2010. július 27., kedd

Mi a trockizmus? V. rész

(A IV. Internacionálé francia szekciójának képzési anyaga, 5. rész)

Visszatérés egy hagyományhoz és szakítás vele

Lev Trockij több ízben elmagyarázza, hogy egy szervezet létrejötte nem az égből hullik, az a történelem terméke, az objektív helyzeté, azt aktivistáinak, vezetésének elfoglalt helye határozza meg. És igaz, hogy a sztálinizmus a 30-as években a trockistákat «saját osztályukban menekültekké» tette.
De, ahogy Trockij magyarázta: «Ez nem azt jelenti, hogy a helyzettel ki kellene békülnünk. Franciaországban pl. létezik a munkásmozgalomban az a régi hagyomány, melynek köze van az ország társadalmi összetételéhez, főleg a múltból: egyik részről a kispolgári – individualista – mentalitás, másik részről pedig a lendület, az improvizálásra való rendkívüli kapacitás. Ha a II. Internacionálé klasszikus időszakát összehasonlítjuk, azt vesszük észre, hogy a francia szocialista párt és a német szociáldemokrata párt azonos számú parlamenti képviselővel rendelkezett. De a szervezeteket össze sem lehet hasonlítani. A franciák éppencsak 25 ezer frankot voltak képesek összegyűjteni, azt is a legnagyobb nehézségek árán, amikor a németeknek egy félmillió sem okozott problémát. A németeknek sokmilliós munkásszakszervezeteik voltak, míg a franciáknak csak néhány milliós, azok sem tagdíjfizetők. Engels fejezte be egyik levelét így, melyben a francia szervezetet jellemezte: „és, mint az szokás, a tagdíjak nem folynak be!”.
A mi francia szervezetünk ugyanebben a betegségben szenved, a hagyományos francia betegségben, ez a szervezeti tehetetlenség és természetesen ugyanakkor a rögtönzést lehetővé tévő körülmények hiánya.(Művek, 21. kötet)
Arra a kérdésre, hogy „mennyi tagja volt a bolsevik pártnak”, Trockij ezt válaszolta: „1910-ben néhány tucat az egész országot ideértve. Sokan voltak Szibériában. De szervezetlenek voltak. Azok, akiket Lenin levélben vagy valakin keresztül el tudott érni, nem voltak többen, mint harmincan-negyvenen. Különleges tőkét nyújtott hagyományunk, mely szerint szét kellett szóródnunk a munkás élgárda köreiben, amit ki lehetett használni később a forradalom alatt – de ebben az időben gyakorlatilag teljesen el voltunk szigetelve.
A történelemnek megvannak a saját törvényei, hatalmas erejűek, nagyobbak még saját történelem-koncepciónknál is! (...)
1914-ben a bolsevikek dominálták teljes mértékben a munkásosztályt. (...) A februári forradalom kezdetén az elmaradott erőket, parasztokat, katonákat, sőt, a régi bolsevik munkásokat is vonzotta a népfront irányzata. A bolsevik párt lecsökkent az elszigeteltségben, meggyengült. Az általános irányzat alacsony politikai szinten állt, de erős volt és az októberi forradalomba torkollott. A ritmus kérdéséről van szó. Franciaországban a kudarcokból kiindulva a népfront olyan elemeket vonzott, amelyek eszmeileg velünk szimpatizáltak, de tömegmozgalomban kötelezték el magukat és mi méginkább elszigetelődtünk, legalábbis egy időre.”
A helyzet ma nem ugyanez, mivel az SI kispolgári módszereivel sikerült szakítani, a Munkásinformációk önfenntartása megoldott, s mindez lehetővé teszi bolsevik alapokon a „célok-eredmények módszerével” a szervezeti rekonstrukciót, vagyis a rekonstrukció programját. Nemcsak hogy a népfront és változatai 1981. óta nem semmisítették meg a IV. Internacionálé francia szekcióját, hanem az egész IV. Internacionáléval együtt állva maradt a legnagyobb, a világot megrengető változások (nevezetesen a Szovjetunió összeomlása) közepette. Ez az egyetlen oka a francia szekciót ért támadásoknak, provokációknak.
A helyzet módosítására és fejlődés elérésére az akadályokat meg kellett haladni. Ez a Trockij jellemezte régi hagyomány mély változásokon bázisán adta át helyét annak az akaratnak, mely a «szervezeti tehetetlenségen» túl akart lépni. Nyilvánvalóan azonban ez nem oldja meg örökre az összes gondot, ezért kell az állandó küzdelem. De az 1958-ra 52 főre csökkent francia szekció újjáépítette önmagát s a többi szekcióval együtt a IV. Internacionálét (ma költségvetésének 30 %-át a IV. Internacionálé rendelkezésére bocsájtja).
Aktivistái dolgoznak, a többi aktivistával egyenrangúan a POI (Független Munkáspárt) építésében. A tömegek forradalmának megvívását segítő forradalmi párt konstrukciójának menete szorosan kapcsolódik az «objektív körülményekhez». De ezeket nem egy forradalmi párt hozza létre. Nem elég egy «igaz» program. A program szükséges és testet kell öltsön. Ahogy Trockij írta: „A bolsevizmusnak a mensevizmusnál való fennsőbbsége nem csak az igaz politikai vonalban valósul meg, hanem abban a képességében, hogy a proletariátus forradalmi harcához szervezeti részvétellel járul hozzá.”
A bolsevizmus ellentétes az „objektivizmussal”, mely úgy találja, hogy az „események menete” automatikusan vezet a párt létrejöttéhez; ellentétes a „szubjektivizmussal” is, mely a párt „önigenlése” formájában politikai és szervezeti tehetetlenségben csatlakozik az objektivizmushoz.
A bolsevizmus örököse, a IV. Internacionálé francia szekciója a demokratikus centralizmus elve alapján szerveződik. Ahogy szabályzatunk jelzi, „a CCI tagja, aki az irányzat alapszervi munkájában rendszeresen részt vesz, aki a programot nyilvános tevékenységében védelmezi (...), aki rendszeres aktivitás fejt ki az építésben (...), és fizeti a tagdíjat.”
Lenin Martovval szembeni küzdelmének (az Orosz Szociáldemokrata Párt alapszabálya 1. cikkelye) folyamatosságában szükséges, hogy a IV. Internacionálé tagja alapszervezeti tag legyen, az osztályharcban részt vegyen. A CCI országos vezetését az irányzatokat képviselő kongresszus választja, az összes aktivista delegáltja útján.
Minden kongresszus előtt belső vita kerül publikálásra a vezetés által javasolt dokumentum alapján, melyben minden aktivista kifejtheti nézőpontját. Az egész pártban vitt vita alapján választják meg az aktivisták küldötteiket. A kongresszus független intézményének feladata a szervezet irányának meghatározása a jövőre nézve és a vezetés megválasztása.
A bolsevizmus a demokrácia magasabb rendű fajtája, a szervezeten keresztüli munkásdemokrácia: „Belső demokrácia nélkül nincs forradalmi tanítás. Elvek nélkül nincs forradalmi cselekvés. A IV. Internacionálé belső rendje a demokratikus centralizmus elvein alapul: teljes szabadság a vitában, teljes egység akcióban” (Átmeneti program)
A demokratikus centralizmus a IV. Internacionálé aktivistáinak szabad és tudatos cselekvését jelenti. A ténylegesen szabad vita teszi lehetővé az építés irányának kidolgozását. Ebben az értelemben kell politikai és szervezeti célokat kitűzni (amit «célok-eredmény» módszernek nevezünk), mely nem adminisztratív lépés, hanem politikai orientáción alapul: „a proletariátus forradalmi harcához való hozzájárulás szervezeti részvétellel”. Mert ez a szervezeti módszer középpontba állítja a forradalmárok beavatkozását a pártépítés tudatos tevékenységébe; az „eredmények” pedig, mégha csak számok is, de a párt irányának és képességeinek megvalósítását jelzik.

Hűség a bolsevizmushoz és a marxizmushoz

Összefoglalásul adjuk meg a szót Pierre Lambert-nek annak meghatározásában, mi az a trockizmus: „A forradalmi feladatok elvégzésére nincsenek teljesen kész megoldások. A marxizmus tudományos módszere, a szervezett építkezés elengedhetetlen eszköze ahhoz, hogy a tömegek saját maguk általi felszabadítását segítse. A IV. Internacionáléból indulunk ki, a program segítségével állapítjuk meg, hogy az emberiség válságából nincs más kiút, mint a nagy termelési eszközök magántulajdonát felszámoló szocializmus és a munkásdemokrácia. Megszámolhatatlan nehézség merült fel eddig, megszámolhatatlan vár ránk. Állhatatosak maradunk.
Semmi elletmondás nincs a forradalmi folyamat összetettségében és annak kimondásában, hogy a forradalmárok számára a dolgok egyszerűek.
A dolgok egyszerűek: kiindulásnak és megértésnek itt van programunk. A világforradalom győzelme késlekedik, a késlekedés szenvedést és kudarcot hoz; de a forradalom útjának a szociáldemokrata és a sztálinista árulás együtt szervezte kudarcai egészen különös módon a tömegek forradalmi mozgalmának erejét növelik, a munkások, a fiatalok fogékonyságát azokra a politikai eszmékre, melyeket az Átmeneti program bontakoztat ki. Senki nem tudja előre látni az elkerülhetetlen szakaszokat, váratlan kombinációkat, melyeken keresztül a forradalom felé haladunk, de a marxizmus marad az egyetlen tudományos módszer, mert az elméletet és a gyakorlatot ötvözi, az egyetlen politikai eszközt – tehát a szerveződést – nyújtja, hogy az élcsapat küzdelme a történelmi szükségszerűség magaslatára emelkedjen.
Összefoglalásul, az ismétlést megkockáztatva, azt mondjuk: a szervezett gyakorlat területén kell az eseményeket vizsgálni, nem szavakban, hanem az élet által, hogy a vitákat és különböző véleményeket el lehessen dönteni. Teljességgel elkerülhetetlen, hogy akár a legnagyobb politikai véleménykülönbség is kialakuljon, mivel a világforradalom menete sok millió embert érint minden kontinensen, minden országban, minden szervezetben felszínre hozza az imperialista rendszer és a bürokrácia dekompozíciójából eredő salakot, valamint a progresszív megoldásokat kereső haladó elemeket. Az egész össze fog kuszálódni. Szelektálás lesz. Hűséggel a marxizmushoz, a bolsevizmushoz, a program elveihez, nem hagyjuk magunkat letéríteni utunkról.
Mert az imperializmus pusztulásra van ítélve. Mert a bürokrata haszonélvezők pusztulásra vannak ítélve. Mert a forradalmi válság a kudarc után, előrelépéseken keresztül el fog múlani. A válság szolgáltatja az anyagot a program elveinek fényében a IV. Internacionálé építésének kidolgozására. Ez az, amit nem bocsátanak meg nekünk. (1989, az Átmeneti program perui kiadásának előszava, idézet a La Vérité 60-61.számában)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.