Belgium, PTB (Munka Pártja): szegénységellenes kampány

(Belgium gazdag ország. Szegényekben gazdag.)

A szegénység nem fatalitás, hanem politikai választás kérdése. 

Belgiumban, ahol szintén emelkedik a szegénység mértéke, mint az EU összes tagállamában, az Eurostat számításai szerint csaknem ugyanakkora, mint Magyarországon

A PTB végigvette Belgium 3 régiójának helyzetét. Vallóniában négy gyermek közül egy szegénységben él, Brüsszelben 40 %-uk. A világ egyik leggazdagabb országában ez elfogadhatatlan – tartja a PTB – és kormányainknak csak nyilatkozataikban tűnik fel az igazágtalanság elleni fellépés.  A PTB öt pontban határozta meg követeléseit, melyekért országos parlamenti, régiós parlamenti és önkormányzati szinten harcol:

1. Valóban ingyenes oktatás mindenki számára

Elvekben az oktatás ingyenes, de minden érintett család tudja, hogy nem az. Vallóniában pl. bizonyos oktatási intézményekben fizetni kell a “gyerekek őrzéséért”, azért is, hogy a gyerekek otthonról hozott szendvicseiket délben az iskolában ehessék meg.  

2. Szociális politika a lakhatás biztosítására

A piaci alapú lakásbérletek ára folyamatosan emelkedik, a szociális lakásra várakozás listája hízik (Valloniában 40 000 személy várakozik, Brüsszelben 43 000 család, de Flandriában sem jobb a helyzet). Ezzel szemben országosan 600 új szociális lakás épül évente, azaz a jelenlegi keresletet 2086-ra lehetne kielégíteni ...

A PTB célkitűzése, hogy a lakások 20%-a szociális lakás lakás legyen, a piaci szektor áremelkedését pedig törvényileg szabályozzák.

3. Az energiához hozzájutás joga

2017-ben csak Vallóniában 6 500 családnál szüntették meg az áramhoz jutás szolgáltatását, Brüsszelben 1100-nál a villanyt, 1000-nél pedig a gázellátást. A múlt év áprilisában méginkább megkönnyítette a kormány a fizetési nehézségekkel küzdők energiától megfosztását. A PTB kiszélesítené a szociális tarifára jogosultak listáját, az energiaszegény fogyasztású háztartási gépek beszerzési és javításának támogatását.

4. A vízhezjutás joga

2010. júl. 28-án az ENSZ elismerte, hogy az ivóvízhez való jog egyetemes, alapvető emberi jog. 2005 és 2016 között Flandriában a vízszámlák ára átlagban 89 %-kal emelkedett, Vallóniában 74 %-kal, Brüsszelben pedig 56 %-kal. Antverpenben a PTB éveken keresztül harcolt a vízelzárások ellen betiltásának törvénybe foglalását követelve, a fizetési nehézségekkel küzdők számára adósságszolgálati segítséget igényelve és személyenként 15 m3 (egyedülállók számára 25 m3) fogyasztás biztosítását.

5. Stabil munkahelyek

A szegénység elleni elsőszámú garancia a stabil és korrekt módon fizetett munkahely. Vallóniában 139 000 munkanélküli van, a kormány válasza erre az volt, hogy a fiatalok bérének 75 %-át – az«ifjúsági garancia» program keretében – közpénzekből fedezi (a munkáltatók határtalan örömére). Brüsszelben ugyanezt akarja a kormány kiszélesíteni, holott a szakszervezetek már rég meghúzták a vészharangot: 2017-ben a fiatalok 56 %-a csak időleges szerződéssel állhatott munkába (2013-ban ez még csak 37 % volt). Flandriában a kormány be akarja vezetni a «Job Bonus»-t, amely a minimálbéres munkahelyeket támogatja az adófizetők terhére. A PTB megszüntetné a prekárius, alulfizetett, álvállalkozói munkahelyeket (Deliveroo, Uber, stb), és alkalmazotti állásokat vezetne be helyettük korrekt bérekkel és munkahelyi körülményekkel, a munkaerő-kölcsönzés feltételeinek szigorításával (a részmunkaidősök, a nők saját akaratán alapuló munkaidejének emelésével).

   

A szegénység elleni harc nem könyörületesség kérdése, hanem a társadalmi igazságé

A politikának a társadalom szolgálatában kell állnia, nem pedig saját magunkéban. A PTB a miniszteri, képviselői fizetéseket meg akarja felezni, a azok végkielégítését meg akarja szüntetni, hogy végre az úgymond általuk képviseltek életmódjához közelebb kerüljenek, hogy fogalmuk legyen pl. az áfaemelés tervezett bevezetéséről.

Világunkban egyre emelkedik a milliárdosok száma, a multinacionális vállalatok évről évre rekordszintű osztalékot nyújtanak részvényeseiknek – itt az ideje, hogy a gazdagok is fizessenek azért, hogy mindenki méltó életet élhessen.  

Magyarország «Egy munkásjelölt a helyi önkormányzatban»

(Tribune des travailleurs 211.sz.)

Mi az okt. 13-i helyhatósági választások mérlege?

Tettenérhető a rendszer csődje: egyre nagyobb a távolmaradók száma. Országos szinten 47,89 %-os a részvétel (az érvénytelen szavazatokat is beleértve), de az ipartalanítás által mártirtírizált városokban, mint Bátonyterenyén (az ország északi részén) alig 40 %-os. Tehát több mint minden második dolgozónak nincs bizalma abban, hogy a választásokkal bármit is változtatni tudjon akármilyen képviselő.

Kik a választások győztesei?

Az ellenzék a 20 nagyvárosból 10-ben, közöttük a fővárosban, mondhatjuk, hogy győzött a 2010 óta hatalomban lévő Fidesz és reakciós autiter Orbán-vezetése ellen. De pontosítsunk: az ellenzék egy széles koalíció a «szocialista» párttól (MSZP) a szélsőjobbig (Jobbik) terjedően. Az 2002-2010 kőzött hatalmon levő MSZP szervezte a privatizációkat, csinált országunkból földi paradicsomot a multik számára, csatlakoztatta az országot a NATO-hoz, az Európai Unióhoz.  Ami a Jobbikot illeti, protofasiszta párt, amely most megpróbál «elfogadhatóbb» képet nyújtani magáról. A Jobbik, az MSZP és a Fidesz közös pontja, hogy mindegyik az EU keretei között, a privatizációk, dereguláciok között mozog.

A választásokon indítottatok független munkásjelölteket.

Szerény kampányunk volt, és egyedül voltunk a munkásegység kialakításának szándékával. Jelöltjeink munkások, baloldali aktivisták, közöttük romák, sem a kormánypárt, sem a szélsőjobbtól a liberálisokon át a «szocialistákig» és szatellitjeikig vezető szövetség mellé nem állt be. A munkanélküliség (majd a hosszas Fidesz-uralom) tönkretette Bátonyterenye munkásvároskában egy önkormányzati helyet értünk el. Képviselőnk egy baloldali szocialista, pártja felfüggesztette alapszervezetével együtt. Az eredmény ugyan szerény, de nem tekintem kudarcnak, megmutattuk nyilvánosan, hogy létezünk, harcolunk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez nem elég, folytatni akarjuk, hogy segítsük a dolgozók küzdelmét, "kis köreit" létrehozva. Kampányunk fárasztó volt, de gyümölcsöző.

(beszélgetés J.S., nemzetközi munkásaktívával)

A kurd nép drámája

Okt. 9-én a török hadsereg átlépte a határt és véres offenzívába kezdett Szíria északi területén. Ezt a kurd milíciák (a kurd Dolgozók Pártjához, a PKK-hoz kapcsolódó YDG és YPD) ellenőrzése alatt álló területet hívják Rojavának.

A világban - és Törökországban is - a dolgozók és a elnyomott nép szimpátiája (1) a kurd nép felé fordult, amelyet ismét vérfürdő fenyeget.

Erdogan "szultán", mely saját országában is gyengülni látszik munkásellenes intézkedései miatt, arra számít, hogy a hadművelettel kialakíthatja maga körül a nemzeti egységet a fasizálódó szélsőjobbtól a kemalista Köztársasági néppártig (CHP).

Senki nem reklamálhatja a demokráciát és a népek önrendelkezési jogát anélkül, hogy ne ismerné el az elnyomott kurd nép nemzeti jogait.

Előbb az imperialista nagyhatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia a Lausanne-i szerződéssel (1923), majd az Egyesült Államokkal együtt rajzolják meg a közel-keleti határokat befolyási övezetve bontva. Ők az elsődleges felelősei a kurd nép nemzeti jogainak megtagadásáért, melyet minden regionális rezsim - kivétel nélkül - szintén tagad.

