2011. február 10., csütörtök

Kína-levél 349.sz.- 2011.jan.15.

Hu úr látogatása az USA-ban …

Hu Jintao, Kína elnöke és kommunista pártja főtitkára négy napra az USA-ba látogatott Obamához. A hivatalos kommüniké szerint megfigyelhető volt a pozitív együttműködés, «egymás tiszteletben tartásán és közös érdekeken alapuló partneri szövetkezés». Az emberi jogokat illetően a kötelező formula: Obama azt mondja, hogy azok egyetemesek, Hu pedig : «Kína elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogok egyetemes mivoltát», de még «sok tennivaló marad». Áttérve a komolyabb ügyekre, Obama: és a jüan felértékelése? «Folytatni fogjuk reformját és rugalmassá tételét», feleli Hu megígérve, hogy az amerikai vállalatokat jobban fogják kezelni Kínában.
Miért, eddig nem így volt? A kínai Amerikai Kereskedelmi Kamara szerint tagjainak 71%-a a 2009-et haszonnal zárta. De még nem versenyezhetnek a pekingi kormányon keresztül érkező és az állami vállalatokhoz érkező megrendelésekkel, ami egy milliárd eurós üzlet! Cserében Obama halovány ígéretet tett a high technology exportjának megkönnyítésre…

A megközelíthetetlen profitforrás.
Tehát a kínai állami vállalatok lehetnek majd a célkeresztben? Egy előlátó politikai megfigyelő írt Hu egyesült államokbeli utazásáról egy cikket ezzel a címmel: «Az állami vállalatok lehetnek Hu és Wen «növekedés mindenki számára» céltáblái?» (W. Lam, « China Brief », jan.14.): «A reform és nyitás kezdete után 33 évvel az állampárti apparátus a gazdaságot még mindig kezében tartja. A 129 állami vállalat a központi kormány ellenőrzése alatt áll és monopolhelyzetet élvez az olaj- és gáz-, ásványi és energia-, bank- és biztosítási, a telekommunikációs és közlekedési, a légi és a védelmi szektorban. S még ha ezen óriások közül sokan jegyzettek is a tőzsdén, a központi kormány a többségi részvényes.»
Megjegyezzünk, hogy a KP vezetőinek utasítására az «állami javakat kezelő és ellenőrző bizottság» 2010 vége előtt 80–100-ra csökkentette volna a központi kormány ellenőrzése alatt álló állami vállalatok számát. Még mindig 129 van, nem likvidáltak vagy privatizáltak, csak összevonni akarnak. 2009 nyarának nagy – és erőszakkal járó – sztrájkjai nem voltak hiába… Itt van az a monopólium, amit szét kell verni. Akkor az amerikai vagy európai multik versenyezhetnének a kínai piacon, profitálva a nyitás nevében a hatóságok ajándékozta olcsó és jogok nélküli munkaerőből, ahogy ez már így is van a Wal-Mart, Foxconn, Honda és hasonszőrűek esetében.

Kínai munkások méltó fizetéssel, nyugdíjjal és betegbiztosítással!
Igen, létezik ilyen is – az állami vállalatoknál, melyeket egyesek el akarnak tüntetni. «Az állami átlagfizetés legalább ötszöröse a nem államinak», világítja meg a cikk. Senki nem hiheti, hogy az amerikai vagy európai multik – és kormányaik –, a tajvani és hongkongi üzletemberek örülnek ennek, ők inkább a Foxconn-jellegű vállalatokról álmodoznak, azok minden kizsákmányolásával és a helyi bürokratákkal való összekötettéseivel együtt…
A pekingi komm. párti csúcstalálkozón a kör négyszögesítése folyik. Bizonyos állami vállalatok úgy viselkednek, mint állam az államban (vezetőik csillagászati összegekkel jutalmazzák munkájukat, sikkasztanak, a hivatalos utasításokat negligálják, stb.), a piacgazdaságra áhítoznak, a köztulajdon bástyáinak ledöntésére, a versenyre. Nem csak «a nemzetgazdaság jelentős tartóoszlopát» akarják ledönteni, hanem «a vezető Komm. Párt státuszának alapjait» is, jelezte 2010 aug. végén Wang Yong miniszter, az «állami javakat kezelő és ellenőrző bizottság» egyik vezetője.
Ismerjük el, hogy a köztulajdont felváltandó piacgazdaság híveinek nyomását illetően nincs semmi kétség. Dec. 22-én tudtuk meg, hogy új állami vállalat jött létre, a China Reform Holdings, melynek feladata a «versenyképtelen állami vállalatok restrukturációja a fuzionálás eszközének intenzív igénybevételével rentabilitásuk megjavításáért». Bizonyosak lehetünk abban, hogy a dolgozók, akiket ez alkalomból fognak elbocsátani, küzdelem nélkül nem fognak lemondani bérükről, nyugdíjukról és egészségügyi biztosításukról!

«Egy dinamikus nagyhatalom, mely csak erősödni tud»…
Bizonyos kétséggel ír a jan. 5-i The Financial Times a bértárgyalások lehetőségéről, melyet a Guangdong tartományi új szabályozás nyújthat. Hivatkozik arra, hogy Shenzhenben egy magasrangú hivatalnok jelentette be karácsonykor, hogy «gyakorlatilag elfogadták» a dolgozók által választott szakszervezeti képviselőkről szóló szabályozást, mely életbe lép «amilyen gyorsan csak lehet». A «Guangzhoui napilap» (jan.18.) szerint Foshanban, ahol sztrájkok folytak a múlt nyáron a Hondánál, nemrég pedig a Fosconn-nál, a szakszervezeti felelősöket közvetlenül a dolgozók választják meg mintegy száz vállalatnál a szociális konfliktusok megoldásának tesztelése céljából… De a The Financial Times biztos abban, hogy ezek a törvénybe iktatott rendelkezések csak növelni fogják a munkahelyi konfliktusokat.


