2010. november 9., kedd

Bizottság az Európai Dolgozók Egyetértéséért

3.sz. levél 2010.okt.29.

A berlini európai munkástalálkozón résztvett szakszervezeti és politikai aktivisták újból szembetalálták magukat a kérdéssel: milyen kezdeményezést kell együttesen megtennünk, hogy az Európai Bíróság ítéletei megsemmisüljenek?
Javaslatomat a konferencia résztvevői megvitatták, csakúgy mint az érdekelt szakszervezeti és munkásaktivisták. Fölteszem a kérdést, nem kellene-e a «Bizottság az Európai Dolgozók Egyetértéséért» gyakorlati teendőjeként küldöttséget menesztenünk Brüsszelbe, mely erre a széleskörű vitára alapozva, ebbe integrálva a különféle nézeteket képes a «szolgáltatások és a dolgozók szabad mozgása» direktívák megszüntetésére…


Az ítéletek és a direktívák

2010. júl. 15-én az Európai Bíróság Németország ellen ítéletet hozott (C-271/08), mely megsemmisíti a Ver.di szakszervezet kollektív szerződését a nyugdíjakról nemzetközi vonatkozásban. Ez a verdikt megfelel a Bíróság 2007. dec. 11-i és 18-i Viking-ítéletének (C-438/05) és a Laval/Vaxholm-nak (C-341/05). Hasonló jellegű a néhány hónappal későbbi, 2008. ápr.3-i a “Rüffert” (C346/06) és a 2008. jún. 19-i “Luxemburg” (C-319/06). A Bíróság már korábban meghozta ítéletét a Volkswagen-törvény ügyében (C-112/05).

Aki ismeri a német helyzetet, be kell lássa, hogy a demokratikus legitimitás nélküli, nemzetekfeletti intézmény ítélkezésének részét képező ítéletek a Köztársaság alapjogaival, a szociális állam elvével szemben igazságtalanok és önkényesek. Alapjogainkban a szervezkedés és társulás, a «tárgyalások automómiájának» tiszteletbentartása, a független szakszervezetek létezésének szabadsága fejeződik ki, s a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) a nemzeti kollektív szerződések rendszerének garanciája. Ezeket a demokratikus és szociális jogokat kellene tehát feláldozni az európai piac vállalatainak, az európai szerződéseknek az oltárán.

Ezek az ítéletek nem csak az európai és német szakszervezetekkel összeegyeztethetetlenek, nem csak a munkásjogokkal és munkásvívmányokkal ellentétesek, nem csak az ILO konvencióinak mondanak ellent, hanem hatással vannak az EU keretein túl is.
Az ítéletek funkciója az, hogy a vállalkozásoknak adjon totális szabadságot, mellyel szemben csökkenteni kell a munkások és szakszervezeteik szociális és demokratikus jogait, jogszerűségüket el kell veszejteni, végül pedig eltüntetni. Ebben az értelemben az ítéleteket új minőséggel ruházzák fel a kapitalista országokban, ahol el kellett ismerni a dolgozók és szervezeteik küzdelmének alapján a szervezkedés jogát, a szakszervezetek kollektív egyezményekre és szerződések kötésére vonatkozó szabadságát. Ezt a független pozíciót, melyet a dolgozók értek el és pl. sztrájkban, kollektív konvenciókban, a szociális védelem törvénybeiktatásában ölt konkrét anyagi kifejezést, ítéleteivel elutasítja, megsemmisíti és végül megtiltja az Európai Bíróság. Tudjuk, hogy ezek a döntések nem a bírósági önkény termékei. Tudjuk, hogy az európai szerződések és direktívák «új jogainak» konkrét alkalmazása.
Ezeknek a szerződéseknek és direktíváknak az alapján egész Európa munkásosztályának 2011. május elsejétől egy új szakasszal kell szembenéznie. Az EU eldöntötte, hogy a megvalósítja a «szolgáltatások és a dolgozók szabad áramlását». A DGB 2010. május 16-20-i kongresszusa jelezte a kollektív szerződések rendszerét fenyegető veszélyt, mely magát a DGB-t is veszélybe sodorja.

