2011. június 13., hétfő

Nemzetközi információk


37 sz. (406) - 2011.jún.10.

Az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmére tartott XVIII. találkozó (Genf, 2011. jún. 4-5.) felhívása


Mi, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének* kezdeményezésére az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelme jegyében tartott 18. Genfi találkozó részvevői megállapítjuk:

A tőkés rendszer válsága kemény csapásai alatt világszerte a dolgozók és népek megmozdulnak a demokráciáért, a munkásjogokért, az IMF és az Európai Unió és a nemzetközi intézmények destruktív tervei ellen.

Világossá vált, hogy a béke, a demokrácia a nemzetek szuverenitása elválaszthatatlan a szakszervezeti függetlenségtől.

Az ILO konvencióiban kodifikált szakszervezeti szabadságjogok (különösen a 87-es és a 98-as) mindenütt veszélybe kerültek! Csak azok az esetek, melyekkel mi találkoztunk:

• USA, ahol a kikötőmunkások szakszervezete (ILWU) képzi megtorlás tárgyát, amiért a wisconsini dolgozókkal való szolidaritásként sztrájkba lépett,

• Guadeloupe, ahol több mint 30 szakszervezeti felelőst és aktivistát citálnak bíróság elé és börtönbüntetéssel fenyegetnek,

• Pakisztán, ahol az ILO 87-es és 98-as konvencióinak garanciáit lábbal tapossák,

• Oroszország, ahol Valentyin Uruszov szakszervezeti tevékenységéért 2 éve egy szibériai tábor lakója,

• Kína, ahol a hatóságok nem ismerik el a szakszervezetek szabad megalakításának jogát,

• Svájc, ahol a lausanne-i régió tömegközlekedési vezetése szakszervezeti tevékenységéért elbocsátátással fenyegeti Aïssam Echchorfit, a SEV felelősét,

• Mindenütt Európában, ahol a szakszervezeteket a kormányok a «költségvetési deficit» nevében a követelésekről és a szabad tárgyalásokról való lemondásra kényszerítik.


A szakszervezeteket mindenütt a «jó kormányzatba» integrálódásra és jogaikról lemondásra akarják rávenni: a munkásosztály különleges érdekei védelmének elhagyására.

Megerősítjük: sehol a világon nem lehet béke, demokrácia, nemzeti szuverenitás anélkül, hogy a szakszervezetek számára a szervezkedés szabadsága, a sztrájkjog, a szólás és a tárgyalás szabadsága ne legyen biztosítva.

A szakszervezeti szabadság, a dolgozók független szervezeteinek létezése és a kollektív tárgyalások joga alapvető feltételek az osztályharcban elért vívmányok védelmére és garantálására. Ezek ma a kormányok, a munkáltatók és a nemzetközi intézmények (IMF, Világbank, stb.) céltáblája. A Munkáltatók Csoportja éppen most, a 100. Nemzetközi Munkaügyi Konferencia idején indította el offenzíváját a szociális védelem ellen, hogy méginkább rugalmasabbá tegye a 102-es konvenció kodifikálta minimális feltételeket. Mindezt a szociális védelem «szociális talapzata» nevében, melynek «kompatibilisnek» kell lennie minden állam költségvetési előírásaival.

Kérjük a dolgozókat, aktivistákat, szervezeteket – tiszteletben tartva akaratukat –, hogy ismertessék felhívásunkat és támaszkodjanak ezekre a követelésekre, érvényesítsék a kizsákmányoltak és elnyomottak nemzetközi szolidaritását.


