2009. március 10., kedd

Nemzetközi információk

2009. márc. 4. 326.sz.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Guadeloupe: a dolgozók és a nép az LKP-val és a nemzetközi szolidaritással elért első győzelme. A Karibi Dolgozók és Népek Szövetségének kommünikéje.

Martinique: aláírásra került a 200 eurós minimálbér emelés. A kollektíva febr. 5-i nyilatkozata.

Brazília: «Lula, tiltsd meg az elbocsátásokat, megvan hozzá a hatalmad!»
Markus Sokol: 654 000 munkahely megszűnése 2008 decemberében. A sztrájkok és tüntetések megsokszorozódtak. Lulához fordulnak; a CUT helyzete.

Írország: 120 000 tüntető Dublinban szakszervezeteikkel.
Beszélgetés Ciaran Campbell-lel, a Mandate szakszervezet regionális felelősével.

Nagy Britannia: a postaszakszervezet kezdeményezésére szakszervezeti felelősök tiltakoznak a postaprivatizáció ellen.

Németország: hozzászólás. Ingo Röser, egy pszichiátriai klinikán a Ver.di szakszervezeti felelőse Észak-Rajna-Vesztfáliában.

Támogast az Egyetértést, fizess elő!



Németország

“Éppen a spekulánsoknak adott pénz hiányzik a közkórházakban”

Ingo Röser, a Ver.di szakszervezet felelőse egy Észak-Rajna-Vesztfália-i pszichiátriai klinikáján (Németország)

Szept. 29-én Berlinben 130 ezer dolgozó tüntetett szevezeteivel a közkórházak megmentéséért.
A tüntetők mondták: «Elég volt a kórházi ágyak csökkentéséből!», «Hagyjátok abba a kórházi ingatlanok likvidálását!». Vezetőink változatlanul tagadják a szektor vitális szükségleteit.

A tüntetés után a nagykoalíciós kormány (burzsoá pártok és szociáldemokrata vezetők) bemutattak egy törvénytervezetet a kórházak finanszírozására. A terv 2 milliárd eurót szabadított fel e célra, holott a Ver.di számítása szerint a szigorú minimum 6,5 milliárd lenne. A Merkel-kormány ezt nem tudja biztosítani! De 500 milliárdot a spekulánsoknak igen!

A pszichiátriai intézetek elképesztően nyomorúságos állapotban vannak. A válság áldozatai hozzánk érkeznek. Azért, hogy a munka árát csökkentsék, Kelet-Európából hozatják a személyzetet, hogy ne követelhessenek, csak határozott időre szóló szerződéssel alkalmazzák őket. A pácienseknek hiányzik az emberi kontaktus, a terápia. A személyzet túlterhelt.
A szociáldemokrata képviselőkhöz fordultunk: ne szavazzátok meg ezt a törvényt, mely nem elég a kórházaknak, ne fogadjátok el, hogy 500 milliárdot ajándékozzanak a spekulánsoknak. Azt felelték, jól ismerik a helyzetünket, de a bankok «megmentési terve» megmentheti a reálgazdaságot és pozitív hatása lehet a kórházakra is.
Egyetlen következtetést vonhatunk le, azt, hogy ebből a bénult állapotból ki kell törni, a rendszerrel szembeni követeléseinket előtérbe kell helyeznünk szakszervezeteinkkel együtt.

Nagy-Britannia

“A spekulánsok nem tehetik rá kezüket a Postára”

Többszáz szakszervezeti felelős a postaprivatizáció ellen a postaszakszervezet felhívására

Peter Mandelson volt európai biztost kérte fel a Gordon Brown-kormány, hogy febr. 28-án a Lordok Házában tegye le a brit posta privatizációs törvénytervezetét.

Febr. 24-én Londonban a CWU felhívására a postaprivatázió ellen gyűlt össze többszáz szakszervezeti aktivista. A Posta magántulajdonba adását ellenzi a lakosság nagy többsége csakúgy, mint a szakszervezetek és a Labour Parti 408 képviselőjéből 145 is.

