Nagy-Britannia: osztályszavazás

(François Forgue, megjelent a La Tribune des travailleurs jún. 14-i számában) 

A nagy-britanniai törvényhozói választás előre elrendezettnek tűnt. A konzervatív pártnak Theresa May-jel az élen nagyszabású győzelmet kellett volna aratnia. Nem így történt, de a Labour Party is saját következetlensége áldozata lett. Azzal, hogy elutasította tagjai és választói sokaságának akaratát, az Európai Unióval való minél előbbi teljes szakítást.

Egy évvel ezelőtt a népszavazás idején az előjelzések ugyanilyenek voltak: a brit választók nem fognak tudni ellenállni a konzervatívoktól és a Labour vezetőitől Obamáig és az európai vezetőkig terjedő skálának és megmaradnak az EU-ban. Ismerjük az eredményt: a dolgozók, különösen az ipari régiókban vitték győzelemre a "Leave"-t. De a válság korántsem oldódott meg.

Az előrehozott választások is ezt a válságot jelzik. A konzervatívok nemcsak 13 helyet veszítettek, és a Labour 32 újat nyert, hanem előbbinek 318 képviselővel nem lesz abszolút többsége a parlamentben. A brit munkásosztály a játszmában még egyszer sakkot adott a brit munkáltatóknak és a konzervatívoknak. Tömeges mobilizációval, a fiatalsággal választ adott Theresa May és kormánya kamuflázsaira, az egyre gyalázatosabb szigorítási politikára, amelyet az Európai Unióhoz tartozás fejében kellett megfizetni, és nem adtak szabad kezet a kilépési tárgyalásokhoz, ahhoz, hogy megőrizhetőek legyenek az európai szerződésekben rögzített munkásellenes intézkedések. 

A Labour Partyra szavaztak, mivel az integrált egy sor olyan követelést, amelyet a dolgozók a Brexit-szavazás folyamán fogalmaztak meg. Tartalmazta a vasutak újraállamosítását – a kérdés fel sem merülhetett az EU-ban, amely nemrég figyelmeztetett ukázával minden tagországot a vasúti személyszállítás liberalizációjának szükségére 2019-es határidővel; az országos egészségügyi szolgáltatás megmentését – a szektor forrásainak növelésével; a minimálbér emelését – 8,5 euróról 11,5 euróra; a «nulla órás» szerződések megszüntetését – minden olyan intézkedést, amely ellentétes az EU «költségvetési egyensúly» követelésével. 

A brit dolgozók sakkot adtak a konzervatívoknak. Megerősítettek, hogy szervezeteik (a TUC szakszervezeti konföderáció és a munkásosztályban gyökerező hagyományos képviselő, a Labour Party) nem lesznek az Európai Unió intézményeinek és a nagytőkének a segédhada, hanem az osztályharc eszköze követeléseik teljesítése és emancipációjuk érdekében. 

Ezzel megerősítették az összes európai dolgozó harcát. Világosan mindenki tudomására hozták, hogy azt akarják, a Labour Party kormányozzon, hogy realizálódon a Brexit teljes tartalma, az Európai Unióval, a NATO-val, a háborús gépezetekkel való szakítás.