Első aláírók

Algéria: Abdelmadjid Sidi Saïd, az UGTA főtitkára; Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs főtitkára; Rahima Benbessa, UGTA;

Németország: Heidi Becherer, Ver.di és az SPD aktivista (személyes címen); Henning Frey, a GEW és az SPD (személyes címen); Gotthard Krupp, a Ver.di és az SPD (személyes címen), Klaus Schüller, SPD és EVG; H.-W. Schuster, SPD-Afa, Ver.di;

Belgium: Philippe Larsimont, MDT; Bernadette Mussche, Setca-Bbtk (FGTB-ABVV);

Brazília: Julio Turra, CUT;

Kamerun: Isaac Bissala, UGTC; Antoinette Ekoan, Kameruni Munkaügyi Konföderáció; Louis Sombes, CSAC;

Kína: Cai Chongguo;

Dánia: Mathias Askholm, szakszervezeti felelős; Casper Jarlstadt, szakszervezeti felelős;

Spanyolország: Luis Gonzales, CCOO-aktivista; Blas Ortega, FSP/UGT;

Egyesült Államok: Alan Benjamin, San Francisco Labor Council (személyes címen); Nancy Wohlforth, US Labor against the war, California Labor Federation (személyes címen);

Franciaország: Patrice Ayache, szakszervezeti felelős; Paul Barbier, pedagógus szakszervezeti felelős; Jocelyne Baussant; Fathia Bensaïd, szocialista párti helyhatósági tanácstag; Marie-Christine Caquot, szakszervezeti felelős; Daniel Chalier, szakszervezeti felelős; Alain Collard, szakszervezeti felelős; Gilles Denosjean, szakszervezeti felelős; Olivier Doriane, POI ; Christian Eyschen, társadalombiztosítási aktivista; Lucien Gauthier, POI ; Daniel Gluckstein, POI ; Patrick Hébert, syndicaliste ; Christel Keiser, POI ; Jean-Baptiste Konieczny, szakszervezeti felelős; Michelle Leyre, élelmezési szakszervezeti felelős; Jean-Charles Marquiset, POI ; Gérard Morel, szakszervezeti felelős; Dan Moutot, POI ; Jacques Paris, pedagógus szakszervezeti felelős; Nicolas Saboya, szakszervezeti felelős; René Sale, szakszervezeti felelős; Pascal Samouth, szakszervezeti felelős;

Guadeloupe: Elie Domota, az UGTG főtitkára;

Nagy-Britannia: Mouna Hamitouche, szakszervezeti felelős GMB (személyes címen); Henry Mott, UNITE szakszervezeti felelős;

Olaszország: Alessandra Cigna, CGIL (személyes címen) ; Lorenzo Varaldo, UIL-Iskola vezetőségi tagja, Torino;

Libanon: Khadidje El-Husseini, CGTL;

Pakisztán: Yasir Gulzar, All Pakistan Trade Union federation; Rubina Jamil, All Pakistan Trade Union Federation;

Svájc: Alexandre Anor, szociáldemokrata aktivista; Apolline Anor, OST; Catherine Anor, szocialista párti önkormányzati tanácstag (személyes címen); Marco Casagrande; Mohamed Ben Henda, Svájci-Tunéziai Egyesület; Carlos De Oliveira, UNIA; Daniel Hofer, szocialista párt (személyes címen); Michel Gindrat, szoc.párt/közszolgálati szakszervezet; Pierrette Iseli, szoc.párt; Ali Korkmaz, UNIA; Abdou Landry, szoc.párt/UNIA; Vincent Leggiero, SEV (személyes címen); Georges Meylar, SSP-VPOD (személyes címen); Daniel Muhlematter, szoc.párt; Graziano Pestoni, kanton-képviselő Tessin, az SSP/VPOD volt szakszervezeti főtitkára; Eric Peytremann, a PSG képviselőjelöltje a Nemzeti tanácis választásokon; Aline Robert, SSP; Jacques Robert, az Unia szakszervezet főtikára; Max Robert, PSV/SSP; André Schlüssel, SSP/VPOD; Eric Voruz, PSS/UNIA; Michel Zimmermann, PSG/SSP;

Togo: Tétévi Gbikpi-Benissan, UNSIT


• A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése 1991-ben jött létre Barcelonában a háború és kizsákmányolás elleni manifesztum bázisán. Az UGTA-val és az algériai Parti des travailleurs-rel közösen kezdeményezte 2010 novemberében a háború és a kizsákmányolás elleni világkonferenciát. A Nemzetközi Egyetértés egyetlen létező munkásszervezetettel sem kíván versenybe szállni. Tanácskozásain és kampányain keresztül a munkásszervezetek függetlenségét, a békét és a nemzeti szuverenitás elérését célozza.