Nyilvánvaló, hogy semmiféle bizalmunk nem lehet Trumpban, amikor ”szankciókkal” fenyegeti Erdogant, ha az ”embertelen módszerekkel vezeti offenzíváját” (egyáltalán: lehet azt másképpen?)

Milyen súlyuk van az amerikai imperializmus számára a kurdoknak Törökországgal szemben, amely a NATO oszlopos tagja a Közel-Keleten?

A kurd nép nem számíthat az Európai Unióra sem, Macronra vagy Merkelre csakúgy nem, mint az ENSZ-re – mind fütyül a népek jogaira (2).

Az utóbbi években az YPG-YPD (tehát a PKK) az USA-val kötött egyezményt választotta, így az amerikai adminisztráció a kurd milíciákra támaszkodott, felfegyverezte, felhasználta azokat … egészen eddig, amikor ejtette őket. Trump bejelentette, hogy kivonja csapatait Szíriából, hogy Erdogan profitálhasson ebből támadása megindításához.

A kurd mozgalmak minden vezetője által a nagyhatalmakkal csakúgy, mint a regionális hatalmakkal kötött szövetségi stratégiája egy évszázada mindig ugyanazt az eredményt hozta, a kurd nép kárára. Itt a dráma.

Nem kell elfelejteni, hogy ha Szíriában ma egy újabb mészárszék készül, az az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és török, katari, szaudi cimboráik 2011 óta állandósult beavatkozásának folyománya, ezek táplálták a felbomlás háborúját, amely 500 ezer halottat és milliós menekültáradatot okozott (3). E beavatkozás volt az ISIS televénye is.

Az egész világon az elnyomott népek csakúgy, mint a dolgozók, csak saját magukra, saját erejükre számíthatnak.

(1) 24 óra alatt 2 újságírót és 21 internautát tartóztattak le ”terrorista propagandával” és ”gyűlöletre szítással” vádolva, mert megtagadták Erdogan piszkos háborúját.

(2) Persze, ez nem jelenti, hogy ellentmondások ne lennének az imperialista hatalmak között is. Pl. Macron és minisztere Le Drian szerint a török támadás azzal fenyeget, hogy az elfogott és most kiszabadult ISIS-foglyok ”Európa békéjére jelentenek veszélyt”. De Trump szerint: ”America first”!

(3) A szíriai rezsim támogatásától sem biztosítunk senkit, ez a rendszer ugyanolyan ”lélektelenül”, mint a többi, az USA mellé állt az 1991-es iraki háború idején.

J. A.

A tőkés “demokrácia” csődje

Országos szinten 47,89 % szavazott, az érvénytelen voksokat is beleszámítva. Az évek óta tartó folyamat bizonyítja, egyre nagyobb a távolmaradók népes tábora, Bátonyterenyén, ebben az ipartanított mártívárosban a választók 59.77 %-a nem találta értelmét annak, hogy elmenjen szavazni, nincs bizalma abban - joggal -, hogy szavazatokkal alapvető változást lehetne elérni.

Talán az egész országban sem volt ilyen baloldali egység (független munkásegység). 

Nemigen kell magyarázni, már a kampányban jelentős hátránnyal indultunk a fidesznyik-csapattal és (az álellenzékkel összeborult) Jobbikkal szemben. 

Természetesen feltettük a kérdést: mire megyünk az önkormányzati választáson indulással? Tudtuk nagyon jól, hogy a testületbe jutásra az esély igen csekály, talán néhány hely a listáról, s még kevesebb programunknak az abban való képviseletére. Mégis, időt, energiát és anyagiakat «bedobva» indulnunk kellett meg- és felmutatva: létezünk, küzdünk, képesek vagyunk szervezetten összefogni – baloldali szocialisták, munkáspártiak, szakszervezetisek – taktikai jobbfelé kacsingatás nélkül is. Az önkormányzatban egy (kompenzációs) helyet értünk el, polgármesterjelöltünk fogja elfoglalni.

A helyhatósági választások során más fegyverünk nem volt (és nem is lehetett), mint a munkásmozgalom hagyományai szerinti etika, tiszta kéz, tudás: «a társadalmi egyenlőség érvényre juttatása és az általános (szociális) jogok, szemben a kiszolgáltatottsággal, egyenlőtlenséggel; a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogainak támogatása, szabadságjogok és gazdaságilag nagyobb állami szerepvállalás követelése».

