2016. október 26., szerda

„TEKINTS HÉTKÖZNAPJAIDRA,MEGTALÁLOD BENNE A SEMMIT ÉS A SZENVEDÉST!”




1956 viharos őszén a magyarországi munkásosztály (proletariátus) jelentős hányada felkelt társadalmi viszonyaival szemben. Felkelt a bolsevizmus ellen, felkelt a tőkés világrend ellen. Nem kért az uralkodó osztályok Jaltájából, nem kért a bolsevik Moszkvából! Elege lett a kizsákmányolás és kiszolgáltatottság szürke zónáiból, elege lett abból, hogy a sztálinista hatalom ráterpeszkedik életére, és kisajátítja azt. És harcolni kezdett utcákon, tereken, gyárakban, munkahelyeken, fiaik és lányaik az egyetemeken. Ahol csak lehetett. Munkástanácsokat szervezett, amelyek saját kezükbe akarták venni a termelést, új, kizsákmányolástól mentes szocialista társadalomért harcoltak!
 
Noha küzdelmük telis-tele volt ellenmondással, zsákutcával, hamis jelszavakkal és elképzelésekkel, hazafiaskodó megnyilatkozásokkal, a végsőkig harcoltak, küzdöttek! Proletár szabadcsapatokat szerveztek - ezek egyikét, a Tűzoltó utcai csoportot vezette Angyal István, akit Kádár ‘58-ban kivégeztetett.
 
Ez a forradalmi harc nem volt elegendően jól szervezett és osztálytudatos ahhoz, hogy a valódi kommunizmust elkezdhesse életre hívni a sztálinista „kommunizmus” romjain. De ettől még történelmi tény, hogy az ‘56-os felkelés határozottan és tudatosan az egész fennálló rend ellen irányult, nem csak a szocializmusnak hazudott sztálinista államkapitalizmus, hanem a nyugati magánkapitalizmus ellen is.
 
„MINDEN GONDOLAT UTCAKŐBE TORKOLLIK!“
 
1956-ban a munkások azért küzdöttek, hogy ne legyenek többé se urak, se szolgák. A feladat ma sem más! Hogy az élet élni kezdjen! Hiszen mit ad és ígér nekünk a tőkés vidámpark? Létbizonytalanságot, háborút, bérért robotolást vagy kényszerű munkanélküliséget, létminimumon vagy alatta való vegetálást, elidegenedett kapcsolatokat...
És képeket! Képeket vízbe fulladó menekültekről és fölényesen vigyorgó politikusokról, közmunkáért sorban álló földönfutókról és luxusban hentergő üzletemberekről, elpusztított erdőkről, elszennyezett tengerekről, és az apokalipszis lovasairól, haszonélvezőiről.
 
Társadalmi nyomorúságunk lényegét, minden probléma velejét illetőn kormány és ellenzék egy követ fújnak. Nem a demokráciáért kell hát harcolnunk, amely szabadságunknak csak az illúzióját adja meg, hanem a tőkés társadalom és mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséért! Szólítsuk meg a mellettünk állót, törjük meg a mindennapok kiüresedett, ellenforradalmi rutinját. Ragadjuk kezünkbe saját sorsunkat!
 
SEMMIT NEM KÖVETELÜNK, SEMMIT NEM KÉRÜNK, ELVESZÜNK, ELFOGLALUNK, KISAJÁTITUNK, HARCOLVA ÉLÜNK!
A KOMMUNIZMUSÉRT,AZ OSZTÁLYOK NÉLKÜLI, VILÁGMÉRETŰ EMBERI KÖZÖSSÉGÉRT!
 
Kapcsolatfelvétel: gondolkodo@citromail.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.