Belgium növeli az európaiak kiutasítását

Minden évben többezer – prekaritásos helyzetű -  európai (uniós) állampolgárt utasítanak ki Belgiumból. Azzal vádolják őket, hogy nem találva munkát maguknak túl nagy terhet jelentenek az ország pénzügyi helyzete szempontjából. (Közöttük olyanokat is, akik világéletükben csak itt éltek, családjuk, otthonuk itt van, itt dolgoztak évtizedeket, olykor még a lábukat sem tették ki soha Belgiumból)

Meglepő intézkedés, mivel az Európai Unió úgymond garantálja a javak és személyek szabad mozgását.

2013-ban, a válságellenes politika jegyében 2712 európai állampolgárságú személy kapott kiutasítási parancsot. A számuk azóta is emelkedik, holott 2010-ben «csupán» 343 európai uniós állampolgárt érintett a kérdés.  

Belgium egy 2004-es európai direktívát követ: «el kell kerülni, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező személy a fogadó tagállam szociális hálója számára oktalan teherré váljon a tartózkodás első periódusa alatt».

A kiutasítás azokra a külföldi állampolgárságú személyekre vonatkozik, akik több, mint három hónapja munkanélküli járandóságot vagy (a CPAS-tól, szociális központoktól) kapnak segítséget – ekként éppen a népességnek pontosan azon szeletére, akik a legnagyobb bajban vannak. De bizonyos dolgozók is célponttá válnak.

A leginkább érintettek a román, bolgár és spanyol állampolgárok.  

A francia Stéphanie Chauvin 37 éves, 4 gyermek anyja a múlt év novemberében kapta meg a kiutasitási végzést La Louvière-ben. A közigazgatás személyi igazolványát bevonta, 30 napos határidőt kapott családjával együtt az ország elhagyására. Holott Stéphanie egy, a CPAS által fenntartott állami nyugdíjasotthonban dolgozott heti 38 órában, de az Idegenrendészeti Hivatal úgy itélte meg, hogy «ez nem reális gazdasági tevékenység, hanem állami szubvenció».

Az intézkedéseket kommentálva a Hivatal pontosít, hogy «ez csak a tartózkodási engedély visszavonása, erőszakos kiutasítás soha nem volt még. Belgium szociális hálója az egyik legfejlettebb, amely a bevándorlók privilegizált célpontja».

(De olyanokat is kiutasítanak, akik Belgiumban olasz állanpolgárként élték le egész életüket, itt végezték tanulmányaikat, ide nősültek, itt élnek szüleik, gyerekeik, itt dolgoztak évtizedeket és itt zárták be az üzemet is, hogy munkanélkülivé legyenek…)

A drasztikus politika megerősítése a liberális Maggie de Block nevéhez fűződik (menekültügyi és migrációs államtitkár, egyébként – orvos). 2011-ben a legnépszerűbb politikusok között tartották számon. Szóvivője, Else Cleemput aláhúzza, hogy «a minisztérium csak az európai törvényeket tartja be» és «minden dossziét egyedileg tanulmányozunk avégett, hogy felbecsüljük minden személy esélyét az élhető munkahely megtalálása szempontjából ».

Philip Cordery, a Beneluxban élő francia képviselő: «az EU direktívája homályos, alkalmazása túl kemény. Módosítani szeretnénk, hogy a helyzet világosabb legyen».

(…)

Zoé Genot, belga ökológus, képviselő: «Európa – kettős mércével bír. A szabad európai mozgás csak bizonyos európaiakra érvényes, a gazdagokra. Tárt karral várjuk azokat, akik pénzügyi könnyítések végett jönnek az országba és elutasítjuk a prekaritásos helyzetben levőket».

Silvia Guerra Brüsszelben élő olasz zenész szintén a 60-as cikkelyre hivatkozással kapta meg a kiutasitási parancsot, amely kimondja, hogy Silvia hároméves belgiumi tartózkodása «nem elegendő beilleszkedéséhez». Térjen vissza hazájába hétéves fiával együtt, mégha utóbbi Franciországban is született és soha nem élt Olaszországban. «Magamat európainak gondoltam, de az EU nem véd meg. A döntések gazdasági jellegűek, semmit nem tesznek a népért». Most már nem dolgozhat, nincs jövedelme.  

A kiutasítottak nehezen élik meg ezt a helyzetet, «depresszióba esnek, szégyenkeznek, elrejtőznek, jövedelem hiányában csöveznek, feketén dolgoznak néhány euróért».

(…)

A közelmúltban az Egyesült Királyság is csökkentette területén az európai uniós származásúak számára a szociális segítséghez való hozzáférést.

http://www.equaltimes.org/la-belgique-amplifie-les?lang=fr#.VaYkffntmko