A bázisjövedelem (feltétel nélküli alapjövedelem) perverz hatásai

Igaz-e, hogy a progresszív erők támogatják az FNA-t ?

Az európai  baloldal jelenlegi defenzív szerepében az alapjövedelem követelése a visszafejlődés kockázatával jár… 

Marine Le Penen kívül Dominique de Villepin, Chirac volt miniszterelnöke; Alain Madelin, különféle munkáltatói szervezetek munkatársa; a jobbközép volt minisztere, Cristine Boutin; a magát szerényen vállalkozónak aláíró Götz, a 77. legnagyobb német vagyon tulajdonosa; Roland Duchâtel üzletember (a Szenátus tagja a flamand liberálisok soraiban) – konzervatív és jobboldali politikusok, üzletemberek –, a Paribas fő közgazdásza, de fiatal szocialisták és zöldek is megveszekedett eltökéltséggel támogatják az újra és újra felángoló vitát a politikai spektrum minden oldalán. A baloldalon sokan ösztönösen vonzódnak az ötlethez, azt gondolják, hogy megoldást jelent a szegénységre, az egyenlőtlenségre, munkanélküliségre, a túlzott munkavégzésre, a munkában kiégésre, az alulfizetett és rossz munkahelyi körülményekre, a növekvő gépesítés, automatizáció következményeire, stb.  

Vajon az alapjövedelem jó válasz ezekre a problémákra? Legalább három dolgot kell szem előtt tartani: (1) az alapjövedelem bevezetése a progresszív célok megvalósítását aknázza alá; (2) az alapjövedelem egészen bizonyosan nem csodafegyver; (3) az alapjövedelem nem alternatívája a kollektív akcióknak, a társadalmi harcnak és az erőviszonyok megváltozásának.

Az alapjövedelem koncepciója alatt általában azt értjük: feltétel nélkül fix összeg illet meg mindenkit, akár gazdag, akár szegény, akár van munkája, akár nincs. Természetesen, az elképzelésben vannak különbségek: milyen módon vezessék be, miből legyen finanszírozva, stb. Túl alacsony összeg nem oldja meg a szegénységet és egyenlőtlenséget, nem teszi lehetővé a kevesebb munkát vagy a kényszerből elfogadott, rossz munka visszautasítását. Magasabb alapjövedelemnek nagyobb a pozitív lehetősége, de több veszélyt rejt.

A liberális módon gondolkodók a közszolgáltatások és társadalombiztosítás feláldozását javasolják az alapjövedelem finanszírozására, márpedig ez csak a meglévő különbségeket fokozná. A legtöbb elképzelés szerint a juttatások jó része (nyugdíjak, munkanélküli, rokkant, anyasági, állástalansági járadék, stb) elveszne, azokat helyettesítené az FNA. Ugyanakkor azon személyek is részesülnének az alapjövedelemből, akiknek erre semmi szükségük, mivel jövedelmük magas.

Gyakran túlértékelik pozitív hatását. Ha alacsony az FNA, az egyenlőtlenséget nem befolyásolja. A magas jövedelmek nem munkajövedelmekből származnak, hanem osztalékokból, bónuszokból, alacsony adózásból, jövedelemkoncentrációból és főként a nagy vagyonból – ezeken semmit nem változtat az FNA.

Az sem bizonyos, hogy az emberek kevesebbet dolgozhatnának, vagy el is utasíthatnák a nem megfelelő munkát. Ha a munkáltató bizonyos mennyiségű munkaidőt követel, minden munkavállalónak lesz választási lehetősége? A kollektív akció sokkal előnyösebb alternatívát kinál, mint a munkáltató és a munkavállaló közötti individuális egyezkedés és a piac kénye-kedve. Pontosan a kollektív tárgyalások, a meglévő minimálbérek azok, amit a liberális FNA-hívek az FNA-val szeretnének kiküszöbölni.

A közszolgáltatások azonban nemcsak jelentős alternatívát képviselnek a profiton alapuló magánszektorral szemben, hanem garanciát a rászorulók számára a hozzáféréshez (az egészségügyi, gyógyszertámogatástól, a tömegközlekedési kedvezményeken keresztül az energiához jutásig, gyermekek gondozásáig, stb.) és a szegénységgel, inegalitással szemben fontos ütközőt képeznek. Ezen felül pedig ezreknek biztosítanak munkát. Hollandia, az utrechti kisérlet már mint győzedelmesen beharangozott pozitív példa szerepel, holott jelenleg csak a kutatás stádiumában áll, ezen felül pedig «nem alapjövedelem koncepciójáról van szó, hanem csak a jelenleg érvényes szociális juttatások szabályainak és követelményeinek egyszerűsítéséről» helyesbítik az Equal Tiles hasábjain.    

Azonban még a társadalombiztosítás és a közszolgáltatások teljes lebontása sem tudna egy magas alapjövedelmet finanszírozni. Látjuk, a multinacionális vállalatok minden egyes «munkahelyteremtése» több mint 7 millió Ft-unkba kerül, az offshore-cégek listája pedig már-már követhetetlen. Nagyon kevéssé valószínű, hogy az alapjövedelem finanszírozása valóban társadalmilag progresszív fordulatot vegyen. Ezt alátámasztja, hogy a másutt folyó «kisérletek» is bevallottan a szociális kiadásokon akarnak spórolni. Tehát a «csodaszer» csak a juttatások átcsoportosítását jelentené – és a rászorulókat méginkább az út szélén hagyná. Veszélyes utópia, a meglevő igazságtalan körülményeket konzerválva csak elfedné azokat, s nem változtatna a társadalmi erőviszonyokon, de a kollektív akcióknak, a harcnak annál inkább útjába állna. Nemcsak fenntartásokkal, hanem elutasítással kell kezelnünk. Az egyenlőtlenséggel szemben ma kétféle sürgős intézkedés lehet: a szociális minimum megerősítése, megreformálása, fejlesztése, másrészről pedig a szupergazdagok jövedelmének csökkentése.

Minden paradoxon itt található: minél jobboldalibb a politika, annál inkább vannak olyan haladó erők, amelyek az FNA-t megoldásként látják. Minél kevesebbet nyom a baloldali politika a latban, annál nagyobb a kockázata annak, hogy az FNA még jobboldalibb politikához vezet.

Az alapjövedelemnél sokkal hatásosabb alternatívák léteznek, például: a közszolgáltatások bővítése, a progresszív adózás, a munkidő kollektív csökkentése, a köz számára végzett munkák szélesítése. Hogy mégsem ezek élveznek elsőbbséget, azt éppen annak köszönhetjük, hogy az uralkodó erőkkel szemben kicsi az ellenállásunk. Az alapjövedelem hívei is szívesebben választják a hatalomváltás hosszú és rögös útja helyett az FNA könnyűnek és gyorsnak tűnő megoldását.

A politikai változás először is az erőviszonyok változását jelenti. Ehhez erősíteni kell a szakszervezeteket, a társadalmi mozgalmakat, a baloldali pártokat, a kollektív akciókat, az osztályharcot, mobilizálni kell, tisztázni a bal-jobb politikát – hogy egyszer a jövőben lehessen a valódi feltétel nélküli alapjövedelemről vitázni. De ha az európai baloldal megmarad jelenlegi szerepében, az a társadalmi visszalépés kockázatával jár; ha az erőviszonyok nem változnak, az alapjövedelem koncepciója egy szép napon a jobboldal által kitalált és használt projekt martaléka lesz.