Nincs társadalmi haladás független szakszervezetek nélkül


A konferenciát Louisa Hanoune és Daniel Gluckstein, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének koordinátorai együtt elnökölték és Abdelmadjid Sidi Saïd, az algériai UGTA szakszervezeti tömörülés főtitkára nyitotta meg.

Az algíri nyílt világkonferencia elkötelezett vitáját folytatva, annak a nemzetközi munkaügyi konferencián belüli kibontakozással a «Föld hatalmasainak» és a «szakszervezetek hatalmasainak» viszonyát hozta kapcsolatba a szakszervezeti G20 kapcsán. Ezután beszélt az UGTA küzdelméről «a kollektív tárgyalásoknak az algériai alkotmányba illesztéséért». A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (NSZSZ) keretében folyó «normalizációs» szándékot, a Nemzetközi Munkaügyi Irodában a szakszervezetek civilszervezetekkel helyettesítését elítélve a küldöttek figyelmét felhívta arra a veszélyre, melyet a szakszervezetek «szimpla erőátviteli gépekké» való átformálása jelent.

A házigazdák nevében köszöntve a küldötteket, Eric Voruz svájci szocialista párti képviselő pontosította a tanácskozás tétjét: «Annak a rendkívüli erőnek tudatában, amit a küzdelemre elkötelezett dolgozói szervezetek jelentenek lent és fent, a tőke intézményei minden eszközzel próbálják ezeket alárendelni, sőt néha engedelmes szövetségesükké tenni. Mi nem akarjuk ezt az utat követni. A mi szakszervezeteinknek meg kell érteniük, ezért harcolunk a szakszervezeti függetlenségért minden, bárhonnan jött hatalom ellen!»

Ezt Patrick Hébert francia szakszervezeti felelős is megerősítette, hozzátéve, hogy arról van szó ma a vezetők számára, hogy a válság következményeit a dolgozóknak és a népeknek kell megfizetniük. Kifejtette azokat a körülményeket, melyekben «a válságban levő tőkés rendszer megkísérli a szakszervezeti mozgalmat „befűzni”, politikája megvalósításának eszközévé változtatni», pontosítva azt a szerepet, melyet az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) játszik az „Europlusz paktum” denunciálásával és ugyanakkor bevezetésének későbbre tolásával.
De arra is emlékeztetett, hogy «a történelem motorja az osztályharc marad. Mert bármely politikai és szakszervezeti öntettel is kísérleteznek, a munkásosztály nem enged, harcba kezdett.»

Louisa Hanoune az IMF afrikai strukturális kiigazítási terveit és a most Európában bevezetett szigorítási programokat vetette össze, amelyek a nemzetek gyámsága alá vetésének kényszerítését jelentik. Jelezte, hogy Algéria helyzete eléggé különleges, a több tucat sztrájk 90 %-ban győzelmet hozott. Ezekkel a sztrájkokkal sikerült pl. az oktatásban 27 000 dolgozó kinevezésének elérése. «Az offenzíva nem kivédhetetlen», erősítette meg, «a Nemzetközi Egyetértés alkotta keret széles», erősíteni kell és még jobban szélesíteni, mivel «e tanácskozás sikere nem csak az algíri nyílt világkonferencia kontinuitásához köthető, hanem ahhoz a tényhez is, hogy jelentkezik az akarat az új utak és eszközök keresésére a vívmányok megvédéséhez és újak megszerzéséhez».
«Megismertük az afrikai strukturális kiigazítási terveket», igazolta Tétévi Gbikpi-Benissan togoi szakszervezeti felelős: «Most pedig megismerjük mindenütt a költségvetési kiigazítási terveket.»