Tony Benn volt képviselő, volt postaügyi miniszter kijelentette: «Ez a harc a privatizáció ellen folyik. Minden Labour-képviselő azt mondta a választásokon, hogy a Postát közszolgáltatásként szeretné. Ha a kormány kötelezi privatizálásának megszavazását, annak árát a Labour fogja viselni».

Tony Woodley, az Unite társfőtitkára hozáátette: «A spekulánsok, akik az országot romokra döntötték, nem tehetik rá kezüket a Postára. Ami nekünk kell: nem kevesebb, hanem több állami szolgáltatás.»

A nyugdíjak értékőrzését illetően Mark Serwotka, a PCS szakszervezetet főtitkára pontosított: «Ha találtunk 1 300 milliárd fontsterlinget a bankok talpraállítására, a postások nyugdíjalapjait is talpraállíthatja az állam.»

Ahogyan az ország legtöbb városában, Corbyban is a postások és szakszervezetük az egész népességhez fordultak, a képviselőkhöz és Gordon Brown miniszterelnökhöz írt petíció aláírását kérve: «Decemberben a kormány jelezte, hogy a Posta részleges privatizációját tervezi, annak egy részét egy holland vállalkozócsoportnak (TNT) eladva. A jelen válság megmutatja a magánszolgáltatások csődjét. Szükségünk van az Önök segítségére, hogy a kormány visszavonja elhatározását. Képviselőink nem döntöttek még. Tudassák velük azt, amit gondolnak! Írják alá a petíciót és küldjék el Downing Street 10 alá!»

Corbyban, az egész országban folyik a harc az Európai Unió által ösztönzött postaprivatizáció ellen.
Levelezőnk

Írország

Ami a puskaport meggyújtja

120 000 dolgozó tüntet Dublinban szakszervezeteivel
Beszélgetés Ciaran Campbell-lel, a Mandate szakszervezet regionális felelősével



A szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány közötti tárgyalások megszakadtával 120 ezer tüntetett Dublin utcáin.
Az országos és nemzetközi sajtó kiemelte a tüntetés terjedelmét. Mit tudunk hozzátenni?

Nagy siker volt a hivatalos jelentések szerint is, 120 000 dolgozó vett részt benne. A jel világos, a munkásság nem hajlandó támogatni a gazdasági fellendítés stratégiáját, mely igazságtalanul és aránytalanul a munkásság nyakába varrná a terheket, ráadásul a stratégiának nincs, vagy csak nagyon kevés hatása azokra, akiknek nemcsak pénzügyi lehetőségeik vannak, hanem az esetek többségében egyenesen a gazdasági összeomlás okozói is.

A puskaport az gyújtotta meg, hogy ír kormány és a munkáltatók egy új adó bevezetésével a közszolgáltatási szektor dolgozóitól magasabb nyugdíjjárulékot kérnek és azt, hogy fogadják el a bérek befagyasztását a már elfogadott béremelések dacára. Sok dolgozó számára ez 15 %-os bércsökkenést jelent! A kormány most egyoldalúan döntött erről az újabb adóról, mely márc. 1-től lép életbe.

Mikor a csődbejutott bankszektorba eurómilliárdokat injektáltak és a magánszektor munkásai minden nappal veszítenek létalapjukból, teljesen világos, a munkásosztálynak szüksége van arra, hogy felháborodását kimutassa, a kormány aktuális gazdaságpolitikáját visszautasítsa.

A gazdasági összeomlás valódi terheit viselő ír munkások veszítik el munkájukat, nyugdíjukat, végkielégítésüket, ugyanakkor azok a szerencsések, akiknek még van munkájuk, mindennap szembe kell nézzenek az adók emelésével, a bérek csökkenésével, az életszínvonal fenntartásához szükséges egyre nagyobb kiadásokkal. Tűrhetetlen a helyzet, a tüntetés sikere jelzi, hogy mi fog még jönni!

A harc a köz- és magánszektor egységében folytatódik?

