Ilyen EU-t nem akarunk, ez nem a mienk

A Kolozsvári szalonna (Swan Edgar) rendkivül durva hangú cikket közölt (https://kolozsvaros.com/2019/05/21/azt-sem-ertik-hogy-az-unio-tudna-oket-kihuzni-a-szarbol-meg-a-budos-kinai-cipobol/ ). Nem is kéne ezzel foglalkozni, ha a « baloldal » nem ugyanezzel a tartalommal nyilatkozna…

Hát, kérem nem, Magyarország SEM a “hülyék hazája”, az azoké, akik folyamatosan becsapnak minket a “jó Európa és rossz Fidesz-kormány” illetve a “rossz Európa – jó kormány” hazugságaival, az EU “önzetlen jósága” és a “tolvaj kormány” illúziójával.

Az Unió nem Teréz-anya!

Az Unio a szabadpiac intézménye. Nem arra szakosodott, hogy a népek jólétét biztositsa, hanem, hogy a nagy termelési eszközök magántulajdonának (a nemzetközi, európai, amerikai tőkének) az uralmát fenntartsa. Erre utal korábbi neve: Közös Piac, erre szolgálnak szerződései, felépitése, de még szépszavú Chartája is kimondja: csak a szerződések kereteiben érvényes. Ennek a szűk tőkés rétegnek az érdeke az egységes piac, s ez az EU-s pénzek (befizetésünket leszámítva a GDP-nk 2-3 %-a) ideutalásának magyarázata. Ráadásul címzett támogatások formájában, az állam közfeladatok ellátására nem költheti, az a “szabad versenyt” akadályozza, tiltott. Ennek az Európának hűséges kiszolgálója kormányunk, ahogyan a tagországok mindenféle politikai színű kormányai is, nevezhetik magukat konzervatívnak, illiberálisnak vagy éppen szocialistának – mind végrehajtják az uniós direktívákat.

Európai parlamenti választások előtt állunk. A hivatalos statisztikák kimutatják, hogy a választói hajlandóság minden alkalommal csökkent, 1979-ben (EU-9) még 61,99 %-os volt, 2014-ben (EU-28) már csak 42.61 %-s. Ebben a 40 évben kiderült, hogy az EU nemcsak, hogy nem oldja meg problémáinkat, de azokat súlyosbítja. Nem lett béke, tagországaink részt vesznek a megszállásokban, háborúkban, Magyarország sem kivétel. Nem lett demokrácia, a népszavazások eredményeit rendre elutasítja az európai vezetés; az ipar leépül, tovább áll oda, ahol kedvezőbb a profit, majd onnan is még tovább (lásd : Nokia);  a mezőgazdaság nagybirtokhálózattá alakult Nyugattól Keletig; a bankok hatalma és haszna töretlen, gondoskodik róla a – mindentől független – Európai Központi Bank; a nagytőke fojtogatja a kis- és középvállalatokat adó- és pénzügyi könnyítéseivel; nincs fellendülés a periférián, félperiférián, sőt, a centrumországok is lesüllyednek: az oktatás a tehetősek privilégiumává válik, de az egészségügy is; a prekárius munkavégzés terjed, mint a pestis, a dolgozói szegénység emelkedik, a jogok, munkatörvénykönyvek pedig eltünedeznek; nem oldódtak meg a minden országot érintő nemzetiségi problémák sem; nem, hogy nem tünt el a korrupció, de emelkedik és egyre láthatóbb a hatalom csúcsain is; a környezet védelme csehül áll; a «külső migráció» ellen egységes a gyalázatos, antihumánus fellépés, a belső viszont megfoszt egész országokat orvosoktól, képzett munkaerőtől és bérdömpinget generál.

  

Európai Parlamentet választunk. De nem tudjuk, hogy ez NEM parlament, hiszen törvényeket nem hozhat, mindössze bólogathat a Bizottság előterjesztéseire. A politikai döntések a Tanács kezében vannak, annak pedig a mindenkori kormányok, s legtöbbször vétójoggal is rendelkező tagjai. A senki által nem választott Bizottságba, amely a minden tagországra kötelező érvényű rendelkezéseket hozza (direktívák), a kormányok delegálnak, csakúgy, mint a Bíróságba, amely a szerződések betartásán őrködik és a felépítmény egyéb területeire … de még a nemzetközi szakszervezetek is a kezükben vannak.

Pesze, nem Európa-ellenesek vagyunk, csak Európai Unió-ellenesek.

Képes-e az Unió a maga piacgazdaságával, versenyeztetésével, megszoritásaival, közszolgáltatás-leépitésével, privatizácios folyamataival, antidemokratizmusával bármilyen szociális, népbarát, kisebbségbarát rendszer felépitésére? Hogyan tovább, mi legyen a cél? Nem kellene-e már kimondanunk, hogy ilyen EU-t nem akarunk, ez nem a mienk – és elkezdeni egy másmilyen Európa felépítését, a tőkeuralomtól szabad országok szabad választására bízott és egyenlőségen alapuló együttműködését?

IDA