2009. április 9., csütörtök

Nemzetközi információk

2009.ápr.1. 330.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja


Tartalom:

Meghívó jún. 6-ra a genfi nemzetközi találkozóra «az ILO-konvenciók és a szakszervezetek függetlenségének védelméért» a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére.

Guadeloupe: a Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) sajtótájékoztatója, Párizs, márc. 24-én.
Három küldött: Raymond Gama, a NOMM, Max Evariste, az CGT-FO főtitkára Guadeloupe-on és Victor Fabert, a Travayé Peyisan-tól ismertették az LKP megalakulását és a sztrájkban vitt szerepét.

USA: a WERC (kampány a dolgozók megmentésének sürgősségi tervéért) megalakította a mozgalmat vezető bizottságát. Különféle szervezetekhez tartozó több mint 500 aktivista, közöttük szakszervezeti és politikai aktívák nyílt levelet küldtek Obama elnökhöz jan. 20-án 10 pontba foglalt követeléseik támogatására és megvalósítására.

Pakisztán: 2009.márc.8. Nemzetközi Nőnap
«A rendőrség leállította a nemzetközi nőnap megünneplésére érkező WWO buszait».

Venezuela: az ország legjelentősebb állama Zulia (Maracaïbo) UNETE szakszervezetének deklarációja arról, hogy a kormány szerezze vissza a kikötőket és repülőtereket.

Oroszország: nemzetközi kampány Valentyin Uruszov kiszabadítására.


Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Guadeloupe

“A Liyannaj valamit megváltoztatott Guadeloupe-ban”

Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) sajtótájékoztatója, Párizs, márc. 24.

A guadeloupe-i LKP (Liyannaj kont pwofitasyon) delegációja
Raymond Gama a NONM-tól, Max Evariste, a CGT-FO főtitkára és Victor Fabert, a Travayé é Peyizan-tól elmagyarázták az LKP megalakulását és a sztrájkban betöltött szerepét.


A sajtókonferencia nyitásaként Raymond Gama: «sokkoló, hogy alighogy befejeződött Guadeloupe-ban az általános sztrájk a követelések teljesítésével, a helyi főügyész vizsgálatot indított a mozgalom szóvivője, Elie Domota ellen». Visszautasította az LKP egyik vezetőjével szembeni rasszizmus vádját. Felhívta a figyelmet arra, hogy éppen ellenkezőleg, a rasszizmus «a rabszolgatartással egylényegű» mely Guadeloupe-on «belőlünk, feketékből “néger” rabszolgákat csinált».
A mindent átható rasszizmus az oka a guadeloupe-i, martinique-i osztályviszonyok alakulásának, ahol «a feketék, a félvérek többségben vannak, azonban a gazadasági-politikai irányító pozíciókban a fehérek ülnek.»
«Ez tény», húzta alá és hozzátettte, hogy még ma is vannak «európaiaknak fenntartott, a feketéknek tilos lakóhelyek».
«A sztrájk nem csak szociális követeléseket fogalmazott meg, hanem azt az akaratot is, hogy ezzel a helyzettel egyszer s mindenkorra leszámoljunk. A szabadságnak minden emberre vonatkoznia kell bőrszínétől függetlenül.»

Max Evariste sürgette az általános sztrájkot befejező egyezmény betartatását, mely a kormány felelőssége. A Medef (a munkáltatók szövetsége) Guadeloupe-ban csakúgy, mint országos szinten, elutasította az egyezmény aláírását, ennek ellenére «több mint 80 egyezséget, 2 000 vállalkozást és több mint 20 000 bérből élőt érintő megállapodást aláírtak a munkáltatók. Kezdetben csak a kistulajdonosok értettek egyet, ma azonban már a korábban csak időhúzásra játszó, Medefhez tartozó nagyvállalatok is aláírnak.»
A Medef szerepéről megjelent polémiáról (előszó, 238.számunk) Max Evariste: «az előszó, mint az egész egyezmény, a prefektus, a kormány képviselőinek jelenléte mellett született, így nincs ok a polémiára».

