Menekültellenesség már 1914-18-ban

Forrás: Afp

"Nem dolgoznak", "elveszik a munkát" – Nagy-Britanniában ezekkel illették a francia, belga háborús menekülteket. Ugyanazzal, amit ma hallunk.

Illusztráció. Zsidó menekültek a második világháború alatt. © Reuters

Richard Grayson a londoni Goldsmiths egyetem tanára, az első világháború kutatója és a projekt szakmai gondozója az AFP-nek nyilatkozott arról a tanulmányról, amelyet hamarosan közzétesznek. "Meglepő azt tapasztalni, hogy az  1914-18-as közbeszéd a menekültekről ugyanúgy «érvel», mint ma".

"Ha a korabeli cikkekben a francia és belga szavakat behelyettesítjük a szírai szóval és azt gondolhatjuk, hogy mai kommentárokról van szó", teszi hozzá Charlotte Faucher kutató. A kutatás egy évig tartott a 2015-2016-ös tanév alatt a londoni  Charles de Gaulle gimnázium és a  Newham Sixth Form College húsz 11 - 18 éves tanulójával.

"Nagy számú fiatal belgát segítünk, akik ahelyett, hogy a harctéren küzdenének, lusták és a londoni utcákon sétálgatnak zsebredugott kézzel", olvashatjuk az Exeter and Plymouth cikkében 1915  januárjában.

Richard Grayson szintén megjegyzi, hogy abban az időben is féltek attól, hogy a menekülők "elveszik a munkahelyeket", nevezetesen a brit kereskedőkét.

Az eddig fel nem dolgozott korabeli dokumentumok a francianyelvű menekültek és a helyi lakosság viszonyával is foglalkozik. 1911-ben már 23 ezer francia és belga telepedett meg Londonban, 1914, a háború kitörése után az Egyesült Királyságban már 250 ezren voltak, 95 %-uk belga.

"Tanulóink meglepődtek, a Charles de Gaulle francia gimnáziumot is 1915-ben alapították a belga menekültek iskoláztatása céljából", magyarázza az AFP-nek Charlotte Faucher.

A munkát okt. közepén mutatják be a nyilvánosságnak a londoni francia gimnáziumban, azután a Newham College-ban, a kenti egyetemen és végül Franciaországban és Belgiumban.  

USA: Szegénység… egyre több serdülőkorú prostituálja magát ennivalóért

2016.szept.18.

Ha az ember éhes, mindenre képes, hogy ehessen 

A héten publikálta a Feeding America (200 élelmiszerbank szervezete) és az «Urban Institute» think tank, hogy Amerikában serdülőkorúak milliói élnek «élélmiszer-bizonytalanságban». A kutatók megdöbbenve tapasztalták, hogy ezek a serdülők mindenre készek, hogy élelemhez jussanak. Számosan lopnak a boltokban, mások drogot árulnak, akár a börtönt is vállalva, az iskolában szándékosan évet ismételnek, és meglepően magas azok száma, akik a testüket adják el, hogy ehessenek. S ha ez a gyakorlat olyan országokban létezne, mint az összeomlás határán álló Venezuela! De ez történik a világ legnagyobb gazdasági hatalmát jelentő gazdag Egyesült Államokban, ahol az egyenlőlenségek növekedése évek óta megállíthatatlannak tűnik.

6,8 millió 10-17 éves fiatal amerikai él élelmiszer-bizonytalanságban, vagyis nem jut elengendő ételhez. Ebből 2,9 millió a «nagyon törékeny» kategóriába tartozik.

Ebben a korban különösen veszélyes a rossz étkezés, az éhség és szegénység provokálta stressz, mely fejlődésükre negatívan hat.  

A felmérés nem a szokásos telefonos módon történt, hanem egyéni és csoportos beszélgetéseket folytattak a kutatók. Eredménye:

• A serdülők elégtelen táplálkozásából fakadó cselekmények 2 kivétellel minden etnikai közösségben megtalálhatóak. Az élelemhez akarnak jutni, ehhez bűncselekményt is elkövetnek ott, ahol a munkahelyek limitáltak.
• A kutatási terület 10 közösségében és a 30 közül 13 csoportban azt is elmondták a fiatalok, hogy testüket is árulják élelemért. A nagyon szegény és szexuálisan túlpörgetett környezetben általában idősebb személyek prédájává válnak.
• Néhány közösségben a serdülők a börtönt vagy az iskolai ismétlést preferálják, mert ezekben rendszeresen étkezéshez juthatnak.