A tüntetés nyilván csak első szakasza az ír munkásság hosszú és nehéz harcának. A kormánynak konkrét választ kell adnia és rögtön, nem teheti meg, hogy a munkásságot és igényeit figyelmen kívül hagyja!
A szakszervezeti mozgalomnak is világos felelőssége van, a tüntetés mandátumot jelent arra, hogy az ír munkások követeléseit közvetítsék. Már most jónéhány szakszervezet ezt meg is teszi, a pl. CPSU, mely az alacsony bérű köztisztviselőket tömöríti, konzultálva tagságával febr. 26-ra sztrájkba szólított.
Más nagy szakszervezetek, pl. az Impact, az INTO, ASTI et TUI pedagóguszszakszervezetek szintén a tagsággal konzultálnak, s az ír szakszervezeti konföderáció végrehajtó bizottsága is napirendjére tűzte. Ami a legfontosabb, hogy utóbbi tartja magát a magán- és a közszolgálati szektor egységéhez és országos általános sztrájkról fog tárgyalni.


A véleményt írásba foglalta
Jean-Pierre Barrois, febr. 25.

Guadeloupe

A szövetség (ATPC) kommunikéje

Lawond a Travayè é Pèp an Karayib’la
Association des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbe
Association for Workers and Peoples of the Caribbean
Asociación de los Trabajadores y de los Pueblos del Caribe


Az kellett, hogy egy guadeloupe-i meghaljon ahhoz, hogy a francia miniszterelnök és a köztársasági elnök közbeavatkozzon. A tárgyalások febr. 23-án újrakezdődtek a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány képviselői jelenlétében.
A béremelés ügyében megegyezés született:
• 200 € növekedés a bruttó 1321€ és 1849 € közötti bérekre;
• 6 % emelkedés a bruttó 1849 € és 2113 € közötti bérekre;
• 3 % minimális emelkedés a bruttó 2113 € és ennél magasabb bérekre;
Az egyezmény Jacques Bino-egyezménynek nevezték el, a mozgalom ideje alatt meghalt szakszervezeti felelős emlékére.

Febr. 28-án a többi követelést illetően is megállapodás született, zömében kielégítően:
— a víz árából átlagosan 6 % csökkenés; az oktatásba 24 guadeloupe-i várólistás személy bevonása;
— a városi és vidéki szállítás újjászervezésére szállítónkénti 40 ezer €;
— 40 000 € állami plusz segítség a Campêche-farm volt dolgozóinak;
— a mezőgazdasági és halászati dolgozók számára különböző kedvezmények;
— a fiatalság számára valódi sürgősségi terv (munkahely és oktatás 8 ezer 16- 25 év közötti számára);
Az LKP találkozott Pointe á Pitre-ben a nehéz helyzetben lévő fiatalokkal, közel ezren voltak jelen. Reménytelen helyzetükben is a remény várását fejezték ki és aláhúzták az LKP támogatását.

Ez csak az első győzelem!
A győzelmet a dolgozók és a nép mozgalma és a nemzetközi szolidaritás érte el.

Az LKP kollektívája megvonta az első mérleget. A mintegy 6 ezer résztvevő meghallgatta a beszámolót, szavazott az általános sztrájk meghosszabbításáról. Ugyanezen a napon 4 ezer aszony vett részt az LKP kollektívája nőtagozatának kezdeményezésére egy másik gyűlésen.

A prefektus a munka felvételére vonatkozó felszólításáról kijelentették, hogy azt a dolgozóknak kell eldönteni, eljött-e ennek ideje vagy sem. Amíg az egyezményt alá nem írták, nem lehet szó a sztrájk felfüggesztéséről. A sztrájkőrségek helyükön állnak, a nagykereskedőkkel megbeszélések folynak az alapvető élelmiszerek árának csökkentéséről a legrászorultabbak számára, további «munkahelysegítő» gyűlések szerveződnek, összejövetel a Carrefour Destrelland előtt, stb.