Robert Fabert magyarázta el az LKP eredetét, szerepét és demokratikus működését. Hogy megérthessük, ami történt, vissza kell nyúlnunk decemberre, az első sztrájk idejére. «Szinte észrevétlennek tűnt, szinte senki nem hallotta, de alkalmat adott a szakszervezeteknek és egyéb népi szervezeteknek egy sor megbeszélésre, vitára, melyek során lassacskán kibontakozott az egységes álláspont és megszületett az a platform, mely alapján az általános sztrájk nyugodott». Aláhúzta, hogy «kitöréséhez az egyeztető bírói választások szolgáltak, melyek folyamán a részvétel jelentősen megnőtt».
Az LKP mindvégig ragaszkodott a demokratikus formákhoz, a mandátumok tiszteletéhez.
«A mindennapos gyűlések ezrek részvételével a Társadalombiztosítási palotában garantálták az egységet a különbözőségek mellett. Különbözőek vagyunk, de együtt maradunk – ez volt mindenki akarata. A mindennapos gyűlések mellett a 60-100 ezer embert megmozgató tüntetések is folytatódtak.» «A platform képviselte a dolgozó osztályok és fiatalok minden életbevágó kérdését: a munkahelyekről, a bérekről (200 eurós béremelés), az életszívnvonalról, oktatásról, szakmai képzésről, halászatról, mezőgazdaságról, szakszervezeti jogokról, egészségügyről, kultúráról, stb.»
A sztrájk végetért, az egyezményt aláírták.
De a Liyannaj nem bomlott fel. A dolgozókkal, a fiatalokkal, a népességgel együtt folytatja a harcot, hogy az egyezmény minden pontja végrehajtásra kerüljön.
«A Liyannaj valamit megváltoztatott Guadeloupe-on. Semmi nem lesz úgy, mint korábban», foglalta össze Robert Fabert.

Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) konvencióinak védelmében, Genf, 2009. jún. 6.

16. nemzetközi találkozó «a konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében»
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kezdeményezése

Felhívás

A Nemzetközi Egyetértés meghívja a munkásaktivistákat és felelősöket, küldötteket az ILO éves tanácskozására, melyet rendszeresen a konvenciók és a munkásmozgalmi szervezetek függetlenségének védelmében hirdet meg.

Találkozónkra jún. 6-án 11 órától 16 óráig kerül sor; olyan helyzetben, melyről mindenki érzi, több mint kétséges.
A világválság súlyosságában és az összes nép számára viselt konzekvenciáiban senki nem kételkedik. A genfi márc. 23-i «jelenlegi gazdasági és pénzügyi világválságról történt magasszintű háromoldalú tárgyalások» után a Nemzetközi Munkaügyi Iroda jelentést tett a «válság elleni küzdelemről a tisztességes munka révén». Nem kétséges, hogy az ebben felvetett kérdések az ILO elkövetkező éves tanácskozásának központi témái lesznek.

A dokumentum szerint: «A legnagyobb fejlett országok, ahonnan a válság kiindult, recesszióban vannak (...) A válság 2008 óta a munkaerőpiacon is érezhető, különösen az USA-ban, ahol elkezdődött. Világszinten a munkanélküliség négyéves csökkenő tendenciái után 11 millióval megnőtt a munkanélküliek száma. Minthogy a krízis terjed, a munkahelyek megszüntetése növekedik, a világ 40 millióval több munkanélkülivel kell számoljon az év végére. A recesszió meghosszabbodik a munkaerőpiacon és ez a legnagyobb rizikóval jár (...).» (1-2.old.)
A dokumentum összefoglalja: «Szociális válság képe rajzolódik ki nagyon tisztán és nem kerülhető el gyors és megfelelő intézkedések nélkül.» (2.old.)

Itt találja magát szembe a munkásmozgalom a vitával. Milyen intézkedések? Kinek a javára? Kivel? A jelentés szerint «főként a tisztességes munka megvalósítására előírt programot kell folytatni (…) a legjobb mód a Világegyezmény a munkahelyért sikerének elősegítése.» (4.old.)