Magánzsebek tömésében, harácsolókkal, hazugokkal, tolvajokkal, rasszistákkal semmilyen szinten nem működtünk együtt, célunk pedig - változatlanul - a helyi munkások (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozók) helyi politikai érdekérvényesítése a helyi elitek helyett; a dolgozó lakosság szolgálata, közszolgáltatások bővítése (a presztizsberuházások helyett); a helyi osztályharc erősítés; igazságos, egyenlő, szolidáris megvalósításának segítése a lehető legdemokratikusabb (oda- és visszajelzésen alapuló) képviselettel, a számonkérhetőség biztosításával.

Nem vallottunk kudarcot, még ha a győzelemnek még nem is jött el az ideje, a munkát megkezdtük. Csatlakozz hozzánk!

IV. Internacionálé: Olaszország

(Az olasz szekció kezdeményezése)

Minden dolgozóhoz, minden aktivistához: vitajavaslat

Különböző szektorokban dolgozók vagyunk, mindnyájan munkásaktivisták. 2019. június 8-án a IV. Interncionálé (CORQI) olasz szekciója kezdeményezésére Torinóban tanácskoztunk. Akár tagjai vagyunk, akár nem ennek a szervezetnek, abban egyetértünk, hogy Olaszországban hiányzik egy autentikus, független munkáspárt és szükségünk van egy ilyen pártra.

Néhány évvel ezelőtt a dolgok másképp álltak, léteztek a munkásmozgalom hagyományos pártjai, melyek dolgozók millióit fogták össze. Azután apránként, egyik a másik után önmagát gyakorlatilag felszámolta. Különféle elemzések születtek, de egyvalami vitathatatlan: ezek a pártok, akár kormányon voltak, akár csak saját politikájuk révén, felelősek a legrosszabb munkásellenes intézkedésekért, amelyek ellen dolgozók milliói  tiltakoztak, sztrájkoltak, tüntettek, próbálkoztak önmaguk megszervezését.

A kormányok, az Európai Unió és az Európai Központi Bank diktálta az összes pusztító programot. De milyen erők tartják ezeket fenn?

Ki kell mondani, hogy ez a politika teljes egészében a tőkét, a bankokat, a spekulációt szolgálja, mégha be is akarják mesélni nekünk «közös érdekeinket».  

Miért osztják meg a régiókkal az országot?

Az egyetlen cél, hogy a dolgozókat osszák meg, a közfunkciókat és minden kivívott munkásjogot szüntessenek meg a kizsákmányolás fokozására, a profit növelésére.

Miért teszik tönkre a közoktatást?

Először is a közkiadás csökkentése végett, a tőke által fizetendő kevesebb adó, nagyobb profit miatt.

De azért is, hogy a fiatal generációból alacsony bérű, diploma és tudás, követelések nélküli kizsákmányolandó réteget nyerjenek.

Miért támadják a közegészségügyet?

Mert annak, hogy a tőke nem akar adót fizetni, az kell, hogy megszabaduljanak tőle. A cél, hogy a tőke terhei folyamatosan csökkenjenek és új területek nyíljanak meg új haszonnal a magánbiztosítások, bankok előtt.

Miért kell privatizálni, «reformálni» a munkatörvényeket, letörni a nyugdíjakat?

Itt is ugyanaz a cél, a «bestiális rugalmasság» a profit növelése a dolgozók hátán.

Miért fúzionálnak a multinacionális vállalatok, ha nem a termelés költségeinek csökkentéséért, melynek fő eleme a munkaerő ára, a dolgozói fizetés?

Minden intézkedés és minden összecsapás ugyanarra a kérdésre összpontosul: a dolgozói és a tőkés érdekek ellentétére.

1945 óta a legrosszabb kormányunk van. Rasszista, antidemokratikus, az országot megosztását szervezi. Mint minden dolgozó, el akarjuk zavarni. Azonban mi jön azután? Egy másik Renzi-kormány, amely már eddig is a legrosszabbat hozta? Egy új Prodi-kormány, az “alkotmányreform” bajnoka, amely lehetővé tette Salvini és Di Maio tündöklését és a regionalizációt?

