Összehangolt támadások nyugati imperialista körökből Magyarország ellen

A Le Monde cikke után a Financial Times lefutott neoliberalista szellemben vágott eszement rohamba (a HVG márc. 11-i közlésében).

«A Financial Times szerint a volt közép- és kelet-európai kommunista országoknak − köztük Magyarországnak – óriási kulturális változásra van szükségük ahhoz, hogy rendbe tegyék költségvetésüket. A magyaroknak például meg kellene szabadulniuk a gondolattól, hogy az államnak kell gondoskodnia róluk. És az adományok helyett a munkát kellene választaniuk.»
Első reagálásként kinyilt bicska a zsebemben. Agyrém! Vagy szimpla gúnyolódás! Hol van a gondoskodó állam, ki tud munkát választani magának? Az üzleti körökhöz közelálló napilap bértollnoka egy pécsi nyugdíjast idéz, aki „bár gazdagnak nem mondható, anyagi helyzetét sokan irigyelhetik még a jómódú államokban is” az ingyenes orvosi ellátásért és gázszámlája támogatásáért. Talán a 75 ezer forintos nyugdíját nem irigylik annyian! Az újságíró szerint ez a nyugdíjas «sok magyar honfitársához hasonlóan, kezdi megérteni a gazdasági válság komolyságát és annak lehetséges hatását a nagyvonalù magyar szociális rendszerre, amelynek köszönhetően viszonylag jól él, amióta 56 évesen – egészségügyi okokból − korengedményesen nyugdíjba ment.» A gazdasági válságról csak annyit, hogy sem ennek a nyugdíjasnak, sem pedig honfitársai zömének semmi köze nincs ehhez. S mivel semmi köze hozzá, fizessenek csak azok, akik előidézték, valamint hűséges csatlósaik! A „nagyvonalù” magyar szociális rendszert ismerjük: ez a nyugdíj (kb. a minimálbérrel egyenlő), ahogy mondani szokás: megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok. Viszonylag jól él 75 ezer forintból? Ebbôl fizesse rezsijét, közlekedését, megélhetését?

Ezután a Financial Times lelkendezni kezd a 2006-os 9,2 százalékos államháztartási hiány lefaragásáról a tavalyi 3,9 százalékra. Arról nem szól, melyik dolgozó társadalmi rétegnek mibe került, hány gyerek ment éhesen iskolába, hány asszonyka halt bele munkahelyén az éhezésbe, hányan fagytak meg a télen, hányan adósodtak el a közüzemi szolgáltatók felé, hánynak bitorolták el házát, hány embernek nincs fogalma se arról, mit hoz a holnap …

«Az emberek a kommunista érában úgy nőttek fel, hogy még ma sem akarnak megszabadulni az állami gondoskodás gondolatától. Csakhogy 2008 októberében Magyarország arra kényszerült, hogy 20 milliárd eurós hitelt kérjen a Nemzetközi Valutalaptól.» A havi munkavállalói elvonások: magánnyugdíjpénztári befizetés (8%), állami nyugdíjjárulék (1,5%), egészségbiztosítási alap és munkaerőpiaci járulék (7,5%): személyi jövedelemadó, jövedéki adó, 18% illetve 25% áfa. Az állam a dolgozó bruttó jövedelmének több mint 50 %-át elvonja. Párhuzamosan pedig a munkáltatók számára az elvonásokat folyamatos csökkenti, a multinacionális vállalatok gyakorlatilag ingyen garázdálkodnak!
A magyar állam hogyne kényszerülne így hitelt kérni, amire az IMF válasza az ùjabb megszorítások igénylése!
A szocialista kormány ezeknek az követeléseknek hatására törölte el a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjkorhatárt 2012-től kezdve fokozatosan 62-ről 65 évre emeli. Ráadásul a korábbi svájci indexálás helyett a nyugdíjak emelkedését a bruttó hazai össztermék növekedéséhez és az inflációhoz is kötik. Nyilván, mert a magyar nyugdíjas annyira, de annyira jól él, hogy azt még az angol is irigyli!
Csökkentették a családtámogatási ellátásokat is. «Ezáltal nemcsak a kiadásokat mérsékli az állam, hanem egyben gyarapítja az aktív munkaerő táborát, amellyel kapcsolatban Magyarország nagyon rosszul áll: a 3 millió magyar nyugdíjas közül sokan a jelenlegi nyugdíjkorhatár alatt mentek nyugdíjba, 2002 és 2007 között átlagosan 59,7 évesen, ami a legalacsonyabbnak számít az OECD-országok között. Részben ez vezetett az OECD-átlaghoz képest 10 százalékkal alacsonyabb, 57 százalékos foglalkoztatási szinthez.»- mondja ez az agyalágyult a Financial Times-tól. Mintha 10 állásajánlat felszívhatna 100 munkanélkülit, vagy 60 éves, beteg embert! Vagy mintha ez volna az ildomos! Miért nem azt firtatja, miért egyre magasabb a halandóság a magyar férfilakosság körében?
«Balassy László, a Citibank ügyvezetője is ùgy nyilatkozott, hogy nagyon sok mindent kell még tenni az emberek motiválása érdekében, hogy a segély helyett a munkát válasszák». Bankvezér. Mi mást is mondana egy bankvezér? Kilóg a lóláb…
Az emberek nem a korlátolt idejű és összegű segélyt választanák, hanem a munkát! Ha lenne! De nincs, mert az uniós kívánalmak szerint megszüntették a mezőgazdaságot, a nagyipart, elprivatizáltak mindent, piacot csinálnak mindenből, az egészségből, az iskolákból, kultúrából, a közszolgáltatásokból.
Most pedig a maradék vívmányra akarják a végső csapást mérni. Fogjuk-e hagyni?