2009. január 11., vasárnap

A IV. Internacionálé levele

2008.dec.30.

Megálljt a palesztin nép gyilkolására!


A IV. Internacionalé nemzetközi titkárságának nyilatkozata

60 évvel azután, hogy az ENSZ Palesztinát az imperializmus és a Kreml segítségével felosztotta és 1947-1948-ban Izrael állam születését eredményezte, a Gázába zárt másfél millió palesztin ùjabb szörnyû vérengzés áldozata lett.

3 nap óta bombázások, az izraeli hadsereg helikoperei és rakétái rombolják a Gázai övezetet. Ma reggel 300 halottról és 1700 sebesültôl, közöttük 300 sùlyos állapotùról érkezett jelentés, gyerekerôl, asszonyokról, öregekrôl. Otthonukban tartózkodtak a légitámadás alatt.

« A gázai bombázás nem a Hamasz, hanem minden palesztin ellen irányult», jelentette ki az izraeli ùjságíró, Amira Hass a Haaretz napilapban (dec.29.).

A bombázás elsô hulláma akkor következett be, mikor a gyerekek kijöttek az iskolákból, hogy hazatérjenek. Gyerekek ezrei voltak az utcákon a bombák ledobásakor.

Borzalmas jelenetekrôl tudósít a – gyér – gázai sajtó, mivel Izrael állam kitiltotta az offenzíva kezdetekor az ùjságírókat: « Holttestek a földön, mellettük személyi igazolványuk az azonosítás végett. Ez volt tegnap a legnagyobb zûrzavarban a gazai Al-Chifa kórházban délben » mondja dec. 28-án a Le Journal du Dimanche francia napilap.

« A széttépett holttestek között sebesültek hevernek, rokonok tömegesen keresik hozzátartozóikat, orvosok minden eszközt felhasználva igyekeznek segíteni». Az eszközök nem elegendôek a héber állam hónapok óta tartó zárlata miatt. Nincs orvosság, vér, altatószer és sebészeszköz, a sùlyos sérültek halálra vannak ítélve. « Csak megkísérelni tudjuk azok megmentését, akiknek esélyük van a tùlélésre», vallja be keserûen az Al-Chifa kórház orvosa.

Az offenzíva kezdetétôl az izraeli hadsereg "zárt katonai zónának" minôsítette a Gàzàt keletrôl övezô határt. A közlekedést speciális katonai engedélyhez kötötte az utakon, csak az itt lakóknak volt szabad áthaladni.. « Földi operációk indításanak általános elôjátéka », az AFP jelentése szerint.

60 éve, az 1947-1948-as felosztás és a palesztinok földjeikrôl, falvaikból, házaikból való brutális, véres elûzése; a jordániai hadsereg 1970. «fekete szeptemberi»-i tömeggyilkossága, az izraeli hadsereg Libanonban (sabrai és chatilai) 1982. szept-i tömeggyilkossága ; az örökösen ùjrakezdôdô gyilkolás óta a palesztin népnek kell elviselni szörnyû következményeit egy, az összes nagyhatalom – benne az amerikai imperializmus és a Kreml sztálini bürokráciája, az ENSZ és az arab burzsoá államok jóváhagyása - által kötött nemzetközi konszenzusnak, mely megtagadta egy nép szabad és szuverén életének élését saját földjén.

Mégegyszer, akik 60 évvel ezelôtt kezdve Camp Davidtól Osloig, bevezették és kötelezték ezt a reakciós politikát a palesztin és a környezô népekre, tovább erôltetik annak elkerülhetetlen következményeit.

Washingtonban, « G.-W. Bush elnököt már elôtte informálták», állítja a Le Figaro, de «Izraelnek joga van magát megvédeni». Az F16-sekkel és az amerikai bombákkal bombázták Gàzàt.
Ami az ùj elnököt, Barack Obamát illeti, fô tanácsadója, David Axelrod megerôsítette, hogy fenntartja «az USA és Izrael közötti speciális kapcsolatot» és « pillanatnyilag az USA nevében csak egy elnök beszélhet, George W. Bush».

Az ENSZ, a Biztonsági Tanács rendkívüli ülése, melyen részt vett az összes nagyhatalom, az USA, Oroszország, Kína, Franciaország, Anglia, Németország.. és az EU legtöbb tagállama, kibocsátott egy «szöveget, mely nem kötelezô érvényû és mindenki ùgy értelmezi, ahogyan akarja» (France Soir 12.29.).

Egyiptomban, Libanonban, Jordániában tömegtüntetéseken kiáltják világgá a palesztin népet ért ùjabb tömeggyilkosság és kormányaik cinkossága miatti haragot.
Izrael államon belül is folyik a tiltakozás, ezer fiatal tüntetett az intervenció ellen, a «belsô» palesztinok sztrájkokkal, demonstrációkkal kísérik.

A tények : «60 éve a Közel-Keleten a fegyverek beszélnek, a szavak elvesztették értelmüket. Ugyant ismétlik, mindig holnapra tolva a tartós béke megoldását», ismeri be a Figaro szerkesztôségi cikke.

