Arbeiter und Soldat

 

Október 5-én, szombaton mintegy százan vettek részt a franciaországi Brestben két emléktábla leleplezésén, amelyek a második világháború alatt, a náci terror alatt a francia harcosok és a német egyenruhás munkások között a földalatti Arbeiter und Soldat  (Munkás és katona ) című lap körül végzett testvériségnek állítanak emléket. A megemlékezést követően a breszti Maison des syndicats-ban konferenciát tartottak, amelyen közel 150-en vettek részt.

Mi a célja azArbeiter und Soldatról szóló munkának, amely több mint egy „történelmi műhely”?

A kérdés megválaszolása érdekében ez a jelentés rövid áttekintést kíván adni azoknak a férfiaknak és nőknek a bátor munkájáról, akik a Negyedik Internacionálé harcosai voltak, a náci terror diktálta körülmények között. Hangsúlyozni kell, hogy ez mindenekelőtt olyan fiatal felnőttek munkája volt, akik 1943-ban 20, 30 év alattiak voltak. Hangsúlyozni kell, hogy azArbeiter und Soldat harcát a fiatal Negyedik Internacionálé, és különösen a soraiban harcoló fiatalok vezették!

A két emléktáblát a rue Richelieu 87. szám alatt és a tengeralattjáró bázis közelében avatták fel.

Az első emléktáblát a rue Richelieu 87. szám alatt helyezték el, ahol a Negyedik Internacionálé több tagját letartóztatta a náci rendőrség. Az emléktábla az 1943. október 6-án lelőtt Robert Cruau, valamint Georges Berthomé, Yves Bodénez, André Floch és Albert Goavec neveit viseli, akik Buchenwaldba és Dorába deportálva haltak meg.

A második, francia és német nyelvű emléktáblát annak a tengeralattjáró-bázisnak a közelében helyezték el, ahol az Arbeiter und Soldat című földalatti lapot terjesztették, és ahol a német katonák között egy trockista sejt alakult. Ez egy különleges tisztelgés az Arbeiter und Soldat című újság előtt.

Claudius Naumann, egy berlini szakszervezeti aktivista minden bizonnyal mindenki nevében beszélt, amikor azt mondta: "Ma az internacionalista testvériségnek ezt a nagyrészt ismeretlen példáját hozzuk nyilvánosságra, hogy perspektívákat nyissunk a háború mészárlása ellen, különösen a konfliktusban álló országok munkásosztálya körében, és hogy elutasítsunk minden olyan nacionalizmust, amely a népek kollektív felelősségre vonását célozza (...). Ezek a breszti emléktáblák fontos lépésnek számítanak, nemcsak azért, hogy méltó módon emlékezzünk a kivégzett internacionalistákra, hanem azért is, hogy megismertessük az általuk nekünk átadott üzenetet”.

A szimpózium öt előadáson keresztül világított rá a breszti internacionalista tevékenységre.

- François Preneau, a Résistance antinazie, ouvrière et internationaliste - de Nantes à Brest, les trotskistes dans la guerre (1939-1945 ) «A náciellenes munkás- és nemzetközi ellenàllàs Nantes-tól Bresztig (1939-1945)» című könyv szerzője a nácizmus elleni ellenállásról, a régió munkásmozgalmáról és az internacionalizmusról beszélt, különösen a titkos bulletinek, a Le Front ouvrier-nek köszönhetően;

- Nathaniel Flakin, berlini újságíró és író, nyomon követte a német-zsidó aktivista Martin Monath életrajzát, aki az Arbeiter und Soldat kiadása mögött állt;

- Jean-Yves Guengant történész leírta azokat a körülményeket, amelyek között a trockista harcosokat letartóztatták, és beszélt a lelőtt német aktivisták személyazonosságának felkutatásával kapcsolatos nehézségekről;

- Claudius Naumann berlini szakszervezeti képviselő a buchenwaldi internacionalista kommunisták nyilatkozatának aktualitását ismertette;

- végül Olivier Doriane, a La Tribune des travailleurs szerkesztőségéből kiemelte az Arbeiter und Soldat harcának aktualitását. [1]

Miért adták ki és terjesztették a trockisták az Arbeiter und Soldat-t?

Az 1943-ban és 1944-ben kiadott Arbeiter und Soldat című földalatti újság célja az volt, hogy elősegítse az egyenruhás német munkások és a francia munkások közötti testvériséget. Brestben terjesztették, különösen az arzenálban dolgozó német katonák körében.

Amikor a német hadseregen belül szervezett katonabizottságokat a Gestapo szétverte, közel száz német és francia harcos fizetett a proletár internacionalizmus iránti elkötelezettségéért azzal, hogy letartóztatták, megkínozták őket, és sokan életüket vesztették.

Az Arbeiter und Soldat című földalatti újság, amely először 1943 júliusában jelent meg „ A forradalmi proletár egység orgánuma » alcímmel, majd a második számtól kezdve a « Negyedik Internacionálé » kiegészítéssel, 1944-ben «A Kommunista Internacionalisták Ligájának (a Negyedik Internacionálé német szekciója) orgánuma” lett. A német katonákkal folytatott munka és az Arbeiter und Soldat kiadvány megjelenésének központi alakja Martin Monath volt, aki 1944-ben a Negyedik Internacionálé európai titkárságának tagja volt, és akit júliusban letartóztatott a Kommunistaellenes Rendőrség (SPAC). Miután megkínozták, átadták a Gestapónak (náci titkosrendőrség), és augusztusban meggyilkolták.

Az Arbeiter und Soldatfeladatait az első számban a „ Mi azArbeiter und Soldat állspontja?” című cikkben mutattuk be. Lehetetlen megjósolni a forradalom napját. De már jóval a kitörése előtt elkezd érni”. A lap a „fronton és a hátországban tapasztalható bomlás” ábrázolása után, amelyet „csak a legvéresebb terror képes fájdalmasan aktívan tartani”, kijelentette: "A régi sejtek, amelyek a terror évein belülről élve győzték le a terror éveit, ismét kifelé nyújtják antennáikat. Új csoportok alakulnak. Szóban vagy írásban, újságokban vagy röplapokban fény derült. A meghirdetett harc első napján e csoportok legjobbjai egyesülnek az új Forradalmi Kommunista Párttal.

Ebben a fasiszta uralom és minden burzsoá uralom lerombolásának folyamatában, a kapitalista háborús front aláásásának, a proletár osztályfront újjáépítésének, a kommunista forradalom előkészítésének munkájában helyezi el magát az „Arbeiter und Soldat”. Feladatai így tökéletesen meghatározottak: „Béke!

Béke! Szabadság! Kenyér! [2]

Béke: csak a világproletárforradalom hozhatja el nekünk a békét, a háború végét.

Szabadság: ez csak a Tanácsok Szocialista Köztársaságának keretein belül lehetséges minden kizsákmányolt számára.

Kenyér: csak a tőke kisajátítása és a szocialista tervgazdaság létrehozása biztosíthatja a kenyeret mindenkinek és a gazdasági válságok megszüntetését.

(Arbeiter und Soldat 1. szám, 1943. szeptember)

Az Arbeite rund Soldat határozottan ellenezte a sztálinistq politikát. A francia sztálinista KP központi szerepet játszott az ellenállásban. A „Népfront” politikai irányvonalai mentén cselekedett, hogy egyesítse a nemzetet a németek („boches”) ellen. A PCF politikája a német katonákkal szemben arra korlátozódott, hogy felszólította őket, hogy tegyék le a fegyvert, adják meg magukat és váljanak hadifoglyokká. Ezzel szemben a harcosok a IV. Internacionálé a fasiszták ellen foglaltak állást, de minden sovinizmus ellen is : „Azt akarjuk, hogy saját tőkésosztályunk vereséget szenvedjen ebben a háborúban”. Számukra Karl Liebknecht (1915) hagyományai szerint világos volt, hogy a német nép fő ellensége Németországban van: a német imperializmus, a német háborús párt, a német titkos diplomácia. A német nép számára fontos, hogy ezt az ellenséget a saját hazájában, politikai harccal küzdje le, együttműködve más országok proletariátusával, akiknek harca az imperialisták ellen irányul a saját országukban. Ahogy az Arbeiter und Soldat 1944 májusában megfogalmazta: „Az ágyúk csöveit és a szuronyok hegyét a valódi ellenségünk, a saját tőkénk és ügynökei ellen kell fordítani”. Ez pedig azt jelenti, hogy soha nem szabad letenni a fegyvert.

