2011. május 7., szombat

355-ös Kína-levél, 2011. ápr.15.



Kamionsofőrök sztrájkja Shanghaiban. Levelünk zárása idején érkezett a hír, hogy Shanghai kikötőiben a kamionsofőrök sztrájkba léptek. Április 20-én többezer sofőr állította le járművét az út szélén a város és kikötők között. Ezren vonultak fel közülük ilyen feliratokkal: «A különleges adók eltörlését!» - melyeket a rendőrök gyorsan elkoboztak. A követelések a gépkocsivezetők jövedelmét súlyosan terhelő különféle adók csökkentését vagy eltörlését tartalmazzák, olyan kisvállalkozóékét, akik munkaerejüket adják el és tehergépkocsijuk használatát. Az üzemanyag (az év eleje óta kétszer emelkedett az ára), a gyorsutakon kért pályamatrica, a bejárati matrica és adó, a rakodás, stb… nem számítva a megvesztegetést – «minden emelkedik, kivéve, amit nekünk fizetnek», mondja egy sofőr a «Wall Street Journal»-nak (ápr. 22.).
Sem a nagyszámú rendőrkommandó jelenléte, sem néhány sofőr kihallgatása nem tudta megállítani a tüntetést és az utak blokkolását. Másnap 2 ezer gépkocsivezető tüntetett egy másik negyedben és ütközött a rendőrséggel. A shanghai helyhatóság, a kikötői hatóságok és társaságok kidobták a ballasztot: eltörölték a kikötői adót és másokat pedig csökkentettek. «Nem nagy dolog, mert az igazi probléma a gázolaj ára, a büntetések és az egyre több adó», mondja egy sofőr a «New York Times»-nak (ápr. 24.) A taxisofőrök is beszüntették a munkát e hónap elején Mengziben (Yunnan tartomány)és Xingtaiban (Hebei tartomány) az üzemanyag árának emelkedése miatt.

Az infláció. Ez az aggodalomra okot adó kérdés: a nagyon alacsony bérű dolgozók körében a megélhetés bizonytalanná válása indította a Guyangi (Guizhou tartomány) állami autóalkatrész-üzemének 60 munkását, hogy ápr. 7-én sztrájkot hirdessen béremeléséért. «Képtelenek vagyunk megélni családunkkal a városi minimálbérből», mondja egy sztrájkoló. Egy munkás megmutatja bérelszámolását,634 yüan (70 euró) minimálbér, amiből még levonnak, marad 612,28 yüan. Mások még ennyit sem keresnek! A tárgyalások 200 yüanos (22 euró) emelkedés kérésével kezdődtek. A népesség nagy része számára életbevágó kérdés, mert az infláció tönkretesz mindent. A múlt évben a kormányhatóságok megígérték, hogy harcolni fognak azért, hogy az áremelkedés ne érje el a 4 %-ot, a Kommunista Párt vezetése első számú célként jelölte meg, de decemberben ez a szám már 5,1 %-os volt egy évre számítva.
A helyzet megváltozott ezév első harmadában? Egyáltalán nem! Márciusban az áremelkedés hivatalosan 5,4 % egy évre számítva (a februári 4,9 % után), de az élelmiszerek esetében 11,7%. Ez a legnagyobb áremelkedés… 32 hónap óta! Nincs is vége még, ha hihetünk a JP Morgan kereskedelmi banknak, mely márc. végén úgy látta, hogy 2011 második félévében éri el a csúcsot az energiaárak emelkedése következtében!
2009 augusztusa óta az áremelkedés nem állt le … Mindenki látja, hogy a kormány képtelen az árak megfékezésére és nem tudja tartani az infláció karbantartására tett ígéreteit. Ebben a vezetői körben senki nem felejtette el, hogy az 1989-es nagy megmozdulásban a munkásnépesség csatlakozott a diákokhoz és a fiatalsághoz a nagy ütemben emelkedő inflációval és a korrupcióval szemben tehetetlen bürokraták ellen…
Senki nem felejtette el a sztrájkot a Hondánál sem… Vitathatatlan, a helyzet módosult néhány hónap óta, különösen a foshani 2010 májusi sztrájk óta: minden szintű hivatalos részről feszültség érezhető, hogy a szent stabilitás nehogy megkérdőjeleztessék, hogy elkerülhető legyen egy incidens, mely az egész várost lángra lobbantja. A sztrájkoló üzem munkásainak követelései, a pedagógusoké vagy más kategória, pl. a taxisoké gyakran nagyon gyorsan elrendeződik, teljes egészében vagy részlegesen, a hivataloknak nem szabad késlekedni. Érezni, hogy borotvaélen táncolnak... Ez az új helyzet teszi, hogy ritkán küldenek rács mögé sztrájkvezéreket. Akár a hivatalos ACFTU szakszervezet kereteiben vagy független, de összehangolt akciókban a dolgozókon – és bizonyos szakszervezeti vezetőkön – keresztül keresik az eszközöket a helyi bürokrácia által régen szőnyeg alá sepert és most sürgőssé vált követelések megerősítésére, és főként, hogy azok végre megoldódjanak. Az ACFTU tudatában is van ennek, a shenzheni hivatalos szakszervezetek pl. 2010-ben összesen 151 kollektív szerződésről tárgyaltak, ebből 140 béremeléseket irányzott elő. Vagy pl. legalább 6 városban jelentettek be kollektív szerződéses bértárgyalásokat.

