Nemzetközi információk

2009.márc.18. 328.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:
Guadeloupe:
— Beszélgetés Elie Domotával, az UGTP szakszervezeti unió főtitkárával és Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) szóvivőjével
— A «Regionális egyezmény a guadeloupe-i bérekről. Jacques Bino-egyezmény» bevezetése
— Levél az USA-ból a jogi eljárás fenyegette Elie Domota támogatására

Martinique: a sztrájk vége

Réunion: márc. 19. nagy tüntetés

A febr. 7-8-i európai munkástanácskozás után
— Olaszország: felhívás egy tartományi listára «egységet az elbocsátások megtiltására»

— Spanyolország: José Luis Zapaterohoz, a kormányelnökhöz és a PSOE elnökéhez (az Informaciones obrerasban megjelent)

— Belgium: «Fizessenek a spekulánsok, ne a dolgozók! Itt az ideje, hogy a dolgozók érdekeit védő terv szülessen!» (Mozgalom a világ dolgozóinak egységéért)

— Franciaország: a Munkásinformációk szerkesztőségi cikke «A háborgások ideje».

A 305.sz. Kína-levél «Kína egy útkereszteződés».

Franciaország: a POI kömmunikéje: «Nemet Franciaország NATO parancsnokságba integrálódására»



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Olaszország

A febr. 7-8-i párizsi Európai munkástanácskozás után

Felhívás e legközlebbi tartományi választások közös listájára: “egységet az elbocsátások megtiltására”

Olaszországban is, ahogyan egész Európában üzemek ezrei, kicsik és nagyok bezárnak, elbocsátanak, utcára hajítva dolgozók millióit. Az előrejelzések egy millió elbocsátásról beszélnek a következő hónapokban, míg Tramonti miniszter jelzi, hogy 2009. rosszabb lesz, mint 2008…
Régiónkban, Torinóban szinte az egész ipar érintett: az Indesit bezárt, a Motorola elbocsát, a Fiat integrációs pénztárba teszi a dolgozókat (technikai munkanélküliség, melyet az állam, a munkáltató és a bérből élők által finanszírozott integrációs pénztár fizet). Ugyanakkor a kormány a pedagógusok ezreinek állását szünteti meg.
Minden percben egy munkanélkülivel több van az országban.
Jobboldalon és baloldalon egyaránt «szociális tompításról» beszélnek, «szociális fizetésekről». Tényként el kell fogadnunk, hogy többmillió dolgozó elveszíti munkáját és életkörülményei megnehezednek. Egyetlen párt, se nagy, sem kicsi nem mondja ki világosan: «Meg kell tiltani az elbocsátásokat, a munkahelyeket vissza kell állítani.» Ha valódi kiutat akarunk találni ebből a drámai helyzetből, a dolgozók és szervezeteik egysége szükséges ahhoz, hogy követelni tudjuk az elbocsátások megtiltását.
Mi az egyetlen válságellenes intézkedés, ami fellendíthetné a fogyasztást, a jövedelmeket, a termelést és a vásárlóerőt? Minden kétség nélkül, az egység ezen a ponton nyithatna perspektívát az egész lakosság számára a Confindustria (ipari munkáltatói föderáció — szerk.) által védett kormányzati destruktív politika leállítására.
Ezek a gondolatok vezérlik kampányunkat a júniusi tartományi választások alkalmával, ennek jegyében akarunk listát állítani. Azt gondoljuk, hogy a válságból nem lehet kilábalni az Európai unióval való szakítás nélkül. Másoknak lehet különböző a nézetük, mi a vélemények tiszteletbentartásával javasoljuk, hogy a helyzet sürgősségére való tekintettel cselekedjünk együtt a munkahelyek megvédéséért.


