Nemzetközi aktualitások febr.24.

A Munkásinformációk 85. (2476) számából (megjelenik 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)

USA
A dél-karolinai AFL-CIO szakszervezeti föderáció a washingtoni egyesült menet mellett kötelezte el magát
A dél-karolinai AFL-CIO a közelmúltban határozatot hozott, mely szerint „eddig sosem látott mértékben” kíván mobilizálni a munkahelyteremtés, az egészségügy és az ezeknek megfelelő gazdaság kialakítása érdekében.
„... A kormány, melynek semmi nehézséget nem jelentett dollármilliárdok ezreit adni a bankoknak, mely két háborút is finanszíroz, nem hajlandó a szükséges összeget biztosítani a munkahelyek, az egészségügy, az oktatás számára. Már eddig több szakszervezeti egység kiállt az AFL-CIO és a Change to Win által javasolt tavaszi washingtoni menet szervezése mellett, csatlakozunk hozzájuk a munkahelyek, az egészségvédelmi rendszer, a lakhatás, a közoktatás és a szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozása, a béke követelésével”.

Spanyolország

– Száz tüntetés a nyugdíjreform terve ellen
Az UGT konföderális bizottsága és a Munkásbizottságok szövetségi tanácsa (a két legfontosabb spanyol szakszervezet) febr. 9-én egyidőben arról döntött, hogy az ország 100 városában tüntetésre hív a nyugdíjreform tervezete ellen. A nyilatkozatból: „az UGT minden olyan intézkedést ellenez, mely a nyugdíjátlagot csökkentené, az ahhoz való hozzájutást nehezítené, különös egyet nem értését fejezi ki a nyugdíjbavonulás korhatárának kitolása, a munkában töltött évek emelése esetében. (...) A Bizottság úgy ítéli, hogy a kormányjavaslatok többségének egyetlen célja csakis az állami kiadások csökkentése.”
A határozatokkal egyidőben szakmaközi egyezmény született a kollektív tárgyalások tárgykörében, mivel a bérek befagyasztása utat nyit a kollektív tárgyalások elve elleni reformnak. A sajtó szerint a reform célja, hogy a vállalati szintű ágazati tárgyalási rendszerre térjenek át.

– A spanyol kormány zöld utat adott újabb 511 katona küldéséhez Afganisztánba. Ezzel a spanyol kontingens 1600 főre emelkedik. A döntés parlamenti jóváhagyásra vár.

Franciaország
– Vissza kell térni a gáz és villany közszolgáltatás monopóliumához, vissza kell államosítani az EDF-et és GDF-et!
Amióta Chirac és Jospin együtt aláírták Barcelonában az energiapiac megnyitását, a kérdésben az európai direktívák lettek mérvadóak a szabad és akadályozatlan verseny kereteiben. 2008-ban a francia kormány a háztartások számára is megnyitotta a versenyt a villamosáram szolgáltatásában.
A szabályozott tarifák megszüntetését illetően a lakosság és képviselői általános méltatlankodása hatására a kormánynak törvényt kellett hoznia annak érdekében, hogy az árak máig érvényesek maradjanak.
A mai napon a fogyasztók több mint 95 %-a, a vállalatok 88 %-a a kb. 30 %-kal olcsóbb EDF kuncsaftja. Ez az oka annak, hogy az EDF vezetése legalább 20 %-os áremelés mellett döntött, ezért követ el minden annak érdekében, hogy az áremelés szükségességét elhitesse – és főként, hogy a szabályozott tarifákat eltüntesse. Magyarázzák, hogy az EDF-nek külföldről kell áramot vennie, mert termelése határára érkezett. Holott arról van szó, hogy a nagyobb haszon érdekében késleltette a karbantartást és mára már egy tucat nukleáris erőmű leállt.
Ebben a kontextusban javasolja a törvény az áram piacának új megszervezését (NOME). A törvény célja, hogy kötelezze a közszolgáltató EDF-t termelése 30 %-ának eladására, hogy létrejöjjön a verseny. Mint egy hold-up! Nem csak az EDF árait emeléséről van szó, hanem a közvagyon felhasználásáról is! A spekulánsok óriási hasznot érhetnek el az energia tőzsdepiacán!
Az energia-szabályozási bizottság azzal lett megbízva, hogy a gáz és villany szabályozott tarifáit megszüntesse, azok szállítási tarifáit csökkentse. Csak a szállítás monopóliuma megszüntetésének okából az utóbbi években több mint ötezer munkahely szűnt meg. A javasolt hatósági intézkedésekkel a bizottság ellenőrizné a termelés elosztását. Tehát, ha a termelő úgy dönt, hogy csökkenti a termelést, a fogyasztók számára az ár növekedni fog, ahogy ezt Kaliforniában is láthattuk. Az ár emelkedésének érvényességéről dönteni a Bizottság fog. A kormánynak 3 hónapja van arra, hogy véleményt formáljon, különben a bizottsági döntés érvénybe lép.
Ilyenek tehát az európai direktívák. Szakítani kell velük, vissza kell térni a gáz, villany közszolgáltatási monopóliumához, az EDF-et és a GDF-et vissza kell államosítani, hogy integrált szervezetként rendelkezzen a termeléssel, szállítással, szétosztással egyaránt a lakosság, a fogyasztók szolgálatában. (Gérard Quéval szakszervezeti felelős, az EDF nyugdíjasa)

– „A francia hadsereg addig marad Afganisztánban, ameddig szükséges”, jelentette ki François Fillon miniszterelnök Kabulban. „Úgy találjuk, hogy a ránk bízott misszió teljesítésére vonatkozó szükséges eszközöket biztosítjuk”, s hozzátette, hogy újabb 80 francia „kiképzőt” küld a térségbe.