Bér, vásárlóerő és a tárgyalásokhoz való jog

Bér, vásárlóerő a Foxconn-nál
Olvasóink kérdezték, a vásárlóerő kapcsán idézett bérek minek felelnek meg. 2009-ben 10 jüan 1 €, 2010-ben 11 jüan ért 1 €-t. A legfrissebb adatokat a Sacom hongkongi felmérése szolgáltatta. A Foxconn Shenzhenben, a híres guangdongi tartományi gazdasági zónában működik. A munkás alapfizetés csak 1200 jüan (kb 130€) volt 2010 júliusában, mindössze 100 jüannal több a városi minimálbérnél, sőt, májusban már ugyanannyi (mikoris gyorsan béremelésről döntöttek).
Shenzhenben az élelmezésre kiadott havi összeg 613 jüan. A megélhetés minimumának számítására (a használt koefficiens alkalmazásával) elérjük a 2293 jüant! A kantinra hozzájárulást (11 jüan) adnak ugyan, de csak 21 napra, holott a hatnapos munkahét kötelező. A hálóterem használata is, mert az a munkás, aki a városban akar lakni, csak 150 jüanos prémiumot kaphat, holott egy 50 m2-es lakás bérlete még olcsóbb kerületben is 1500 jüan havonta. Ehhez hozzá kell adni a közlekedési költségeket is: 50 – 100 jüan között. Shenzhen városa drága lett, majdnem annyira, mint London, ha hihetünk az erre specializálódott tanulmánynak (Mercer).
Shenzhenben a Foxconn, a 420 000 alkalmazottjával kivétel lenne? Nem, a Sacom ugyanezeket a számításokat elvégezte más városokban is. Tianjonban a megélhetési minimum 1684 jüan, de az alapfizetés csak 940 és a helyi minimálbér 920; Wuhanban a megélhetés minimuma 1 754 jüan, az alapbér 950 és a minimálbér 900; Hangzhouban a minimálbér (1100) megfelel a megélhetési minimum (2173 jüan) felének.

Shenzhen
Shenzhen a legnagyobb és legismertebb speciális gazdasági zóna. Az itteni egyetem és a hivatalos szakszervezet, az ACFTU a múlt év júliusában együtt mérte fel 5110 fiatal migráns munkás jövedelmét. Átlagosan 1839 jüant kerestek havonta (200 euró), de több mint fele (57 %) csak túlórával érte el. A bér nagyrész élelemre megy, lakhatásra és közlekedésre. 87 %-uk azonban képes megtakarításra is (350 jüan átlagosan), melyet hazaküld a falujába a családjának, a gyerekek iskoláztatására, stb.
Mi lenne «ésszerű» bér szerintük? A válaszok átlaga 2679 jüan (295 €), ami kb. 45%-kal jelentene magasabb bért. És az «ideális» fizetés, mely lehetővé tenné a méltó életet és a családi szükségletek kielégítését? A válasz 4200 jüan (460€) – az amerikai, európai, tajvani, hongkongi munkáltatóknak ez kb. a Holdon jár…

Jog a tárgyalásokhoz
A honkongi napilap, a «South China Morning Post» 2010. okt. 30-án az írta: «A Cliff Sun Kai-lit ipari munkáltatók hongkongi szövetsége vezetője bejelentette, hogy a shenzheni kormány két kulcscikkelyt kivett a «bérek kollektív tárgyalása» törvénytervezetből és 11 paragrafusát revizó alá vette.» A nyomás elképesztő volt a hongkongi üzleti körök részéről 40.000 itt berendezkedett vállalatuk érdekében. «Az üzemek tulajdonosai élénken ellenállnak és sorban győzik meg a guangdongi parlamenti képviselőket arról, hogy ne szavazzák meg ezt a törvénytervezetet, mely felfüggesztené a sine die állapotokat.» Wang Yang, a tartomány párttikára dolgoztatta ki a törvénytervezetet 2010 végén való szavazásra, mert az ő szemében ez lenne a szociális stabilitás biztosítéka. Saját Politikai Irodája 25 tagja másképp döntött.
Milyen kulcskérdések tűntek el? A «South China Morning Post» szerint: «A dolgozóknak és a munkáltatóknak nem kell évente legalább egyszer találkozniuk. A dolgozók csak akkor kötelezhetik a vezetést bértárgyalásra, ha 50%-uk az üzemi átlag felénél kevesebbet keres.» Hú! Meg vagyunk mentve! «Kisebb a kötelező tárgyalások rizikója… Ha megengedik a bérekről a kollektív tárgyalásokat, ez azt jelentené, hogy mindenkinek ugyakkora bért kell adni, ami pedig nem ösztönözné a munkást a kemény munkára», mondja a főnökök főnöke Hong Kongban.
A The Financial Times kételkedik, meg is mondja, miért: a javaslatot a dolgozók egyharmadának az adminisztrációs tanácsban való részvételéről elvetették, de megmarad «a direktíva, mely szerint egy üzem dolgozóinak egyharmada kötelezhet a kollektiv bértárgyalásokra» és az is, hogy «a dolgozóknak megengedi saját szakszervezeti képviselői megválasztását». Röviden: borzalmas … a munkáltatóknak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.