Spanyolország

Az Informacions obreras publikál egy felhívást a Nemzetközi Egyetértéshez tartozó aktivák kezdeményezésére
A PSOE főtitkárához és kormányelnökhöz, José Luis Zapaterohoz fordulnak

Márc. 6-án José Luis Zapatero elnöklete alatt a Minisztertanács egy sürgősségi határozatot fogadott el a munkahelyek védelmében és az alkalmazottak segítésére.
Összefoglalva, a határozat célja, hogy 6 millárd euró értékben adócsökkentést és szubvenciókat alkalmaz a munkanélküliek hátrányára, új munkahelyek elősegítésére. 6 milliárdot elvesz a társadalombiztosítástól és a munkanélküli segélyekből, amihez hozzáadódik a bankároknak adott 104 milliárd és 140 tartalék.
Ki gondolhatja, hogy ezek az intézkedések megállíthatják a munkahelyek vérveszteségét, amit a spanyol munkásosztály visel?
Januárban 196 000 elbocsátás, februárban 144 000; a legoptimistább előrelátások szerint is 5 millióra nő a munkanéküliség ezzel a tempóval az év végére, ami az aktív népesség több mint 20 %-a. Egymillió munkanélküli egyáltalán nem kap ellátást. 600 ezer családnak veszélyben a lakhatása, mert nem képesek a hiteleiket törleszteni.
Minden országban a dolgozók szervezeteikhez fordulnak, nevezetesen a szakszervezetekhez: azonnal általános sztrájkot kell szervezni!
A tüntetések megszokszorozódtak minden országban. Márc. 14-én Barcelonában tüntetők tízezrei vonultak fel…
A Nemzetközi Egyetértéshez tartozó spanyol aktivisták felhívást intéztek az Informaciones obreras-ban a spanyol kormányfőhöz, a PSOE főtitkárához, José Luis Zapaterohoz, kinek parlamenti többsége van: «A sürgető szükség vett bennünket arra, hogy hozzád forduljunk a rád szavazott dolgozók és fiatalok nevében, hogy intézkedéseket tegyetek a bérből és fizetésből élők védelme érdekében, hogy határozd el az elbocsátások megtiltását és a társadalmi tervek megszüntetését. A pénz megvan, egyszerűen csak azt kell tenned, hogy visszaveszed a bankároknak és spekulánsoknak adott millárdokat.»


Franciaország

“A háborgások ideje”
a 2009. márc. 25-i 38.sz.Munkásinformációk szerkesztőségi cikke


A Les Echos tőkés lap nyugtalan: íme eljött «a háborgások ideje». A munkáltatók lapja «szikrákat» lát, melyek a «lángba borítás» kezdetét jelentik. Mi az eredete ennek a «szociális háborgásnak»? «A meg nem értés szakadéka tátong az ipari stratégiák tökéletes gazdasági racionalitása és a dolgozók felfogása között.»
Igen, jól látjátok: a munkáltatók számára az üzem bezárása «tökéletes gazdasági racionalitás» — lapáton munkásaival és a tőkéseknek osztogatott milliárdokkal, akik ezzel folytatják a spekulációt!
Csak egy a gond: a bérből élők — biztos nem ésszerűen — nem jól «fogják fel». A munkások ezt a munkahelyek megszüntetéseként látják, amit igazságtalannak és elfogadhatatlannak találnak.
A dolgozók saját munkájukból akarnak megélni, nem szeretnék, ha otthonukból kitennék őket, gyerekeiknek jövőt akarnak biztosítani. Akkor ki nem ért valamit?
Hogyan lehet kiküszöbölni «a meg nem értés szakadékát»? A Les Echos szerint a munkáltatók «jobban meg kell magyarázzák választásukat». A szakszervezeteknek pedig «vissza kellene fogni közvetítő szerepüket». Mit jelent ez?

