2009. július 19., vasárnap

Elemzés

A magyar baloldal - hasonlóan a nemzetközihez - mindeddig nem volt képes olyan választ adni a globális kapitalizmus kihívásaira, amellyel a
társadalmi baloldal tömegeit maga mögé tudta volna állítani. Ennek egyik következménye a szélsőjobboldal előretörése, amely ezekre a problémákra leegyszerűsített válaszokat ad, a nemzeti (esetleg vallási) azonosságra hivatkozik és kisebbségi csoportokat tesz meg bűnbakokká. Ezt a kérdést sem rendőri eszközökkel, sem pusztán antifasiszta mozgósítással nem lehet megoldani. Az utóbbi során ugyanis rendszeresen olyan erőkkel kell együttesen fellépni, amelyek - neoliberális gazdaságpolitikájuk révén - maguk is okozói, sőt, fő okozói az ordas eszmék terjedésének. A masírozó jobboldal 2006 őszétől, a "reformpolitika" kiteljesedésétől lett állandó főszereplő az utcákon!
Fasisztának lenni 1945 óta nem tartozik a vállalható cimkék közé, maguk a hazai szélsőjobbosok sem veszik magukra ezt az inget. Ezért megragadni csupán az antifasizmusnál kétségtelenül kevés konfliktust, vitát provokáló, bárki által vállalható magatartás, a mainstream nem köthet bele, ugyanekkor határozottan terméketlen, nem mozgatja meg a napról napra nehezebben élő tömegeket, sőt még az értelmiséget sem nagyon. A kormánynak és a mögötte álló hazai és külföldi tőkés csoportoknak viszont nagyon jól jön, ha az egész közvélemény naponta a Jobbik meg a gárda marginalizálásán töri a fejét, ahelyett, hogy arra figyelne, mi lesz a máris lehetetlen helyzetbe hozott egészségüggyel az év végéig, vagy arra, kinek a bőrére fog menni a MÁV-tól elvonandó 40 milliárd forint... hogy azokról a gyanús ügyekről ne is beszéljünk, amelyek mögött sokan a vízvagyon privatizálását sejtik, vagy éppen természeti értékeink felháborító kiárusítását, mint a sukorói kaszinócentrum esetében. A baloldalnak szövetségi politikájában a zöld mozgalmak felé kellene fordulnia, amelyek legalább annyira antifasiszták, mint a liberálisok. Ebben a kapcsolatkeresésben arról is meg kell győzni az ökológiai mozgalmakat, hogy az ő céljaikat következetesen csak baloldali módon lehet képviselni, ellenkező esetben széles rétegeket kellene kirekeszteni az ökopolitika általuk is szorgalmazott áldásaiból. A XXI. század legfontosabb problémái ökológiai jellegűek lesznek, kezdve a klímaváltozástól a vízproblémán át a világ népességének élelmezéséig.
Kritikánkban nem állhatunk meg a határokon belül. Bármennyire súlyos felelősség terheli is a magyar "balközép" kormányokat és az őket kritikátlanul támogató pártokat, ezt a politikát a tőkés globalizáció olyan diktatórikus nemzetközi szervezetei hitelesítik, sőt zsarolással fenyegetve követelik, mint a Nemzetközi Valutaalap-Világbank kettős, a Világkereskedelmi Szervezet, valamint az Európai Bizottság, amely az unió egyik vezető szerve. Nem hiteles és nem is éppen eredeti az a politika, amely ezeket a szervezeteket nem veszi célba, nem mutat rá felelősségükre és demonstrációin nem jelzi ezekkel szembeni határozott szembenállását. Nem azért, mert azt képzeljük, hogy párszáz magyar tüntető elérheti az adóparadicsomok bezárását, vagy az IMF esztelen megszorító javaslatainak azonnali visszavonását. Azért lenne erre szükség, hogy ilyen, nálunk eddig ki sem próbált akciókkal keltsük fel a média, és rajta keresztül a magyar állampolgárok figyelmét, hogy kik a valódi felelősei a náci közbeszéd szalonképessé válásának. Arra persze számítani kell, hogy mondjuk egy Almúnia vagy Strauss-Kahn elleni - a médiahatás kedvéért akár néhány "populista" jelszót is felvonultató - demonstráció ideges reakciókat fog kiváltani a komprádor magyar politikai-gazdasági "elit" egészéből, mert zavarni fogja nyugodt titkos üzleteiket a tőkés gazdákkal. Undorító, lejárató támadásokra lehet számítani a mainstream médiában, viszont talán alkalom nyílhat egy alternatív baloldali politikai gondolkodás lehetőségének megmutatására és ezeknek a szervezeteknek a leleplezésére.
A magyar baloldal egyedül nem sokat tehet. Minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, hogy a hazai próbálkozások nemzetközi hátszelet kapjanak, továbbá a magyar baloldal is rendszeresen - legalább megnyilatkozásaiban - szolidáris legyen a nyugat-európai kezdeményezésekkel. Az európai baloldal (ide értve a szakszervezeteket is) egyik fő baja az, hogy széttagolt, miközben a tőkés csoportok közösen gyakorolnak nyomást az uniós vezetőkre.

Összefoglalva tehát: a magyar baloldal - nem feledve persze az antifasizmus jelentőségét - azzal is hozzájárulhatna saját identitásának meghatározásához, ha tudatosítaná magában (és a médiában) a baloldali ökopolitika fontosságát, továbbá látványos célú fellépései során a náci csoportok mellett a globális kapitalizmus szervezetei és az azokat képviselő (nemegyszer "szocialista"!) személyiségek ellen is demonstrálna. Például mikor éppen erre járnak, hogy kiadják a következő negyedévi ukázt...
(‘rockandroll’)

1 megjegyzés:

  1. Az analizis jó, pontos, világos. Ugyanakkor nem értek egyet az ökológiai mozgalmakat illető javaslattal. Lehet a Zöldek felé fordulni, de csak ahogyan a többi kizsákmányolt felé. A zöldmozgalom maga az anatagonizmus (individuális elvek alapján szerveződes, egyetlen problémakör alapján – nem pedig osztályérdek szerint !), ezért az esetek többségében a zöldek csak a kapitalizmus kisérői maradnak, annak megdöntése nélküli szándékkal. Ez nem lehet a mi célunk. Mint szövetségesekre, csak magukra a dolgozókra, minden rétegükre, szervezeteikkel együtt számithatunk, meg akkor is, ha az ökológiai problémák valóban nagyon fontosak. Olyan párt, mely a dolgozó osztalyok érdekeit akarja képviselni, magatól értetődően köteles harcolni a jövőért, benne a környezettel. Az osztályharc alapján. Addig míg a szocialista forradalom ideje eljön, támogatnunk kell minden antiimperialista erőt, minden követelést, amely során a dolgozók harci tapasztalatot szereznek, « kitermelik » vezetőiket, eljutnak a csendes morgástól, a tüntetéseken át követeleseik elérésének sokkal eredményesebb módjáig.
    (Sirály Ida)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.