A franciaországi eseményekről

Tagjainkhoz, szimpatizánsainkhoz

Franciaországban a ma délelőtti események a rendszer válságának súlyosbodását, annak felgyorsulását jelentik. Először is a párizsi rendőrség – a kormány utasítására – betiltotta a jún. 23-i tüntetést, és ez fordulópontot jelent a rendőrállam kialakításában, a munkásmozgalom kézbentartásának autokrata szándékában. A CGT és az FO szakszervezeti szövetségek azonnal tudatták, hogy nem fognak meghátrálni a diktátum előtt, s így ennek hatására a tüntetést mégis engedélyezték. 

Vitathatatlanul arról van szó, hogy a rendszer válsága elmélyült, a kormány és a Szocialista Párt vezetésében nyílt konfliktus zajlik.  

Az e heti La Tribune des travailleurs szerkesztőségi cikkében írjuk: «A CGT et de Force ouvrière felelős vezetői megerősítették, hogy nem hátrálnak a kormányzati diktátumok előtt. A tüntetéshez való jog a demokrácia egyik jelentős komponense. A dolgozók, a fiatalok, a munkás- és a demokratikus mozgalom – politikai vagy szakszervezeti – csak felsorakozhat (az e két szakszervezet vezetője) Jean-Claude Mailly és Philippe Martinez álláspontja mögé».

Pontosítás: a különleges körülmények láncolata – elsősorban az, hogy a dolgozók nem mondanak le a kormány munkatörvénykönyv-reformja elleni harcról – vezette a szakszervezeti konföderációk vezetését oda, hogy konkrét lépést tegyenek a kormány és az EU politikájával szembeni ellenállás útján. Mindez semmit nem von le az ítéletből, amellyel a szakszervezeti vezetést illettük a korábbi időszak taktikájával kapcsolatban. Nem semmisíti meg azt a tényt, hogy a jún. 22-i közös szakszervezeti kommüniké ünnepli magát, amiért elérte a «tüntetés jogának tiszteletben tartását» és meg sem említi a reform visszavonásának jelszavát. A vezetés kénytelen volt kiállni a visszavonásért folyó küzdelem mezején – de ennek van egy határa: semmi olyat nem akar, ami a kormányt destabilizálná.

Viszont a tények tények maradnak: bármilyen megkötött kompromisszumról és egyezkedésről van szó, a kormány kategorikus nemmel válaszolt, a vaskéz politikáját akarja alkalmazni, s mégis itt – szimbolikusan – meghátrálásra kényszerült.   

Az Európai Unió intézményeinek legmagasabb szintű válsága fejeződik ki ebben (a Brexit fenyegetése is ennek része), magának a tőkének a válsága, a kormány válsága, az azt alkotó pártok válsága. Ezek a fejlemények megerősítik a mi kötelességünket, hogy az egységfront területén harcoljunk.

Pontosítunk, politikai orientációnk nem módosul. Annak alapja most is a harc a tőke intézményeivel való szakításért, a szervezetek függetlenségéért, az osztályharc éleződésének segítése a munkatörvénykönyv-reform teljes visszavonásáért, mindez vitán felül áll. Az alapjaink nem változnak. Ami változik, az a forma. Mindent az irányít, hogy az osztály a munkásmozgalomban mit válaszol – mert válaszolni fog – a szakszervezeti felhívásra. A szervezetek döntéseit tiszteletben tartjuk. Tovább terjesztjük újságunkat, a La Tribune des travailleurs-t igazodva az aktuális helyzethez. Folytatjuk a 146-ok politikai felhívásának aláírásgyűjtését és az ekörüli csoportok szervezését megfogalmazva az EU-val és az V. Köztársasággal való szakítást – mert megfelel a folyó politikai erőpróba általi probléma megoldásának.

Végrehajtó Bizottság

Párizs, 2016. jún. 22.- 14 h 30