A tőkés osztály azt szeretné, ha a szakszervezetek segítenék a munkáltatókat abban, hogy a keserű pirulát lenyelessék a dolgozókkal, meggyőznék a munkásokat arról, hogy elbocsátásuk őket szolgálják?
A történelem iróniája, hogy ugyanabban az újságban látott napot, a franciák 74 %-ban (a munkások és alkalmazottak 84 %-ban!) legitimnek tartják a márc. 19-i sztrájkot és tüntetést, valamint azok követeléseit. Különösképpen az elbocsátásokat illető követeléseket!
Bizony, szakadék tátong az elbocsátók és elbocsátottak között, a munkáltatók és munkavállalók, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak között. Csak nem a meg nem értésé, hanem az osztályharcé. (…)
«Ha nincs munka, nincs semmi. A munkahelyek fenntartása a visszatérés első lépése az emberi társadalom civilizációs minimumához.»
Igen, itt van a háborgások ideje.
Képtelenek vagyunk megérteni, hogy a munkásosztály védelmét és demokráciát vállaló pártok nem akarják meghallani a munkásköveteléseket. Ha árnyalatokban el is tér véleményünk, nem az lenne most a dolgunk, hogy egyesüljünk, összesítsük erőnket a Sonynál, Continentalnál, Glaxonál és Fauréciánál készülődő elbocsátások megakadályozására?

Belgium

A spekulánsok fizessenek, ne a dolgozók!

A «Világ dolgozói egységének kialakításáért mozgalom» közleményéből (1)

Egyetlen nap sem telik el újabb munkahelyek elvesztésének, restrukturációnak vagy a technikai munkanélküliség kiterjesztésének bejelentése nélkül. 2008 októberében a techniaki munkanélküliség 23,4 %-kal nőtt az előző hónaphoz viszonyítva, novemberben 50 %-kal, és 176 223 dolgozót érintett. 2009. jan. 8-án a FEB (belga vállalatok szövetsége –szerk.) vezetője, Rudi Thomaes bejelentette a L’Echo-ban, hogy a «a technikai munkkanélküliség növekedni fog és csak az elbocsátások előtti fázist jelenti. A restrukturációt így februárban és márciusban kell tartani.» A KBC (belga pénzügyi és bankbiztosítási csoport— szerk.) tanulmánya szerint 100 000 munkahely szűnik meg Belgiumban 2009-2010-ben.
Lehet-e hatásosan védekezni, ha a dolgozók vállalatonként elszigetelten teszik vagy inkább együtt vagyunk erősebbek? Nincs-e itt az ideje, hogy nagy lépéset tegyünk a munkahelyekért, a dolgozók védelméért?
(…) Októberben a kormány 22 milliárddal támogatta meg a bankokat, amiből később 25 milliárd lett (…). Ki fizeti ennek következményeit? (…) Úgymond a válság miatt, a munkáltatók kikényszerítették és el is érték 2009-2010-re a megegyezést, ami nekik semmibe nem fog kerülni, csak nekünk!
A teljes munkaidőben dolgozók elérhetnek (de ezt még meg kell tárgyalni szektoronként és vállalatonként…) maximálisan évi 250 eurót. A munkavállalók «cserében» több mint 1 milliárd csökkentést kapnak a szociális terhekből és adóból! (…) Az FGTB kommunikéje megállapítja, hogy «az első mentési tervek nyilvánvalóan nem állították meg». Akkor ki húzott hasznot ezekből a tervekből? (…) Az egyetlen nyertesek a spekulánsok (…).
Akkor a spekulánsoknak kell fizetni is, nem a dolgozóknak! Itt az ideje, hogy olyan terv szülessen, amely a mi érdekeinket szolgálja!

(1) Ezt a lapot szakszervezeti és több irányzathoz tartozó aktivisták szerkesztik, közöttük a Nemzetközi Egyetértéshez tartozók is.

Guadeloupe

Beszélgetés a guadeloupe-i UGTG szakszervezeti tömörülés főtitkárával
és a Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) szóvivőjével

Elie Domotával beszélgettünk a sztrájkról, mely 44 napi egységben tartotta a dolgozókat, fiatalokat és végül megelégedésre szolgáló eredménnyel zárult, nevezetesen 200 eurós béremeléssel.

Mi a mérleg?
Nagyon jó. Igaz, 44 napos sztrájk kellett hozzá, de megmutattuk egységünket. Sokan azt mondták korábban, konplo a nèg sé konplo a chyen (« a négerek összeesküvése kutyák összeesküvése — szerk.)… Hát igen, megmutattuk, hogy együtt tudunk egy irányban haladni, szakszervezetek, politikai szervezetek, fogyasztói társulások, lakossági és kulturális egyesületek. Különbözőségünk kovácsolta az egységet.
Mi az LKP eredete és szerepe a mozgalomban?
Nagyon egyszerűen indult. Azelőtt minden szervezet magában dolgozott. Nov. végén az UGTG-ben elhatároztuk, hogy találkozunk más szervezetekkel is, mivel egy egész sor probléma merült fel és úgy véltük, hogy egyetlen szervezet nem vezetheti a harcot. Relative könnyű volt, ti. az utóbbi 6 évben igyekeztünk a munkásosztály követeléseinek programját összeállítani. Május elsejét is együtt ünnepeltük, de ekkor még nem volt közös cselekvési programunk.
2008. dec. 15-én találkoztuk először az ágazati szakszervezetekkel, az oktatásival és a kulturális mozgalmakkal, politikai pártokkal… Ott született meg a liyannaj (szövetség)! A 16-i sztrájk után a prefektushoz mentünk… és eldöntöttük, hogy januárban folytatjuk.
Az LKP így jött létre. Ebben a dinamizmusban adtunk egy színt és ez nevet; ebben az időben tűnt fel egy új sanzon, a Gwadloup sé tannou («Guadeloupe a mienk»), melyet az összes tüntető kórusban énekelt … A LKP az évekkel ezelőtt az egységesítés érdekében megkezdett munka érett gyümölcse.
Guadeloupe soha többet nem lesz olyan, mint azelőtt, mondták a dolgozók, az aktivisták… Mit jelent ez?
Egyetértek, de meg kell mondanom, hogy nem szabad ad hoc módon működnünk, bizonyos rendszerességet kell megvalósítanunk, ha nem akarunk visszakerülni a korábbi helyzetbe. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi viszonyokat meg kell változtatnunk, új viszonyokat kell teremtenünk, pl. a férfiak és nők között. Indiaiak és feketék, akik többségben vagyunk ebben az országban, büszkék lehetünk, hogy lehorgasztott fejünket felemeltük és nem fogadjuk el többé az elfogadhatatlant.
A mi harcunk szimbolizálhatja a világ dolgozói számára azt a tényt, hogy a harc teszi az életet. Ma a nemzetközi nagytőke dominál mindent, a politika alkalmazza diktátumát. Mi megmutattuk, hogy egy kis, 400 ezres nép is megkérdőjelezheti az elnyomáson és kizsákmányoláson alapuló rendszert.
Vizsgálatot indítottak rasszista gyűlöletre felhívás és aláírás kierőszakolása vádjával …
Ez a mozgalom mocskolásának, diabolizálásának kísérlete, nincs szó semmiféle fajgyűlöletről (1). A valóságot tükrözi, azt, hogy a guadeluoupe-i társadalom rasszista és osztályviszonyokon alapul nagyon hosszú ideje. A piramis csúcsán a békék (a rabszolgatartók leszármazottai) és a fehérek, lent pedig a négerek és indiaiak. 400 éve ugyanaz az ültetvényes (rabszolgatartó) társadalom. Az igazság az, hogy sztrájkban állunk azokban az üzemekben, ahol visszautasítják a Bino-egyezményt (2), ennek alkalmazását kérjük…
Tegnap azt láttuk, hogy (Franciaországban) a Sony menedzserét elzárták, mégsem beszélt terrorizmusról egyetlen újságíró, egyetlen bíró sem. A vádakra készek vagyunk megfelelni és bíróság előtt, az egész világgal szemben kimutatni a guadeloupe-i társadalom természetét, azt, amit a francia állam tett ezzel a kis országgal.
Készítette
Robert Fabert

(1) Mikor a béké munkáltatók visszautasították az egyezmény aláírását, egy tv-interjúban Elie Domota ezt mondta: «Vagy alkalmazkodnak, vagy elhagyják Guadeloupe-ot; nem hagyjuk, hogy egy béké banda visszahozza a rabszolgatartást.»
(2) A 2009.febr.17-ről 18-ra virradóra lelőtt szakszervezeti felelős nevét viselő egyezmény.

