2010. június 18., péntek

Nemzetközi információk

új széria 11.sz. (380) –2010. jún. 10.


A 2010. novemberi algíri háború- és kizsákmányolásellenes világkonferencia előkészítése


A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nyílt világkonferencia
A háború és kizsákmányolás ellen
Algír, 2010. nov. 27-29.

54 ország 463 aláírója kezdeményezésére




Tartalom:

Algéria: Az algériai Dolgozók Pártja (PT) levelezője: «Legyetek üdvözölve Algírban».
Afrika: Nyílt világkonferencia – az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet
Guadeloupe: Interjú Elie Domotával, az UGTG főtitkárával.
Kína: felhívás: «Szolidaritás a foshani Honda-dolgozókkal! Az elbocsátott szakszervezeti felelősök visszavételét!»
1./ A Honda dolgozóinak felhívása
2./ A Honda-dolgozók támogatása (Labour Action China)
Interjú Suki Chunggal (Labor Action China).


ALGÉRIA

Levelezőnk (az algériai Dolgozók pártja, PT)

Legyetek üdvözölve Algírban!

A 8. nyílt világkonferenciát, melyre a Nemzetközi Egyetértés (EIT) hív, Algírban 2010. nov. 26-28-án tartjuk a PT és az UGTA (algériai dolgozók szakszervezeti tömörülése) vendéglátásával. Eddig 1551 támogató írta alá a felhívást, legtöbbjük szakszervezeti felelős, szervezete nevében. A kampány nemzeti szinten erősödik, soha nem látott akcióegység fejeződik ki benne.
Ebben a keretben szükségesnek találjuk, hogy bemutatkozzunk, még ha röviden is. Beszélnünk kell az algériai munkásosztály helyzetéről, harcáról, hogy a majd ideérkező aktivisták, szervezetek képviselői megismerjék, milyen politikai viszonyok között között zajlik a találkozó előkészítése.
Akár a PT-ről, akár az UGTA-ról van szó, mindkét szervezet visszavezeti eredetét az algériai nép nemzeti felemelkedésért vívott harcára.

A PT internacionalista független munkáspárt, azon pártok egyike, mely 1991 januárjában a Nemzetközi Egyetértést létrehozta. 1990-ben alapították az egypártrendszer elleni, az 1988-as, a fiatalság felkelésében kulminált több évtizedes demokratikus küzdelem által létrehozott többpártrendszer bevezetése után. A PT a demokráciáért és a szocializmusért harcol, magának vallja az 1937-ben alapított Algériai Nép Pártja (PPA) harcának kontinuitását, mely a francia gyarmatosítás elleni első algériai párt volt a függetlenség, s a nemzeti szuverenitás, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelésében. Olyan irány volt ez, mely a PT-t szenvedélyes békeharcra, a nemzeti szuverenitásra, a munkásosztály és az ifjúság védelmére, a függetlenség eredményeinek őrzésére és valódi demokratikus berendezkedés megteremtésére indította. A 2007 májusi törvényhozói választások óta a PT-nek 26 fős parlamenti csoportja (1997-ben 4 fős volt, 2002-ben 21), helyhatósági szinten és a vilajákban (megyék) 1132 választott képviselője van.

Az UGTA 1956-ban alakult, két évvel a forradalom után az algériai dolgozók szervezésére és mozgósítására a nemzeti függetlenségért. Ez az egyetlen szakszervezeti tömörülés, amelynek minden szektorban, ágazatban országos szinten vannak tagszervezetei s az algériai nép mindkét nyelvi komponenséből, így az UGTA megvalósítja az algériai dolgozók, tehát a nép egységét.
Vannak autonóm szakszervezetek is, nevezetesen az oktatásban, a felsőoktatásban, az egészségügyben és a helyi kollektívákban.

Mint minden ország, melyet a küldő adósság fojtogat, 1993-tól Algéria is elszenvedte a Strukturális Kiigazítási Tervek pusztítását. Az 1500 köztulajdonú vállalat bezárása kb. 1,2 millió munkahely (400 000 munkahely közvetlenül) elvesztéséhez vezetett. A munka világában a deregularizáció mindenféle módozatának bevezetésére sor került.

A nemzetközi intézmények, a Valutaalap (IMF), a Világbank nyomása, a nyugdíjpénztárak és a betegbiztosítás vérvesztesége ellenére a korengedményes nyugdíj, a szociális védelem, a generációk közötti szolidaritás, a bérek nem lettek megkérdőjelezve.