Guadeloupe, 2009. márc. 2. 8 óra


Martinique

“Sé Pou La Viktwa Nou Ka Alé”
(“Küzdünk a győzelemért”)

Egyezmény aláírása 200 eurós béremelésről az minimálbér 1,4-szereséig

A munkáltatók és a «Febr. 5-i kollektíva» sajtója közölte a hírt. A tárgyalások újrafelvétele előtt 10 ezer ember tüntetett Fort-de-France utcáin, vörös trikóban kreol nyelvű szlogenekkel: “Sé Pou La Viktwa Nou Ka Alé” (“A győzelemért harcolunk”).
“A kollektíva 13 szakszervezete aláírta a bérekről tárgyaló bizottság felállításáról szóló egyezményt”, jelentett be a sajtónak elnöke, Michel Monrose.

A kollektíva bejelentette, hogy az árbizottság tekintetében is “nagyon oda fog figyelni”, így “a mozgósítást fenntarja egészen a tárgyalások végéig ”.
A dokumentumban megállapítást nyer, hogy “a magánszektorban dolgozók és minden szektor dolgozói márc. 1-től havi nettó 200 euró béremelést kapnak”. A munkáltatók ebből 30-100, az állam pedig a maradékot állja. Több szakszervezet, pl. a CGTM és a FO még nem jegyezte ellen, mivel előb tagjaival kívánja megbeszélni.

Levelezőnktől

A 2009 febr. 5-i kollektíva

A dráguló életkörülmények ellen, a vásárlóerőért és munkahelyért
SÉ POU LA VIKTWA NOU KA ALÉ
2009. márc. 2. 12h00
A kollektíva információi a tárgyalásokról és a mobilizáció fenntartásának szükségéről

1- A martinique-i nép mobilizációjának hála, a következő pontokban eredményt értünk el:
- 100 alapcikk maximális árcsökkentése
- üzemanyag árcsökkentés
- az AL (lakbér hozzájárulás) emelése
- szociális lakások bérének befagyasztása (a januári emelkedés visszavonása)
- az árformálás ellenőrzése
- speciális segítség a 18-25 év közötti fiataloknak

2- A mobilizációra azonban továbbra is szükség van, mert a tárgyalások folytatódnak:
- a 20%-os csökkenésű árucikkek listájáról
- az alacsony fizetésekről
- a nyugdij és a szociális minimum összegéről
- a víz, gáz, telefon, internet, építési anyag, közlekedés áráról
- speciális közlekedési kedvezményekről tanulók, munkanélküliek és mozgássérültek számára
- a sztrájk alatti banki kamat nullázásáról
- elsősorban martinique-iak munkafelvétele
- a helyi viszonyoknak megfelelő iskolák

Ahhoz, hogy maximális eredményt érjünk el, maradjunk aktívak!

Dél-Afrika

A gazdasági helyzet néhány eleme

«A relatívan komplex és nyitott gazdaságot súlyosan érinti a világválság (…).
A bányák, a gyári ipar és kereskedelem, melyek a bruttó nemzeti termelés több mint egyharmadát adják, recesszióba süllyedtek.

Januárban az autók eladása 35 %-kal csökkent.

Az export jelentősen mérséklődött. A cégek azonnal elkzdték a tömeges elbocsátásokat és egyik üzem bezárását a másik után.

A hivatalos munkanélküliség 23 % körül mozog (valójában több mint 35 % lehet), ezévben 250 ezer munkahely szűnik meg. Ami még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a 4 millió munkanélküliből csak 500 ezer kap munkanélküli segélyt.»


Az ápr. 22-i általános választások előtt beszélgetés Lybon Mabasával, a Socialist Party of Azania (SOPA) elnökével

Elvtársunk, Lybon Mabasa, a Socialist Party of Azania (SOPA) elnöke. Pártja a Steve Biko alapította Fekete öntudatért mozgalom és Nemzetközi Egyetértés kampányainak tagja.