Elutasítani az ILO (és különösen a szakszervezetek) integrálódását a világkormányzati intézményekbe, ez a tét. Daniel Gluckstein riadóztatott arról a veszélyről, mely a munkásszervezetek függetlenségét fenyegeti. Így Juan Somavia az ILO 100. közgyűlésére készített jelentése bátorítja a «fejlődés új modelljét a szociális kohézió erősítésére», szükségesnek tartja «respektálni a költségvetési stabilitás céljainak és a szociális partnerek társulása kontextusát az általános stratégia meghatározásánál».
Holott «nincs társadalmi haladás, ha már kezdetnek a szakszervezetek nem függetlenek», vágott vissza Daniel Gluckstein. A szociális védelem elleni támadást illetően aláhúzta, hogy az ILO mértéket ajánlott ahhoz, «hogy a lakosság fogadja el a változásokhoz fűződő kockázatot. A biztonságnak egy minimális szintjét kell, hogy élvezze.»

Julio Turra brazíliai szakszervezeti felelős szintén kitért erre az offenzívára. Megerősítette, hogy a munkáltatói csoport szerint a minimális talapzatnak kompatibilisnek kell lennie minden állam költségvetési előírásaival.

Minden földrészen akadályokba ütköznek a dolgozók és munkásaktivák. Nancy Wohlforth, az AFL-CIO országos végrehajtó bizottságának tagja emlékeztetett azokra az engedményekre, melyeket a szakszervezeti vezetők tettek az Obama-adminisztrációnak számos területen. A sokezer dolgozó megmozdulása ellenére lemondtak az afganisztáni csapatok visszahívásának vagy a társadalombiztosítás igazi rendszerének követeléséről. A helyzet igényli «a dolgozók független mozgalma létrehozását», amely «szakít a kétpártiság rendszerével» - foglalta össze.

«Elvetjük a szakszervezeteknek címzett összes diktátumot, melyet az úgynevezett szociális párbeszéd nevében tesznek», erősítette meg Mouna Hamitouche, helyhatósági tanácstag a brit Islingtonban, a soha nem ismert szigorítási tervekkel szemben az összes szektorban megsokszoródtak a sztrájkok.

Európában minden kormány próbálkozik az Európai Unió diktátumainak végrehajtásával és azzal, hogy a szakszervezetek váljanak részeseivé.

Spanyolországban ez az offenzíva a «szociális paktum» kormány és szakszervezetek általi aláírásának formáját vette fel, «a paktum a nyugdíjbavonulás idejét 67 évre emeli és összegét csökkenti», húzta alá Luis Gonzales spanyol szakszervezeti felelős.

Olaszországban, LorenzoVaraldo szakszervezeti felelős jelezte, hogy a szakszervezeti vezetők megtagadták az országos sztrájkfelhívást a Marchionne nyugdíjterv visszavonására, mely az országos szerződést helyezi hatályon kívül.

Németországban a DGB vezetése írt alá egy egyezményt a kormánnyal, mely a bérek 4 %-os csökkenéséhez vezetett, mondta el a Ver.di szakszervezet tagja, H.-W. Schuster.

Az együttes kontextusban a munkáltatók módszeresen keresik a normák hatályon kívül helyezését, azzal az ürüggyel, hogy azok elavultak, erősítette meg Marc Blondel francia szakszervezeti felelős. Az Egyetértést és a küldötteket olyan szervezet megalakítására ösztönözte, mely a Dolgozók Nemzetközi Társulásához hasonló.

A kollektív tárgyalásokhoz való jog is megkérdőjeleztetik. Franciaországban, ahogy Jean-Charles Marquiset szakszervezeti felelős felhívta a figyelmet, ahogy az ún. szakszervezeti képviseleti törvény új kritériumokat ír elő bizonyos szakszervezeteket kizárva a tárgyalásokból.

Belgiumban is az új szakmaközi egyezményt a parlament megszavazta, az ügyvivő kormàny alkalmazza, jegyezte meg Bernadette Mussche szakszervezeti felelős, annak ellenére, hogy egyedül a keresztény szakszervezet írt alá. «A kormány azt állítja, hogy ez ugyanolyan siker, mint a belga hadsereg beavatkozása Líbiában».

