2010. június 8., kedd

A Magyar Pénztárszövetség nyilatkozata

A magánnyugdíj-pénztárak jelenlegi 2600 milliárdos portfoliója 3500
milliárd forintjába került 2009. év végéig a magyar költségvetésnek,
amely része az államadósságnak. Ez az összeg nagyságrendjében
mintegy háromnegyede annak a készenléti hitelnek, aminek a
felvételére kényszerült a Magyar Köztársaság az elmúlt évben.
A munkavállalók nyugdíjjárulékának már legalább ötöde a
magánnyugdíj-pénztárakhoz kerül. Ennek aránya évről évre fokozatosan
emelkedik. Emiatt a költségvetés fizeti meg a kieső bevételt az
Országos Nyugdíjbiztosítási Pénztárnak, hogy az ki tudja fizetni a
folyó nyugdíjakat. Ez az összeg 2009-ben 354 milliárd Ft volt, a GDP
mintegy 1,4 %-a, amelynek megfizetésére a költségvetés hitelt vett
fel, mint korábban is minden évben. A kamatterhekkel együtt ez az
összeg már meghaladta az ötszázmilliárd forintot, ami a GDP 2%-a
volt. Az évek során keletkezett összes hiányt összeadva, a
pénztárak miatti államadósság jóval meghaladja a GDP 10%-t. A
pénztárak megszűntetésével, a pénztári vagyonnak az államháztartásba
való visszajuttatásával minden kedvezőtlen társadalmi és gazdasági
hatás nélkül 2 %-kal csökkenthető lenne az éves költségvetési hiány,
és 8,5%-kal az államadósság.
A pénztáraknak semmi gazdaságösztönző hatásuk nincs. De nincs
hatásuk a demográfiai viszonyokra, a foglalkoztatásra és a
járulékfizetési hajlandóságra sem. Az pedig előre megjósolható, hogy
az emberek várható nyugdíja kevesebb lesz, mintha csak az állami
rendszerből kapnák. A rendszer, csak a rendszert működtetőknek jó:
2008-ban kb. 37 milliárd Ft-ba került a magánpénztárak működtetése,
mintegy duplájába annak, mint amennyibe a TB rendszer működtetése
kerül, miközben még hosszú évekig nem is kell szolgáltatniuk.
Ezek az adatok mindenki számára hozzáférhetőek és megismerhetők. A
mindenkori kormányok költségvetésért felelős vezetői ismerték
mindazokat a terheket, amelyek e rendszer miatt a költségvetésre
hárultak. Tisztában kellett lenniük azzal is, hogy egyáltalán nem
oldja meg a nyugdíjrendszer hosszú távú problémáit, ellenkezőleg
elmélyíti azt. Bizonyíték erre a további nyugdíjkorhatár emelés és a
13. havi nyugdíj megvonásával tulajdonképpen a múlt évtől
életbelépett nyugdíjcsökkentés is. Ezeket a hatásokat elég világosan
prognosztizálták már 1997. tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia
bizottságai. A rendszer eddigi működtetése felvetheti az állami
bevétellel való folyamatos felelőtlen gazdálkodás megvalósulását. A
további károk elhárítása a jelenlegi kormányra hárul, azzal, hogy
beszűnteti a rendszer működtetését és ezeket a forrásokat
visszavezeti az állami nyugdíjrendszerbe.
Budapest, 2010. június 8.
Czöndör Gyula elnök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.