Összebékíteni az összebékíthetetlent

Algéria, a Fraternité cikke, 71.sz., 2015 márciusa

A szociális világfórumot Tunézia fővárosában, Tuniszban már második alkalommal tartották meg.

A 2015 márc. 24-28 közötti, immár 13. fórum az algériai palagázkitermelést is napirendjére tűzte.

Az algériai UGTA szakszervezeti tömörülés először vett részt erős delegációval, többek között éppen azért, hogy megcáfolja az algériai állam elítélését, azt a vádat, hogy «népességét halálos veszedelemmel fenyegeti» – mivel szuverén módon döntött, saját eszközeivel fogja saját földje alatt a kitermelést folytatni (a Sonatrach szénhidrogén vállalat állami többségi tulajdon).

Tuniszból hazatérve az UGTA-delegáció egy tagja tanuskodik:

«1 200 demonstrációt tartottak a fórum idején. Naponta 240 tematikus és más műhelykonferencia a Ferhat Hechad egyetem területén Tunisz külvárosában, ahol naponta közel 50 ezer résztvevő jelent meg. Az ilyen fórumokon nagyon elterjedt «baloldali» és «forradalmi» beszédek közelítenek a tőkés világrendszer válságkezelőinek reálpolitikájához. Olyan pártok politikai szereplői, képviselői, amelyek kormányai szigorításokat valósítanak meg, privatizálnak, dolgozók ezreit bocsátják el, mindenféle kedvezményeket tesznek a munkáltatóknak, most vitát folytatnak az ehhez való asszisztálás elsőszámú áldozataival, a szakszervezeti aktivistákkal, fiatalokkal, dolgozókkal.

A szélesen elterjedt nézet szerinti nyílt, szabad és demokratikus vitával ellentétben több ízben is a tanácskozások előzetesen ismert konklúziókkal álltak elő. Néhány példa: március 26-án tartottak egy gyűlést a külső adósságról, melyet több szónok «a dominancia és fosztogatás eszközeként» aposztrofált. Több olyan jellegű radikális felszólalás után, mint «nem kell megfizetni olyan adósságot, amely nem a népeké», a konferencia elnöke határozatot javasolt. Azt módosító javaslatoknak vetette alá, mikor egy francia jelezte, hogy a határozatot nem lehet módosítani, végülis utóbbi egyedül tehetette meg ezt méginkább lefelé nivellálva a határozat tartalmát. Végül az sült ki belőle, hogy az ENSZ határozatát támogatja, amely az Ebola vírus által érintett országok adósságainak eltörléséről szólt! A külső adósságfizetés megtagadása elutasításra került. Egy másik felszólaló hozzátette, hogy végülis nem léphetünk át az adósságfizetésen, mert «ha az adósság az ország fejlesztésére szolgál, fizetni kell, de ha diktátorok elsikkasztják, akkor nem!». Másik példa az olasz demokrata párti képviselőké, akik a palesztin kérdésről tartottak tanácskozást március 27-én. Egy brossúrában ismertették Izrael állam létrehozását, az irtóháborút, amely  800 ezer palesztin elűzésébe torkollott, a menekültek kálváriájába és visszatérésük kizárásába. Több hozzászóló kért igaz, valós határozatot, megállapítva az oslói egyezmények kudarcát. Az egyik felszólaló demonstrálta a ”két állam-megoldás” vereségét és azt, hogy az egyetlen tartós megoldás, ha a palesztinok visszaszerzik történelmi jogaikat, Palesztina minden lakója békében és egyenlőségben él diszkrimináció nélkül, demokratikus és világi államban. Forró tapsot kapott, de a határozat mégsem tért el egy jottányit sem a szokásostól: «a két konfliktusban álló fél között folytatni kell a tárgyalásokat, hogy a “két állam-megoldás” létrejöjjön». Vagyis a nagyhatalmak kötelezte pszeudomegoldás, ami a palesztinok minden bajának okozója idestova 70 éve. A harmadik példa, amit idézek, az algériai palagáz ellenzői által szervezett konferencia márc. 27-én délután. Meg kell jegyezni, hogy főleg a francia Attac folytatja az Algériát «kitüntető» antipalagáz kampányt. Többezer öntapadós matricát adtak ki «az algériai palagáz-kitermelés ellen» felirattal. Néhány algériai antipalagáz-aktivista egyébként a Total színeivel dekorálta ki ezeket (a francia multiról azt terjesztik, hasznot húzna az algériai palagázkitermelésből). Az algériai antipalagáz-kampány okait firtatva, felmerül, hogy miért itt, ahol mindössze 3 kutat fúrtak, míg az USA néhány év alatt 500 ezret. Az Attac egyik tagja azzal érvelt, azért, hogy Algériát a figyelem középpontjába állítsa. E kettős mércéjű zöldaktivista számára sem a francia, sem más ország nukleáris energiájáról nincs mit beszélni. Egy másik bevallja, hogy Franciaország, amely energiájának 75 %-át nyeri atomerőművekből, nem hagyhatja azt el egyik napról a másikra. A pszeudotanácskozás persze nem a palagázt vitatta meg. A találkozón vagy 20 európai volt jelen, két algériaival. A többi algériai megérkezése teljes mértékben destabilizálta a szervezők terveit, akik 7 perc alatt gyorsan lezavarták a konferenciát: 4 perc jutott a bevezetésre és 3 az előre elkésztett és módosíthatatlan határozatra, amely elítéli az algériai palagázkitermelést. A szervezők meglehetősen agresszívnek mutatkoztak azokkal szemben, akik nem értettek egyet téziseikkel. Egyik algériai az európaiaktól támogatva konfrontálódást színlelt az UGTA delegáltjaival, saját magát azzal vádolva, hogy a Moszad fizetett ügynöke. Nyilván azért, hogy áldozatnak mutassa be magát.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a szociális világfórum nem zárja ki az őszinte személyeket a részvételből, kész mindenről vitázni, de úgy, hogy bizonyos vonalakat soha nem lépne át. A fórum kiötlőinek a tőkés rendszer válságából adódó gondok megoldása a “globalizáció” keretein belül kell maradjon. 

Ezért a szociális világfórum csak asszisztál a globalizációhoz, anélkül, hogy azellen küzdeni akarna”.