Kell-e a «Világegyezmény a munkahelyért» felé orientálódni? Az kell, hogy a munkásmozgalom sorsát azokhoz a kormányokhoz kösse, amelyek már eddig is dollármilliárdokat dobtak ki a bankokra? Többre van szükség mint vitára! Annál is inkább, mert a jelentésben közölt példák, Írország, Pakisztán, Franciaország, Németország, kivétel nélkül előtérbe helyezték a munkásosztálytól való tartózkodást kormányzati terveikben.

A kérdés ismét felmerül, erősebben, mint valaha: a munkásmozgalom függetlenségét meg kell őrizni. Nem lehet kibékíteni a munkájukból élő dolgozók érdekeit a bankokéval, spekulánsokéval, melyek a világggazdaságot döntik romba.

Ezért a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezi a vitát, az akciót a szakszervezetek létezésének megóvására, ezzel minden országban az elért szociális és demokratikus vívmányok elősegitését, melyhez elengedhetetlen a szervezkedési, a tárgyalási és sztrájkjog.
A tanácskozás ugyancsak előkészítésként szolgál a munkásmozgalom jövője szempontjából a Háború és kizsákmányolás elleni világkonferenciához, melyre már 43 országból több mint 300 aktivista jelentkezett.

USA

A WERC (Kampány a dolgozók megmentésére szolgáló sürgősségi tervért)
létrehozta vezető bizottságát

A támogatókampány indítása
ALAN BENJAMIN

A pénzügyi válság gyorsan terjed a gazdaság minden ágában, világszintű recessziót indítva, mely gyors süllyedésbe fordult.
A dolgozók számára munkahelyek megszűnésének millióit jelenti, lakásuk elkobzását és a közoktatás, közegészségügy és szociális szolgáltatások destrukcióját. Katasztrófát milliók számára.
Ezért határozott úgy jan. 20-án a több mint 500 munkásmozgalmi és különféle szervezethez tartozó aktivista, közöttük szakszervezeti és politika vezetők, hogy nyílt levelet küldenek Obama elnöknek, melyben kérik a WERC 10 pontba foglalt közös követelésének támogatását.

Ez a 10 követelés a dolgozók és minden elnyomott azonnali reményét és szükségletét tükrözi, különösen a feketékét és latino-amerikaiakét, akiket a válság leginkább sújt. A platform kéri, hogy egyebek közt egy tömeges munkahelyteremtő program induljon, a bérekkel arányos egészségügyi rendszer, a “bérből élők szabad választása“ (EFCA) törvény bevezetése, a lakások elkobzásának felfüggesztése, a Bevándorlási Hivatal (ICE) szervezett söprögetésének leállítása, a gazdagok progresszív adójának bevezetése a közszolgáltatás kölcsönszükségletének finanszírozására.
A WERC kampánya a helyi bizottságok megalakulásával szélesül. Széles bázison nyugvó vitákat, tanácskozásokat tart, hogy a 10 ponttal megismertesse a lakosságot és főként, hogy érdekvédő és a követeléseket képviselő szerveződésre ösztökéljen.

Febr. 23-án San Franciscoban a helyi szakszervezet a WERC-kel tartott tanácskozást az egységes tömegmozgalom kibontakoztatására. Máj. 9-én nagygyűlés lesz San Franciscoban.