A gyerekek közül nagyon sokat pontosan értik, hogy helytelen dolgokat művelnek.  

Az oregoni Portlandban egyikőjük magyarázza: «Valójában mintha eladná magát az ember. Azt csinálsz, amit tudsz, hogy pénzhez vagy élelemhez juss».

Egy másik: «tudja, nem szeretem ezt csinálni, de azt teszem, amit kell. »

Mások pedig relativizálnak. Egy észak-karolinai fiú: «Ha el akarod adni a tested, elrejted a dolgot. Például előbb vacsorát kell fizessenek, így könnyebb, nem olyan, mintha egyenesen pénzt kérnél. Ha pénzt kérsz, akkor prostinak vesznek».

Ugyanakkor azt halljuk nap mint nap, hogy a helyzet az USA-ban egyre jobb. A gazdaság helyreállt, jobban élünk.

Az igazság pedig az, hogy évtizedek óta tart a válság, a középosztály lecsökkent, a szegénység növekszik.  

Az éhezés növekedése az USA-ban óriási gond. Csak a gazdag negyedek házaiban élők nem hiszik.  

Forrás: http://www.businessbourse.com/2016/09/18/etats-unis-pauvrete-de-plus-en-plus-dadolescents-se-prostituent-pour-se-nourrir/ 

Mitől félnek?

Előfordul, hogy a hegyek vajúdnak és egeret szülnek. Néha meg a csúcstalálkozók produkálnak szép formulákat.

A Bratislavában szeptember 16-án 27 tagország vezetőinek részvételével tartott összejövetelen az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker azt nyilatkozta: «az emberek aggodalmaira választ adó reális program kell» – ezzel csatlakozik az ausztrál miniszterelnökhöz, Malcom Turnbullhoz – korábban a Goldman Sachs bankárja – aki a  G20 végén jelentette ki: «civilizálni kell a kapitalizmust».

A Financial Times (szept.6.) szerint ez annak következménye, hogy Obama elnök sürgette a «népesség elégedetlenségének csökkentését». A bratislavai találkozót a - nagyon komoly - Les Échos úgy értékelte, mint egy «csoportterápiát», amely lehetővé teszi a 27-ek számára, hogy «az Európa nevű nagybeteget diagnosztizálja». Ez annyi, mint elismerni, hogy a Brexit-sokk illeszkedik a tőkés gazdaság 2008-as összeomlása utáni újraindulás csődjébe … Pedig a portugál miniszterelnök azt mondta: «az Európai Uniónál nincs jobb hely élni». A hivatalos statisztikák szerint Portugáliában közel 11 %-os a munkanélküliség, a fiatalok körében eléri a 30 %-ot.

Az eurozónában igaz, «csak» 10 %-os, s a fiatalok esetében 20 %. 

A kommentárok aláhúzzák, hogy a vezetők jól megértették egymást, mert úgy döntöttek, hogy nem döntenek. Ez persze csak részben igaz. Egyesek egyáltalán nem szóltak az egymástól különböző álláspontokról, tudomást sem véve a meghaladhatatlan ellentmondásról aközött, hogy a költségvetési előírásokon könnyíteni kell és, hogy az Európai Közpoti Bank jottányit sem enged. De úgy döntöttek, folytatják. A dán miniszterelnök a lényeget öszegezte: «alternatívánk nincs».

Ez az igazság a kizsákmányolók és kormányaik szemszögéből. Egyik sem léphet át az EU-n és intézményein, mert azok a hatalom elemét jelentik mindegyikőnk országában.

De amíg annyi a kérdés a «népek elégedetlenségéről», addig annyi a félelem is. Az osztályharcban az a másik alternatíva jelenik meg, amit a Brexitben a brit munkások akarata fejez ki, az, amit a dolgozók harca mutat európaszerte az üzembezárások ellen, vagy Franciaországban Hollande-Valls munkatörvénykönyvével szemben.

Egy az alternatíva, mégpedig a szakítás az Európai Unióval, s a nemzeti szuverenitás visszaszerzése. Mert a népszuverenitásnak, a társadalmi haladásnak az az előfeltétele.

(FF)

«Az ukrajnai dolgozóknak egyesülniük kell fő ellenségükkel szemben»

A szó Igor Konyevé (az ukrajnai «Ár ellen» szervezet aktivistájáé). Szervezete részt vesz a Mumbai-i tanácskozáson

Mennyiben érinti az ukrajnai dolgozókat a «háború és kizsákmányolás elleni» harc ?