Nem akarunk olyan kormányt, amely az eddigieket folytatja. Olyat akarunk, amely megsemmisíti az eddigi ellenreformokat, amely az állam ”adósságát” eltörli, a bankokat, a nagy termelőeszközöket államosítja. Olyan kormányt, amely a gazdaságot a népesség óriási többségének szükségletei szerint tervezi, a tanulás, a munka, az egészség és a nyugdíj jogát biztosítja.

Születhet egy ilyen kormány ezt programjával képviselő párt nélkül? Olyan párt kell, amely megerősíti, amit mindenki tagad, hogy a dolgozók és a tőke érdekei összeegyeztethetetlenek, és utóbbi egyenesen visz minket a katasztrófa felé.

Az utóbbi 30 évben országunkban óriási mozgalmak születtek. A mobilizálódás folytatódni fog. De mennyi idő kell még, ha a politikai perspektíva nem világos?

Azzal töltsük az időnket, hogy magunkat védjük anélkül, hogy az elveszett jogok visszaszerzésének mikéntjét és a nagy többség érdekeinek megfelelő politika felvázolását megkezdjük?

Sokan mondják, hogy a helyzet nehéz. Persze, az. De a magunk részéről azt gondoljuk többé-kevésbé tudatosan, hogy nagyon sokan vagyunk, akiket ugyanezek a problémák foglalkoztatnak. Rendelkezésükre állunk és érdeklődve várjuk a vitákat.

(Torinóban összegyűlt 22 dolgozó, 2019. jún. 8.)

A IV. Internacionálé (Oroszország)

Az Oroszországi Föderáció munkásaktívái vagyunk, az Átmeneti program hívei: «A kapitalizmus agóniája és a IV. Internacionálé feladatai. A tömegek mobilizálása az átmeneti követelések mint a hatalom megragadásának követelései)»; a IV. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága mellett állunk.

Orosz nyelven létrehoztunk egy internetes oldalt avégett, hogy az oroszországi munkásosztállyal megismertessük az internacionalista irányzat a IV. Internacionálé újjászervezési dokumentumait és téziseit.  

Marxisták vagyunk, a munkásosztály függetlenségéért harcolunk, amely függetlenség nélkül nem képes saját érdekeinek megvédésére.

Mélyen hisszük, hogy saját szervezet nélkül a munkásosztály – semmi; kompromisszumok nélkül küzdünk tehát a munkásmozgalomért, elsősorban szakszervezetei védelméért az állammal, kormányokkal, munkáltatói «partnerséggel», egyházzal, civilszervezetekkel és minden politikai párttal szemben (ideértve a kommunista és munkáspártokat is).

A függetlenség azonban nem csak a munkásszervezetek meglétét jelenti, hanem saját információforrásait is. Éppen ezért támogatjuk a független munkássajtót, annak fejlődését, veszünk részt különböző független publikációk közzétételében és minden alkalmat megragadunk a dolgozók saját hangjának közlésére.

A lenini bolsevik szovjet hagyományok folytatói vagyunk, melyek opponáltak a sztálini degenerálódásnak, védték a Szovjetuniót és az októberi vívmányokat a bürokraikus rezsim ellen.

1991-ben a Szovjetunióban ugyanezek a párt-és állami vezetők restaurálták a kapitalizmust, Trockijnak az 1930-évek végék leírt  prognózisát megvalósítva. Az októberi forradalom szigetecskéit – ingyenes oktatás, egészségügy, dolgozói nyugdijak, stb.–  mára hosszas aggodalmaskodás nélkül lebontották, átadták a tőkének. Szinte a teljes társadalmi harc a szovjet örökség védelme körül forog. Nem fogjuk abbahagyni az 1917 októberi forradalom védemét, visszaszerzését.

Ez a harc azonban nem a múltba visszatérést jelenti, hanem egy ugrást a jövőbe.

A kapitalizmus létezésével eleve kiegesztelhetetlen ellentmondásokat szült, ennek reakciójaként a tömegek ellenkezését provokálva. Ennek egyik kulmináns pontja a soktízeres tüntetések a nyugdíjreform ellen, a független szakszervezetek létrehozása, a marxista körök, baloldali szervezetek feltűnése. A jövendő történelmi fejődés számtalan hirdetői között vagyunk mi is.

Internacionalisták vagyunk. Csak egy munkásosztály létezik a világon; a Munkás Internacionáléért harcolunk; a háborúk és kizsákmányolás ellen; a világ proletárjainak egyesüléséért, bármilyen is legyen nemzetiségük.

