszervezetek az  egész országra kiterjedő általános sztrájkfelhívásra szólítanak szeptember elején.

Amióta a legutóbbi választásokon Narendra Modi a miniszterelnök és a BJP (az Indiai Nép Pártja) került hatalomra, a kormánypolitikával szembeni dolgozói tiltakozások folytatódnak. Az üzleti világot és nagyvállalatokat favorizáló kormány jelentős pénzügyi támogatást  kapott előbbiektől ahhoz, hogy hatalomra jusson. A «munkatörvénykönyv egyszerűsítése» nevében a Modi-kormány kicsivel hivatalbalépése után máris szinte a létező összes munkajog megszüntetését javasolta, ami persze előnyös a munkáltatóknak, és megnehezíti a munkavállalói szervezkedést és a szakszervezetek bejegyzését.  Bemutatott egy másik munkatörvénykönyvet is, úgy nevezi: «projekt kisvállalkozások számára», ebben a 14 fő munkaügyi szabály nem vonatkozik a 40 foglalkoztatottnál kisebb vállalatokra.  A BJP-kormány szintén megpróbálja fakultatívvá tenni az – amúgy jelenleg kötelező –   társadalombiztosítást, ezekkel az intézkedésekkel pedig a munkaerő több mint 90 %-át kivonná a munkatörvénykönyv kereteiből.

A szakszervezeti konföderációk radikálisan ellenállnak. Követelik, hogy a minimálbér havi 18 000 rúpia legyen, és indexált, legyen hozzáigazítva  a fogyasztói árakhoz, a szociális jövedelmekhez és a nyugdíjakhoz. A múlt évben szept. 2-án általános sztrájk zúgott végig az országon a munkásellenes kormánypolitika ellen. A szakszervezetek 12 pontos követelést nyújtották át, de azóta sem történt semmi.  A Modi-kormány még saját pártja szakszervezetének sem válaszolt…

A szakszervezetek 2016. márc. 10-én tiltakozónapot szerveztek az összes konföderáció és független föderáció (1) részvételével (banki, biztosítási, védelmi ipari, vasúti, állami és regionális alkalmazotti dolgozók) és újabb sztrájknapra hívnak 2016. szept. 2-ra.

(1) L’AITUC, CITU INTUC, UTUC, AIUTUC, TUCC, AICCTU, HMS, BMS, SEWA, LPF.

A kormány "népszavazása"...

A 2016. okt. 2-i népszavazás elôtt 
(a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése magyar tagiainak kezdeményezése)

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” 

Ki szeretné, ha Brüsszelből előírnák, kiket telepítsünk be? Emberséges-e a kevesebb mint 1300 menekült befogadása? Adhatunk-e kitöltetlen felhatalmazást az országgyűlésnek?

A kormány szerint a kvótanépszavazásra azért van szükség, mert “a magyar embereknek joguk, hogy eldönthessék kivel akarnak együttélni”. A «magyar embereket» azonban nem kérdezik meg arról, hogy akarják-e az EU-szerződések szellemében a két-háromszor már visszafizetett adósság további fizetését és a deficit 3 % alá szorítását, amellyel kiürül a közkassza, és lehetetlenlenné válik az egészségügy, oktatás finaszírozása a presztizsberuházások folytatása mellett. Arról sem kérdezik őket, tetszenek-e a multinacionális vállalatok becsalogatására használó alacsonyan tartott bérek. Elégedettek-e a három hónapra csökkentett munkanélküli segéllyel és a közmunkával bruttó 50 ezerért? Beleegyezését adta a nép arra, hogy 2015 végére 3358 harmadik országból származó személy vásárolt letelepedési kötvényt Magyarországon (darabonként 300-350 ezer euróért) – kormányközeli, meghatározott offshore-cégeken keresztül?

S most, amikor az «európai politika» követelte 25-30 éves ipartalanítás már egy millió magyar dolgozót «migránssorba» külföldre kényszerített, a munkáltatók szövetsége kijelenti, hogy 250 ezer (nyilván még olcsóbb) vendégmunkásra van szüksége, a kormány pedig ezt újabb kedvezményekkel akarja támogatni…

Minden erő, amely az EU diktálta szigorításokat és a migránsellenes politikát ellenzi, köteles az egység jegyében tüntetésre szólítani és azon részt venni.

A «népszavazásnak» nevezett manipulációs komédia mellé nem állhatunk. Az egyetlen megoldás az, ha távol maradunk, ha kinyilvánítjuk: a menekültek az EU-tagországok és a NATO, közöttük a háborúkba és megszállásokba magyar csapatokat küldő kormányaink áldozatai és követeljük a magyar kontingensek visszahívását; a katonai kiadások helyett tisztességes közszolgáltatàsokat, korrekt béreket a hazai és a bevándorolt dolgozónak.  Ez a dolgozók érdeke, egyben nemzeti érdek.

*  Az október 2-i népszavazás bojkottját!

