2010. március 15., hétfő

A IV. Internacionálé

Előzményei

I. Internacionálé
A kapitalizmus nemzetközi társadalmi rendszere kifejlődésével párhuzamosan erősödött, szervezkedett a kizsákmányolt proletariátus (az értéket megtermelő munkásosztály) a világ minden táján.
Marx előkészítésével és szervezésével 1864. szept. 28-án Londonban megalakult a dolgozók nemzetközi szervezete, az I. Internacionálé, egyesítvén a munkásmozgalom valamennyi irányzatát (Marx, Blanqui, Bakunyin vezetésével). A Párizsi kommün (1871) leverése után megszűnt.
II. Internacionálé
1889 júliusában Párizsban alakult, megnyitván a különböző országok tagozatainak kiépítését. Kimondták, hogy működésük a marxi elvekre épül, az osztályharc elismerésén alapul, ugyanakkor célul a parlamentáris köztársaságot jelölték meg a Lenin által képviselt proletárdiktatúrával szemben. 1939-ben végleg felbomlott, ami vezetőinek az I. világháború eleji állásfoglalására vezethető vissza. Ekkor, 1914-ben a szociáldemokrata képviselők (kivéve az oroszok és két német: Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht) megszavazták kormányuk háborús kiadásait. (Magyarországon nem, mert nem volt szocialista képviselő az országgyűlésben). 1951-ben újjászerveződött Szocialista Internacionálé néven.
III. Internacionálé (Kommunista Internacionálé, Komintern)
1919 márciusában Lenin szervezésében alakult meg. Lenin szerint a III. Internacionálé a nemzetköziség legkövetkezetesebb hagyományaira támaszkodik, a munkásosztály világforradalmának irányítása érdekében. A Komintern megalakulása előtt Lenin a következő szavakkal fordult a bolsevik párt VII. kongresszusa résztvevőihez (1918): «A teljes igazság az, hogy a német forradalom nélkül mi elpusztulunk», ezzel aláhúzván, hogy a szocializmus nem győzhet mindössze egy országban (s különösen nem egy elmaradott gazdasággal bíró országban).
Így a III. Internacionálé megalakulása időszakában a központi probléma a német forradalom kimenetele lett, s úgyszintén a magyarországi Tanácsköztársaság forradalmának kérdései. A Komintern kiáltványában hangsúlyozza: a mi feladatunk a munkásosztály forradalmi tapasztalatainak általánosítása a világ proletariátusa számára, valamennyi forradalmi párt egyesítése, s ezen keresztül a kommunista forradalom győzelmének felgyorsítása az egész világon.
A sztálini bürokrácia kialakulása, megerősödése és elterjedése Lenin betegsége alatt és halála (1924) után alapvetően megváltoztatta az internacionalizmus elvét és gyakorlatát. A sztálini elmélet szerint világforradalom helyett a «szocializmus építése egy országban» volt napirenden, a Szovjetunióban. Ettől kezdve ez az elmélet határozta meg valamennyi kommunista párt politikáját, azaz a Szovjetunió és pártja érdekeinek védelmét és kiszolgálását minden körülmények között.
Világforradalom vagy a szocializmus építése egy országban; permanens (állandó) forradalom vagy a forradalom vége? Amikor Európa népeit, dolgozóit a hatalmasok belesodorták a II. világháborúba és a világ proletárjainak szolidaritása a szovjet néppel az élet kérdésévé vált, Sztálin feloszlatta a III. Internacionálét (1943-ben) azzal indokolva, hogy annak létezése akadályt képez a Szovjetunió és szövetségesei között.

A IV. Internacionálé
1938 szeptemberében Trockij irányításával létrehozott nemzetközi kommunista szervezet.
Visszatekintés:
a) 1898-ban megalakult az orosz szociáldemokrata munkáspárt, melynek tagja Lenin és Trockij is. 1903-ban a párt megoszlott mensevikekre (kisebbség, Martov vezetésével) és bolsevikokra (többség, Lenin vezetésével). Trockij ebben az időben frakción kívüli. 1917 augusztusában, a forradalmi helyzet erősödésével lép be a bolsevikok közé, ahol Lenin egyik legközelebbi elismert munkatársa lesz, a forradalom második embere. A 20-as évek elejétől meggyilkolásáig (1940-ben Mexikóban, egy sztálini bérenc által) a permanens (állandó) forradalom elméletének kidolgozója és gyakorlati harcosa.
b) A «trockista» kifejezés eredete változáson ment át az idők folyamán. Elöször a Szociáldemokrata párton belüli csoportot jelentette, aztán magát a «trockizmus» alapját, a proletár forradalom jellegét meghatározó permanens forradalom elméletét. Magától érthetődik, hogy Sztálin tetszése szerint használta a fogalmat megbélyegzésre, a munkásosztály nemzetközi forradalma előkészítésének, szervezőinek eltávolítására, sőt kivégzésére.
A IV. Internacionálé nem az osztályharc folyamatától függetlenül, Trockij fejéből és a vele együtt harcoló kis csoport aktivitásából pattant ki, hanem éppen ellenkezőleg, létrejötte hosszú harc eredménye (kb. 15 éves). A bolsevik párt 1923-as kongresszusán a «baloldali ellenzék», Trockij és 46 pártvezető, a párt bürokratizálódásával szembefordult. Ettől kezdve harcolt Trockij a «baloldali ellenzék» köreiben a bolsevik párt és a III. Internacionálé pártjainak talpraállításáért. A «baloldali ellenzék az Internacionálé frankciójaként létezik és csak mint ilyennek van joga létezni», mondta. Még a pártból való kizárása után is mint leninista-bolsevik folytatja harcát társaival a Kommunista Internacionálé megmentéséért, ahonnak a 30-as évek közepén szintén kizárták őket.
1923-33 között az Internacionálén belül is elhatalmasodott a bürokratizálódási folyamat.
Hitler győzelme (1933.jan.30.) után Trockij arra a meggyőződésre jutott, hogy a III. Internacionálét nem lehet helyrehozni. A tragikus német helyzet létrejöttében (Hitler hatalomra jutása, a fasizmus elleni sikertelenség) Sztálinnak a munkásosztályt megosztó politikáját tette felelőssé. 1933. márc. 12-én felhívást intézett egy új párt létrehozása érdekében a világforradalom pártjának felépítésére.
Alá kell húzni azt a szoros kapcsolatot, ami a marxisták számára minden körülmények között összeköti a politikai elemzést a szervezett munkásosztály akciójával, mely a forradalmi nemzetközi párt felépítésére összpontosul. Trockij felhívására a III. Internacionálé egyetlen pártja sem reagált. 1933. júl. 15-én először jelöli meg az új internacionálé létrehozásának szükségességét.
1938 szeptemberében megszületetett a IV. Internacionálé, a nemzetközi kommunista szervezet. Trockijjal állítjuk, hogy «a II. Internacionálé végérvényesen áttért a burzsoá rend oldalára azzal, hogy Hitler előtt kapitulált (feltétel nélkül megadta magát)».

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.