„Az Arbeiter und Soldat barátai” [3]

2023 októberében megalakult az „ Arbeiter und Soldat barátai ” egyesület. Ebben az egyesületben a munkásmozgalom különböző politikai hátterű képviselői dolgoznak együtt. A CORQI franciaországi és németországi tagjai is részt vesznek benne. Ezt az egyesületet éppen 80 évvel azután alapították, hogy 1943. október 6-án és 7-én Brestben, a rue de Richelieu 87. szám alatt letartóztatták a Negyedik Internacionálé harcosait, akik az Arbeiter und Soldat című újságot szerkesztették és terjesztették. Elárulták és átadták őket a náciknak, és ennek az árulásnak a következtében közel száz német és francia militánst tartóztattak le, kínoztak meg, deportáltak és sokakat közülük meggyilkoltak az ezt követő elnyomási hullámban. Robert Cruau-t és a Negyedik Internacionálé mintegy húsz másik bresti, quimperi, nantes-i és párizsi elvtársát lelőtték vagy más módon gyilkolták meg. Sok aktivistát a buchenwaldi megsemmisítő táborba (Türingiában) deportáltak, a női aktivistákat a legnagyobb női megsemmisítő táborba, Ravensbrückbe (Berlintől északra, Brandenburgban). Sokan közülük nem élték túl a német vállalatoknak - különösen a fegyveriparban - végzett kényszermunkát és a kínzásokat. Az egyenruhás német katonák, munkaszolgálatosok sorsáról a mai napig keveset tudni. Néhányukról közülük, akiket lelőttek, csak gyér nyomok maradtak fenn. Sokakat a „keleti frontra” szállítottak ágyútölteléknek.

A „Munkások és katonák barátai” egyesület a következő célokat tűzte ki maga elé:

- Az imperialista háborúban részt vevő országok munkásai közötti internacionalista testvériség történetének megismertetése, elutasítva a „kollektív bűnösség” minden formáját.

- Emléktáblákkal tiszteleg a náci terror áldozatául esett német munkások és francia aktivisták előtt Brestben.

-Folytatja a történelmi anyagok kutatását és közzétételét.

- És végül, hogy 2024. október 5-én Brestben tiszteleg a náci terror ellen harcoló internacionalista harcosok előtt.

Az október 5-i breszti kezdeményezések jelentősége messze túlmutat Bresten. Franciaországban először méltányoljàk hivatalosan a hitleri fasizmus ellen harcoló német és francia trockista harcosok előtt, az internacionalista testvériség harcosai előtt, „akik a Negyedik Internacionálé történetének egyik legdicsőségesebb lapját írták”, ahogyan azt a „les amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület által kiadott sajtóközleményben olvashatjuk.

Csak egy „vágyálom”?

"Az Adolf Hitler megbuktatásával kezdődő és végül a világforradalmat kiváltó német szocialista forradalom eszméje a konkrét történelmi helyzetben kimérának bizonyult - és nem csak és nem is elsősorban a háború (pl. a tömeges bombázások) és a Hitler-ellenes koalíció politikája miatt. (beleértve a feltétel nélküli megadás követelését is)”. Ezt az álláspontot Peter Brandt fogalmazta meg - ami eléggé elterjedt sok „baloldali ember” körében. [4 Ezen elvtársak harcának lejáratása azzal, hogy „kimérának”, azaz abszurd elképzelésnek nevezi azt, egy tisztának hitt visszatekintés biztonságos távolságtartásával beszélve, sokat elmond ezen álláspont szerzőjéről, de semmit nem mond ezen elvtársak elszántságáról. Végső soron ez a munkásszervezetek „Hitler-ellenes koalícióba” való integrálódásának alárendelt álláspontjának egy változata, a „demokraták”, a népfrontok és a szövetségesek oldalán. "Ki fogja legyőzni Hitlert? Az Arbeiter und Soldat 1944. júniusi különszámában tette fel ezt a kérdést. "Hitler vagy Eisenhower? Csak ez a két lehetőség van? Van egy harmadik: a munkásforradalom Németországban, Európában és a világon, amely felszámolja a kapitalista rendszert, megszünteti a válságokat és a háborúkat, és amely egyedül hozhat békét, szabadságot és kenyeret a dolgozó tömegeknek”. 1944-ben a harcosok a IV. Internacionálé harcosai hangsúlyozták, hogy helyük nem az imperialisták oldalán van, bármilyen eredetűek is legyenek azok, nem az amerikai és a brit tőke oldalán, amelyek mindegyike eltökélte , hogy „gyorsan biztosítja magának a legjobb helyet a zsákmány elosztására”.

És ez az álláspont ma is abszolút aktuális. A szervezőbizottság nyilatkozatában az Újjáalakulást szervező IV. Internacionálé (CORQI) "Gáza, Libanon, Ukrajna... Az imperializmus bűnei „ című, 2024. október 1-jei közleményében azt írja: ”Ez az a politika, amely ellen Lenin száztizenegy évvel ezelőtt harcolt: azok „szociálsovinizmusa” ellen, akik - szavakban „szocialisták” - valójában az imperialista háborút és kormányuk sovinizmusát támogatták...”. Az Arbeiter und Soldat elvtársai különszámukban valójában a következő jelszót adták ki:"Forradalmi testvériség a brit és amerikai katonákkal a német, amerikai és brit tábornokok és kapitalista támogatóik ellen! Forradalmi testvériség minden európai munkással a közös harcért! Proletárforradalom Németországban, Európában és a világon!

Ebben a cikkben nincs hely a kimerítő elemzésre. De bárki, aki foglalkozik a munkásmozgalom újjászervezéséért, a gyárak „népi kézbe” való átadásáért, a termelésnek a gyári tanácsok irányítása alatti újjászervezéséért, a nemzeti munkásszervezetek betiltása és a testvériség szövetségesek általi betiltása elleni küzdelemmel stb. folytatott harcokkal, megértheti, hogy a Negyedik Internacionálé álláspontja semmiképpen sem volt „kiméra”, hanem az osztályharc követeléseivel összhangban álló, szükséges álláspont, megérthetik, hogy a Negyedik Internacionálé álláspontja semmiképpen sem volt „kiméra”, hanem az osztályharc követeléseinek megfelelő, szükséges álláspont, amely az Átmeneti Programon és a Negyedik Internacionálé felépítéséért folytatott harcon alapult:

 "De a proletárhatalom megteremtéséért folytatott harcban a proletárforradalmi párt nélkülözhetetlen. A reformista és sztálinista Második és volt Harmadik Internacionálé a világtőke és a moszkvai bürokrácia nevében arra készül, hogy a proletárforradalmat belülről bomlassza fel, ahogyan azt a múltban is tette. EZT MEG KELL AKADÁLYOZNI! A Negyedik Internacionálé, a trockisták Amerikában, Nagy-Britanniában és Európa megszállt területein a Gestapo és a Scotland Yard terrorja ellenére is a munkásosztály mellett állnak harcában, és felkészítik a holnap forradalmi feladataira. Németországban is a proletárforradalmároknak zászlajuk köré kell gyülekezniük, és meg kell alkotniuk az új kommunista-internacionalista párt magját

A IV. Internacionálé csak egy tábort ismer: az egész világ munkásainak táborát. Ahogy a második világháború alatt sem állt a „demokrácia” oldalára a fasizmussal szemben, nem volt hajlandó támogatni Churchillt, Rooseveltet és de Gaulle-t, úgy ma is csak egy tábort ismer, a munkásosztályét minden országban és nemzetközi szinten.

A buchenwaldi internacionalista kommunisták 1945. április 20-i nyilatkozata a Negyedik Internacionálé breszti harcának közvetlen folytatása.

Claudius Naumann a breszti konferencián tartott előadásában hangsúlyozta: "A buchenwaldi nyilatkozat története (nagyon szorosan) kapcsolódik a breszti elvtársak munkájához; mégpedig két szempontból. Egyrészt ez a nyilatkozat egy újabb fontos példája a nyilatkozatot író harcosok internacionalista szolidaritásának, másrészt pedig politikai és személyes szempontból a bresti tevékenység közvetlen folytatása”.

A „ Buchenwaldi Internacionalista Kommunisták Nyilatkozata ” 1945. április 20-án így zárul:

"Ahhoz, hogy az elkövetkező osztályharcokban győztes maradjon, a német munkásosztálynak a következő követelések megvalósításáért kell küzdenie:

• Szervezkedési, gyülekezési és sajtószabadság! Az egyesülési szabadság és az 1933 előtt elért összes társadalmi vívmány azonnali visszaállítása!
• Minden fasiszta szervezet teljes felszámolása! Vagyonelkobzás a fasizmus áldozatainak javára! A fasiszta állam minden képviselője felett szabadon választott népbíróságok ítélkezzenek!
• Feloszlatni a Wehrmachtot és munkásmilíciákkal helyettesíteni!
• Azonnali és szabad munkás- és paraszttanács-választások egész Németországban és a tanácsok általános kongresszusának összehívása!
• A burzsoázia összes parlamenti intézményét felhasználva a forradalmi propagandára, a tanácsokat fenn kell tartani és ki kell bővíteni!
• A bankok, a nehézipar és a földbirtokosok kisajátítása! A termelés ellenőrzése a szakszervezetek és a munkástanácsok által!
• Egyetlen ember, egyetlen pfennig sem a burzsoázia háborús és jóvátételi adósságaiért! A burzsoáziának fizetnie kell!
• A szocialista forradalomért egész Németországban, Németország feldarabolása ellen!
• Forradalmi testvériséget a megszálló hadseregek proletárjaival! A tanácsok Németországáért a tanácsok Európájában! A világ proletárforradalmáért!

·        A buchenwaldi internacionalista kommunisták (Negyedik Internacionálé), 1945. április 20.

·        Karl FISCHER, Marcel BAUFRERE, Ernst FEDERN, Florent GALLOY[5].

·        --------------------

·        Jövőre a „Les amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület újabb rendezvényt szervez, ezúttal Buchenwaldban.

                                                                                       H.-W. Schuster, 2024.11.9.

Megjegyzések

[1 ] Készül a „Les Amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület brosúrája, amely beszámol a 2024. október 5-i breszti napról.

[2] Ez és a következő idézetek az Arbeiter und Soldat című könyvből származnak: N. Flakin:Un juif berlinois organise la résistance dans la Wehrmacht „ Arbeiter und Soldat ” (Ed Syllepse, Paris 2021).

[3] Az Internacionálé olvasóit a „ Les Amis d'Arbeiter und Soldat ” egyesület már megjelent két hírlevelére (a 3. hírlevél előkészületben van) utaljuk. Ezek a bulletinek tájékoztatnak a történelmi kutatások állásáról, fontos dokumentumokat tesznek közzé, és életrajzi adatokat közölnek a Negyedik Internacionálé harcosairól. Az egyesület bulletinjei megrendelhetők François Preneau-tól. Elérhetőség: arbeiterundsoldat@gmail.comAz éves tagsági díj 15 euró.

[4] Peter Brandt („baloldali” aktivista, Willy Brandt fia) N. Flakin könyvéről írt recenziójában (lásd [1].https://www.frankfurter-hefte.de/artikel/arbeiter-und-soldat-2566/(írta: 2018.9.1.).

[5] A teljes nyilatkozat a „ Les Amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület 2. számú Bulletinjében jelent meg.

Forrás: L'Internationale