* Tüntetést az EU politikáját végrehajtó Orbán-kormány ellen!

Az előbbiekkel egyetértek, aláírásom nem nyilvános:

Név                                                                                        elérhetőség
.................................................................................................................................................................

Rasszista magyarok?

Különféle közvéleménykutatások erősítgetik, hogy «a magyarok úgy találják, túl sok a menekült Európában».

Igazuk van. Túl sok embernek kell a háborús pusztítás, a nyomor, a globális felmelegedés elől szöknie, túl sokan kockáztatják életüket a tengeren és a hosszú szárazföldi út alatt. A mohó tőke túl sok embert túlzottan kizsákmányol, foszt meg a túléléstől.

«A magyarok erősen migránsellenesek», így szól a következtetés. Pedig egy kérdés – amelyet soha nem tettek fel és nem is fognak – mindent megváltoztatna: "Ha kishúgodat megerőszakolták volna, fiadat megölték volna, megpróbálnálnál-e másik országba menekülni?"

Kormánypolitikánk nem különbözik az EU más kormányaiétól: magyar katonai kontingensek is részt vesznek a közel-keleti háborúban, az afganisztáni, koszovói, mali, stb megszállásokban, de a következményekért viselendő felelősséget messze elhárítják maguktól.

Mibe fog még nekünk kerülni ez a politika?

https://www.google.hu/search?q=magyar+katonai+kontingensek+a+vil%C3%A0gban+k%C3%A9p&rlz=1C1SKPC_enBE383BE383&espv=2&biw=1129&bih=655&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwjburLDx7vOAhWEvBoKHRJbANsQ7AkIJg&dpr=1

Anarcho-kommunista vitaestek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében
HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.

2016 szeptember 2 péntek 17 órakor
Anarchista -Kommunista aktivisták :
A Munkásönigazgatás kritikája
Vitainditó tézisek továbbá
ennek keretében levetitjük a Vörös Enzim 15 perces filmetüdöt és beszélgettünk egyik alkotójával Erhardt Miklóssal)

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!

Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5 P.M.

A Critque of Workers Self-Management
Presentation by anarcho-communist activists and projection of the movie Enzima Rosso.
Afterwards discussion with one of the makers of the movie, Miklós Erhardt.
Date and time: 2nd September, 2016. 5:00 p.m.

Gyermekmunka, Nagy Britannia

 1853.

 2015.

Nagy Britanniában – amely egyébként 1883-ban elsőként szabályozta a gyermekmunkát – kb. 2 millió gyermek dolgozik rendszeresen az ILO jelentése szerint. 

Angliában, ahogyan Írországban is, a gyermekmunka tradicionálisnak számít, heti néhány óra munkavégzéstől napi több óráig terjed; bébiszitterkedéstől, kora reggeli tej- és újságkihordástól bolti pénztároskodásig és esti árusításig. Olcsó munkaerő jut vasárnapokra is. 

Az ILO becslése alapján az iskolások 36 %-a reggel 7 óra előtt vagy este 7 óra után dolgozik, ami illegális.

A helyhatóság által kiállítandó kötelező munkaengedélyt sokan be sem szerzik. Serdülő gyerekek dolgoznak kávézókban, kocsmákban heti 25 óra hosszat egy fontot sem keresve óránként. Már olyan esetet is felfedtek, ahol 6 éves volt a gyermek… Az ILO jelentése szerint minden öt gyermekből egyet már munkahelyi baleset is ért. Az elszegényedő családok, a szociális egyenlőtlenség egyre nyugtalanítóbb méreteket ölt, figyelmeztet a Munkaügyi Szervezet.

(A szabályozás szerint a 16 éves kort el kell érni, maximálisan heti 17 órát szabad dolgoztatni, napi 12 óra pihenésnek lennie kell. Az éjszakai munkáról, heti pihenőidőről, napi munkaszünetről nincs előirás.)

Franciaország, terrorizmus

Terrorizmus: «A politikai osztály politikai szemérmetlensége»

Laurent Bigot (Le Monde Afrique)

Saint-Etienne du Rouvray. Újabb név a támadások listáján. S ahogy mindig, a politikai osztály válasza – a szemérmetlenség.

Az ellenzék ordít, kikel magából és elítél, de nem azért, mert valójában megoldást keres, hanem mert a 2017-es elnökválasztás jár a fejében. A politikai párbeszédben nincsenek se nüanszok, se mérséklet.

Mindenkinek saját demagógiája: a szalafizmust illegálissá kell nyilvánítani, mindenkit el kell zárni, aki gyanús. Internálótáborokba minden muzulmánt – következő lépésként – vagy sárga csillagot viseltetni velük…

A Nyugat gyártja saját ellenségeit

Ami a köztársaság elnökét és a kormányt illeti, alig ragyogóbb. Először is itt van ez a mániájuk, hogy azonnal a helyszínre sietnek, holott a helyszínen még a segítség és a biztonsági erők végzik munkájukat, de foglalkozzanak még az állami vezetők őrzésével is…

Amikor még a prefektúrát igazgattam, nagyon jól tudtuk, hogy katasztrófa esetén a problémára kell koncentrálni minden erőt. A helyszínre sietni semmi mást nem jelent, mint a kommunikáció dramatizálását.