A népek önrendelkezési jogaiért küzdünk – minden imperialista nemzetközi intézmény ellen mint a Valutaalap, Világbank, ENSZ, NATO, Európai Unió.

Minden állami imperialista politikával szemben állunk, ideértve az Oroszországi Föderáció sziriai és ukrajnai beavatkozását is, ahova az orosz dolgozókat küldik meghalni mások érdekeikért.  

A munkásegység hívei vagyunk. A munkásosztály nem tudja osztályellenségét legyőzni csak a dolgozók és szervezeteik (szakszervezetek, pártok, stb.) egységében.

Az emberiség és környezetének védelméért állunk ki. Nem vagyunk az «ökológia az ember ellen» követője. A természetet fenyegetésének egy a gyökere: a csődöt mondott kapitalizmus, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer és ennek végső szlogenje, a “profitot minden áron”.

Minden demokratikus jogot támogatunk, melyeket szavakban ugyan a tőkés állam elismer, de a gyakorlatban erőszakot vesz rajtuk. Az imperializmus korában egyedül a proletariátus képes a népek túlnyomó többsége számára a demokratikus jogokat védelmezni, harcolni a demokráciáért, és ez elválaszthatatlan a szocializmusért vívott harctól. Egy másodpercig se higgyünk az úgynevezett “liberális ellenzéknek”, hogy az felszabadítaná a dolgozó népet a rezsim oligarcháinak és bürokratáinak elnyomása alól. Mást nem szabadítana fel, mint egy másik csoport tőkést az egyik alól.

Nyitottak vagyunk minden együttműködés előtt, egymással egyenlő módon, minden munkás-, kommunista szervezettel és nemzetközi csoportosulások orosz reprezentánsaival.

Ha úgy érzed, közel állsz elveinkhez, örülnénk, ha magunk között látnánk! A dolgozók emancipációjáért és egységéért! A jövő a mienk!

Vitaest: társadalmi harcok Hongkongban

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

November  8 péntek  17.30

Társadalmi harcok  Hongkongban

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS

8^th of November, 2019

5.30 P.M.

Protest In Hongkong 

Roma önkormányzat

Jézus!

Az a kampánydal! :)

Értsük meg!

A roma önkormányzatiság fából vaskarika! Nulla! Semmi! Nem rendelkezhet egyetlen cigány felett sem!

Valójában egy kultúrális biz-basz. Jó esetben egy az oktatás-foglalkoztatás körébe mesterségesen betelepített, aljaskodásra, "okosságra" alkalmas plusz kihasználó rendszer.

Sosem tudtatok iskolákat fenntartani, mint más kisebbségek! Sosem küzdöttek egy cigány színházért! A németeknek lehet német óvodájuk, nektek sosem lesz roma óvodátok, mert magatokat jelentenétek fel a szegregáció miatt!

Soha nem fogjátok segíteni az íróinkat, költőinket művészeinket, hogy műveik kiadásra, kiállításra, bemutatásra, terjesztésre kerüljenek, pedig ez lenne a feladatotok, de ti hagyjátok (mert még erre sem vagytok méltó politikusok), hogy néhány civil kormánypárti samesz játszadozzon azokkal a pénzeszközökkel, amiből TI a kultúra felesküdött, botcsinálta, tanulatlan és pénzéhes őrei rendelkezhetnétek!

Valamiféle testület vagytok, de nincsenek híreitek, mert a világon semmi jót és értékeset nem tesztek!

Ti nem küzdötök egy cigányrádióért, nektek nincs egy saját televíziótok, azt sem tudjátok mi a média és a médium között a különbség, csak nyaljátok a nagytestvér politikai tomporát az egyéni jólétetekért cserébe, és ehhez használtok fel egy csomó szerencsétlen és buta cigányt!

Ha nem így lenne, Farkas Flórián emléke is szétfoszlott volna régen, de ti megalkuvó aljas emberek vagytok, sokan köztetek méteres priusszal a zsebében!

Nem foglalkoztok a felsőoktatásba bekerült fiatalokkal sem, mert azt a terepet is átengedtétek külföldi alapítványoknak, az ott dolgozó nyálas, okoskodó cigányoknak! Ti inkább féltek azoktól a cigány fiataloktól, akiket ösztöndíjakkal illene segítenetek! Féltitek a kis féregségeteket!

Küzdeni is csak parancsra és a gyengébbek ellen van bátorságotok vagy a koncért de azért nagyon! Hányinger még nézni is!

Fekete fekélyekként lepitek el a cigányság beteg testét!

Gyilkosok vagytok! A sajátjaitok megölő ellenségei, még ha nem is fogjátok fel, mert az "okosság" nektek fontosabb, mint a gondolkodás!

94' óta szolgáltok egy olyan rendszert, ami tönkre teszi a magyar romákat!...és ezért ti, népetek aljas árulói lemondtok arról, hogy az identitásotok jogán bejuttassatok egy 6 fős frakciót a parlamentbe.

Elvileg meg lehetne csinálni, de veletek, soha!

Ha esély lenne rá, ti akkor is, oda is, a selejtjét küldenétek tekintélyalapon! :(

Hányingerem van tőletek!

Szégyelljétek magatokat! A saját hurkotok ellen se vagytok képesek megküzdeni!

Senkit nem képviseltek! Ti, senkit sem!

(H.F. romaaktivista)

«Klímasztrájk» ?

Szept. 20-ra «klímasztrájkot» hirdettek, olykor hivatalos formában is, mint pl. New Yorkban. A demokrata polgármester a valóban aggódó fiatalok ezreit hívta, hogy vegyenek részt a menetben. Részt is vettek, valódi nyugtalanságtól hajtva.

A szervezők - hivatalosan - szintén “iskolások” voltak az agyonmédiatizált Greta Thunberg körül is, aki rendszeresen megjelenik az ENSZ-ben és államfők fogadják. A “spontán” megjelenés mögött ott látjuk az olyan “nem kormányzati” szervezeteket, mint a Youth for Climate-ot vagy a Greenpeace-t.

Néhány szlogen az álami vezetőket szólitja fel cselekvésre a felmelegedés ellen. Mások a személyes felelősségre apellálnak «kevesebb műanyagot» vagy «kevesebb húsevést» (eléggé fucsa követelés, amikor éppen az ENSZ jelentései szerint 821 millióan éheznek, vagyis minden hetedik ember).

Mások «rendszerváltást, ne klímaváltást!» követelnek anélkül, hogy pontosítanák, milyen rendszert kéne leváltani.

A szervezők célja «nyomásgyakorlás a vezetőkre az ENSZ-ben a Klimaakció csúcstalálkozó megtartására» (France 24).

Az ENSZ-ben. Ez azt jelenti, hogy a nagyhatalmak döntsenek a népek helyett - és ellenére. Referenciaként a GIEC-jelentések szolgálnak (kormányzatonkívüli szakértői csoport a klímaváltozásról), melyek “egybeforrasztják” az állami vezetőket, sajtót és néha még a “baloldalt" is.

Aug. 8-án a Le Monde szalagcímében ezt írja: «A GIEC speciális jelentése: az emberiség kimeríti a földet».

De mi is az a GIEC?

1988-ban hozta létre kormányonkívüli szervezetként az amerikai elnök, Ronald Reagan és a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher. 195 állam a tagja (kormányaik képviseletében) és, mint minden nemzetközi intézményt, a nagytőkések tartják fenn túlsúlyos helyet foglalva benne. A GIEC végülis Trump, Macron, Merkel, Johnson, Shinzo Abe, Putyin és néhányan mások. Ezek azok a vezetők, akiket “nyomás alá kéne helyezni, hogy a klíma érdekében cselekedjenek”.

Hogyan lehet egy pillanatra is elképzelni, hogy a multinacionális vállalatok szükségleteinek engedelmeskedő, a világ négy sarkában háborús kalandokat tápláló államfők alávessék magukat az emberiség és környezete érdekeinek?  Az óriási amazónai erdőtüzek, amelyeket az amerikai, francia, német, stb multinacionális vállalatok szolgálatában álló nagybirtokosok idéztek elő Bolsonaro és Trump biztatására, megmutatják, hogy nem általában az «emberiség» meríti ki a földet.

A GIEC eme hazugságára azok, akik a dolgozók és az emberiség emancipációjáért harcolnak, Marxnak a Tőkében leírt szavaival kell feleljenek: a «tőkés termelés» az, amely «egyszerre meríti ki a javak két forrását, a földet és a dolgozót». Az agonizáló tőkés rendszer, mely minden letarol, emberiséget és környezetet.

Így hát az emberiség és a környezete megmentése egyet és ugyanazt jelenti, ami pedig nem a kormányokhoz könyörgéssel valósul meg.

D.F.