Európai konferencia (előkészület) 5.

Írország

Az ír nép győzelme a közelmúltban Írország történelmében meghatározó jelentőséggel bír (népszavazás az Alkotmány 8. módosításának hatályon kívül helyezéséről, amely megnyitotta az utat a terhességmegszakítás legalizálása előtt).

Ír nők harcolták ki, tartozzanak bármilyen korosztályhoz, a férfiak segítségével a fejlődést, szabadultak meg a politikailag archaikus vallási láncoktól, melyek generációkon átívelve uralták és elnyomták az ír társadalmat.

  

A 8. módosítás eltörlése megnyitja az ír nép előtt a lehetőséget, hogy más küzdelmet is sikerrel folytasson, amellyel az ír társadalom alapjait meg tudja változtatni és mindenki számára nyitott, esélyekben egyenlő társadalmat hozzon létre.   

Írország jelenleg messze más európai tagországok mögött kullog ami a béregyenlőséget és a szociális politikát illeti. Holott azt gondolhatnánk, az évtizedes gazdasági válságból és megszorításokból való beharangozott kilábalás el fogja rendezni ezeket a kérdéseket ... mégis tény, hogy Írország halad azoknak az országoknak az élén, ahol a prekárius munka és szerződések dominálnak – ugyanez diadalmaskodik az Egyesült Királyságban is –, és éppen az EU segítségével, amely ezt mutatja be modellnek más országok előtt.

A 8. módosítás éppen az ilyen típusú alacsony bérű munkát végző asszonyokat sújtja leginkább. Tipikus női munka a kis- és nagykereskedelem, amelyekben a munkáltatók az európai multinacionális és multimilliárdos vállalatok és ilyen munkaszerződések segítéségel minden nehézség nélkül emelni tudják máris el nem hanyagolható hasznukat.

A Mandate szakszervezet más írországi szakszervezettel együtt régóta harcol és folytatni is fogja a küzdelmet ezen óriási profitot besöprő nagy munkáltatók munkaügyi politikája ellen. De amíg a munkahelyeken és az utcán küzdenek, a politikai akarat továbbra is hibádzik a munkásjogok javára történő törvényhozásra, a prekárius munka megakadályozására.

Írország és az Egyesült Királyság munkaügyi politikáját az EU modellként mutatja be a jövő Európájának rajzaként. A „versenyképességggel” álcázza, de ez csak a munka és tőke közötti osztályháború folytatása. Az Egyesült Királyság hebeg-habog, hogy az Unióból hogyan lépjen ki. Pedig a kilépés legalább olyan (szükséges) teret nyithat, amelyben ezt a háborút nemzeti keretekben lehet vívni, az Unió láncaitól megszabadulva.

Ami bennünket illet és különösen az olyan országokat, ahol a munkásosztály felkel – joggal – avégett, hogy megvédje kivívott jogait a munkaügy és a szocális politika területén, valóban szükséges az internacionalista avantgardhoz csatlakozás, amely szüntelenül leleplezi az EU valódi érdekeit, azaz magukat a tőkeérdekeket.

A nemzetközi tőke és imperializmus «túlzásai» tönkretették népeinket, osztályunkat a háborúk eszközeivel, a népességvándorlást, a migráns- és kivándorlási hullámot okoztak, de ugyanakkor dolgozói szegénységet, munkanélküliséget, szociális egyenlőtlenséget is.    

Az EU tőkeérdekeknek megfelelő szolgai támogatásának meglett az ára, ez a forrása az emberi jogok megsértése egész szériájának. A szociáldemokrácia földig hajlása a tőke akarata előtt, a globális kapitalizmus «túlzásai», előkészítették a terepet a fasizálódó szélsőjobboldal előtt.

A politikai űrt a nemzetközi baloldalnak kell kitölteni osztályküzdelemmel, stratégiai javaslatokkal, kimutatva a szociáldemokrata és fasiszta tendenciákat, valódi alternatívára, valódi osztálykarakterű változásokra szólítva.   

Minden szinten szerveződnünk kell, a munkahelyeket, lakónegyedekben, szakszervezetekben, a politkában. Vissza kell hóditanunk ezzel a harccal az osztályidentitást.

Ez az Európa nem a mienk.

Ciaran Campbell, a Mandate szakszervezeti felelőse

2018. július. 22.