De a médiarendezésben az a legrosszabb, hogy rögtön kinevezik az ellenséget, az ISIS-t. Milyen kényelmes, ha van ellenség! Főleg ha kívül van! Milyen megkönnyebbülés, ha megerősítése végre megérkezik!

Az ellenség kinevezésével megszabadulunk saját felelősségünktől, minden az ő hibája lesz. Nem kell kérdéseket feltenni politikánk következményeiről.

Michel Onfray könyvében «Penser l’Islam» (Grasset, 180.oldal) emlékeztet, hogy a háború exportja végül annak saját földünkre való importját hozza. A terrorizmus sosem spontán, mindig reagálás valamire, haragra, frusztráltságra.

20 éve a Nyugat gyártja saját ellenségét. Osszama Bin Ladent az amerikaiak hozták létre, mielőtt az faképnél hagyta őket. Az ISIS Irakban a szunniták üldözéséből született, melyet az amerikaiak által támogatott Nouri Al-Maliki siíta kormány valósított meg. A bombáknak, amiket Szíriára dobunk, láthatóan nincs pozitív hatásuk nemzetbiztonságunkra (sőt, ellenkezőleg), nem is számítva az ártatlanokat, a névtelen áldozatokat.

Anti-ISIS-hisztéria

Nizza után François Hollande bejelentette, hogy Franciaország tüzérséget küldött Irakba. Légicsapások, ez a francia tüzérség. Már csak az atombomba hiányzik arzenálunkból. Ez az anti-ISIS-hisztéria teszi lehetővé, hogy elmaszkírozzák politikai osztályunk egészének képmutatását és koherenciahiányát. Szaud-Arábia és Katar, a vallási és terrorista sötétség szponzorai előtt a nyugati vezetők minden hajlongásra képesek, hogy egyezményeket írjanak alá (gyakran fegyverszállításról).

Azt magyarázzák nekünk, hogy Szaud-Arábia szövetségesünk az ISIS elleni harcban. A priori nem annyira elkötelezetten, mivel csak 10 repülőgépet ad az ISIS-ellenes koalícióba, míg százat vet be (igen: 100-at!) a jemeni siíta huti rebellisek ellen. Deklaráltuk az ISIS elleni harcot anélkül, hogy a kőlajcsempészet útját elvágnánk. Azt állítják, hogy küzdünk a terrorizmus finanszírozói ellen – Franciaországban maximum ezer eurónyi készpénzzel fizethetünk –, holott ezek a finanszírozók milliónyi, sőt milliárdnyi dollárokkal számolnak, utaztatják a fiskális paradicsomokon és a bankrendszeren keresztül.

Mit lehet mondani arra, hogy az Al-Nosrát támogatja Franciaország, holott annak se ideológiája, se barbársága nem marad el az Iszlám Államtól? És a sziriai lázadóknak szállított fegyverek? Nem annyira biztos, hogy ez a helyes opció. Fürdünk a képmutatásban, a közvéleményt félelemmel ejtik túszul a mára háborúcsinálásra és szerződések írására csökkent  külpolitika ellentmondásainak elrejtése céljából .     

Nézzük, hogy mi történt Afganisztánban, Irakban, Líbiában vagy Szíriában. Ki mondhatná azt, hogy a nyugati fegyveres beavatkozások hatásosak? A Nyugat magának vindikálja azt a jogot, hogy megmondja, melyik háború igaz. Pedig csak a béke lehet az. Az egész világgal szemben ontjuk egyetemes értékeinket, de a célt mi választjuk: ki sajnálkozott az izraeli hadsereg, a Tsahal 2014-es gázai hadműveletében megölt 1900 civil miatt?

A nyugatellenes gyűlöletet a képmutatás táplálja, az, hogy mi akarunk leckét adni az egész világnak, jópontokat osztogatni (sokszor ugyanolyan rabló és korrupt rendszereknek, melyek természete ugyanolyan, mint a terroristáké). Mi ítélünk és távolból öljük azokat, akiket mi tartunk ellenségnek. Nem kell csodálkozni azon, amit viszonzásként kapunk.

Nem arról van szó, hogy angyalokat kreáljunk, hanem arról, nyissuk ki szemünket saját inkoherenciánkra, mert ezek kerülnek sokba. Pluszban pedig: ezekért mi egyedüli vagyunk felelősek.

Fordítás innen: http://www.lemonde.fr/afrique/article/2016/07/28/terrorisme-il-n-est-pas-interdit-de-reflechir_4975841_3212.html#JJ3mL0UGX8MdUT7s.99