Néhány hete a WERC létrehozta vezető bizottságát, mely feladata a kampány fejlesztése. A benne résztvevő aktivisták és szakszervezeti felelősök (ideiglenes) listája:
Kali Akuno, Malcolm X Grassroots Movement, az öbölkörnyéki rekonstrukció aktivistája,
Alan Benjamin, a The Organizer főszerkesztője; San Francisco helyi szakszervezeti bizottsági tag,
Mike Carano, amerikai haladó demokrata,
Colia Clark, civil jogok mozgalma veteránja,
Donna Dewitt, a dél-karolinai az AFL-CIO elnöke,
Pat Gowens, szociális harcos,
Bill Leumer, Munkásakció, IBT Local 853, (nyugdíjas),
Luis Magaña, koordinátor, kaliforniai mezőgazdasági munkások szervezete,
Cynthia McKinney, volt kongresszusi képviselő, a 2009-es elnöki választások zöldpárti jelöltje,
Jack Rasmus, közgazdász, St. Mary’s College tanára,
Al Rojas, koordinátor, Frente de Mexicanos en el Exterior,
Marc Rich², a WERC küldötte, UTLA pedagógusszakszervezet, Los Angeles,
Cindy Sheehan, Gold Star Mother [harcban elesett katona anyja], békeharcos,
Mark Vorpahl², SEIU, Local 49, Portland, Oregon,
Nancy Wohlforth², “Munkabüszkeség“ /AFL-CIO egyik elnöke, a kaliforniai szakszervezeti szövetség alelnöke.

(² személyes érintettség, szervezete és beosztása információra szolgál.)
További információ: www.wercampaign.org.


A kaliforniai pedagógusszakszervezeti szövetség kongresszusa a WERC 10 pontját elfogadta (2 módosítással)

Sacramentoban márc. 20-22-én az UTLA szakszervezet a CFT szociális és politikai ügyeinek előterjesztésében megvitatta és két módosítással elfogadta a 10 pontot. Az első módosítás a 2. pont visszavonását, a jelzálog-társaságok államosítását illeti. A második az 5. pont visszavonása, az autóipar államosítása.
A módosítások ellenére – amelyeket széles körben meg fognak vitatni szakszervezeti körökben – óriási előrelépés a platform követeléseinek elfogadása, előrevetíti a munkásosztály és szervezetei erős dolgozói érdekvédő koalíciójának képét.

A kampányplatform követelései (WERC):
1) A Wall Street kisegítésének leállítása. Egyetlen fillért sem a bankároknak és spekulánsoknak, a dolgozókat kell megmenteni.
2) Moratórium bevezetése minden ingatlan-elkobzásra, üzemek bezárására, a lakásbérlők elküldésére és a lakbérek szédületes emelkedésére. A jelzálog-szektor teljes államosítása, ideértve a Fannie Mae és Freddie Mac cégeket is.
3) A H.R. 676 (betegbiztosítás halasztott bér alapján) bevezetése. A magánbiztosítókkal ki a rendszerből! Teljes nyugdíjat!
4) Az EFCA (alkalmazotti szabad választási törvény) bevezetése, hogy minden dolgozó szakszervezetet választhasson.
5) Az ipari elbocsátások leállítását. A 3 óriás autóipari cég államosítását, új technika bevezetését, mely lehetővé teszi a gyors, alternatív energiafelhasználású tömegközlekedést.
6) Az emigráns dolgozók bűnbakként való felhasználásának véget kell vetni! Az ICE (légi és határrendőrség, vámhatóság) söprögetéseinek befejezését!
7) Az US iraki és afganisztáni háborúinak befejezését, a katonák azonnali hazatérését! Csak ezen országok viszonylatában a háborúk 3 ezer milliárd dollárba kerültek, ezeket a katonai hiteleket az emberi szükségletek kielégítésére kell fordítani!
8) Közmunkák szélesívű programjának megvalósítása, iskola-, kórházépületek rendbehozására, az ország tönkrement infrastruktúrájának kiszélesítésére, mely millók számára adna munkát és tisztes megélhetést - szakszervezeti tarifa alapján. A Mexikói-öböl térségének teljes rekonstrukciója, az idevonatkozó HR 4048-törvény megvalósítása.
9) Az emberi jogok kiszélesítésének védelme és azok számára megélhetési lehetőség biztosítása, akik nem képesek dolgozni. Egyedülálló szülőknek, mozgássérülteknek, időseknek és munkanélkülieknek a bérrel megegyező juttatást fizetni – leállítani az igazságtalan limitet, a szankciókat, a szakmai oktatás visszautasítását, a kényszermunkát, amit a TANF-szociális program (a nehézségekkel küzdő családok melletti időszakos támogatás) tartalmaz.
10) A munkaadókat és a gazdagokat – nem a dolgozókat – kell kötelezni a gazdaság helyrehozatalának finanszírozására. A gazdagok a múltban soha nem látott haszonra tettek szert, miközben minimális adót fizetnek. Retroaktiv adót kell bevezetni az óriási olajipari hasznokra kivetve, vissza kell térni az 1981-es adótörvényekre és az adóparadicsomokba vitt 2000 milliárd dollárnak haza kell térnie.



