2011. február 11., péntek

Gondolatok baráti és elvtársi megbeszélésről

Mint minden évben, most 2011. január végén is meghívást kaptam a belga elvtársaktól. Szerény személyemnek mindig nagy dolog, ha német/szlovák/belga vagy francia elvtársakhoz kapok meghívást, ugyanúgy nagy esemény, ha ők látogatnak hozzánk. Hozzánk, mert, hogy külföldön is, itthon is elvtársi közösségek találkozójáról volt, van szó.

Az egyhetes kiruccanás tartalmas volt, úgy érzem, sokat tanulhattam. Beszélgetések, egyeztetések követték egymást, amelyekbe az odautazó francia barátaink is bekapcsolódtak.
Erről, vélem, érdemes egy pár gondolatot papírra vetnem, hiszen a témák aktuálisak, érdekfeszítők voltak.

Az első, legfontosabb téma az internacionalizmus kérdése. Annak kapcsán, hogy a tunéziai forradalom és az egyiptomi felkelés zajlik, amely előbb-utóbb Európára is átterjedhet, aktuális volt azt taglalni, hogy milyen a munkásmozgalom helyzete az aktivisták szemszögéből. Elemeztük azt a 14 irányzatot, amely a Földön meghatározza a munkásmozgalmat. Abban egyezségre jutottunk, elemezve a legfontosabb és a legmeghatározóbb irányzatok vitáját, hogy ami összeköti ezeknek az irányzatoknak a képviselőit, az a közös ellenség, a tőke féktelen uralma. Abban is egy érdeket jelenítenek meg, hogy az emberiség kiútja csakis a tőke uralmától mentes közösségi társadalom lehet. Közös véleményünk végül az volt, hogy a munkásmozgalmakban az internacionalizmus megszilárdítása vezet el a végső győzelemhez. A tőke nemzetközi, globalizált. Soha nem volt annyira nagy jelentősége az internacionalizmusnak, mint most, a globalizált tőke korszakában. Az internacionalizmus szó szerinti jelentése nemzetköziség, az internacionalizmus híveinek, az internacionalistáknak még tudatosabb egységére van szükség.
Abban is egyetértettünk, hogy minden ország proletárjának és dolgozójának a nemzetközi osztályegységre és szolidaritásra kell törekedni a burzsoázia uralmának megdöntéséért, az imperializmus megsemmisítéséért az egész világon. Nem engedhetik meg a nemzeti szintű és eltérő irányzatú, de egy célért küzdő munkásmozgalmi pártok, hogy értékes energiájukat, idejüket a munkásmozgalom kisipari módszereire, felesleges taktikára, olykor a burzsoáziával való kokettálásra, követésre és egymás elleni felesleges küzdelmekre fecséreljék.
Nagyon fontosnak ítéltük, hogy valamennyi nép szabadságát és egyenlőségét, a népek együttműködését és barátságát, a nemzetek önkéntes egyesülését védelmezzük. Erősíteni kell a küzdelmet a sovinizmus ellen, a kommunista és baloldali pártoknál tapasztalható nacionalista elzárkózás, szűklátókörűség, valamint a szektatendenciák ellen. Segítség és támogatás kell a kis népeknek a valódi internacionalizmus alapján. Tudatosítani szükséges, hogy az internacionalizmus kibékíthetetlen ellentétben áll a kozmopolitizmussal. Az internacionalizmus gyökeresen ellentétben áll a kozmopolitizmussal, de a nacionalizmus eltorzult formációival, azaz a sovinizmussal is.

A második téma a magyar munkásmozgalom helyzete. Beszámoltam arról, hogy a rendszerváltás után a társadalom az osztálytagozódás mellett «szegényekre és gazdagokra» bomlott, aközben a szegénységet etnicizálva megosztják a totálisan kizsákmányoltak tömegeit. Ennek eredményeképpen a szolidaritást felváltotta az individualizmus.
Mind a belga, mind a francia elvtársak elmondták, hogy a vázolt probléma nem magyar sajátosság. Mindent meg kell tenni azért, hogy ezek a kérdések megoldódjanak. Üdvözölték azt, hogy Népi Egység Mozgalom jött létre Magyarországon, amelynek célja, hogy a társadalmat morálisan az arra érdemes politikai erő felé irányítsa.

A harmadik kérdés témája az európai és a magyarországi cigányság. Vita helyett inkább a helyzetet elemeztük, amelyet azzal zártunk, hogy a cigányság kulturális etnikai kisebbségi népcsoport, nemzetalkotási paraméterek nélkül, Európa és Magyarország „palesztinjai”. A cigányok esetében nem szabad összekeverni a szegénységet és a népi-nemzeti politikai és kulturális eredetű problémákat. Gond van Európa minden érintett országában, többek között Magyarországon és Romániában, amely ráadásul nem párosul szociális rendszerintegrációs kormánypolitikával.
Végül arról számolhatok be, hogy a több irányzatot képviselő elvtársak köre tovább bővült, barátságunk tovább erősödött.
(idara)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.