A guadeloupe- fizetések regionális egyezményének bevezetése
Jacques Bino-egyezmény

Az aláírók között:

— Munkáltatói szervezetek: UMPEC, UCE, CRTG, OPGSS, UNAPL;
— Munkavállalói szervezetek: a Liyannaj Kont Pwfitasyon (LKP)-ban együttműködő CGTG, CFDT, CFTC, CGT-FO, UGTG, UNSA.

DESFORGES úr, a guadeloupe-i prefektus és BESSIERE, LOPEZ, LEMAIRE és ARCONTE urak, munkaügyi igazgatók közvetítésének jelenlétében.

Előszó

— a jelenlegi guadeloupe-i gazdasági és szociális helyzet az ültetvényes gazdaság folyamatosságának eredménye,
— ez a gazdaság a monopolhelyzet járadékaira, az igazságtalanságot általánossá tévő dominanciából származó visszaélésekre támaszkodik.
— ezek az igazságtalanságok éppenúgy sújtják a dolgozókat, mint a belgazdaság szereplőit,
— ezek egyaránt akadályt képeznek a belgazdaság fejlesztése és a társadalmi kibontakozás előtt,
— szükséges ezen összes akadály megszüntetése új gazdasági rend kialakítása érdekében, mindenki (vállalati vezetés és dolgozók) munkájának újraértékelése és újfajta társadalmi viszonyoknak kell kialakulniuk.
— a két fél megegyezik abban, hogy az alapvető vásárlóerő szükséges újraértékeléséhez a legalacsonyabb béreket módosítja.



USA

Az Elie Domota elleni mesterségesen felépített vádak ejtését!

Kedves Elvtársak!
Most kaptuk meg az ATCP új felhívását, mely részleteket nyújt a francia hatóságok Elie Domota elleni nemtelen támadásáról, a fajgyűlölet szításának vádjáról a tárgyalások lezárulásának másnapján.
(...) A magunk részéről Franciaország itteni nagykövetéhez intézünk egy peticiót, melyben követeljük ezeknek a mesterségesen kreált vádaknak az elejtését.

«Ne merjetek Elie Domotához nyúlni!»
Eduardo Rosario és Alan Benjamin


Pierre Vimont,
Franciaország nagykövete
USA Washington D.C. Telephone: (202) 944-6000 Fax: (202) 944-6072

Uram,
Alulírottak nagy nyugtalansággal figyeltük a guadeloupe-i eseményeket, a 44 napos sztrájkot, a tárgyalásokat és megelégedéssel vettük tudomásul a megegyezést, mely a dolgozók és a nép követeléseit tartalmazta.
Azonban a nyugtalanságunk továbbra is indokolt, mivel a francia munkáltatók és hatóságok az UGTG főtitkára és az LKP szóvivője, Elie Domota megvádolásával akarnak visszavágni a tömegmozgalom akciójára.
Ezek a vádak nem csak alaptalanok, hanem világosan irányulnak az egyezmény megsemmisítésére, és a múltba való visszatérést célozzák.
Kérjük az Önök kormányát, hogy álljon el Domota megvádolásától.
Üdvözlettel, stb.

Martinique

“Egyezmény a sztrájk befejezésére” Martinique-ban
Mint Guadeloupe-ban, az alapvető követelések teljesülnek
Márc. 14-én, a «Febr. 5-i kollektíva» által a dráguló életfeltételek miatt indított sztrájk 38.napján aláírták az egyezményt. A szakszervezetekből, népi és kulturális szervezetekből álló kollektíva az állam és a munkáltatók képviselőivel megállapodott és Michel Monrose szóvivő feloldotta a sztrájkot, a hírre az utcákat elözönlötte a vörös trikót viselő 15 ezres tömeg énekelve, dobokkal kísérve a «Matinik lévé-t (Martinique fel!).