Mi is a dolgozók megmentése sürgősségi tervének kampánya (WERC)?

Bill Leumer, országos titkár

(A The Organizer szervezte vita, San Francisco, 2009. febr. 15. Bill Leumer az IBT, Teamsters szakszervezet, 853. nyugdíjas tagja.)

A WERC célja a dolgozók szervezése avégett, hogy meg tudjanak küzdeni követeléseikért, munkalehetőségek biztosításáért, egészségügyi ellátásért, amitől megfosztották őket a csak a profitot kereső biztosítótársaságok, hogy a lakások elkobzásának végetvessenek, hogy olyan fiskális rendszer jöjjön létre, melyben a gazdagoknak többet fizetnek, stb. A WERC jelszava: “A dolgozókat mentsük meg — ne a Wall Streetet!“

A WERC szervezése egységfront alapján kezdődött. Másképpen szólva, azt keressük, ami a dolgozókat összefogja politikai nézeteik különbözősége ellenére, demokratikus keretekben, hogy érdekeinket maximálisan meg tudjuk védeni. Elszigetelt egyénekként gyengék vagyunk, de együtt jelentős tényezők leszünk, így nem támaszkodhatunk csak azokra, akiknek a politikai nézetei megegyeznek.

Kampányunk fontos pillanatban született, mivel a hatalmat kezükben tartó munkáltatók a dolgozókra akarják hárítani a válság következményeit. Ennek megakadályozására a dolgozók többségét kell megnyernünk, feketéket, latínókat.

A 30-as évek óta megjelentősebb krízisnek vagyunk tanúi. Naponta 19 ezer munkahely szűnik meg, senki sem látja a végét. A heti munkaidő 33 órára csökkent a jóval több, mint 40-ről. 2,3 millió lakástulajdonostól vették el a lakhatás lehetőségét a múlt évben, ami 84 %-os növekedést jelent 2007-hez viszonyítva. Ez a szám elérheti a 10 milliót a következő években abban az ütemben, ahogyan a házak ára csökken.

Országunkban a városok, államok a pénzügyi problémák következtében komoly költségvetési megszorításokat hajtottak végre, melyeknek katasztrofális következménye lett a szociális szolgáltatásokra, holott ezekre a dolgozóknak szükségük van, csakúgy, mint a közoktatásra, a gyógyításra.

Már ezen recesszió/depresszió előtt a dolgozó népesség a korábbi időkben ismeretlen egyenlőtlenség áldozata lett, mely most még inkább nő. Mintha még ez sem lenne elég, az adófizetők pénzéből a bankok 2 500 milliárd dollárt kapnak – másképpen szólva, pontosan azokat támogatja az Obama-adminisztráció, akik a válságot előidézték.

A dolgozók elutasítják a passzív áldozat szerepét. Ahogyan a közelmúltban Chicagoban az elektromossági szakszervezet, vagy az UTLA sikerrel fogta össze a 15 ezer résztvevőt a munkahelyek védelméért, vagy Granite Cityben (Illinois) 3000 fémmunkás tüntetett az elbocsátások ellen. Nagygyűlések és tüntetések, mint Renoban (Nevada) a munkahelyek megszüntetése ellen, Olympiában (Washington) szakszervezeti demonstráció a költségvetési megszorítások ellen, Kaliforniában pedig az egyetemi oktatók szervezték a tiltakozást márc. 16-án. Néhány hete Portlandban (Oregon) 800 fő vett részt egy templomban a bankok talpraállítása elleni tiltakozàson.