Viták a német szakszervezetekben

Az Európai Bíróság ítéleteihez fűződő problémák hatással voltak a DGB 2010-es kongresszusára. A DGB elnöke, M.Sommer 2010. máj. 16-án deklarálta a kongresszus előtt, hogy az EU «a társadalmi feljődéstől olyan messzire távolodott, mint még soha», megjegyezte, hogy «szembe kell néznünk az Európai Bíróság ítéleteinek következményeivel, melyeket bárminek nevezhetünk, kivéve szociálisnak». Hozzátette a “Rüffert” és “Laval” ítéletek kapcsán: “A tárgyalások szabadságát el fogják temetni és a sztrájkjog pedig nullára redukálódik (…). Ezeknek az ítéleteknek a mélyén csakúgy, mint az Európai Bizottsággal folytatott vitákban mindig ott lappang az alapvető kérdés: az emberi jogokat és a szociális jogokat alá lehet-e vetni a belső piaci szabadságnak”.

A DGB kongresszusa egy indítványban megerősíti, hogy az Európai Bizottság «támaszkodva az Európai Bíróság több ítéletére – és a multinacionális vállalkozások, a neoliberális politikusok és az európai munkáltatói szervezetek nyomása alatt – a liberalizációt, a deregularizációt, a közszektor infrastruktúrájának privatizációját gyakorolja ”. Az indítvány megnevezi azokat a területeket (telekommunikáció, posta, energia- és vízszolgáltatás, folyami, országúti és vasúti szállítás/közlekedés és tömegközlekedés), melyeket a direktívák alapján. a piaci törvényeknek vetettek alá Az indítvány hozzáteszi, hogy a közszolgálati rádió, az egészségügy és a takarékpénztárak ugyanerre a sorra kerülnek. Olvashatjuk: “A Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ítéletek ezen kívül megmutatják, hogy a vendégmunkásokról (Entsenderichtlinie) szóló direktíva célja nem a szociális jogok garantálása, hanem ellenkezőleg, a vállalati, szolgáltatási szabadság.
Ezek az ítéletek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy az alapvető munkásjogokat (mint a sztrájkjog, a tárgyalások joga) teszik tönkre csakúgy, mint az állam társadalomszabályozó jogait (pl. mint az adjudikáció jogát)”. (Ver.di A007)

Az IG Metall (fémipari szakszervezet), az IG Bau (építőipari szakszervezet), IG BCE (bánya- és vegyipari szakszerv.), a Ver.di, az NGG (élelmiszeripari szakszerv.), a TRANSNET (vasutas szakszervezet) és más kollégák, a DGB kongresszusa elnökeinek kezdeményezése: “A DGB és szakszervezetei opponálnak a szakszervezeti jogok, a szakszervezetek sztrájkjoga bármilyen európai és nemzeti szintű korlátozásának”.

A DGB kongresszusán ezek a referenciák kimutatják, hogy az EU és az EB céljai karakterisztikusak. A jogainkat illető alapvető veszély tisztán látszik. S ezt aláhúztuk azzal, hogy a DGB és a föderáció ellenállnak a sztrájkjog bármilyen korlátozásának.
A kérdés, hogyan cselekedjünk.

Nincs miről tárgyalni!

AZ ESZSZ (CES/ETUC) – hűen Európai Unióhoz tartozó intézményi funkciójához – fenntartja credóját a Bizottsággal, a szociális partnerekkel, stb. való tárgyalásokról. Németországban pl. azt, hogy a Bíróság ítéleteit «alkalmazzák» (a “Rüffert-ítélet” adjudikációjának elfogadása avégett, hogy a nemzeti törvénykezéssel «kompatibilissá» tegye).

De megtehetjük-e, hogy az “alapvető munkásjogok, mint a sztrájkjog és a tárgyalások joga” az EU-val való megbeszélések tárgyát képezzék – anélkül, hogy elismernénk az EU hatalmát jogaink megszüntetésére? Megállapítjuk, hogy az egymást követő csapások, a kapitalista rend válsága nem tolerálja tovább a munkások jogait, a munkások vívmányait és természetesen a független szakszervezeteket sem. Pontosan ezen szervezetek létezéséről van szó, azokról a szervezetekről, melyeket a munkásosztály eszközként hozott létre, hogy ezeket a jogokat és vívmányokat – ideértve a demokráciát is – kiharcolja.

