«Az ukrajnai dolgozóknak egyesülniük kell fő ellenségükkel szemben»

A szó Igor Konyevé (az ukrajnai «Ár ellen» szervezet aktivistájáé). Szervezete részt vesz a Mumbai-i tanácskozáson

Mennyiben érinti az ukrajnai dolgozókat a «háború és kizsákmányolás elleni» harc ?

A háború minden kontinensen terjed Európát is beleértve. Ukrajna keleti részében két éve már, hogy nem csitul.

2014-ben a kijevi reakciós államcsíny után háború sújtott országunkra, ekként a tömegek a ’90-es évek óta kizsákmányolásuk brutális súlyosbodásával néznek szembe. A statisztikai adatok szerint Ukrajna lett 2015-ben a legszegényebb európai ország. Az IMF és amerikai «tanácsai» által kikényszerített neoliberális politika a kommunális közszolgáltatások, mint pl. a fűtés árának szédületes emelkedéséhez vezetett. Télen a dolgozók is egyszerűen képtelenek fűteni lakásukat.

A kormány a diákok ösztöndíját kérdőjelezi meg, a szociális juttatásokat nyirbálja, a fizetéseket és nyugdíjakat fagyasztja be. A növekvő katonai kötségvetést finanszírozza ehelyett, «igazolja» az újonnan bevezetett speciális háborús adót – ami persze nem más, mint polgárháború.

A hisztérikus propaganda nyomán számos ukrán azt hiszi, hogy Oroszország ellen folyik a háború. Ez a képzeletbeli háború szolgál ürügyül a kijevi nacionalista kormány számára a dolgozók megosztására és becsapására.

Ezért kell folytatnia a háborút a Donbassz területén - valóban Orwell, «1984» c. regényére emlékeztetően. A rezsim nem csak a háborút használja fel arra, hogy magamagát fenntartsa, hanem propagandájához illeszkedően a történelemről is hazudik.

Ezt a háborús rezsimet el kell kergetni, de a dolgozók még nem állnak készen rá, a túl hosszú passzív időszak megfosztotta őket saját független szervezeteiktől.  

Életbevágóan szükségünk van a háború és a kizsákmányolás elleni harc megtanulására, tudnunk kell, hogyan teszik ezt más országokban. Érdeklődésünk ezért fordul Mumbai felé.

Földrészünk nyugati és keleti felén sokan bizonygatják, hogy az alternatíva csak ez: Putyin híve vagy, vagy a NATO támogatta kijevi oligarcháké. Nemzetközi aktivistakén mi az álláspontod?

Ukrajnában is megkövetelik ezt az úgynevezett választást. El kell utasítani, mivel éppen ez vitt oda, hogy az országot megosztották, polgárháború dúl. Valódi alternatívát kell állítani, mégha ma ez nehezebb, mint valaha is volt. Természetesen azt mondjuk, hogy az ukrajnai dolgozóknak egyesülniük kell a legfontosabb ellenséggel szemben: az ukrán burzsoázia és az imperialista hatalmak ellen, amelynek az csak alárendeltje. Ehhez kell az egyesült osztályharc, a küzdelem a szocializmusért.

De ma különösen nehéz ezt a politikai akciókra lefordítani. Paradox módon a nyomorúság fokozódása az antikommunista erőket erősítette meg. A félfasiszta rezsim berendezkedése után a demokratikus követelések szocialista jelszavait kell összefűzni, és nem csak a politikai szabadságjogok helyreállítását, hanem a nemzeti és kulturális alapú diszkrimináció leállítását is követelni. 

Azt gondolnánk, hogy a Donbassz népköztársaságai a haladó erők szövetsége, de alig-alig szolgálnak támpontként a szabadságjogok tekintetében. Az imperialista tranzakciók – Minszki egyezményként ismert – keretében még csak a polgári demokratikus fokot sem érik el. Megoldás más nem lehet, mint a kapcsolatok szorosra fűzése az egész világ baloldali erőivel.