Ugyanilyen jellegű más események történnek az egész országban, s mindez minket arra bátorít, hogy minden lehetségeset tegyünk meg a dolgozók szervezésében, tömegakció előkészítésében, hogy megvédhessük életszínvonalunkat, munkahelyünket, lakásunkat. A tapasztalat azt mutatja, sok-sok településen lehet bizottságot szervezni és a WERC programját progagálni.
Persze, azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek az első lépések. Ugyanakkor a támogatók listája megkapó!
(…)


Venezuela

Nyilatkozat:
a nemzeti kormány vegye vissza a kikötőket, repülőtereket!

Zulia kikötői és repülőtéri szakszervezet UNETE szakszervezeti egységbizottsága

Zulia Venezuela egyik állama az ország nyugati felén, fővárosa Maracaïbo, az állam legjelentősebb olajtermelője.
"(…) A kormány parancsot adott arra, hogy Zuliában, Caraboboban és Nueva Espartaban a nemzeti gárda ellenőrizze a kikötőket, repülőtereket, melyek jelenleg ezen államok regionális kezelésében vannak. Az ellenzék erre dühödten reagált.
De mi, az itt dolgozók, úgy látjuk, hogy a decentralizáció nem a nép hasznára történt, hanem a nemzeti és külföldi tőke hasznának növelésére. Az autópályák alternatív utak nélkül, az egészségügy és oktatás egyaránt ahhoz vezetett, hogy a nép szegénysége nőtt. (…) A washingtoni konszenzus, a Világbank, az IMF kényszeríti ezt a harmadik világra, így Venezuelára is.
(…) Az általános politika, az «állami beavatkozàs szűkítése” csak azt jelenti, hogy az kevesebb szolgáltatást nyújt. Az informális munka aránya növekedik – s mint a törvényen kívüli koncentrációs táborokban –, a gyermekmunka, rugalmas munka, ideiglenesség.

Konkrét esetünkben mi, a Maracaibo nemzetközi repülőtér dolgozói a decentralizációt úgy érzékeltük, mint a a parkolók, a karbantartás magánkézbe adását, a bérlés árának 300 %-os emelkedését és a szerződéses előnyök ismételt nem fizetését (egyenruha, túlóradíjak, közlekedési hozzájárulás, stb.) azon felül, hogy állandósultak a támadások szakszervezetünk ellen.
A strukturális kiigazítási tervvel együtt a nemzeti szuverenitást nyirbálják meg, a dezintegráció és az államok egymás közti versenye felé taszítják az országot, utat nyitva a szakadár törekvéseknek és az ipartalanításnak. A korábbi propaganda ellére nem került a hatalom közelebb a néphez, legális és illegális klikkek alakultak ki a kormány körül.
A bolivari forradalom az ország dezintegrációja ellen tört ki és ezen az úton halad ma is.
Mi, dolgozók ezeket az intézkedéseket támogatjuk, valódi demokratizálódást, mely az állami vállalatok munkásigazgatását tartalmazza és a magánvállalkozások munkásellenőrzését. A gazdasági, politikai, szociális erőfeszítések centralizálása mellett foglalunk állást, mert csak ezzel tudjuk megvalósítani a nemzet autonóm fejlődését."

Pakisztán

Márc. 8. Nemzetközi nőnap

“A rendőrség kímélet nélkül leállította
a WWO buszait, megtiltva
Pakisztánban a Nőnap megünneplését”

1857. márc. 8-án New York Cityban a textil és ruhaipari munkásnők tüntetést szerveztek az embertelen munkakörülmények és az alacsony bérek ellen. 1908. márc. 8-án 15 000 asszony vonult fel New York utcáin a napi munkaidő csökkentését, jobb fizetést, választójogot és a gyermekmunka megszüntetését követelve. Jelszavuk «kenyeret és rózsát», a kenyér szimbolizálta a gazdasági biztonságot, a rózsa egy jobb életet. Májusban az amerikai Szocialista Párt febr. utolsó vasárnapját jelölte nemzeti nőnapnak. A német szocialista Clara Zetkin 1910-ben nemzetközinek javasolta a nőnapot.

