Infointer – Mumbai. A háború-, kizsákmányolás- és prekárius munka elleni konferencia előkészítése

Nagy-Britannia

«A Mumbai-i konferencia azokat várja, akik tudatosan ellenállnak a háborúknak, a militarizmusnak»

J.-P Barrois interjúja Lindsey Germannel, a Stop the War Coalition (STWC) aktivistájával

A Stop the War Coalition a közelmúltban aláírta a Mumbai-konferencia felhívását. A szervezet aktívan mobilizál, összejöveteleket tart a katonai beavatkozások és Gáza bojkottja ellen. Mindebben a tevékenységben tagjai sorában számíthat a legfőbb szakszervezetekre és számos ismert személyre  - képviselőkre, ügyvédekre, művészekre, írókra.

Lindsey German, a szervezet képviseletében arról beszél, milyen okok vezettek a felhívás támogatásához.

Lindsey German:  Az STWC 2001-ben jött létre a szept.11-i  World Trade Center elleni  támadás után, s már az első összejövetelünkön kétezer ember vett részt. Kampányt folytattunk a brit kormány afganisztáni, iraki, líbiai és szíriai beavatkozása ellen, többszáz tüntetést szerveztünk az egész országban. A nagy szakszervezetek többsége csatlakozott mozgalmunkhoz.  Szervezetünk volt elnökét, Jeremy Corbynt a múlt évben választották meg a Labour Party élére, részben amiatt, mert nagyon határozott és erős a háborúellenesség az országban.

J.-P. Barrois: Miért tartod fontosnak, hogy a mai globális helyzetben konferenciát tartsunk a háború, a kizsákmányolás ellen?

LG: A világ jelenleg politikailag polarizálódott. Nagyon veszélyesen. A globalizmus és az imperializmus kéz a kézben masíroznak óriási instabilitást okozva, a Közel-Keleten kiszélesítve a háborúkat,  amely pedig a terrorizmus növekedése számára nyújt kiváló terepet. A neoliberális politika az oka annak, hogy az egész világban növekszik a kizsákmányolás.  Ez okozza az egyenlőtlenségek  növekedését –  a munka termelte javakat átadva a tőkés osztálynak. Ez a politika a háborúkra, a militarizmusra támaszkodik.  Ezért fontos a Mumbai-i konferencia, amely azokat várja, akik internacionalista alapon tudatosan ellenállnak. Ki kell mutatni az egységünkre utaló kapcsolatot és erősíteni kell a nemzetközi szolidaritást. 

J.-P. B.: Az STWC az iraki katonai beavatkozás elleni mozgalom egyik motorja volt. A Chilcot-bizottság nemrégen hozta nyilvánosságra jelentését. Elmondanád a véleményed?

LG: A hivatalos bizottságot egy magasrangú funkcionárius vezette.  A vizsgálat kezdetben nem volt publikus, de végül azzá kellett válnia, akkora volt a felháborodás. A jelentés súlyos bizonyítékokkal  szolgál, sokkal súlyosabbakkal, mint ahogy közülünk is néhányan gondolták a volt Labour-miniszterelnököt, Tony Blairt kritizálva. Még diplomáciai szófordulatokat használva is kiviláglik a csalás, hamisítás, hazugság az iraki háború kezdeményezésének kormányzati érvelésben. Tényként mutattak be információkat, holott azok  csak feltételezések voltak.  A Bushnak küldött levelek kimutatják nagyon szoros kapcsolatukat, és persze azok tartalmát még a Parlamentnek vagy a Minisztertanácsnak sem hozták tudomására. A Chilcot-bizottság megállapította, hogy a 2003-as háború minden alapot nélkülözött, hogy több időt kellett volna adni a fegyverfelügyelet szzámára (mint ahogy történt a 2003-as kérésre). Blair és szövetségesei persze védekeznek azt ismételgetve, hogy jószándék vezette őket, úgyanúgy döntenének most is. Az STWC folytatni fogja kampányát, hogy Blair bíróság elé kerüljön, az pedig tiltsa meg számára a közügyekben való szereplést.  

India

A kormány a  munkaerő több mint 90 %-át ki akarja zárni a munkatörvénykönyv hatálya alól! A szakszervezetek az  egész országra kiterjedő általános sztrájkfelhívásra szólítanak szeptember elején.

Amióta a legutóbbi választásokon Narendra Modi a miniszterelnök és a BJP (az Indiai Nép Pártja) került hatalomra, a kormánypolitikával szembeni dolgozói tiltakozások folytatódnak. Az üzleti világot és nagyvállalatokat favorizáló kormány jelentős pénzügyi támogatást  kapott előbbiektől ahhoz, hogy hatalomra jusson. A «munkatörvénykönyv egyszerűsítése» nevében a Modi-kormány kicsivel hivatalbalépése után máris szinte a létező összes munkajog megszüntetését javasolta, ami persze előnyös a munkáltatóknak, és megnehezíti a munkavállalói szervezkedést és a szakszervezetek bejegyzését.  Bemutatott egy másik munkatörvénykönyvet is, úgy nevezi: «projekt kisvállalkozások számára», ebben a 14 fő munkaügyi szabály nem vonatkozik a 40 foglalkoztatottnál kisebb vállalatokra.  A BJP-kormány szintén megpróbálja fakultatívvá tenni az – amúgy jelenleg kötelező –   társadalombiztosítást, ezekkel az intézkedésekkel pedig a munkaerő több mint 90 %-át kivonná a munkatörvénykönyv kereteiből.

A szakszervezeti konföderációk radikálisan ellenállnak. Követelik, hogy a minimálbér havi 18 000 rúpia legyen, és indexált, legyen hozzáigazítva  a fogyasztói árakhoz, a szociális jövedelmekhez és a nyugdíjakhoz. A múlt évben szept. 2-án általános sztrájk zúgott végig az országon a munkásellenes kormánypolitika ellen. A szakszervezetek 12 pontos követelést nyújtották át, de azóta sem történt semmi.  A Modi-kormány még saját pártja szakszervezetének sem válaszolt…

A szakszervezetek 2016. márc. 10-én tiltakozónapot szerveztek az összes konföderáció és független föderáció (1) részvételével (banki, biztosítási, védelmi ipari, vasúti, állami és regionális alkalmazotti dolgozók) és újabb sztrájknapra hívnak 2016. szept. 2-ra.

(1) L’AITUC, CITU INTUC, UTUC, AIUTUC, TUCC, AICCTU, HMS, BMS, SEWA, LPF.