Han Dongfang, a «China Labour Bulletin» alapítója úgy találja, hogy «a történelem új lapjának kezdetén» vagyunk, de pontosítja, hogy dolgozók csak úgy győznek, ha a tárgyalások részeseivé válnak. Ebben a szellemben és a helyzet jobb megértése végett publikáljuk Han Dongfang írását megvitatás céljából.

Han Dongfang: a kollektív szerződések joga

Az «International Herald Tribune» ben 2011. ápr. 6-án szabad cikk jelent meg a «China Labour Bulletin» kínai szervezeti megalapítója, a munkásjogok és független szakszervezetek élharcosa tollából, melyben a legálisan elismert kollektív szerződéses tárgyalás jogának szükségességére világít rá. Íme néhány részlet belőle:

Legálisan nem létezik a sztrájkjog Kínában, de a munkabeszüntetések mindennaposak. Üzemi munkások, szállodai alkalmazottak, pedagógusok, taxisofőrök rendszeresen leállítják munkájukat, hogy munkáltatójukat jobb munkakörülmények bevezetésére kényszerítsék. A sztrájkok gyakran győztes kimenetelűek és vezetőiket napjainkban már csak ritkán börtönzik be.

A sztrájkjog visszaállítása
Paradoxnak tűnhet, hogy egy magát kommunistának valló országban a dolgozóknak nincs sztrájkjoga és úgy tűnik, a sztrájkkezdeményezések a Kommunista Pártot akarják vele kihívásra késztetni. Tőkés gazdaságban a sztrájkok az élet velejárói.
A kínai egyetemi oktatók, a hivatalnokok, de még az üzletemberek is egyetértenek, a Kínai Népköztársaság alkotmányából 1982-ben eltörölt sztrájkjog visszállítására szólítanak fel. Teng Xiaoping attól tartott, hogy a gazdasági reformok társadalmi felfordulásokhoz vezethetnek. Ahogy nemrégen egy munkáltató, Zeng Qinghong mondta, a sztrájkok száma évről évre emelkedik. Zeng úr, a Kantoni Gépkocsigyártó Társaság vezetője megjegyezte, hogy a múlt nyáron több mint 20 munkabeszüntetés tört ki a gépkocsigyártás területén a Gyöngyök folyó deltájában két hónap alatt és az újabbak állandó fenyegetést jelentenek. Javasolta a Népi Országos Gyűlés plenáris ülésszakának, hogy a sztrájkjogot állítsa helyre, mert egy piacgazdaságban a dolgozók alapvető jogáról van szó a munkajogok természetese kiegészítőjeként.


A kollektív tárgyalási jog intézményesítése

Eddig a pontig egyetértek Zeng úrral és szeretném folytatni ezt a diskurzust. Nyilvánvalóan nagyon fontos jog a sztrájkjog, de vitálisabb és alapvetőbb a dolgozók számára a kollektív tárgyalások joga. Mindenekután miért kezdenek munkabeszüntetésbe? Egész egyszerűen jobb bérekért és munkakörülményekért. A sztrájk nem magáért való, hanem része egy tárgyalási folyamatnak és ha a kollektív tárgyalások sikeresek, sok esetben nincs is szükség a sztrájkra. (…) Szintén tudomásul kell venni, hogy ha a sztrájkjog az Alkotmányban helyreáll – kollektív tárgyalások nélkül –, nagy a kockázata annak, hogy a dolgozói jogok meg lesznek nyirbálva. Nézzük, ami a tüntetés jogával történt. A kínai állampolgár alkotmányos joga a tüntetés, de a valóságban engedélyt kell kérni a hatóságoktól és természetesen nagyon ritkán kapja meg… Ha a dolgozóknak ugyanígy engedélyt kell kérniük a sztrájkhoz, az elvesztené minden értelmét. Ezen felül magában ez nem csökkentené a munkabeszüntetések számát, azok folytatódnának mindez ellenére és a társadalmi kapcsolatok méginkább megszenvednék.
Ellenkezőleg, ha a sztrájkjogot elfogadnák mint a dolgozók felszabadításának saját eszközét a valódi kollektív tárgyalások folytatásának bátorítására és annak tudatában, hogy ha szükséges, rendelkeznek ezzel a fegyverrel, a társadalmi relációk megjavulnának és a sztrájkok száma csökkenne.


Mindenki megtalálná számítását

Ha a kormány csökkenteni akarja a sztrájkok számát az országban, globálisan kell közelítenie a problémák gyökeréhez: a kollektív tárgyalások hatékony rendszere hiányzik, olyan rendszer, melyben demokratikusan választott küldöttek tárgyalnának a munkáltatóval a jobb bérekért és munkakörülményekért. Egy ilyen rendszer használna csakúgy a dolgozóknak, mint a munkáltatóknak, pl. Zeng úrnak, aki nyugtalankodik a személyzet magas számú turn-overje és a sztrájkok alatti termelési veszteségek miatt. Alapvetően a kormánynak is az az érdeke, hogy a kollektív szerződéseket bevezesse. A hatóságok tarthatnak attól, hogy hatalmat adnak a dolgozóknak, de így a társadalmi kapcsolatok harmonikusabb fejlődéséhez hozzájárulnának, ami a végül is elvezetne ahhoz, hogy a Kommunista Párt prosperálóbb, stabilabb és harmonikusabb társadalmat hozzon létre.–––––––––––––––––––––––––––––––––

••• Shenzhenben mintegy 20 magánóvodai pedagógus lépett sztrájkba márc. 24-én, hogy több havi bérüket végre megkapják. A városi minimálbért keresik, 1100 yüant (kb. 120 euró). A helyszínre a járási iskola-, jogi és munkaügyi hivatalos delegáció azonnal kiszállt – egyidőben a rendőrséggel. 11 órától a pedagógusok küldöttei tárgyalásba kezdtek az iskola tulajdonosával és délutánra a késedelmes béreket már át is utalták!
A «China Labour Bulletin», mely beszámol a sztrájkról, hozzáteszi, hogy ezek a magániskolai pedagógusok fiatal, rosszul fizetett migráns dolgozók, aki gyorsan el is távoztak jobban fizető munkát keresni, mert béremelésük ápr. 1-én nem érte el még a városi minimálbérét sem, azaz 1320 yüant (kb. 150 euró). Shenzhenben pedig 1500 yüannál kevesebből lehetetlen kijönni…

••• Guangzhouban (Kanton), a haizhui kerületben 80 köztisztasági dolgozó függesztette fel a munkát márc. 28-án az évek óta hiányos bérfizetések miatt. A helyhatóság a túlórákat és egyéb járandóságokat megnyirbálta, a hiány elérte a személyenkénti 3000-4000 yüant (350-450 euró)! A helyhatósági szóvivő szerint már másnap előleget utaltak át mindenki számára addig is, míg a pontos összeget kikalkulálják.

Tárgyalások

Tianjinban, a Nankai megapolisz kerületében egy új szakszervezet vállalta a migráns dolgozók speciális érdekeinek védelmét. Kollektív tárgyalásokat kezdett egy munkaközvetítő céggel és el is érte az általános béremelést a köztisztasági dolgozók számára. Április elsejétől számítva az utcaseprőket 1950 yüan fizetés illeti meg, a szemétszállítókat 1750 és a csatonatisztítókat 1400, míg az irodai alkalmazottakat 1200. Ugyanezzel a dátummal a városi minimálbér 1160 yüanra emelkedett.
Az egyezmény magába foglalja a túlórák limitálását is, az étkezési prémium emelését és a migráns dolgozók szállásának javítását. Az egyezmény példaszerű, mivel rést nyitott a szisztémán, mely szerint nem a munkáltatók tehetnek a bérek alakulásáról. A munkaközvetítők és munkaügyi irodák ezrei állították, hogy csak a munkaerőt közvetítik, nincs beleszólásuk a bérekbe, az üzemi főnökök tízezrei folyamodtak ezekhez az ügynökségekhez azt állítva, nekik sincs, nem ők a munkáltatók. («China Labour Bulletin», ápr. 1.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.