Réunion

Réunion, a márc. 19-i nagy tüntetés

Réunion márc. 5 óta sztrájkol, a tárgyalások egy helyben topognak. A Cospar, a «dráguló élet elleni kollektíva» 62 pontos követeléssorozatot tárt elő, közöttük a bérek kérdését. A pénteki tárgyalások a Cospar kérésére szakadtak meg, mivel konzultálni akar tagjaival. «Semmit nem írunk alá elkapkodva», jelentette ki a CGT Réunion főtitkára, Ivan Hoareau. Márc. 19-én országos tüntetésre kerül sor.


Kína

Részlet az "Információs levél"-ből
2009. január 305 15.sz.

Szerkesztőségi cikk

«A 2009-es év lesz a legnehezebb 2000 óta» mondta a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao a jan. 19-i kormányülésen. Gyors intézkedéseket sürgetett a vas- és autóipar érdekében; intézkedéseket kért a vállalatok termelési költségeinek csökkentésére és munkahely megőrzésére, a kis- és középvállalkozásokat segítésére.
Megint felmerül a kérdés: a dolgozók hogyan kerülhetik el ezt a szerencsétlenséget?

Dec. végén a miniszterelnöhelyettes, Zhang Dejiang jelentette ki, hogy az állami vállalatok a gazdasági motor szerepét kell betöltsék ebben a nehéz helyzetben (ha csökkenő tendenciában is, az állami vállalatok 2008-ban több mint 100 milliárd eurós haszonnal zárták az évet) és Li Rongrong, az állami vállalatok felügyeletének igazgatója pontosított, hogy elsőbbséget kell adni a munkahelyek védelmének és a bérek megőrzésének. Mindenki látja a különbséget a magánvállalkozásokkal szemben, melyek vagy ki sem fizetik a dolgozókat, vagy éjnek idején az ajtó alá teszik a kulcsot! Ugyanakkor megtudjuk, hogy a vasipar állami segítséget fog kapni restrukturáció fejében, ami rendszerint munkahelyek megszűnésével jár.

Az újévi szabadságolás két hétig tartott. Azután? A Bivaly éve jan. 26-án kezdődik és februárban bizony vissza kell térni a munkába. Hova térnek vissza a dolgozók milliói? Bizonyos szakértők jelzik az exporttevékenység fellendülését párhuzamosan az adók csökkentésével, az intenzív munkaerőt kívánó ipar segítésével, a külföldi befektetők megválogatásával, a bankok privatizációja és fúziója jegelésével.

Senki nem tudja, meddig terjed a válság, a statisztikai hivatal is csak annyit mond: «a pénzügyi válság mélyül és negatív hatással jár a kínai gazdaságra» (Reuters, jan.21.).

Holott külföldről hallatszik: Peking fenn tudja tartani a tásadalmi stabilitást, Peking jól tudja adagolni a követelések részleges kielégítését, a lehetséges vezetők letartóztatását, Peking megtanulta a nehéz helyzetek kezelését a privatizációval és az állami vállalatok becsukásával a 90-es években, stb. Semmi sem biztos… A kormány egészségügyi reformot vezetett be, a cél 2011-ig 850 milliárd jüan (97 milliárd euró) fordítása a lakosság 90 %-nak orvosi ellátása biztosítására.
Ami szintén nem öröm, hogy a pekingi helyhatóság felemelte a nők (káderek és tisztviselők) nyugdíjkorhatárát 55 évről 60-ra. Nem világos, hogy ez az intézkedés hogyan fog majd a munkát hiába kereső diplomás fiatalság számára munkahelyet biztosítani.

