2010. január 19., kedd

Válasz Konok: Egy lezárhatatlan vita margójára (Eszmélet, 64.sz.) c. írása néhány részletére

«A trockistákat nem elsősorban az jellemezte, hogy Lev Trockij – önmagában is folytonosan változó – tanait követték, hanem az, hogy a Szovjetunióval szemben a “kritikus támogatás” talajára helyezkedtek. “Baloldaliságuk” sokkal inkább volt egyfajta “ellenzékiség” a hivatalossá jegecesedett marxizmus–leninizmussal szemben, mintsem alapvető elvi egyet nem értés. Ez tetten érhető öndefinícióikban is: “bolsevik leninistákként”, “igazi leninistákként” stb. tekintettek önmagukra, és jóllehet magukat gyakran “baloldaliaknak” definiálták, alapjában nem akartak mást, mint ami az “elfajult munkásállam” gyakorlati politikája volt. Ennek megfelelően a többi baloldali kommunista irányzattal csak eseti kapcsolataik voltak, azoktól lényegében – többnyire éppen Leninre hivatkozva – élesen elkülönültek. (Más kérdés, hogy a sztálinista terminológiában többnyire az összes baloldali kommunistát, de nemritkán még az anarchistákat is “trockistának” bélyegezték, ez azonban sokkal inkább volt szitokszó, mint politikai jellemzés, és lényegében annyit jelentett: ellenség.) A baloldali kommunizmust jellemző kritikai elemzést általában nem vették át; a forradalmi mozgalom aktuális kérdései a trockista csoportok számára mindig taktikai, a baloldali kommunisták számára stratégiai-elvi kérdésként jelentek meg. (...)»
Eléggé sommás megállapítások, különösen azt tekintve, hogy a «trockisták» ma sem egységes mozgalom (lásd: a «trockizmus» története), a «Szovjetunió kritikus támogatása» talaján eléggé gyakoriak voltak a szakítások... Az „elfajult munkásállam” gyakorlati politikáját akarták/akarják alapjában véve? Kikről beszél Konok? Arlette Laguiller pártjáról? A lambertistákról? A pablistákról? Milyen tényekre alapozza ezt a nézetét, mellyel azt sugallja, mintha a sztálinista diktatúrát csak egyetlen szempontból bírálnák, tehát azért, mert azt nem Trockij vezette? Megmosolyogtató, visszaköszön a régi vád...
Úgyszintén cáfolják a tények azt a hipotézist, hogy élesen elkülönülnének a többi baloldali kommunista irányzattól (bár itt sem világlik ki az írásból, pontosan melyik szárnyról, melyik időszakról beszél). Csak a francia Független Munkáspártra (POI) hivatkozom, melyben lambertista–kommunista–szocialista–anarchoszindikalista irányzatok működnek (alapszabályzat: «mindent munkásosztályhoz tartozó irányzatot és áramlatot elfogad a párt, mely a elfogadja alapjait és nyilatkozatát»). Ez lenne az eseti kapcsolat?
A baloldali kommunizmust jellemző kritikai elemzés át nem vételéről: kéretik sűrűn forgatni a La Vérité, Cahiers de mouvement ouvrier folyóiratok írásait, Jean-Jacques Marie történész nagyszámú műveit.
A IV. Internacionálé programja ma is az az 1938-as Átmeneti program, melyet Trockij dolgozott ki. A marxizmus-leninizmus talaján, mellyel szemben valóban nincs szó elvi egyet nem értésről – csak annak interpretálásával a gyakorlatban. Trockij „folyamatosan változó tanai” a rendelkezésemre álló mintegy 50 kötetében koherens munka. Ha gondolja Konok, kölcsönadhatom neki...

2 megjegyzés:

  1. A vàlaszt a IV. Internacionàlé tagja irta, kapcsolatba lehet lépni vele a somijudit@gmail.com-on

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.