Az esemény megünneplése előtt a WWO 2 000 plakátot, szolidaritási üzenetet tett közzé és 10 ezer röplappal kampányt folytatott a társadalom legkizsákmányoltabb rétegének dolgozói között.

Célja nem csak az ünneplés, hanem a nők harcba szólítása jogaik semmibevétele, a kizsákmányolás és a diszkrimináció ellen, ezért a Dolgozó Nők szervezete (Working Women Organization – WWO) 2009. márc. 11-re a lahore-i Sajtóklub előtt demonstrációt szervezett “Nők az igazságért, békéért és egyenlőségért” jelszóval.

Tagjai és az APTUF-tagok százával gyülekeztek a WWO elnöke, Rubina Jamil vezetésével, hogy békésen a demonstráció helyére érjenek. A Raiwind Roadon jelentős rendőri erők álták el az autóbuszok útját, s hiába minden, megtiltották az út folytatását, a 144-es törvénycikkre hivatkozva (a 144-es büntetőjogi cikk 1860-ból datálódik, a brit gyarmati időkből, mely 4-nél több személy gyülekezését tiltja).

A dolgozók kiszálltak a járművekből «Jogokat a nőknek, jogokat a férfiaknak!», «Elég az erőszakből a nők ellen!» stb. transzparensekkel. A szónokok, Rubina Jamil, Gulzar Ahmed Chaudhary, Hafizan Nisar, Nasir Gulzar, Hajan Nasim, Sajida Karamat kimondták «…A szociális változásokhoz vagyunk partnerek, a jogegyenlőséghez, a békéhez, társadalmi igazsághoz. Azért vagyunk együtt, hogy a múlt harcából levonjuk a tanulságot és a jövő stratégiáját meghozzuk» A szónokok azt is kiemelték, hogy a kormány, mely a demokrácia bajnokának tekinti önmagát, a 144-es cikkre hivatkozva akadályozta meg az emberek meghallgatását.

Pakisztánban léteznek olyan vidékek, ahol a nők nem járhatnak iskolába, politikai, gazdasági, szociális jogokkal nem rendelkeznek, fizikai és lelki bántalmazásnak vannak kitéve otthon és munkahelyükön. 73 %-uk a falusi gazdaságban dolgozik, de semmi hivatalos jelentés nem beszél nemzetgazdasági tevékenységükről. Az aktív népesség körében 23 %-nyi nőről szólnak, de a mezőgazdasági munkásnőket nem sorolják ide. A textiliparban a teljes foglalkoztatottság 55 %-át adják a nők, a mezőgazdaságban 65 %-ot, a téglagyártásban 60 %-ot. Közel két és fél millió nő házicselédként dolgozik és 500 – 2 ezer rúpiát keres. A dolgozó nőknek nincs fix munkaidejük, a magánszektorban napi 12-16 órát dolgoznak szünet nélkül, bérük 40 %-kal kevesebb a férfiakénál s a legelemibb jogokkal sem rendelkeznek. A kormány aláírta a diszkrimináció elleni konvenciót (CEDAW), de azt nem alkalmazza, nem is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

Minden dolgozó nőt felhívunk, hogy a férfiakkal, a szakszervezetekkel együtt tegyen meg mindent az erőszak és diszkrimináció ellen, a békéért ezekben a nehéz időkben. Elítéljük az emberi jogokkal szembenálló 144-es cikket és követeljük a kormánytól megsemmisítését. A kormánynak alkalmaznia kell minden törvényt, mely a nők és jogaik védelmére szolgál, elsősorban a munkatörvénykönyvet; nem képes a fejlődésre egyetlen nemzet sem, ha a fele le van láncolva. A nőknek saját maguknak meg kell tanulni szerveződni, hogy ezektől a láncoktól megszabaduljanak.