Cai Chongguo, a China Labour Bulletin szervezője a fiatal kínai munkásoknak a kollektív tárgyalások jogának elérésére nyújtandó segítésére tért ki, mivel a kollektív tárgyalások nyitják meg az utat a független szindikalizmus útja felé. Pontosította, a kínai sajtó «kollektív összehangolásról» beszél a tárgyalás szót elkerülendően.

«Saját magunk akarjuk a döntéseket meghozni!», kiáltotta Touriya Lahrech marokkói szakszervezeti felelős a tunéziai forradalmat köszöntve.

Az ILO konvencióinak betartásáért folyó küzdelem kérdése széleskörű megvitatásra került. Több küldött kitért arra a veszélyre, mely a 87-es és 98-as, a szakszervezeti szabadságra vonatkozó konvenciókat fenyegeti.

Elie Domota, az UGTG főtitkára ismertette, ahogyan a francia állam szervezi a soha nem tapasztalt megtorlás hullámát a szakszervezek felelősei ellen.

Rubina Jamil szakszervezeti felelős jelezte, az 50 dolgozónál kisebb vállalatoknál a pakisztáni kormány megtiltotta a szakszervezetek szervezését.

Az ILO-konvenciók védelme a prekaritásos munka elleni küzdelem függvénye. Ali Korkmaz, a migráns dolgozók szakszervezetének felelőse kifejtette, az utóbbi időkben először a migráns dolgozókat bocsátják el a svájci vállalatok.

A világkormányzat persze fenyegeti az ILO konvencióit és a szakszervezeti függetlenséget, de ahogy a tanácskozás figyelmeztet: «a munkásosztálynak vannak ellenállási tartalékai, melyek hajlamosak minden kormányzati lépés tervezetét felforgatni».

Christel Keiser, Informations ouvrières (Franciaország), 152.sz. 2011. jún. 9-15.


Munkásszolidaritás


Jún. 6-án a Munkabörze nagyterme dugig volt Párizsban a Nemzetközi Egyetértés által összehívott találkozóra a guadeloupe-i UGTG főtitkára és az LKP szóvivője Elie Domotával.

Több mint 30 szakszervezeti felelőst és aktivistát ér represszió Guadeloupe-ban, főként az UGTG-nél, de más szakszervezetnél is:

— Hélène Rubinstein-Carrera ügyvéd, aki a Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság (Cicr) nevében volt jelen az UGTG 3 szindikalistájának legutóbbi perén, ezeknek a pereknek botrányos jellegére mutatott rá, a perbefogottak peranyagai üresek és manipuláltak, mégis börtönnel és súlyos pénzbüntetéssel fenyegetnek azon egyszerű okból, hogy a felelősök a dolgozók általi szakszervezeti mandátumukat teljesítik.

— Elie Domota szörnyű vádbeszédet mondott a dolgozók, parasztok és fiatalok élet- és munkaviszonyai és az igazságszolgáltatási paródia ellen. A «szakszervezetek kriminalizálásának» kísérlete folyik ott, amit nem «tengerentúli megyének» kell nevezni, hanem az egyik utolsó francia gyarmatnak. Összefoglalásul, mobilizálásra, a dolgozók és szervezetek szolidaritására szólított fel Guadeloupe és az egész világ üldözött munkásaktiváira támaszkodva.

— Jacques Girod, a CGT-FO párizsi megyei uniója és Alain Serre, a CGT föderáció kereskedelmi dolgozóinak főtitkára teljes szolidaritásáról biztosította az UGTG-t és a többi szakszervezetet megállapítva, hogy minden guadeluope-i szakszervezet elleni támadás az egész szakszervezeti mozgalom elleni támadás.

— Daniel Gluckstein a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nevében összefoglalta a meetinget, ismertette, mi is az az Egyetértés és miben áll az egész világon vitt harca.

A francia államot vádolva, mely Guadeloupe-ban gyarmati rendet tart fenn, az összejövetel indítványt fogadott el, melyben követeli «a szakszervezetellenes megtorlás és az UGTG és az LKP szakszervezeti felelőseivel szemben az összes üldözés azonnali leállítását.»


Kapcsolat
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.