Afganisztán: offenzíva
A NATO-erők dél-afganisztáni támadása véres lett a civilek számára, míg a tálibok – már legalább egy héttel előtte értesülve a katonai operációról– visszavonták erőiket. Már a Marjah elleni támadás második napján egy rakéta 10 civilt ölt meg. A NATO egyébként be is ismeri, hogy célt tévesztett rakétái okozták 13 civil halálát. Több mint 150 ezer polgári lakos menekült el az övezetből.
Mintegy 15 ezer, tüzérséggel, harckocsikkal és helikopterekkel támogatott katona részvételével «a támadás jól halad», ahogy Barack Obama nemzetvédelmi tanácsosa, James Jones tábornok megerősítette.

Haiti: eső alatt, romok között
Az esős évszak beköszöntése előtt mindössze egy félórát esett, de Port-au-Prince több tízezer hajléktalanja számára ez új „katasztrófa” a földrengés után. Összetákolt fedelük nem tartja magát, megmentett kis motyójuk csuromvíz.
Nem volt szerencséje Marie Saint-Fleur Norvelynek sem, aki 6 gyerekkel él a főváros egyik legnagyobb rögtönzött telepén a Champ de Mars-on „A kicsik sírnak, mert fáznak”, mondja.
A kormány, a vezetők passzívak, a segítség most is várat magára, így reggel 6 órától már tüntetések zajlanak a sátrak követelésére.

Gáza: izraeli támadás
Az izraeli hadsereg újból lőtte Gázát, egy palesztin férfi meghalt, hárman megsebesültek, közöttük egy 9 és egy 5 éves kislány febr. 14-én. Az incidens az izraeli határ közelében Gázától keletre történt, mikor egy izraeli harckocsi kezdett el tüzelni egy palesztin csoportosulásra.

Európai Unió:
– Barroso és komisszárjai sokba kerülnek!
2009-ben az Európai Bizottság elnökének «küldetései» és «reprezenciás költsége» az uniós polgárok 730 230 eurójába kerültek. Az Unió - a febr. 12-én kiadott könyvvizsgálói jelentés szerint - a pénzügyi és gazdasági válság teljes közepén tart. A Bizottság 27 biztosa összesen közel 4 millió eurót adott ki 2009-ben.

– Az euró esése (Pierre Cise közgazdász)
11 éve, mikor az eurót pályára állították, annak roppant válságellenes erejéről, a dollár diktatúrájának ellenszeréről volt szó. Ma a válsággal nem pusztán megrogyott ez az erő, de maga is táplálja a krízist. Ahogy Európa felett gyülekeznek a fellegek, úgy menekül a tőke az euró elől annak értékcsökkenését provokálva, a dollárra vetődve mint menedékre.
A múlt héten az euró 5 %-kal esett, az európai tőzsdék szintén estek: -5 % Párizs, -2,5 London, -3 % Frankfurt. Az oka Görögország kvázi-csődje és a pénzügyi kétségek Írország, Portugália és Spanyolország (a negyedik európai gazdasági hatalom) körül. Mindnyájan az eurozóna tagjai.
A (spekuláció szolgálatából következő) adósság- és deficitrobbanás megkérdőjelezi még az euró létezését is, annak az állam és büdzsé nélküli pénznem létét, mely egyedül az Európai Központi Bank, a pénzügyi piacok parancsainak felügyeletére van bízva. Á, dehogy! mondják a «szakértők», más ország nincs érintve, ez görög, spanyol, potrugál belügy!
«Mindenek után – olvashatjuk a New York Timesban (febr.6.) – ugyanezt hallottuk 2007-ben az USA pénzügyi vezetőitől a subprime-válság apropóján. A nyugtalankodó befektetőket ezzel csillapították, mondván, hogy az ingatlanszektor problémái nem befolyásolják a gazdaság más ágait. Ahogy azóta jól tudjuk, ez az ingatlanpiaci betegség megfertőzte az egész világot”.
A piac félelme nem befolyásolja az EU-nak alávetett kormányokat abban, hogy erőset üssenek. Trichet, az EKB elnöke biztosította őket: „Hajlíthatatlanok vagyunk a stabilitási és fejlesztési paktum előírásait illetően. A rendszer kötelezően előír és ezt normális dolog. Az összes ország köteles betartani az előírásokat, nincs kivétel”.
A kormányok pedig engedelmeskednek. A görög (szocialista) kormány folytatja a tisztviselői bérek befagyasztását, számuk drasztikus csökkentését, a privatizáció folytatását és nyugdíjrendszer „reformját”. Ugyanez történik Spanyolországban, Portugáliában, végső soron Franciaországban is.
Miért a félelem? A La Tribune (febr.5.) számból: „vajon az európai népeknek mekkora a kapacitása, milyen mértékben képesek elviselni a költségvetési nyírbálásokat célzógömbben a szociális konfliktusok veszélyével?”. Vagyis: lesz-e elegendő eszköz a dolgozók küzdelmének megfékezésére, meddig lehet elmenni a válság általuk való megtéríttetésében. Ahogy a görög nyugdíjasok szakszervezetének titkára mondta: ”a nagytőke és a bankárok” hívták életre a válságot, a dolgozók minden olyan intézkedést elutasítanak, mellyel rájuk akarják hárítani annak megfizetését.


Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistái