Az öregasszony, az asszonyka és a kisfiú

Friss reggel volt, az öregasszony elindult a pályaudvar felé. Csak egy asszonyka lépkedett egy kisfiúval, időnként lehajoltak, gyorsan utolérte őket. Egy darabig egymás nyomában haladtak, aztán a asszonyka beszélni kezdett:

–       Megyünk a templomhoz, mert azt hallottam, hogy kenyeret osztanak. A lánytestvéremnek odaadtam a pénzemet, nála lakunk, nem marad semmim, még cigarettám sincsen, összeszedjük a nagyobb csikkeket, azt szívom, 3 gyerekem van, azokat etetni kell, ez itt a legnagyobb, 5 éves, későn szültem, 25 éves koromban, de nem bánom, mert nagyon egyedül lennék nélküle, a legkisebb még járni se tud, szeretnék dolgozni menni, de így nem vesznek fel, még kicsi a gyerek, közmunkára se, meg nem is itt vagyunk bejelentve, azt hittem, könnyebb lesz errefelé, de nem … anyám halála óta nehéz nekem. Lehet, hogy nem is osztanak kenyeret a templomban, de meg kell próbálni, nincs mit enni. Sokat kínlódott szegény anyám, mindig fájlalta a hátát, köhögött, jajgatott, azt hittem sokszor, hogy csak úgy ... rá is kiáltottam, aztán egyszer reggel meghalt, hivtam a mentőket, a földre tették az ágyról, levették róla az összes ruhát, ott akarták újraéleszteni, aztán otthagyták. Kiabáltam nekik, legalább tegyék vissza az ágyra, hát ott fekszik meztelenül, a gyerekek meg itt mászkálnak, de nekem kellett, alig bírtam. Nem volt a temetésre se pénz, az önkormányzat temettette el, 190 ezer Ft-ba került, az öcsémtől és tőlem vonják most 20 ezrével.

Az öregasszonyban felrémlett saját halála (vajon őrá ki talál majd rá ...). A kisfiú fürgén felszedett egy csikket.

-        Jaj, ez csak tölteni jó, el van törve.

Az öregasszony elővette a cigarettásdobozát, megkínálta az asszonykát.

–       Tudja, látom magán, hogy nem néz le bennünket. Vannak akik szóba sem állnak velünk. Egy öcsém is meghalt, 25 éves volt, beteg volt kiskora óta. Van egy kiskutyánk, a múltkor ellopták, de látta a szomszédom, utánamentem és visszavettem, mondtam, az a mienk! Nem akarta adni, de megfenyegettem a rendőrséggel. Erre menjünk, itt rövidebb lesz. Egyszer, már estefelé egy fiatal gyerek, úgy néztem, részeg volt, megállított és kért tőlem 200 forintot, mondtam neki, hogy nincs, de megijedtem, hátha leüt, aztán jött egy asszony és mondta, jöjjek vele, azért is hordok mindig ilyen egyszerű ruhát, hogy lássák, nekem nincs semmim. Na már itt is vagyunk, itt a megálló, jól elbeszélgettünk.

Az öregasszony előhalászta pénztárcáját, szégyenkezve kivett egy ezrest:

-        Fogja, hátha nem lesz kenyér a templomban, enni pedig kell …