El tudjuk-e fogadni, hogy csak kötelező európai keret létezzen akkor, mikor az a tőke érdekeit képviseli a «Négy alapvető szabadságjog» formájában a munkásosztály jogai és érdekei fölött, megtiltva neki a védekezést, hogy saját szervezeteire, saját érdekeire támaszkodjon? Mi az értéke a sztrájkjognak Svédországban vagy Finnországban, ha tilos vagy olyan feltételekhez kötött, melyek lehetetlenné teszik, hogy a munkások és szakszervezeteik harci eszközként szuverén módon használhassák? Mik a következményei a demokráciára nézve annak, ha a Szövetségi Alkotmánybíróság a nemzeti törvénykezéssel konformnak ítéli az adjudikációt és saját ítélkezését kell megsemmisítenie, hogy megfeleljen a “Rüffert-ítéletnek”, egyszerűen azért, mert az Európai Bíróság így akarja? Mik a következmények a demokráciára, ha egy ország – anélkül, hogy harakirit akarna elkövetni – elfogadja, hogy bértarifáit egy bíróság diktálja?

Egyetlen dolgozó, egyetlen szervezet sem méltányolhatja ezeket a támadásokat!

Nem is szükséges arra figyelmeztetni, hogy az EU tervei elleni küzdelem a szolgáltatások direktíváját illetően elválaszthatatlan Bolkestein európai biztos nevétől, mely ellen egész Európa felkelt olyannyira, hogy Prodinak, a Bizottság elnökének meg kellett hátrálnia. A szolgáltatásokról szóló direktíva azonban nem tűnt el.
Ezért, és mert nem tudjuk elfogadni ezeket a támadásokat, szükségünk van egy újabb lépésre szervezeteinkkel együtt egész Európában arra, hogy az Európai Bíróság ítéleteit megsemmisítsék. Előreláthatóan 2011. május 1-én lép életbe a szolgáltatásokról és a dolgozók szabad áramlásáról szóló direktíva, azt ezt kisérő támadásokkal a kollektív szerződések és a szociális védelem együttese ellen.

Javasoljuk, hogy együtt szervezzünk delegációt Brüsszelbe az Európai Bizottsághoz, olyan küldöttséget, mely széleskörű mozgósításon alapul, ahogy a mi szakszervezeteink tették, hogy követeljük a Bíróság ítéleteinek és a szolgáltatásokat illető direktíva teljes megsemmisítését.


Követelésünk:
Az ítéletek megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése;
a szolgáltatásokról és a dolgozók szabad áramlásáról szóló direktívák megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése.


Azt javasolom, hogy ezt az indítványt integráljuk közös európai kezdeményezésünkbe a “Bizottság az európai dolgozók szövetsége” keretében.

Ez a küzdelem kapcsolódik a munkásszervezetek, elősorban a szakszervezetek azon a harcához, hogy visszafoglalják a történelmi mantátumuknak megfelelő helyet: a munkásérdekek védelmét az IMF, az EU és a kormányok szigorítási programjának érvénytelenítésében, nyugdíjaink, munkatörvénykönyveink és a szociális hálóink rendszere elleni támadások megszüntetésében. Azért, hogy a bankok és a spekulánsok megmentésére kiadott milliárdok visszatérjenek az államháztartási és a társadalombiztosítási alapokba, ahonnan azokat eltulajdonították!

Vitassuk meg ezt a javaslatot a “Bizottság az európai dolgozók szövetségéért” lapjában, döntsünk munkatalálkozóról a Háború és kizsákmányolás elleni világkonferencia alkalmával Algírban.

H.-W. Schuster 2010.szept.20.

Kedves Barátaink, Elvtársaink!
Testvéri üdvözlettel:
A Bizottság lapja szerkesztősége nevében,
Carla Boulboullé

Kapcsolattartás:
Carla Boulboullé, Postfach 120 364, 10593 Berlin Fax: 030 / 313 16 62 E-Mail: k-eav@t-online.de

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.