"Ez az Európai Unió nem a mienk!"

Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel (felszólalás magyar részről, a többit későbbi időpontban publikáljuk).

"Üdvözöllek Benneteket, Barátaim!

Magyarországról jöttem. Azt szerettük volna, ha ezúttal valaki a győri Audi független szakszervezetét képviselné – sajnos, ez nem volt lehetséges. Így aztán magam mesélem el a nagy sztrájk történetét, amely egy egész sorozat munkabeszüntetést indított el a többi multinacionális vállalatnál, nevezetesen a Hankooknál, a Sanofi-Chinoinnál, Wescastnál, Continentalnál, Boschnál stb.,  ahol a helyi szakszervezetek szintén komoly béremelést és egyéb anyagi  előnyöket értek el. És a sztrájkok folytatódnak most is a közszférában ...

Az Audi (Volkswagen-csoport) üzemét 1998-ban indította Magyarországon, 13 ezer dolgozót foglalkoztat és az éves GDP kb. 1,5 %-át produkálja 100 ezer gépkocsival és 2 millió motorral. Nem csak az „olcsó munkaerő” miatt épitették itt az üzemet, hanem már a kezdetek óta óriás állami szubvenciókhoz jutott, pénzbeli „ajándékokat” és adómentességet kapott.

A sztrájk ereje az egész országot meglepte, ideértve magukat a sztrájkolókat is. Az egység, amit a szakszervezet kimondott, nem propagandisztikus frázisnak bizonyult, hanem az ebben a mozgalomban született tiszta és világos valóságnak.

Hogyan lehetséges egy ilyen fellendülés nálunk – olyan országban, amelyet a privatizációk, a régi ipar, a bányák, a mezőgazdaság eltűnése jellemez, párhuzamosan a munkásjogok megsemmisítésével, a „erősen lelassult” osztályharccal? Hogyan lehetséges?

Pedig az autóipari szektor munkásai jól kerestek az ország maradék részével szemben. Azonban, ahogy a munkások mondták: a gyár vezetése a munkaritmust az elviselhetetlenségig fokozta, és ugyanakkor egyre több dolgozó láthatta a német, szlovák üzemeket a maguk nyugodtabb légkörével, ahol még többet is kerestek. Ezen felül, hogy „motiválják” a „lassú munka ellen”, még bérük egy részének megvonásával is fenyegették őket. Szintén ebben az időszakban lépett életbe a parlament által megszavazott „rabszolgatörvény”, amely évi 400 túlórát tesz lehetővé (az európai szabályozásnak megfelelően) és a túlórák hároméves időszak végén történő elszámolását.

A független szakszervezet (1994-ben kezdte aktivitását és 8 ezer tagja van) működése 25 éve alatt egyetlen egyszer hirdetett egy kétórás sztrájkot, ekkor azonban jól ráérzett, hogy itt a pillanat a szervezett erőt felmutatására a támadások visszavése érdekében.

Az egész sztrájk alatt az igazgatóság nem túl barátságos üzenetei uralták az 

üzemet: „ha sztrájkolsz, nem kapsz bért”, mivel a munkabeszüntetés kihatott az ingolstadti központi üzemre is, mely kénytelen volt három napra bezárni és a heilbronnira, amely két napra. Mindezen fenyegetés dacára először 5 ezer dolgozó tette le a munkát, majd a többi is követte.

A munkások kizsákmányolásról, túlzott kizsákmányolásról beszéltek és az egység szükségéről, amellyel ezt meg lehet akadályozni..

Az Audi Hungária független szakszervezetét más szakszervezetek is támogatták és nem csak szolidaritással, hanem anyagilag is. Így a tagdíjbevétellel együtt képes volt sztrájkalapot létrehozni, hogy a sztrájkolókat bizonyos mértékben kompenzálja.

Nyolc nap telt el és a végén a munkások győztek: 18 %-os kombinált béremelést értek el egyéb kedvezmények mellett. De hozzá kell tenni, hogy az üzemi vezetés megpróbálja átverni a dolgozókat a múlt évi bérek alapján számolva a prémiumot, amellyel fejenként 60 ezer Ft-nál többet veszítenének ... és az Audi nyerne az ügyön 3 millió eurót. Tehát a harc folytatódik.

Azt gondolom, hogy Győrben az Audi dolgozói számára a „jó kapitalizmus”  alaposan veszített illúziójából. A termelőeszközöktől megfosztott nép a köztulajdon romjain, a fel- és elszabadult tőkés rendszer pedig berendezkedett az erősen reakciós és féktelen állammal az Európai Unió égisze alatt: a megszorítások, a szerződések és direktívák teljesítése kivánnivalót nem hagy maga után...

Ez az Európa csak a nagytőke Európája; annak kormányai és parlamentjei csak helytartók és a dolgozók nem várhatnak tőlük semmit, nekik maguknak kell elérni azt, amit akarnak és megérdemelnek.

Ez alkalommal történt egy lépés előre, a jövő felé...

Folytassuk, barátaim!"

SJ