A háború minden kontinensen terjed Európát is beleértve. Ukrajna keleti részében két éve már, hogy nem csitul.

2014-ben a kijevi reakciós államcsíny után háború sújtott országunkra, ekként a tömegek a ’90-es évek óta kizsákmányolásuk brutális súlyosbodásával néznek szembe. A statisztikai adatok szerint Ukrajna lett 2015-ben a legszegényebb európai ország. Az IMF és amerikai «tanácsai» által kikényszerített neoliberális politika a kommunális közszolgáltatások, mint pl. a fűtés árának szédületes emelkedéséhez vezetett. Télen a dolgozók is egyszerűen képtelenek fűteni lakásukat.

A kormány a diákok ösztöndíját kérdőjelezi meg, a szociális juttatásokat nyirbálja, a fizetéseket és nyugdíjakat fagyasztja be. A növekvő katonai kötségvetést finanszírozza ehelyett, «igazolja» az újonnan bevezetett speciális háborús adót – ami persze nem más, mint polgárháború.

A hisztérikus propaganda nyomán számos ukrán azt hiszi, hogy Oroszország ellen folyik a háború. Ez a képzeletbeli háború szolgál ürügyül a kijevi nacionalista kormány számára a dolgozók megosztására és becsapására.

Ezért kell folytatnia a háborút a Donbassz területén - valóban Orwell, «1984» c. regényére emlékeztetően. A rezsim nem csak a háborút használja fel arra, hogy magamagát fenntartsa, hanem propagandájához illeszkedően a történelemről is hazudik.

Ezt a háborús rezsimet el kell kergetni, de a dolgozók még nem állnak készen rá, a túl hosszú passzív időszak megfosztotta őket saját független szervezeteiktől.  

Életbevágóan szükségünk van a háború és a kizsákmányolás elleni harc megtanulására, tudnunk kell, hogyan teszik ezt más országokban. Érdeklődésünk ezért fordul Mumbai felé.

Földrészünk nyugati és keleti felén sokan bizonygatják, hogy az alternatíva csak ez: Putyin híve vagy, vagy a NATO támogatta kijevi oligarcháké. Nemzetközi aktivistakén mi az álláspontod?

Ukrajnában is megkövetelik ezt az úgynevezett választást. El kell utasítani, mivel éppen ez vitt oda, hogy az országot megosztották, polgárháború dúl. Valódi alternatívát kell állítani, mégha ma ez nehezebb, mint valaha is volt. Természetesen azt mondjuk, hogy az ukrajnai dolgozóknak egyesülniük kell a legfontosabb ellenséggel szemben: az ukrán burzsoázia és az imperialista hatalmak ellen, amelynek az csak alárendeltje. Ehhez kell az egyesült osztályharc, a küzdelem a szocializmusért.

De ma különösen nehéz ezt a politikai akciókra lefordítani. Paradox módon a nyomorúság fokozódása az antikommunista erőket erősítette meg. A félfasiszta rezsim berendezkedése után a demokratikus követelések szocialista jelszavait kell összefűzni, és nem csak a politikai szabadságjogok helyreállítását, hanem a nemzeti és kulturális alapú diszkrimináció leállítását is követelni. 

Azt gondolnánk, hogy a Donbassz népköztársaságai a haladó erők szövetsége, de alig-alig szolgálnak támpontként a szabadságjogok tekintetében. Az imperialista tranzakciók – Minszki egyezményként ismert – keretében még csak a polgári demokratikus fokot sem érik el. Megoldás más nem lehet, mint a kapcsolatok szorosra fűzése az egész világ baloldali erőivel.

”Rendszerváltás - ezt akarjuk!”

A Szervezők a Baloldalért (SZAB) kötetlen beszélgetésre hív „Kvótanépszavazás?” cimmel Melegh Attila és Kabai Domokos Lajos vitaindítójával.

Tényleg a kvótáról fog szólni a szavazás? Csakugyan a népet kérdezi a kormány? Vagy valami egészen mást akar a kormány?

A népszavazás előtti napon beszéljük meg!

Mit kell tennünk nekünk, baloldaliaknak ilyen helyzetben?

Mint mindig, most is lesz kultúrprogram és hozom-eszem piknik.

Fellép Rácz Ferenc beszédtanár, drámapedagógus, valamint a Ságvári Kórus. 

Az esemény helye: Budapest VII. ker., Nefelejcs u. 8. (bejárat a Garay utcából).

Ideje: 2016. október 1. szombat 11 óra

Közel- Kelet: A szíriai halvaszületett «tűzszünet»

A 2011-es amerikai és külföldi katonai beavatkozás óta több mint 400 ezer halottja van Szíriának. A harcok a különböző «lázadók» között folynak (közöttük iszlamista szervezetek), Bachar el-Assad hadserege és a külföldi csapatok között. 2015 januárjában az ENSZ menekültügyi szervezete szerint a szíriai népesség felét, azaz 11 millió ember űzött el otthonából a háború (egyharmada Libanonban, Törökországban és Európában… kétharmada az ország belsejében).

2011 óta a Közel-Kelet azelőtt gazdaságilag egyik legprosperálóbb országa véres káoszba fulladt, amelynek elsőszámú áldozata a lakosság. A káosz elsősorban a NATO nevében folytatott amerikai beavatkozásnak tudható be, amelyet az európai nagy- és kishatalmak tevőlegesen támogatnak.

A beavatkozás nem csak közvetlen, a különböző «lázadók» támogatásában is megnyilvánul.

Kezdetben – békés – mobilizáció folyt a fenálló rezsim ellen, amely kegyetlen megtorlással válaszolt. Polgárháborúvá fejlődött és az jellemezte, hogy az Assad-ellenes erőket elsősorban az úgynevezett fundamentalista csoportok képezték (a legfőbb a Front al-Nosra és az Iszlám Állam). Az amerikai imperializmus 2011-ig tökéletes összhangban volt Assad politika rendszerével és rendőrállamával (emlékezzünk, a szíriai hadsereget használta fel a palesztinokkal szemben és 1991-ben Szíria is részt vett az Irak-ellenes «nagykoalícióban»). Addig, amíg ez a rendszer megfelelt céljainak.  

Az amerkai politika nyitotta meg az utat a jelen helyzet előtt: bármit, «csak Assadot nem».

Darabokban a jó egy hete az USA és Oroszország patronálásával született «tűzszünet». Oroszország Assad rezsime mellett áll – nem utolsósorban tartousi katonai bázisa őrzése érdekében, amely egyetlen Földközi-tengeri tengerészeti támaszpontja. Az USA a lázadók (kivéve az Iszlám Állam) mellett.  

A szirénhangok csak úgy zengtek a tűzszünetről Csakhogy – egyetlen hétig tartott. A tűzszünet alatt pedig az amerikaiak bombázták a szíriai hadsereg állásait legalább 60 katonát megölve. A szíriai kormány erre deklarálta, hogy az amerikai « bocsánatkérések » ellenére nem tartja érvényesnek a tűzszünetet.

Mennyit érhetnek az USA-vezette katonai koalíció nyilatkozatai arról, hogy a civil lakosságot nem érintik bombái, ha nem képes megkülönböztetni a szíriai hadsereget sem az Iszlám Államtól?

Ami állandó, az az imperialista hatalmak kreálta káosz. Hatásait már nem képesek kontrollálni. Ezért keresi az USA Putyin segítségét, akit pedig ugyanakkor - mint Assad fegyvertársát - erőszakosan elutasít. Mert, mint ahogyan a New York Times (szept. 19.) aláhúzza, «az USA és Oroszország nagyon messze vannak attól, hogy újabb hidegháborúba kezdjenek». Így aztán az orosz kormány is elmegy addig a határig, ameddig csak lehet és keresi, hogy nem mint alattvalóval, hanem mint partnerrel bánjanak vele.

Minden eddiginek azonban semmi köze a néphez, semmi köze a békéhez.

A pusztító bombázásoknak véget kell vetni, a nép jogát tudomásul kell venni, hogy csak ők és csakis ők határozhatnak saját sorsukról. Vissza kell vonni az idegen csapatokat a Közel-Keletről.  

(FR)

Üzembezàràs ...

A Caterpillar Charleroi-i üzeme bezárásának hírét nem fogadták örömmel a Grenoble Caterpillar-munkásai. Pedig a leálló üzem termelésének egy részét oda viszi a cég. A francia dolgozók szept. 15-én sztrájkba fognak szoldaritásul belga kollégáikkal és másnap Charleroi-ba utaznak, hogy együtt tüntessenek – jelentette a CGT helyi titkárhelyettese.  

«Az igazgatóság azt mondta, ne nyugtalankodjuk, de a legnagyobb bizonytalanságban vagyunk», mondja Mauro Zignani, a Grenoble-i Caterpillar CGT-titkárhelyettese. «A termelésnek már eddig jelentős részét elvesztettük. A traktorok 60 %-a és a reflektorok Brazíliába mennek, az összes gépi hegesztés Kelet-Európába. Ezt akarják úgymond kompenzálni a Belgiumban leálló termeléssel.»

«Amit tudunk az intézkedésekből: a rentabilitás drámaian fog csökkenni. Lesz olyan, hogy csak egy termék jön ki naponta. Ez aztán tényleg nyugtalanító. Bennünket is be fognak zárni, ha nem leszünk elég nyereségesek».

«Világos az állásfoglalásunk: elutasítjuk a kollektív elbocsátásokat, melyeket a Caterpillar vezetése akar. Mindenki tudja, mi történik, a tőzsdei előnyök érdekében lemészárolják a munkahelyeket. Először világszinten 10 ezer munkahely felszámolásáról beszéltek, de sosem pontosan megjelölve. Pontos csak az, hogy mennyi osztalékot akarnak fizetni a részvényeseknek, ebből indulnak ki».

A Caterpillar igazgatósága próbálkozik a különböző üzemeiben dolgozók megosztásával – de még nem nyert.

Szept. 15-én Franciaországban a munkatörvénykönyv-módosítás elleni mozgalom újrakezdődik, a genoble-i dolgozók Belgiumban mennek. «Ugyanazt a munkaruhát hordjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy velünk is előfordulhat ugyanez, sőt … az a gyanúnk, pontosan ugyanez vár ránk nemsokára».

Találkozó Charleroiban, 16-án 10 órakor a Déli Pályaudvaron.

(G M)

Le a szégyen falaival!

E világ «nagyjai» falakat, kerítéseket építenek a dolgozók megosztására.

Ismertük a berlinit, amely a német munkásosztályt osztotta meg.

Azután Bushét az USA és Mexikó között. Az izraeli kormányét Palesztinában, amelyet arab és zsidó aktivisták ezrei ítéltek el mint «apartheid-falat».

Ma pedig Valls és a brit kormány állít magának kőből – ha szabad ezt mondani – emléket.

«Calais-ban a fal felállításának ez év végére be kell fejeződnie. (…) A cél: a migránsok megakadályozása, hogy kamionokon bejussanak Nagy-Britanniába» (Francetv info). Ez a «London és Párizs között kötött egyezmény» szerény 20 millió euróba kerül …

Emeljetek falakat a dolgozók között, szítsátok és provokáljatok konfliktusokat nemzeti vagy vallási alapon, szélesítsétek a rablóháborúkat – hogy jobban garantáljátok a tőke kizsákmányolását. Ez a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer valódi arca.  

A munkásmozgalom saját magát ítélné el, ha elfogadná ezt a politikát.

Tegnap Berlinben, holnap Jeruzsálemben és Calais-ban, de le fognak omlani a falak.

A dolgozóknak éppen efféle megosztása ellen fogadják az indiai aktivisták Mumbaiban a világkonferenciát a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius muka ellen (Mumbai, 2016. nov. 18-20.). Ez másik út, a tőkés ellentéte: «nemzetközi harc a munkásosztályra lesújtó csapások, a szakszervezetekkel, a szakszervezeti jogokkal szembeni offenzívák ellen. Az emelkedő munkanélküliség és a prekárius munka, a dolgozók minden vívmányának megkérdőjelezése – riposztot kíván világszinten», mondják ki felhívásukban.  

Igen, Mumbaiban olyan erők gyűlnek össze, amelyek szerint holnapra «nemzetközivé lesz a világ»!

(D F)

Belorusszia

A szó Jurij Glusakové

A gomeli (Belorusszia) törvényhozási választások független jelöltje (a városban ezer aláírás született indulása érdekében)  A Mumbai-i konferencia résztvevője.

«Az IMF-re és a válság valódi bűnöseire kell rámutatni»

– Jurij, kampányodban a privatizációt és az IMF nyomását emeled ki. Miért?

– A tőkés restauráció után a burzsoá rezsim megfosztotta a dolgozókat attól, hogy szabadon döntsenek. A választásokat meghamisítják. Részt venni rajtuk mégis egy eszköz szocialista meggyőződésünk propagálására. Persze nem dogmatikusan, hanem a liberális propagandával szemben. Azért harcoluk, hogy győzzünk. Ezért szükséges kimutatni az IMF természetét, és azokét, akik valójában felelősek a Belorussziát is sújtó súlyos válságért.

A neoliberálisok azt állítják, hogy az ok a «szovjet örökség», amit úgymond nálunk érintetlenül fenntartanak. Holott Belorusszia már régen rátért a tőkés útra. A lakásbérek árának emelkedése soha nem láttott mértékben, a nyugdíjkorhatár megemelése, a bérek és nyugdíjak befagyasztása … ez az eredménye az IMF követeléseinek, amelyet a hatalom az újabb kölcsönök érdekében elfogad.  

Nekünk az a dolgunk, hogy a dolgozókat felvilágosítsuk elszegényedésük valódi okáról. Mivel erről senki beszél! A «nemzeti egység» jegyében és Lukasenko elnök autoriter rezsime elleni harcban az úgynevezett «baloldali» pártok csatlakoztak a liberálisokhozz és konzervatívokhoz, vagyis a munkásosztály ellenségeihez. A tőkés osztály a szociális vívmányok likvidálására és a deregularizációra egyrészt az elnököt és tanácsadóit használja, de a jobboldali ellenzéket és a vastagon finanszírozott civilszervezeteket is.

– A Mumbai-i háború-, kizsákmányolás- és prekárius munka ellen konferencia belorussz delegáltja leszel. Mi ad értelmet ennek ennek a volt Szovjetunióban?

– Nagyon fontos ez a tanácskozás a volt Szovjetunió dolgozói számára. Egy olyan államban, amely egyben szovjet és egyben deformált, nagyon komoly gondokkal találkoztak. De az igazi kizsákmányolást akkor ismerték meg, amikor a 1980-90-es években a kapitalizmus restaurálása lezajlott. A kizsákmányolás háborúvá fokozódott. A köztársaságokban a bürokrácia és az oligarchák klánjai halálos harcot – fegyverest is – vívtak a tulajdon megszerzéséért. A nemzetiségek közötti konfliktusokat, háborúkat a nyugati imperializmus és bizonyos közel-keleti reakciós hatalmak élesztették. A burzsoá dominancia visszatérése az ex-Szovjetunióba évtizedekkel vetett minket vissza. Egyetlen példa: az átlagos belorusz dolgozói vásárlóerő az 1947-es szintre esett vissza …

A jelenleg hatalmon levő klikkek energiájukat a nacionalizmus elszabadítására koncentrálják. Az ukrán tragédia, amely az egész térséget destabilizálja, megmutatja, milyen veszélyesek az oligarchák és a NATO támogatta nacionalista és újfasiszta csoportok.

Koordinálni kell munkásharcainkat, kicserélni tapasztalatainkat, megerősíteni kapcsolatainkat országos és nemzetközi osztályszinten. Szükségesebb mint valaha. 

Nagy Istvàn: Pesszimista vers

Nagy István

Pesszimista vers

Könny cseppent ki szemünkből

Forrása szívünkben lelt érre,

Földindulás, égszakadás…

Miért lett mindennek vége?

Ott álltunk némán, sokan együtt

összeszorult mellel, hassal.

Az aknagép még fordult egyet

Az utolsó kassal.

Körülöttünk elnémult minden

Mélybe zuhant kötél-kas

Elvágták szívünk erét,

Csend bányász… hallgass!

Holnap más világ jön Rád,

Ha szót fogadsz, ha lesel az égre,

Egyszer talán majd megtudod…

Miért lett mindennek vége.

Álltunk a „Nagyok” előtt hittel:

lesz munka, lesz más,

De csak a nyomor tört föl itten,

Éhség, lopás, rongálás – a munka almás.

Jó, ha seperheted az utca porát,

Takaríthatsz árkot, írthatsz gazt,

Mehetsz külföldre cselédnek,

De csákányt itt nem foghatsz.

Egyik-másik bányász még munkálkodik

Fákat dönt, a semmibe pakolász,

Ha cimborája elment örökre

Lapátol, kapál a sírján – falun ez így szokás.

Toporgunk mindnyájan – így lett megírva

Sokunkat még nem tettek le a földbe,

Rövidesen odajutunk mi is,

Érted bányász, itt mindennek vége!

Egercsehi, 2012.09.12.

TTIP – vigyázat !

A német nyilatkozatok bejelentették, hogy a TTIP-nek vége. Azonban az október végén esedékes CETA (globális kereskedelni és gazdasági egyezmény = a TTIP ikertestvére) alàirása előttünk van.

Ami jó: az állampolgári nyomás, ùgy tűnik, a vezetőket arra késztette, hogy letegyenek – ha csak ideiglenesen is – a kártevô TTIP-ről…

A CETA azonban - először Európában – olyan biróságokat állitana fel, amelyekben a multinacionális vállalatok megtámadhatnak állami intézkedéseket, törvényeket! Minden közszolgáltatást liberalizálna – oktatás, egészségügy, szolgáltatások, tömegközlekedés, stb  –, tartalmazza a dolgozói jogok megsemmisitését, a környezetvédelem negligálását ... A CETA fenyegeti egészségünket, oktatásunkat, a pénzügyi rendszert pedig még inkább "bankbaráttá" teszi ! http://www.cncd.be/CETA-l-autre-traite

Ne hagyjuk magunkat átverni: szept. 20-án tüntetés Brüsszelben a TTIP ÉS a CETA ellen!

Állampolgári kezdeményezés

A terrorizmus fabrikálói

A szaudi királyi család (az USA nagy barátja) az 1990-es években bőkezűen támogatta az Al-Kaidát.  

Szaud-Arábiában született a twin towerst 2001.szept. 11-én porrá sújtó 19 légikalóz közül 15.

Hogy megbosszulja, az USA minden eljárás nélkül lerombolta az ügybe semmiképpen bele nem keveredett Afganisztánt és Irakot.

Végül pedig 2016-ban az Egyesült Államok kongresszusa elfogadta azt a törvényt, amely engedélyezi, hogy a szept.11-i áldozatok hozzátartozói bíróság előtt támadják meg Szaud-Arábiát.

Erősebben és gazdagabban mint valaha, a talibánok és Allah egyéb bolondjai kacarásznak bajszuk alatt – ha tudnak egyáltalán nevetni.

http://www.legrandsoir.info/la-fabrique-de-terroristes.html

Világkonferencia a háborúk, kizsákmányolás és a prekárius munka ellen

Világkonferencia a háborúk,  kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (Mumbai, India, 2016 november 18-20.)

INDIA   

2016. szept. 2-án 180 millió dolgozó válaszolt a fő szakszervezeti szövetségek felhívására a tavaly szeptember elején 150 millió dolgozó részvételével lezajlott óriássztrájk folyamatosságában. Az országos szakszervezetek 12 alapvető pontban összegezték a követeléseket a kormány munkás- és népellenes politikája ellen.

A követelések között szerepelt a havi 300 amerikai dollárnak megfelelő minimálbér, a mindenkire érvényes nyugdíj, a nem az FDI-re (a külföldi befektetések korábbi 26 %-os ellenőrzés nélküli jogának 49 %-re emelése) a biztosítási, védelmi, vasúti szektorban,  a  nem a munkavállalóknak kedvező munkatörvénykönyv-változásokra, a közszolgáltatások védelme, az alapélelmiszerek árának befagyasztása, stb. Tavaly a nagy sztrájk másnapján a kormány ígéretet tett arra, hogy intézkedni fog, de aztán semmi nem történt.

A mostani sztrájk előtt a kormány megpróbálta lecsendesíteni a szakszervezeteket néhány változtatást kínálva a szövetségi kormányzati dolgozók bérminimuma és prémiumai tekintetében. A hatalomközeli Bharatiya Mazdoor Sangh (BMS) vissza is vonta sztrájkfelhívását… de más szakszervezetek kitartottak.

Különböző szinten, de az egész országban fenntartották a sztrájkot. Az állami vállalati szféra és közszolgáltatások is csatlakoztak, a szénbányák dolgozói, a kikötőké és dokkoké, a köztulajdonú bankoké és a biztosítóké. Erősen érintett volt a gépkocsigyártás. Kerala, Bengalore és Hyderabad államokon kívül a sztrájknak nem volt jelentős hatása a szállításban. A BJP-kormányok ezekben az államokban és  Nyugat-Bengáliában, Orissában Tamil Naduban mindent megtettek, hogy szabotálják a sztrájkmozgalmat. Az informális szektor dolgozói a kizsákmányolás súlyosbodásával szemberi harc élén jártak, a havi 30- 200 dollárnyit keresők minden megfélemlítést elutasítottak.  

A 1991 óta eltelt idő számos egy-kétnapos országos munkabeszüntetései ellenére a valóság az, hogy a gazdagság tovább halmozódik egyre kevesebb ember kezében.

A kormány legutóbbi kezdeményezései - a nemzetközi kereskedemi szerződéseket és stratégiai szövetségeket illetően - semmiféle pozitívumot nem hoz a hétköznapi állampolgárok számára. 

Mindnyájan tudjuk, hogy szélesebb és hosszabb időre szóló együttműködésre, a nemzetközi osztályszolidaritás fejlesztésére van szükség. Ezért nagy örömel fogadjuk a világ minden részéről érkezőket, akik Mumbaiban november 18-19-20-án tanácskozásunkon részt akarnak venni .

N .Vasudevan

A MUMBAI-I KONFERENCIA SZERVEZŐBIZOTTSÁGA:

AFGANISZTÁN: Nasir Loyand, Afganisztáni Radikális Bal (Left Radical of Afghanistan, LRA)

BRAZÍLIA: Claúdio Ribeiro, munkásmogzlmi jogász, a bankszektor volt szakszervezeti felelőse és a brazil PT (Munkáspárt) alapító tagja

BURUNDI: Paul Nkunzimana, Dolgozók és Demorácia Pártja (PTD)

USA: Alan Benjamin, a San Francisco-i Labor Council (AFL-CIO) végrehajtóbizottsági tagja; Baldemar Velasquez, a mezőgazdasági dolgozók szervezetének FLOC (AFLCIO) bizottsági elnöke; Nancy Wohlforth, az OPEIU becsületpénztárosa

FRANCIAORSZÁG: Daniel Gluckstein, a Független Demokratikus Munkáspárt (POID) országos titkára; Bernard Saas szakszervezeti felelős

NAGY-BRITANNIA: Ian Hodson, az élelmiszeripari dolgozók országos szakszervezetének (BAFWU) elnöke 

INDIA: Nambiath Vasudevan/Franklyn D’Souza, szakszervezetek kapcsolati és szolidaritási bizottsága (TUSC), Mumbai;  M. A. Patil, elnök; SarvaShramikSangh, a New Trade Union Initiative elnöke, Maharashtra State, Mumbai; Milind Ranade, a KachraVahatukShramikSangh (KVSS) főtitkàra, Mumbai

PAKISZTAN Rubina Jamil, Pakisztáni Szakszervezeti Szövetség (APTUF)

OROSZORSZÁG: Mark Vasziljev, történész és aktivista. 

Dana, danadom...

Az amerikai Dana vállalatcsoport 15 milliárd forintos új beruházást indít 2017 elején Győrött - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Az amerikai cég ezzel a beruházással 200 új munkahelyet hoz létre Győrött 2020-ig, a magyar kormány a beruházást 2,9 milliárd forinttal támogatja. 

Tehát egyetlen munkahely 14,5 millió forintba kerül, adótámogatás nélkül. Tavaly és tavalyelőtt 9, 5 ill. 7,5 millió Ft-ba került egy-egy multi munkahely. Megéri-e?

Belgiumban az 1980-ban berendezkedett, 2015-ban is nyereséges amerikai Caterpilar most jelentette be, hogy bezárja kapuit. Az egymás követő kormányoktól 61 millió eurós “fiskális ajándékot” kapott.

A Caterpillar Group Services 2015-ben mindössze 190.000 eurót fizetett (egy szerényebb ház árát) 4,6 millió eurónyi profitja után, vagyis 4,6%-ot. A multinacionális vállalatok becsalogatására hozott pénzügyi könnyítések nem először bizonyítják, hogy teljesen hatástalanok ezek az intézkedések.Annak ellenére, hogy a termelés világszinten is csökken, a részvényesek osztaléka szüntelenük emelkedik.

A vállalat «nagyobb rentabilitást keres» - éppenùgy, ahogy a Nokia is magyarázta. S miután besöpörte a támogatást, elhagyta Magyarországot.

Végeredményben nem a munkaerő (magas) ára a probléma, hanem a tőkéé, amely profitját mindenáron növelni akarja. Semmiféle állami támogatás nem tudja garantálni a munkahelyek megőrzését.

No, akkor megéri? Nekünk, dolgozóknak?