A strukturális kiigazítás társadalmi visszafejlődést eredményezett, mely táplálta azt a nemzeti tragédiát, mely Algériát gyászba döntötte több mint egy évtizedig a vérfürdővel és infrastruktúrája egy részének elpusztulásával. Ez a tragédia igazolja, hogy a háború és a kizsákmányolás egyazon érem két oldala.

Ténylegesen az IMF, a Világbank, az EU, a Kereskedelmi Világszervezet, a nagyhatalmak kormányainak zsarolással elért keserű pirulái döntötték az országot véres válságba és elszigeteltségbe, az ipar és mezőgazdaság elsivatagodásàt, az ország forrásainak kívülről fosztogatását és az 1996-tól kezdődő deregularizációt eredményezve. Az EU-val kötött együttműködési egyezmény ratifikációját követve mindent rombadöntöttek, ami a nemzet anyagi bázisát jelenti.

A békefolyamatnak és a nemzeti megbékélésnek köszönhetően Algéria fokozatosan visszanyerte derűjét és normális életkörülményeit. 2006-ban a PT kezdeményezte népi mozgósítás, az állami vezetők politikai akarata lehetővé tette a kisajátítást, az olaj köztulajdonba vételét, aztán 2007-ben az állami bankok privatizálásáról szóló döntések befagyasztását.

Ezek a nagyfontosságú döntések és a privatizációval, a vállalatok, közszolgáltatás bezárásával szembeni munkásellenállás részben felvértezték Algériát a tőkés rendszer jelenlegi halálos válsága ellen.

Egy évvel ezelőtt megkezdődött egy új fordulat a mezőgazdaság támogatására, a 2009-es pénzügyi törvény részlegesen helyreállította az állami szuverenitást a gazdaságban, különösen az iparban és a külkereskedelemben, meghatározva a nemzet preferenciájára az 51/49 %-os arányt minden külföldi partnerrel kötött egyezségben, az állam elővételi jogát és más mechanizmust a közvagyon fosztogatásának, a külföldi pszeudobefektetők devizakivitelének megakadályozására.

Ez a pénzügyi törvény váltotta ki az Európai Unió, az IMF, a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet, a Világbank, a multinacionális cégek és helyi függelékeik, érdekközpontjaik haragját, melyek addig a nemzeti tragédiából és a P.A.S-ból gazdagodtak az algériai gazdaság elkótyavetyélése/elmaffiázása folyamatában.

A különféle imperialista kormányok és a tőke intézményei megsokszorozzák nyomásukat, hogy az algériai kormány hátráljon ki az LFC 2009-ba foglalt szuverén intézkedései mögül.

Ebben a periódusban tartunk. Nyilvánvaló, hogy a konfrontációban a PT nem semleges, opponál az ország belügyeibe való beavatkozás ellen, mivel nemzeti érdekekről van szó, a dolgozók, a fiatalok ügyéről.

Az UGTA szintén az LFC 2009 pozitív intézkedéseit védelmezi.
A gazdasági orientáció a köztulajdonú gazdasági vállalatok megerősítését célozza (adósság eltörlése, állami segítség), mely munkahelyeket mentett meg, a termelést fellendítette, az importot 40 %-kal csökkentette, ezzel a nemzeti termelést erősítette meg, a dolgozók vásárlóerejét növeli, várakozáson felüli állandó munkahelyeket teremt.

Ténylegesen a SMIG (minimálbér) közelmúltbani emelkedése (25 %) nem képes leküzdeni a vásárlóerő erózióját, mivel az IMF által 1993-ban kötelezett munkatörvénykönyv 87-es cikkelye korlátozza azt különböző egyéb juttatások belekalkulásával. A 2010-ben a közszolgáltatásban létrehozott 60 ezer állandó munkahely sem tudja felszívni a különösen a fiatalságot érintő masszív munkanélküliséget. Az időleges munkahelyek pedig olyanok, mint a időzített bomba.

Valójában csak a bezárt köztulajdonú gazdasági vállalatok (EPE) újranyitása és a közszolgáltatásban megfelelő számú munkahely létrehozása tudja hosszantartóan és hatásosan letörni a munkanélküliséget.
Bizonyos, hogy az LFC utóbbi intézkedései az EPE irányába a létező munkahelyeket konzerválja, a folyamatban levő nagy közmunkák pedig favorizálják az időszaki munkavégzést. De olyan népről van szó, mely rettenetesen szenvedett a múltban, áldozata volt a PAS-nak és a terrorizmusnak, mely népnek nagy szüksége van világos perspektíva adta reményre azonnal, s véget kell vetni a prekaritásnak.

Ezek a kívánságok szólalnak meg az ez év eleje óta folyó sztrájkokban az UGTA és a független szakszervezetek vonzáskörzetében (autógyártás, acélipar, vasút, cementgyártás, stb.) és a közszolgáltatásban (oktatás, egészségügy, stb.).
A nemzeti oktatásban vívott sztrájk a béremelés és kárpótlás szempontjából győzedelmes volt, május elsején írtak alá az UGTA-munkáltatók-kormány képviselői, a vállalatok többségében 20 és 35 % között változó béremelkedést hoztak. Erre támaszkodva a vasutasok is sztrájkot indítottak, az UGTA vezetésének támogatásával 20 %-os béremelést értek el és a kollektív szerződés tiszteletbentartását (melyre eddig fütyült az igazgatóság). Ugyanez történt a francia Lafarge cementgyár alkalmazottaival, akik ezután szakszervezetükkel együtt igényelték az üzem államosítását. Ami az annabai Arcelor Mittal acélipari komplexum dolgozóit illeti, folytatják mobilizációjukat a termelés felújítására (befektetési terv) és foglalkozási/szociális követeléseikre, hogy megmentésüket állami támogatás biztosítsa.

Az orvosok, a felsőoktatási dolgozók és közszféra különféle dolgozói szintén mobilizálódnak jogállásuk és kárpótlásuk rendszere körül, melyet visszamenőlegesen (2008 januárjáig) értek el.

Az algériai munkásosztály folytatja békepolitikáját harci tradiciójaként. A demokratikus és szakszervezeti szabadságjogok bizonyos restrikciója érvényben maradt, emiatt az igazságszolgáltatás megtilthatja a sztrájkot. Természetesen a dolgozói akciókat ez sérti. Mindezek ellenére a dolgozók gyakorolják ezt az alkotmányos jogukat és követelik a kollektív tárgyalások jogának tiszteletbetartását.

A PT a szakszervezetek függetlenségének és tevékenységének tiszteletbentartásával segítséget nyújt és támogat minden munkásküzdelmet parlamenti csoportján keresztül is.
Amikor a helyzet lehetővé teszi, közös akciókat végez a PT és az UGTA.

Az a különleges helyzet, mely Algériát érinti, és ez a Világkonferencia felbecsülhetetlen támpontot nyójt az algériai munkásosztály, az ifjúság, kisparasztság számára jogaik, vívmányaik védelmében, melyeket a P.A.S. tönkretett.
Ez a találkozó napirendre hozza a világszintű egyesült mozgósítás megindítását a barbárság elszabadulásának megakadályozására, melynek áldozatai a háborúkkal sújtott, a megszállást és fosztogatást elviselő elnyomott népek, a dolgozók és fiatalok Európában és az USA-ban is, a tőkés rendszert megrázó válság konzekvenciájaként.

AFRIKA

Nyílt világtalálkozó
Az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet


Részlet a Fraternitéből (az algériai PT lapja), 2010.május 31.

A világtalálkozó előkészítése keretében a PT/UGTA szervezésében bizottsági találkozóra került sor Algírban 2010 május 4-én Louisa Hanoune, a PT főtitkára jelenlétében. Az UGTA-t Hassen Djemane, a CISA volt főtitkára (Libanon) és Badredine Mohamed Lakhdar, az UGTA gazdasági felelőse képviselték.
Ez a találkozó hivatalosan rögzítette a Világkonferenciát szervező vegyesbizottságot, s alkalmat nyújtott arra, hogy tagjai véleményt cseréljenek ebben a témában: «Az afrikai kontinens, ezen belül is a Magreb- és Machrek-térség szakszervezeti felelőseinek részvétele érdekében minden feltételt meg kell teremteni.»
A találkozón aláírták azokat a szerződéseket, melyek a fenti célt szolgálják, illetve továbbították szervezetükhöz. Az afrikai szakszervezetek 18 magas szintű képviselője aláírta a Világkonferencia felhívását.

Aláírók: Adewusi Promise Ade Bunmi, Niger labour congress (saját és szervezete nevében); Shaibou Assama, USTN Niger; Bambara Fatimata, USTB Burkina Faso; Hassan A. Sunmunu, Organization of african trade union unity OUSA (S.G) (szervezete nevében); Martha Mamoseh Le Mosoang, Lesotho trade union congress (szervezete nevében); Benjamin Sampson, OATUU/OUSA (személyes címen); Kurreeman Bhye Omar, Mauritius labour congress (szervezete nevében); Abdul Wahed Ibrahim Omar, Nigeria labour congress (NLC) (szervezete nevében); François Biondang, Csádi Szakszervezeti tömörülés (szervezete nevében); Boumedienne Ahmed Salem, Mauritania (UTM) (szervezete nevében); Diallo Abdoulay Lelouma, Guinée (Conakry), az OUSAképviselője a Nemzetközi Munkaügyi Irodában (személyes címen); Kabore Paul, ONSL (saját és szervezete nevében); Tyoto James, Afrique du Sud (személyes címen); Setondsi Anounou Florentine, Benin (UNSTB); Demba Diop, OUSA, Ghana (saját és szervezete nevében); Chaiberi Hassana Moussa, USTN Niger; Gueye Sidi Tidiane, franciaországi emigráns dolgozók szakszervezete (személyes címen); Youseif Ali Abd Elkareem, Soudan, workers trade union federation ; Ntone Diboti Maximilien, Kamerun.

GUADELOUPE

Interjú Elie Domotával, az UGTG (szakszervezeti tömörülés) főtitkárával


Azok közé tartozol, akik nevében aláírták a Világkonferencia (a háború és a kizsákmányolás ellen) kezdeményezését. Miért?

E. Domota: Az UGTG osztályharcos szakszervezet, mely megalapítása óta harcol a népek, nemzetek felemelkedéséért, különösen a guadéloupe-i nép önrendelkezéséért.
Ma a nemzetközi nagytőke minden megtesz, hogy a szociális hálót elpusztítsa, a szociális vívmányokat megsemmisítse, szétverje az államot és a népeket barbárságba, háborúkba sodorja.
Guadeloupe történelmének egyik legnagyobb pillanatát élte át: az LKP-t (Liyannaj kont pwofitasyon) és annak harcát, hogy megszüntesse a tőkés dominanciáját és kolonializmust nálunk. A konferencia témája közvetlenül érint bennünket, mivel társadalmunkat a kizsákmányolásra, a rasszizmusra, a rabszolgaságra építették, mindezt a maximális profitvágyra alapítva.
Algéria, Guadeloupe együttes története a kolonializmushoz kötődik.

Az UGTG volt más szervezetek mellett a kizsákmányolás elleni küzdelem élharcosa. Miért fontos a guadeloupe-i dolgozók számára ez a konferencia és hogyan látod a tőkés vállalatok és a szolgálatukban álló kormányok elleni világszintű riposzt megtalálását?

E. Domota: A munkásosztály, a népek és szervezeteik egysége és szolidaritása alapvető a tőkés barbárság elleni harcban. Ez az értelme a guadeloupe-i Liyannaj kont pwofitasyon-nak is.
Ma a globalizmus nevében eurómilliárdokat adnak a bankoknak, a spekulánsoknak, ugyanakkor a nyugdíjrendszert és a szociális védelmet felborítják a kormányok. Ezzel szemben a dolgozóknak és népeknek meg kell védelmezniük függetlenségüket. Miért kellene megfizetnünk az ő válságuk árát?
Franciaországban 400 milliárdot kaptak a spekulánsok, akik tovább folytatják zsebük tömését. Hát ebből elég!
Guadeloupe-ban azért harcolunk, hogy termelő országot csináljunk, a mezőgazdasági termelés fejlődjék, a népet minőségi módon lássa el élelemmel, megfelelő mennyiségben és rendszeresen. Ezzel szemben a francia állam, mely a nagy importelosztókat támogatja, szigetországunkból importélelem-fogyasztót akar kreálni, megsemmisítve a helyi termelést, bennünket pedig kiszolgáltatva az agrártőkés érdekeknek.
Küzdeni a kizsákmányolás és a háború ellen, ez azt jelenti, hogy harcolni kell a nemzetek és a népek megőrzéséért, harcolni igazságos és méltányos társadalomért.

Kína

• A 2010. nov.28-29-i algíri háború- és kizsákmányolásellenes világkonferenciára készülő összes aktivistához és szervezethez!
• A munkásmozgalom minden szervezetéhez!

Szolidaritás a Honda foshani kínai dolgozóival
Az elbocsátott szakszervezeti felelősök visszahelyezését!

Kedves Elvtársaink, Kedves Barátaink!

Nemrég kaptuk a hírt Kínából a Honda dolgozóinak sztrájkjáról és felhívásukat, melyet az egész világ munkásosztályához intéztek.
• Akkor, mikor a világválsággal szemben minden országban a dolgozók és szervezeteik kontfontálódnak munkakörülményeik, kollektív szerződéseik, bérük és jövedelmük megkérdőjelezése miatt;
• akkor, mikor az egész világon offenzíva fejlődik egyre nagyobb ütemben még a munkásszervezetek létének megkérdőjelezése irányában is, támadva azok függetlenségét;
• akkor, mikor minden kontinensen a szakszervezeti szabadságjogokat fenyegetik, némelykor megkérdőjelezik,
a foshani Honda dolgozóinak sztrájkja bátorító a világ összes dolgozója számára.

«Mi miatt kezdtek a dolgozók munkabeszüntetésbe? A túl alacsony bérek és a munkakörülmények miatt», írják felhívásukban: «Lehetővé» teszi-e munkájuk, hogy méltósággal élhessenek? Nem, nem keresnek eleget ahhoz, hogy lakhatásuk, gyermekük nevelése, szüleik és saját maguk ápolása biztosított legyen. Először saját vezetésükhöz fordultak. Nem hallgatták meg őket. Elküldött jelentésük eltűnt, mint kavics az óceánban. Sztrájkra kényszerültek.»

Nemzetközi szolidaritásért forduló levelükben a Honda dolgozói ezt írják: «Május 17-én az összes bérből élő beszüntette a munkát, s mikor az igazgatóság által összehívott nagygyűlés összeült, 108 pontos követelést nyújtottak be és 30 képviselőt választottak. Azonban a munkáltató nem csak a tárgyalások során volt rosszhiszemű, el is bocsátotta két képviselőnket, hogy megfélemlítse a többieket.»

Felhívunk benneteket, támogassátok a Honda kínai dolgozóinak követeléseit:

1. minden munkásnak havi 800 jüanos béremelést
2. a munkában töltött évek szerint 100 jüanos havi béremelést
3. az elbocsátott szakszervezeti felelősök munkájukba visszahelyezését
4. a Honda szakszervezetének újjászervezését

Nemzetközi szolidaritási felhívásukban, a foshani dolgozók azt kérik, «követeljük a vállalattól, hogy vessen véget diszkriminatív és büntetőgyakorlatának a sztrájkolókkal szemben». Szabadon akarják megválasztani szakszervezeti bizalmi társaikat. Szakszervezetüket úgy akarják megszervezni, ahogy jónak látják. Ez a munkásosztály szervezkedési jogához tartozik.


• az elbocsátott szakszervezeti bizalmik visszahelyezését!
• a szabad szervezkedés jogának tiszteletben tartását!

2010.jún.8.


Louisa Hanoune, az Algériai Dolgozók Pártja főtitkára
Daniel Gluckstein, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének koordinátora




A Honda dolgozóinak felhívása a világ munkásaihoz
(2010.máj.31.)

A Honda alkatrészgyártó üzeme Foshan City-ben, Guandong tartományban 14. sztrájknapjához érkezett. Az utóbbi évek leghosszabb munkabeszüntetése akkor következett be, mikor sokan nyugtalankodnak a Foxcom cég alkalmazottjainak tömeges öngyilkossága miatta, akik egyenesen az épület ablakából ugrottak ki. A Honda bérmunkásainak harca bizonyosan lelkesítőbb.

A Honda bérmunkásai azt mondják, a több mint 1 800 dolgozó 80%-a a szakmai képzésből érkező tanuló. Minthogy gyakorlatra szóló szerződést írtak alá, 900 jüant kapnak havonta, ami kevesebb a minimálbérnél, és egészségügyi biztosításuk sincs. Amikor az üzem toborozta őket, azt az ígéretet kapták, hogy a szállást és étkezést biztosítják számukra, ebből egyszeri étkezés maradt. Miután kifizetik mindezet, csak 700 jüanjuk marad. Az üzem csak egy év gyakorlat, diplomájuk megszerzése után veszi fel őket, azonban bérük ekkor sem több, mint 1 000 jüan havonta.

Május 17-én az összes dolgozó sztrájkba lépett és az igazgatóság által összehívott nagygyűlésen 108 pontból álló követeléssorozatot dolgoztak ki, 30 képviselőt választottak maguk közül. Az igazgatóság nem vette jónéven, kettőt közülük rögtön elbocsátott, hogy megfélemlítse a többieket.
Május 24-én az üzem javasolt egy 55 jüan értékű étkezési hozzájárulást, amit a munkások egyértelműen elutasítottak. Tanoncok és alkalmazottak egymással szolidárisan folytatták a munkabeszüntetést.
Május 26-án a Honda igazgatósága javaslatot tett a gyakornokoknak, hogy 477 jüannal megemeli juttatásukat, a többiekét pedig 355 jüannal. A diszkriminatív ajánlatot mindenki elutasította. A következő napon újból fontos követeléseket adtak közre:

1. A bázisbérek 800 jüanos emelése, három nappal a béremelés után új munkaszerződések aláírása, melyek tartalmazzák azt, hogy az éves béremelés semmiképpen nem lehet 15 %-nál kevesebb, a prémiumok sem lehetnek alacsonyabbak az előző évinél.
2. A munkában töltött évek szerinti szisztematikus béremelés évente 100 jüan, 10 éves limittel;
3. Az elküldött alkalmazottak visszavétele, a sztrájkolókkal szembeni szankciók elhagyása;
4. Az üzemi szakszervezet újjászervezése.

Május 28-án a Honda új javaslatot tett:
Mindenkinek 634 jüanos béremelés 3 hónap után, de a nem-gyakornokok béremelése marad (355 jüan havonta). Ugyanakkor a Honda különféle eszközökkel sztrájkmegtagadási aláírásokat kezdett gyűjtögetni, a helyhatóságon keresztül nyomást gyakorolt a tanoncokra, hogy május 31-gyel a munkát felvegyék. Mindeközben a Honda hivatalos szakszervezete nemhogy nem segítette a dolgozókat, hanem maga is munkafelvételre szólított.
Barátainkhoz és szövetségeseinkhez fordulunk, akik érzékenyek a kínai dolgozók bérviszonyai iránt, hogy támogassák harcukat.


1. 800 jüanos béremelést mindenkinek!
2. 100 jüanos kiegészítést a munkában töltött évek alapján!
3. Az elbocsátott dolgozók visszavételét!
4. A szakszervezet újjászervezését!
2010. május 31.



Chinese Workers Research Network: Az alacsony bérek (1 200 jüanos átlag, 175 US $), a rossz munkakörülmények kényszerítették őket sztrájkra, miután kérésük nem talált meghallgatásra. Azt akarják, hogy bérük elérje a 2000-2500 jüant, ami elég szerény, mert Foshanban 3 éve volt ennyi az átlagbér. Az infláció magas, a jelenlegi alacsony bérek nem teszik lehetővé a munkaerő újratermelését.
A vállalati vezetés fenyegetéssel, megosztással próbálkozott, a szakszervezet ténylegesen nem tett semmit, a vezetés mellé állt.

A Honda minden dolgozójához fordulunk, barátainkhoz és elvtársainkhoz Kínában és a világ minden részén, támogassátok a foshani munkások harcát!

Gyakoroljunk együtt nyomást a Hondára!


A szó Suki Chungé (Labor Action China)

A dolgozók saját maguk írták meg a nyílt levelet azokhoz fordulva, akik Kína barátainak tekintik magukat és a kínai dolgozók helyzetét szívügyüknek tekintik. Informálni fognak bennünket arról, ami történik, tartják magukat követelésekhez. Olyan szakszervezetet akarnak, mely az ő érdekeit védi, s nem áll a vállalat mellé konfliktus esetén. Az algíri konferencián feltétlenül szót kell ejtsünk a kínai dolgozók, munkások problémáiról.

A Honda kínai dolgozóival együtt követeljük:
A Honda (Foshan) elbocsátott szakszervezeti képviselőinek azonnali visszahelyezését!
A szervezkedési szabadság betartását!

(Aláírás)
Név: Utónév:
Cím:
Tel.: Mail:
Szervezet:

o magam nevében o szervezetem nevében Pénzügyi támogatás:

Küldés:
• Nemzetközi Egyetértés (EIT)
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 Paris, France - mail: eit.ilc@fr.oleane.com
• Labour Action China
Unit A, 10/F Hillier Commercial Building, 89-91 Wing Lok Street, Sheung Wan, Hong Kong SAR - mail: lac@lac.org.hk
• Kínai Munkásjogok Nemzetközi Bizottsága
25, rue Ledion, 75014 Paris France - mail: comenchine@wanadoo.fr


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.