Dél-Afrika a választások előtti lázban ég különösen aggasztó helyzetben. A gazdasági válság az amúgy is rossz helyzetű országot még jobban sújtja. A 23 %-os munkanélküliség valójában sokkal magasabb és állandóan emelkedik.
A működő vállalatok is elbocsátanak, a közszolgáltatások lecsökkentek. Az áldozatok, mivel Dél-Afrikában vagyunk, először is a feketék.
A válság hozzáadódott egy mély zsákutca-érzéshez, a politikai széthulláshoz. Majdnem 200 párt vesz részt a választásokon. Minek felel ez meg, annak, hogy a fiatal «dél-afrikai demokrácia» fejlődik vagy ellenkezőleg, a növekvő káosz felé tart?
Ezen pártok legtöbbje hasonló platformon áll, megelégednek általánosságokkal a szabadságjogok Chartájával — az African National Congress (ANC) dokumentumára alapozva. A párt, mely a hatalmat gyakorolja 1994 óta egyszerűen jobban biztosítja magát, mint konkurrensei.
Ebből a szempontból a fejlődése csak annyit jelent, hogy az ANC-n belül szakadás történt.
Miután Mbeki elnök lemondani kényszerült, az ANC többsége Jacob Zuma mellé állt, a volt védelmi miniszter vezetésével egy szárny a Congress Movment-ot hozta létre, maga is a Szabadság Chartáját követelve megerősíti, hogy az ANC inkább «többfajú harmóniát» és «piacnyitást» kövessen.
A jelölteket illetően: nem az elveken, hanem a pénzen alapszik, ti. 50 ezer eurót kell letenni egy lista legális rögzítéséhez, egy dolgozó 100 havi fizetését! Ilyen körülmények között érthető, hogy a jelöltek nem teszik fel azokat a kérdéseket, melyek a lényeget képezik. 15 évvel az apartheid hivatalos összomlása után a majdnem kizárólag feketékre vonatkoztatható szegénység megmaradt. A földnélküli parasztok szinte kivétel nélkül feketék.
A társadalmi realitás abból adódik, hogy az apartheid gyökeres kiirtása nem történt meg: a kizsákmányoló osztály, a tőkések, a domináns fehér réteg kezében őrzi a gazdasági és pénzügyi hatalmat, a termelés eszközeinek és a föld tulajdonát.
Elfogadható-e, hogy annak ellenére, hogy az összes nemzetközi intézmény, ideértve az ENSZ-et is, az apartheidet úgy jellemezte mint «bűncselekményt az emberiség ellen», mégis, Dél-Afrikának folytatnia kell az apartheid által felhalmozott adósságfizetést? Elfogadható-e, hogy a privatizálások folytatódnak a fehér kisebbség kezébe összpontosulással, a szegénység pedig növekszik? Elfogadható-e, hogy ez a kisebbség rendelkezik a fekete dolgozók millióinak munkájától, tehát jövedelmtől való megfosztása jogával ? Elfogadható-e, hogy a megművelhető földek 85 %-a a 62 fehér család birtokában van?
Senki nem kerülheti meg ezen kérdések megválaszolását.


Brazília


2008 végétől Brazíliában a gazdasági válság brutálisan felgyorsult. Csak decemberben hivatalosan 654 000 elbocsátás! A CUT szakszervezet a Sao Bernardo do Campo-i fémiparban az egy évvel korábbihoz képest 40 %-kal több elbocsátásról ad számot. Ugyanitt csak egyedül a General Motorsnál 744 elbocsátás, és minden üzemnél így megy.
Sztrájkok és tüntetések mindenfelé: «Quero meu emprego de volta!» («Adjátok vissza a munkahelyemet!»).
Lula, a köztársaság elnöke, a Dolgozók pártja tagja kormánya egész súlyát be kell vesse az elbocsátási hullám leállítására. Megvan a hatalma hozzá.

Az O Trabalho, a Dolgozók pártja áramlatának kezdeményezésére országos kampány kezdődött, hogy Lula ezt a döntést magára vegye és a brazil dolgozók katasztrófa felé menetelését megakadályozza.


“Quero meu emprego de volta!”
“Adjátok vissza munkahelyemet!”

Lula kormánya, a Dolgozók pártja és egy tucat más párt koalíciója azzal az ürüggyel, hogy az országot nem fenyegeti a válság, nem beszél róla. Többször is deklarálta, hogy az elbocsátási hullám foglalkoztatja, és hogy a hatalmas profitot elérő vállalkozások «a munkahelyeket fenn tudnák tartani».
De a tény az, hogy szeptembertől bejelentettek több tehercsökkentő intézkedést és kölcsön nyújtását az elsősorban multinacionális és mezőgazdasági terményeket exportáló cégeknek, több mint 100 millió euró értékben. Aztán januárban – az adóforrások csökkenésének ürügyével, melyet súlyosbított a vállalatok «megmentésének» politikája – a kormány bejelentette a szövetségi költségvetés befagyasztását, ami ugyanezt vonja maga után az államokban (Brazília szövetségi államszervezet) és a helyhatóságokban is.

A CUT kezdeményezésére az ország legnagyobb szakszervezetei decemberben a fővárosban menetet hirdettek ezzel a jelszóval: «A dolgozók nem fogják a válság árát megfizetni». A CUT leleplezte a sárga szakszervezetek javaslatát is «a munkanap és bércsökkentés» egyezményről. Februárban mégis aláírásra került néhány egyezmény a munkahelyek megmentésének örve alatt, egy sor hamis megoldásba ringatva magukat (pl. munkahely-garancia négy hónapos időtartamra).

Vita a CUT berkein belül
Márciusra a végrehajtó bizottság két tagja, Julio Turra és Expedito Solaney, akik nem értenek egyet a fenti egyezményekkel, vitát kezdeményeztek az aláírás visszavonásáról, mivel a CUT függetlenségének veszélyeztetését látják benne.

Eközben az elbocsátások folytatódnak. A tömegekben is érik a felismerés, hogy a választott kormánynak és érdekeiket képviselő szervezeteknek cselekedniük kell és nem a vállalatok, hanem a munkahelyek megmentése ügyében. A CUT-hoz tartozó 10 szakszervezet benyújtott egy javaslatot, hogy a CUT forduljon Lulához egy, az elbocsátásokat megtiltó dekrétum kiadásának követeléséről. Az ipari Országos konföderáció elnöke szárazon elutasította, ezért máris megkezdődött az aláírásgyűjtő kampány is.

Markus Sokol

Lula, hatalmadban áll,
Lula, tiltsd be az elbocsátásokat!

Részletek a Dolgozók pártja vezetéséhez írt levélből

(…) vitát javasolunk az alábbi kérdésekben:

1. Lula intézkedése az elbocsátások megszüntetésére
2. Nemet a közszolgáltatás költségvetésének csökkentésére – a szociális kiadások fenntartása, közmunkák fejlesztése, lakhatás biztosításának terve.
3. Nemet a vállalkozások megmentésére, egy fillért se a pekulánsoknak, az állam csökkentse a túlórákat, a napi munkaidőt és ezzel új munkahelyek létrehozására kötelezzen, a csődbement cégeket államosítsa.
4. Agrárreformot.
5. A pénzügyi felelősség törvényének eltörlése.
6. A multinacionális vállalatok hasznának és a tőke kimenekítésének ellenőrzés alá vonása, az adósságszolgáltatásról Equadorral, Bolíviával, Venezuelával és Paraguay-jal szövetkezve tárgyalások folytatása.

Juiz de Fora helyhatósági tanácsának levele Lulához

(…) A helyhatóságokat fojtogatják a válság következményei. (..) Hogyan képzeli a Dolgozók pártja a «belső piac növekedésével» egyensúlyozni ezeket a hatásokat, mikor eddig már 645 ezer elbocsátás történt?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a munkahelyek megmentése és a nemzetgazdaságé egybefonódik, ehhez az egész jelenlegi gazdaságpolitikát meg kell változtatni.
(…)
Egyhangú határozatunk értelmében kérjük Lulát, hogy ideiglenes rendelkezéssel tiltsa meg az elbocsátásokat.
(…)

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.