Elfogadott követelések:
• a kormány azonnal alkalmazza a nők elleni diszkriminációs törvényt (CEDAW)
• törvényalkotást a nők elleni szexuális és házi erőszak büntetésére
• munkaügyi felügyelők szoros üzemi ellenőrzését
• az ILO 100., 111., 98. és 87. konvencióinak betartatását
• a dolgozó nők segítésére bölcsődék nyitása
• a mezőgazdasági és informális szektor dolgozóira törvény alkotását
• szabad szervezkedést és kollektív szerződéseket
• a nők számára képzések indítása, ingyenes iskolázás a nőknek és gyermekeknek
• azonnali intézkedést a becsületbeli bűncselekmények (Karo Kari) és a gyermekházasságok (Vani) megelőzésére
• minimálbér emelése 10 000 rupiára
• az ipari törvény munkásellenes záradékainak megszüntetését (Industrial Relation Act)
• a nők képviseletét a döntéshozó szervekben.

Rubina Jamil elnök,
Working Women Organization.

Oroszország

Folytatódik a nemzetközi kampány Valentyin Uruszov szabadonbocsátásáért

Egy hónapja tette közzé a Nemzetközi Egyetértés 10 orosz szakszervezet levelét, melyben Valentyin Uruszov szabadonbocsátását és az ALROSA gyémántüzem szakszervezetellenes intézkedéseinek megszüntetését követelte. (237.sz.)
Valentyin Uruszov a «Profszvoboda» («szakszervezeti szabadság») az ALROSA független szakszervezetének alapítóját 2008 szeptemberében letartóztatták és «kábítószer birtoklásának» vádjával, melynek kizárólagos tanúja a rendőrség, 6 év börtönre ítélte az a bíróság, mely egyéb tanúkat meg sem hallgatott.
Azóta a Mirnij városka rendőrfőnöke, Szergej Rudov is vizsgálat alatt áll letartóztatásban. Rudov közvetlen kapcsolatban állat a hamis vádakkal.
Az ALROSA munkásai megválaszolták a helyi kormányzat diszkreditáló kampányát.
A Nemzetközi Egyetértés támogatja az ALROSA és az orosz szakszervezetek harcát Uruszov kiszabadítására.

Az első állásfoglalók:

«Zashita truda» független szakszervezeti föderáció Kazahsztán,
Ciaran Campbell, a MANDATE szakszervezet főtitkára (Írország),
Joe Marino, a BAFWU szakszervezet főtitkára (Nagy-Britannia),
a Ford autóüzem szakszervezete, Craiova (Románia),
a SNUDI-Force ouvrière (Munkáserő), a FNEC-FP-Force ouvrière (Franciaország),
a pakisztáni APTUF szakszervezeti föderáció 10 felelőse és a Dolgozó nök szervezete (WWO),
az SPD Munkásbizottsága (Afa) Berlinből (Németország),
Serge VERSTRAETEN, az FGTB, CGSP-ALR-tól Berchem-Sainte-Agathe (Belgique),
14 értelmiségi, munkás- és demokratikus szervezethez tartozó személy (Magyarország).

Hogyan tiltakozzunk?

Kérjük az Uruszov elleni vádat ejtését és azonnali szabadlábra bocsátását.

A tiltakozás elküldése:
• a Sakha (Jakutföld) köztársaság elnökének, Vjacseszlav Stirovnak
• az ALROSA-csoport vezető munkatársának, Szergej Vibornovnak

Küldjétek el tiltakozásotokat a Nemzetközi Egyetértésnek, amely továbbítja:
· mail: eit.ilc@fr.oleane.com (másolat info@ikd.ru)
· fax: + 33 1 48 01 88 36
· postacím: Entente internationale des travailleurs (Campagne Valentin Urusov), 87 rue du Faubourg St-Denis, 75 010 Paris.

Hogyan segíthetünk anyagilag?

A «Kollektív akció» (IKD) Intézet aktivistái az ügyvéd fizetésére gyűjtenek, mely egyelőre 25000 rubelt igényel (kb. 715 dollár).

Valentyin Uruszovot Jakutszkban tartják fogva. Anyja szerint veseproblémákkal küszködik és itt nem kap gyógykezelést. Anyja nyugdíjas, a fia tartotta el.

Ha szakszervezetetek pénzt akar és tud áldozni, az Egyetértéssel lépjetek kapcsolatba és eljuttatjuk azt. Minden adományról számlát adunk.


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.