Kína egy útkereszteződés. A központi hatóság vajon folytatni fogja-e a kínai vagy külföldi magánbefektetők előnyben részesítését, fellendítési tervet akar-e megvalósítani vagy az állami vállalatokra akar támaszkodni? A helyi hatóságoknak vannak-e terveik? Hagyni fogják-e, hogy a magánvállalkozások százezrei, melyek nem fizetnek bért, nem fizetnek társadalombiztosítást, egyik napról a másikra bezárjanak mindenféle kártérítés nélkül? Hagyják-e majd, hogy a munkatörvénykönyvet büntetlenül áthághassák a végletekig vitt kizsákmányolással (egy vállalatot elítéltek, mivel túlórákkal visszaélt és egy 58 éves dolgozó halálát okozta)?

Vagy a kínai dolgozók remélhetik-e, hogy a munkajogokat respektáló állami vállalatok majd fejlődnek, sokasodnak és a szükséges munkaerőfelvételre képesek lesznek?

Az 1989-es Tiananmen téri mészárlás után nehéz volt visszatérni a «reformpolitikához» és a nyitás vajon nagyobb demokráciát fog-e hozni Kínában. Üres beszéd, hogy a gazdasági szabadság az egyéni és kollektív szabadságjogokat is maga után vonja.

Megmérhetjük a valódi viszonyt a demokratikus szabadságjogok és a demokrácia, valamint a gazdasági reformok között az Albert Keidel által adott «Les Echos» (déc.18.) interjújában.
Arra a kérdésre, hogy kell-e «sürgősen hozzányúlni a politikai reformokhoz», ez a Kína-szakértő, a Világbank és az ameikai kincstár vezető volt közgazdásza így válaszol: «Kínában a politikai reformnak a társadalmi stabilitáshoz kell hozzájárulni (…) egyáltalán nem sürgős a jelenlegi rendszer megkérdőjelezése. Hosszú távon ez még a demokratikus kísérletek meghiusulását is eredményezhetné». Számára az a lényeg, hogy tudni kell «milyen ritmust kell Kínának követni bankjai és pénzintézetei eladásában a kínai és külföldi magánszektornak», ahogyan deklarálta a XVII. kongresszus után 2007. októberében. A demokrácia várhat, de a privatizáció nem!

Nem beszélhetünk demokráciáról a szólásszabadság és a társadalmi rétegek szerveződési szabadsága nélkül, tehát a szakszervezeti szabadság nélkül nélkül (...).


Franciaország

A Független Munkáspárt kommünikéje Franciaország NATO-elkötelezettsége apropóján

Márc. 15.: a 26. francia katona halála Afganisztánban. A NATO 57 ezer fős katonasággal van jelen a térségben, ebből 2800 francia, 38000 amerikai (hamarosan 17 ezerrel több). Ez év eleje óta 61 katona és 2118 civil halt meg.


A Független Munkáspárt kommünikéje

A POI elítéli Franciaország NATO-elkötelezettségét.
A NATO-parancsnokságba való újraintegrálódás azt jelenti, az országot az amerikai imperializmus érdekeinek vetik alá, mégpedig annak más népek ellen irányuló agresszív katonai politikája szolgálatában.
A Független Munkáspárt emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni, Maastrichti, Amszterdami szerződések óta egyre erőteljesebb az ország alárendelése «az Észak-Atlanti Szövetség keretében aláírt kötelezettségeknek» (a jelenlegi szerződés 48. módosítása).
A POI követeli a francia csapatok hazatérését minden idegen országból, különös tekintettel Afganisztánra!
A POI kijelenti, hogy az afgán népnek, csakúgy mint más népeknek, joga van rendelkezni saját sorsáról, jövőjéről bármiféle idegen megszállás nélkül.
A népek önrendelkezési joga elévülhetetlen!

a POI országos titkárai
Jean Markun, Claude Jenet,
Gérard Schivardi, Daniel Gluckstein



Előfizetés
10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 €
incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin.
Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : .......................................................................................................................................
Prénom : ..................................................................................................................................
Adresse : ..................................................................................................................................
Pays : .......................................................................................................................................
E.mail : ....................................................................................................................................
Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre)
Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17
IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse