Amikor az Iszlám Állam dezertőrei megszólalnak

Egyre többen szöknek meg a dzsihadista csoportoktól. Ellentmondásokról és képmutatásról számolnak be.

Az Iszlám Állam hatalmának terjeszkedésével többezren mentek Európából Irakba, Szíriába, hogy csatlakozzanak a kalifátusokhoz. De több tucat, talán száznál is több fiatal azóta illúzióival leszámolva és megszökve már vissza is jött. Közülük 58-an nyilvánosan is beszámoltak tapasztalataikról, melyet az  ICSR (nemzetközi központ a radikalizálódás kutatására) jelentésében foglalt össze: az Iszlám Állam messze más, mint amint amiről propagandája szól.

Az ICSR kutatói jelentésükben először a dezertálás négy fő okát mutatják ki.

• Más felkelők elleni harc. Ez az egyik leggyakoribb kritika: az IÁ túl sok időt fordít a Szabad Szíriai Hadsereg (ASL) és a szíriai Al-Kaida fegyveres szárnya, a Jabhat al-Nosra ellen és nem ad elsőbbséget a Bachar el-Assad rezsime elleni küzdelemnek, holott az Európából jött fiatalok elsődleges motivációja ez volt.
• A szunnita muzulmánokkal szembeni brutalitás. Számos dezertőr számol be a civil lakosság lemészárlásáról. Sokollja őket a szunnitákra mért brutalitás, éppen azért, mert az IÁ éppen ezek védelmét hirdeti. Ugyanakkor ez a kritika nem érinti a kisebbségek ellen elkövetett atrocitásokat, pl. a jezida nők szexuális rabszolgaságba vetését.
• Korrupció és nem az iszlám tanításának megfelelő viselkedés. A korrupció ugyan nem rendszeres, de számos parancsnok és emir kihasználja pozícióját. A hacosokat nem kezelik egyformán, a szíriaiak panaszkodnak, hogy a külföldieknek privilégiumai vannak. Rasszista elemek is felmerülnek a szervezet berkeiben.
• Az életminőség. A csalódottak egy kis része panaszkodik arra, hogy gyakori az áramszünet és hiányzik a bázisélelem. Mások arról, hogy ágyútölteléknek használják őket, ismét mások, hogy nem mehettek a frontra hősies harcot folytatni.

Most, hogy az IÁ saját területtel bír, nehéz fenntartania hivatalos propagandáját, utópiája felszínre kerül és nem képes elrejteni ellentmondásait.

A nyilvánosság hiánya.  A dezertőröknek nehéz az IÁ kereteiből szabadulniuk. Gyakori az árulás és kémkedés miatti kivégzés, és az IÁ saját területét szorosan kontrollálja. Az egyik dezertőrnek pl. úgy sikerült, hogy elhitette, nővére érkezik Németországból, így Törökországba megy megkeresni. Akinek sikerül a szökés, nem nagyon mer mesélni róla. Tart a bosszútól, de hazatérve saját kormánya is perbe fogja, holott éppen az ellenkezőjét kellene tenni, hogy az IÁ hazugságaira és kétszínűségére fény derüljön. Természetesen a szököttek nem szentek, nem a liberális demokrácia támogatói vagy minta-állampolgárok. De történetüknek és érvelésüknek értéke van, hiteles tapasztalat származik belőle, amellyel senki más nem rendelkezik.

Egyre több a dezertőr. Az ICSR jelentése alapján 2015 első 8 hónapjára tehető a dezertálások 60 %-a, s az utóbbi három hónapra pedig egy harmada. Az 58 tanu csak töredéke az IÁ-hoz csatlakozott, majd attól megszököttek százainak.

Jelenleg még nem lehet tömeges dezertálásról beszélni, de mindenesetre megjelentek a dzsihadista propagandagépezetbe került első homokszemek.  

Olivier Bories