«A tartós béke» ! Tagadhatatlanul ez a palesztin nép vágya, ahogyan minden más népé is a világon, annak tudatában, hogy sùlyos veszéllyel fenyegeti az emberiség jövôjét az ember ember általi kizsákmányolása rendszerét megrázó válság.

A tömeggyilkosságok azonnali megszüntetését !

A IV. Internacionálé mindig azt állította, hogy a vég nélküli háborùk eszkalációval fenyegetnek, és a népek jogainak tiszteletén alapuló béke megteremtése végett vissza kell térni a Palesztinát erôszakkal felosztó ENSZ- és 1947-48-as kormányok határozataihoz.

Addig nem lesz béke, amíg a palesztin népnek menekülnie kell, táborokba zárják, a nyitott ég alatti börtönökben kell élnie, mint a gázai övezetben és Ciszjordániàban, vagy másodrangù állampolgárként Izrael állam határain belül.

A palesztin népnek joga van visszatérni földjére. Ezt a jogot nem helyettesítheti az ùn. gázai, ciszjordániai „állam”, nyolcméteres falakkal és szögesdróttal szeparálva, izraeli katonai check-points-szel megtûzdelve, állandó ùj kolóniákkal megszállva.

Ez a jog nem kompatibilis egy terroron alapuló teokrata állammal, mely csak a zsidókat ismeri el Palesztina lakóiként. Ez az állam, mely határain belül másfél millió másodrendû állampolgár tart jogok nélkül, csak mert arabok.

A IV. Internacionálé 1947-1948-ban formálta meg, ma pedig megismétli soha ennyire nem aktuális állasfoglalását: a demokráciának, a népek szabadsága, szuverenitása és függetlensége elvének megfelelô más megoldás nincs, mint a felosztás megszüntetése, «a harc az egységes és független Palesztináért, melyben a tömegek maguk fogják meghatározni sorsukat Alkotmányozó Nemzetgyûlési választások által» (La Vérité, 1947.nov.dec.).

A IV. Internacionálé felhívást intéz minden dolgozóhoz, a demokrácia minden hívéhez, a népszuverenitás barátaihoz, hogy egyesítve erônket és kényszerítsük ki:

A palesztin menekültek visszatéréshez való jogát !
Szuverén Alkotmányozó Nemzetgyûlést !
Egy államot, egy szabad felekezetnélküli és demokratikus Palesztinát, arab és zsidó lakosainak egyenlô jogokkal !

*Gàzàban a gyilkosságot megszüntetését !
*A bombázások leállítását !
*Nemet a beavatkozásra !
*A zárlat megszüntetését !
*Le a katonai megszállással !

2008. dec. 30.

2 megjegyzés:

  1. Az olvasott emberi tragédiák rettenetesek, felháborítóak! Minden humanista érzelmü ember természetesen követeli a vérontás azonnali beszüntetését!
    Másrészről azért, úgy érzem egy ilyen terjedelmű írásban egy-két mondattal a Hamasz ugyancsak erőszakos politikáját is el kellene itélni.

    VálaszTörlés
  2. Utopszkij kérdése arra emlékeztet, lehet-e az ember egy kicsit szűz, kicsit terhes.
    A helyzet az, hogy egy Palesztina nevű földrajzi helyen folyik a háború, ahol a palesztinok vannak otthon. Demokratikus választásokon győzött a Hammasz, eszközei sokkal korlátozottabbak az izraeli, a világ 4. legerősebb hadseregénél. Az elmaradt, Hammaszt bíráló megjegyzésekre akkor kell sort keríteni, mikor éppen nem őt és népét ütik – ahogy Martinovicsot se a Vérmezőn, kivégzése előtt-alatt kritizáljuk. A Hammasz korántsem azonos a palesztin néppel – gondoljuk csak el, ha bennünket is csak pártjainkról ítélnének meg. Itt a népet büntetik!
    Izrael nem tartja be az ENSZ megállapodásokat sem, fütyül a nemzetközi közvéleményre, teheti, mögötte az amerikaiakkal. Kétségtelen, nem lehet támogatni a Hammasz módszereit sem (vaktában lövöldözés lakott településekre) – ajánljunk mást neki (mit ???).
    Leírták már: és ha nálunk? Ha a Duna-Tisza közét adták volna egy valamikor ott élt nép kezébe, amely folyton terjeszkedne, falakkal zárná el a Tiszán- és Dunántúlt, blokád alá venné, megfosztaná elemi jogaitól… Nem próbálkoznánk alagúttal, kövekkel, a puszta kezünkkel? Az elveket is említsük meg: az igaz és igazságtalan háború ismérveit tudjuk, alkalmazzuk tehát. A népek önrendelkezését kellene a demokratikus baloldalnak támogatni, az elűzött palesztinok visszatérését, hogy a zsidókkal együtt és egyenjoguan szabad, laikus államban élhessenek.
    TaRa

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.