Elszegényedés Franciaországban

A Reuters jelenti: Franciaaországban is megnőtt az egyetlőtlenség, több lett a szegény. A kapitalizmus válsága a franciák többségének életére, leginkább a legszegényebb rétegekére fájdalmas kihatással jár. Az Insee tanulmánya a 2009-es életszínvonal alakulását vizsgálja.

A szegénységi küszöb, mely az életszínvonal középértékének 60%-a, ebben az évben (a bruttó minimálbér 71%-a) havi 954 euró volt, és 8,2 millió személy élt e küszöb alatt 2009-ben, 337.000-rel több, mint 2008-ben.

A szegénységi ráta így eléri a lakosság 13,5%-át. A 8,2 millió szegény fele pedig kevesebb, mint 773 euróból él. A szegénység intenzitása is nőtt – ez az a mérték, mely a szegények átlagos életszinvonala és a szegénységi küszöb közötti távolságot méri –, mely 5 év alatt a legmagasabb szintre érkezett, 19,0 %-ra.
A szegénység növekedése a munkanélküliség emelkedésének tudható, ez utóbbi a 2008-as 7,4%-ról a 2009 végi 9,1%-ra növekedett.

2008-ban a kormány 200 eurós "aktív szolidaritási prémiumot" és 150 eurós rendkívüli iskolakezdési segélyt vezetett be a kevéssel több, mint 4 millió rászoruló család számára, mely azonban az Insee szerint csak 0,2 ponttal csökkentette a szegénységi rátát.

A szegénység növekedése nem kerüli el az aktív lakosságot sem: a 18 évesnél idősebb dolgozók 10,1% is a szegénységi küszöb alatt élt 2009-ben (0,6 pontos emelkedés egy év alatt). Leginkább azonban a diákokat érinti a jelenség, 21,9%-uk szegény (egy év alatt 3 pontos növekedés).

A válság érintette az átlagéletszínvonalat is, melyet a lakosság fele nem ér el. Évi 19.080 euróval (1.590 havonta), az életszínvonal emelkedése mindössze évi 0,4%, az egy évvel korábbi 1,7%-kal és két évvel korábbi 2,1%-kal szemben. A tanulmány megerősíti a más felmérések által kiderített tényeket is: a 10% leggazdagabb francia réteg (több mint évi 35.840 eurós) jövedeleme átlag 0,7%-kal nőtt – ebből fakad az össznövekedés.
"A háztartások összességét érinti a válság, de leginkább az alacsony jövedelműeket", foglalja össze a tanulmány. Logikus következtetés, a munkanélküliség növekedésével megnőtt a szociális minimumot élvezők száma (a 2009 júniusában bevezetett RSA= revenu de solidarité active, az egyedül élők számára hivatalosan 466 eurós minimáljövedelem, gyakorlatilag csak 410).

Másik megjegyzendő tény: a munkanélküli járadék átlagösszege 1,1 ponttal nőtt, ami arra utal, hogy kvalifikáltabb, magasabb bérű, tehát magasabb összegű járadékkal rendelkező dolgozók is belekerültek ebbe a kategóriába.
A nyugdíjasok szegénységi rátája relatíve stabil, marad a 9,9%-on.

Ezek a számadatok, mégha idestova 3 évesek is, szerepelnek azokban a vitákban, melyek az egyenlőtlenségről és az elosztás anomáliájáról folynak, miután bejelentésre került a költségvetés kiegyensúlyozására a leggazdagabb francia réteg „ideiglenes és rendkívüli megadóztatása”. Franciaország globálisan nem szegényedik, sőt, kissé gazdagodik is, mivel csak a „szegények” lesznek még szegényebbek, a „gazdagok” jövedelme növekszik: "10%-nyi a legmagasabb jövedelmű helyzete javul, a leggazdagabb 1%-é pedig jelentősen javul évről évre."

Az Eurostat, az Európai Unió hivatalos statisztikája szerint az EU átlagos szegénységi rátája 2009-ben 16,3% volt.

A IV. Internacionálé Nemzetközi Titkársága fájdalommal tudatja, hogy 2011. aug. 30-án elhunyt elvtársunk

Philippe Larsimont

Az Organisation socialiste internationaliste (Internacionalista Szocialista Szervezet, a IV° Internacionálé belga szekciójának) fő felelőse,
az MDT (Mouvement de Défense des Travailleurs), és újságának, a «La Tribune des Travailleurs», valamint a Comité unité/Eenheidscomité szervezője.

Elvtársai utolsó tiszteletüket szept. 2-án Liège-ben róják le.

Szakszervezeti tanácskozás

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és a Munkástanácsok Országos Szövetsége „Munkából élnénk” címmel nemzetközi konferenciát szervezett a Munka törvénykönyvének tervezett változásairól. A rendezvényen a munkaadók és munkáltatók képviselői részt vettek, de a kormány távol maradt.

A kormány távolmaradását Gaskó István, a Liga szakszervezetek elnöke bevezetőjében is szóvá tette. Matolcsy György gazdasági miniszter a Liga elnöke szerint csak egy rövid válaszüzenetet küldött a meghívásra: „Nem veszek részt és helyettesről sem gondoskodom.” Ez mindent elmond – vélekedett Gaskó István. Úgy gondolja, a tervezet nagyon sok vitatandó elemet tartalmaz a munkavállalói jogok erőteljes korlátozása miatt. Elfogadhatatlan analógia, hogy egyes szakértők a Munka törvénykönyvét a Polgári törvénykönyvhöz hasonlítják. Az elnök reméli, hogy ez a tervezet nem fog a parlament elé kerülni, és sohasem lesz belőle törvény.

Sharan Burrow, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, az ITUC főtitkára szerint a dialógust a kormány verte szét. Az alapvető sztrájkjogot a törvényen kívül szabályoznák, és ez nem felel meg az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) előírásainak. Ezekre az alapokra nem lehet szociális, demokratikus jövőt építeni. A kormányt alighanem nem érdeklik ezek a jogok, s nem törődik a következményeivel. A régióban mindenhol megsértik a munkavállalói jogokat. A Világbank írja például az ukrán foglalkoztatási törvényeket, ami nonszensz. Burrow ezért levelet írt az ILO-nak, amelyikben kéri, hogy készítsenek egy nemzetközi összehasonlító tanulmányt, mert: „hihetetlen, mi mindenre képes a hatalom.”

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke kifejtette az 1929-33-as válság után alkalmazott amerikai New Deal rendszer lebontása kísértetiesen hasonlít a mostanira. Akkor is a progresszív adórendszert és a szakszervezeteket leépítették Reagan elnökségtől kezdve. Hatalmas különbségek keletkeztek a jövedelmekben. Csak politikai háttérrel jöhet létre egy olyan rendszer, ahol több százszoros a jövedelemkülönbség az alsó és felső rétegek között. Paul Krugman szerint - idézte a Nobel-díjas közgazdászt az elnök - ez egy politikai szándék következménye, hogy a munkásoktól a befektetők irányba áramoltassa át a jövedelmeket, s nem gazdasági szükségszerűség. Az elmúlt 30 év produktivitásából az átlag munkavállaló nem részesült, de a befektetők nagyon is. Csakhogy a kiszolgáltatott tömegeknek megvan a joguk, hogy megfogalmazzák: a politikát senki se tekintse önös eszköznek.
A politikát a befektetők finanszírozzák, így jobban megéri ezeket az igényeket kielégíteni - vélekedett Palkovics Imre. De ha a politika egyre rosszabb helyzetet teremt, akkor a polotikacsinálóknak a következményeket vállalni kell. Az Mt. kidolgozói között például megjelent a Tesco munkajogásza. Egy szűk gazdasági érdekcsoport tűrhetetlen befolyásra tett szert. Ezért nagyon keményen fel kell lépni. Nem a politika ellen vannak, hanem az MT. tervezete ellen - jelezte a Munkástanácsok vezetője. „Ez embertelen és keresztényietlen, s ezt alá tudjuk támasztani. Alattvalóvá teszi a munkavállalót. Ez nem egy jövőbe mutató munkajogi szabályozás. Egy olyan feudális társadalom képét vetíti előre, aminek nem kívánnak részesei lenni. Ez ellen össze kell fogni, hogy nem kerülhessen hatályba" - jelentette ki Palkovics Imre.

Közmunka kisokos: így működik majd Orbánék falansztere

2011. augusztus 30., kedd,
Szerző: Máriás Leonárd (HVG)
________________________________________

Bárkiből lehet közmunkás, és az ország bármely pontjára elvihetik, akár hónapokra is. Mi van, ha nem vállalja, vagy megbetegszik? Mikortól érvényesek az új szabályok? Kit dolgoztathatnak és kik parancsolgathatnak majd? És milyen munkák jöhetnek számításba? A hvg.hu kisokosában ezekre a kérdésekre gyűjtöttük össze a válaszokat.
Kinek kell közmunkára mennie?
Bárki lehet közmunkás, ha elmúlt 16 éves és álláskereső. A közmunkát el kell fogadniuk azoknak, akiknek nem jár álláskeresési járadék (például azért, mert lejárt az eddigi 270 nap helyetti 90 napos folyósítási idő) vagy álláskeresési segély. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akik szociális segélyben részesülnek.


Mi van, ha valaki nem vállalja a közmunkát?

Ha bérpótló juttatást vagy szociális segélyt kap, azt elveszik tőle. Az is így jár, aki kilép, vagy rendkívüli felmondással elbocsátják a közmunkából. Aki tehát nem kér a közmunkából, az más segítséget sem kap az államtól. A közmunkások nyomon követését az állam számára megkönnyíti majd egy most kiépülő átfogó adatbázis.
És ha valaki megbetegszik?
Ha a közmunkás betegszabadságra megy, illetve táppénzt vesz igénybe, a közfoglalkoztatónak, illetve az állami foglalkoztatási szervnek joga lesz felülvizsgálatot kérni az Országos Egészségügyi Pénztártól, hogy valóban keresőképtelen-e. Eddig az OEP-felülvizsgálatot tartalmazó kormányrendelet nem vonatkozott a közmunkásokra.

Mikortól érvényesek az új szabályok?

A közmunkát közvetlenül szabályozó rendelkezések vagy például az álláskeresési járadék folyósítási idejének lerövidítése szeptember elsejétől érvényes. Jövő év január elsejétől követelhetik meg az önkormányzatok a szociális segély és a bérpótló juttatás feltételeként a ház és a környezet rendben tartását (ez egyébként abból a szempontból furcsa, hogy már idén több önkormányzat ezt követelte meg a bérpótló juttatás feltételeként). Szintén jövőre lép életbe az a szabály is, amely maximálja a családonkénti szociális segély összegét, és kiköti, hogy az nem haladhatja meg közmunkabér 90 százalékát, vagyis 42 322 forintot.

Mennyi pénzt kapnak a közmunkások?

A közfoglalkoztatási bér jóval alacsonyabb is lehet, mint a minimálbér. A szakképesítést és középfokú iskolai végzettséget nem igénylő munkákért havonta nettó 43-47 ezer forintot, a képzettséget igénylő munkákért 56-60 ezer forintot lehet kapni (attól függően, hogy heti vagy havi bérezésben kapja a közmunkás a fizetését). Teljesítménybérezésnél, ha rosszul teljesít a közmunkás, a minimális havi összeg akár 28 500 forint is lehet, de ha jól dolgozik, akkor a képzettségétől függő közfoglalkozatási bérnél is többet kaphat. Ezek a szabályok azonban még változhatnak, információink szerint ugyanis az erre vonatkozó, múlt héten megjelent kormányrendeleteket rövidesen módosítja a kormány.

Mi is az, hogy... ?

- Álláskereső az lehet, aki elmúlt 16 éves, nincs munkaviszonya, illetve más kereső tevékenységet sem folytat, például nem tagja vállalkozásnak, és a munkaügyön álláskeresőként regisztrálják. Az is feltétel még, hogy ne legyen nappali tagozatos hallgatója oktatási intézménynek, ne legyen jogosult öregségi nyugdíjra és rehabilitációs járadékra.
- Álláskeresési járadékot az kaphat, aki álláskereső, de az állami foglalkoztatási szerv nem tud neki megfelelő munkahelyet felajánlani (megfelelő munkahely: amivel legalább a minimálbért meg lehet keresni). Az előző öt évből igazolni kell továbbá legalább 360 nap munka- vagy közfoglalkoztatási jogviszonyt, esetleg vállalkozóként kell járulékfizetőnek lenni. Feltétel még, hogy a járadék megállapításakor az illető ne legyen táppénzen, illetve ne részesüljön rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban. Az álláskeresési járadék maximális folyósítási ideje az eddigi 270 nap helyett 90 nap lesz szeptember elsejétől. A legmagasabb összeg, amit így kapni lehet, nem haladhatja meg a minimálbért, ami idén 78 ezer forint.
- Álláskeresési segélyt eddig az álláskeresési járadék után lehetett kapni 90 napig, szeptember elsejétől viszont csak azoknak jár, akiknek 5 évük van a nyugdíjig, de közülük is csak kevesen, ugyanis rendelkezniük kell az öregségi nyugdíjhoz szükséges 40-42 év szolgálati idővel. A segély összege a minimálbér 40 százaléka lehet.
Aki nem kap közmunkalehetőséget vagy véget ér számára a közmunka, mennyi pénzt kaphat?
Akinek nem tudnak felajánlani közmunkát, bérpótló juttatást (szeptember elsejétől foglalkoztatást helyettesítő támogatást) kaphat, ami jelenleg 28 500 forint. Ennek feltétele, hogy a megelőző egy évben legalább 30 nap munkaviszonya legyen (ebbe beleszámít a közmunka is), vagy részt vegyen munkaerőpiaci programban, például képzésben.

Mi a garancia arra, hogy mindenkinek jut közmunka, aki ezt igényli?

A kormány azt ígéri, minden regisztrált álláskeresőnek felajánlják majd a közmunkát, ugyanakkor azzal számol, hogy idén 210 ezer, azt követően pedig 2-300 ezer ember vesz részt a közfoglalkoztatásban. A regisztrált álláskeresők a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat júliusi adatai szerint 554 ezren vannak, eszerint 3-400 ezer embernek nem biztos, hogy jut közmunka (ennyi ember egyidejű ellátását valószínűleg nem bírná el a költségvetés). Ráadásul a közmunkára szoruló regisztrált álláskeresők száma várhatóan nőni fog az álláskeresési járadék folyósítási idejének csökkentése, valamint a munkanélküli segélyre jogosultak körének jelentős szűkítése miatt.
Mennyit kell majd dolgozni naponta, és meddig kell közmunkásnak lenni?
Naponta 4, 6 vagy 8 órát kell majd dolgozni. A közmunka állami támogatásáról szóló kormányrendelet alapján napi 4 órában 1-4 hónapig (ez a rövid időtartamú közfoglalkoztatás) dolgoztathatnak közmunkásokat az erre jogosult szervezetek, de 6-8 órában akár 2-12 hónapig is eltarthat (hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás).

Kiknek dolgoznak majd a közmunkások?

A közmunkások közfoglalkoztatottként önkormányzatoknak, költségvetési szerveknek, illetve állami és önkormányzati cégeknek, egyházaknak, civil vagy közhasznú szervezeteknek, vízitársulatoknak, erdőgazdálkodóknak, szociális szövetkezeteknek, és a MÁV-nak dolgozhatnak. A közmunkások munkaerejét közhasznú kölcsönzők (civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok, illetve ezek társulása által alapított alapítvány, közalapítvány, nonprofit gazdasági társaságok) ki is közvetíthetik, amihez munkaerő-kölcsönző cégeket hozhatnak létre. Nyereségorientált vállalkozások is alkalmazhatnak bérpótló juttatásban részesülő munkanélkülieket, és az állam 70 százalékos támogatást ad nekik a minimálbér összegéig a bérekre és a járulékokra (eddig is létezett ez a támogatási forma, de nem kötötték a minimálbérhez). A vállalkozásoknak nem közmunkásként dolgoznak majd az érintettek, hanem munkaviszonyban. Eszerint nem válik valóra a kormánynak az a korábbi célkitűzése, hogy a vállalkozásokat bevonja a közfoglalkoztatásba.


Milyen munkákat kell majd végezniük a közmunkásoknak?

A közmunkás bármilyen állami és önkormányzati feladatra beosztható lesz, amit nem közalkalmazottaknak, köz- vagy kormánytisztviselőknek kell elvégezniük a törvény szerint, vagyis gyakorlatilag minden olyan állami és önkormányzati munkára, amihez nem szükséges speciális szakképesítés és eskü. Lehet például gépkocsivezető, kézbesítő, vagy besegíthet az iskolában, óvodában, kórházban, ha megfelel az alkalmassági elvárásoknak.
A közmunkásokat olyan beruházásoknál fogják nagy arányban alkalmazni, amelyeket „nem XXI. századi technológiával” végeznek majd, így nagy munkaerő-igényűek lesznek, például gátépítésnél, csatornatisztításnál, vagy víztározó-építésnél (ez több szakértő szerint pazarlás, hiszen földgépekkel sokkal olcsóbban el lehet végezni ezeket a feladatokat). A kormány kiszivárgott tervei szerint állami gigaberuházásokhoz több tízezer közmunkást (és több ezer szolgálati nyugdíjból visszahívott rendőrt) alkalmaznának. Újjáépítenék a Népstadiont, felépítenék a debreceni nagyerdei stadiont (ehhez Észak-Kelet Magyarországról és a központi régiókból szállítanának közmunkásokat). Az építkezéseknél a közmunkások nagy részét valószínűleg olyan munkákban tudják használni, amelyek nem igényelnek szakértelmet, például a földmunkáknál.
A fizetésképtelen hiteleseknek épülő ócsai telep felépítésénél is foglalkoztatnak majd közmunkásokat. Ezen kívül állami földek parlagfű-mentesítésére, mezőgazdasági munkákra, erdőtisztításra, erdőtelepítésre, patakmedrek és vízelvezető árkok tisztítására, főutak felújítására is elküldhetik őket. De részt kell venniük a települések rendezésében és tisztán tartásában is.

Hogyan zajlik majd a közmunka? Tényleg volt rendőrök fognak parancsolgatni?

Igen, ez valószínű, ugyanis a szolgálati nyugdíjból visszahívott rendőrök művezetők lesznek, de mellettük köztisztviselők is irányíthatják majd a közmunkásokat. Mint a belügyminiszter fogalmazott egy interjúban: a rövid határidő miatt lesz szükség a „katonás rendhez szokott” rendőrökre.
Hová vihetik a közmunkásokat? Tényleg konténervárosokban kell élniük, akár hónapokig?
Igen, konténerekben, vagy más, könnyűszerkezetes megoldásokkal épített ideiglenes szálláshelyeken helyezhetik el azokat a közmunkásokat, akiknek az otthonuktól távol kell dolgozniuk. Arról még nincs döntés, hogy mennyi ideig tarthat egy-egy ilyen kirándulás.

A közmunkást bárhová elvihetik az országon belül, az utazás költségét megtéríti az állam (illetve az illetékes szervezet), vagy biztosítja a szállítást. Ha a munkahelyhez egy irányba három óránál többet kell utazni vonattal vagy busszal, akkor térítésmentes elhelyezést, tisztálkodási és étkezési lehetőséget kap. Ha az otthontól távol eső munka négy óránál több, naponta egyszeri étkezést biztosítanak. Ha tömegközlekedési eszközzel csak másfél órát (10 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőnél egy órát) kell egy irányba utazni a munkahelyig, akkor is ingyenes az utazás.
A távol dolgozók heti pihenőidőre hazamehetnek (heti ötnapos munkaidő esetén ez heti két pihenőnap, amiből az egyiknek vasárnapnak kell lennie), az utazást fizetik vagy biztosítják.

Így menekülhet meg az utazgatástól

Ha a közmunka a lakóhelytől különböző településen lesz, az álláskereső csak abban az esetben köteles a felajánlott munkahelyet elfogadni, ha az családi körülményeire (különösen kiskorú gyermek gondozása, közeli hozzátartozó ápolása) nem jár hátrányos következményekkel. Ebben a kérdésben a lakóhelye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének nyilatkozata az irányadó.

Algéria és Líbia

Benghazi (Libye): « Algírnak meg kell magyaráznia a líbiai felkelőkkel szembeni viselkedését» – jelentette ki a felkelők katonai szóvivője egy sajtótájékoztatón. «Bebizonyítottuk a világnak, hogy az elismerésre méltóak vagyunk, a nagyhatalmak meg is tették. Majd egy nap felelniük kell viselkedésükért azoknak, akik ezt nem tették meg.» – nyilatkozta Ahmed Omar Bani ezredes, Algériára célozva.

Algéria, amely határos Líbiával, a rebellió politikai szervét, a Líbiai Nemzeti Átmeneti Tanácsot nem ismerte el hivatalosan, Kadhafit sem szólította fel a hatalomból távozásra soha (ugyanakkor az ENSZ ajánlásának megfelelőlen befagyasztotta a Kadhafi-család vagyonát).

Algériát aug. 27-én kettős öngyilkos támadás érte, mely 18 embert megölt, 26-ot megsebesített. Két nap múlva magára vállalta az «Al-Kaida a Magreb országbaiban» (Aqmi), mely Algériát Kadhafi líbiai rendszerének támogatásával vádolja.

Algír már a lázadók aug. 21-i Tripoliba bevonulásakor közölte reagálását a felkeléssel kapcsolatban: aláhúzta szigorú semlegességét, Líbia belügyeibe semmiféle módon történő beavatkozási szándékát. Kategorikusan cáfolta azokat a (Mena egyiptomi hírügynökség) információkat is, melyek szerint páncélozott Mercedesekből álló konvoj érkezett volna az országba valószínűleg Kadhafival és fiaival a fedélzeten.
A líbiai rebellisek a nagyhatalmak támogatásával nyeregben érzik magukat, rajtuk keresztül szól a nem is titkolt fenyegetés. A piacgazdaságtól való szolid visszavonulás, az EU-val kötött együttműködési szerződések megkérdőjelezése, a köztulajdonú vállalatok mindenfajta segítése és a nemzeti ipar, mezőgazdaság és termékei védelme nem tetszenek az imperializmusnak. Szünet nélkül próbálkoznak az ország destabilizálásával. Az IMF februári jegyzékében a közszférában bérstopra szólít és minden közkiadás csökkentésére. A «külföldi befektetők számára kedvezőtlen a klíma», mert a «kormány 2008-ban egész sorozat elbátortalanító intézkedést hozott». Az 2009-10-es pénzügyi törvényekről és a gazdasági fellendítés 250 milliárd dolláros ipari, mezőgazdasági közbefektetéséről van szó a, a bérek és nyugdíjak megemeléséről, és az alap-infrastuktúra kiépítéséről.
Az algériai Parti des travailleurs újra megerősíti, hogy a «az algériai forradalmat megújító valódi demokratikus változás a szabad választásokon, a képviselők ellenőrzésén és visszahívhatóságán alapuló szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása. A valódi népi Nemzetgyűlés, a neki felelős kormány kinevezésével olyan alkotmányt hozzon létre, mely megfelel a népakaratnak, a demokráciának, a dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok, fellahinok várakozásának, a hatalmi ágak szétválasztása elvének, az igazságügy függetlenségének és minden nemzeti szuverenitási attribútumnak. A nép bizalmát élvező Nemzetgyűlésnek lesz ereje valódi gazdasági reformok kidolgozására, valódi munkahelyek és jólét teremtésére, garantálhatja a következő nemzedékeinek jövőjét. Határozottan szakítani tud majd az Európai Unióval, megsemmisíti a Világkereskedelmi Szervezet koncesszióit, helyreállítja a szuverén gazdaságot, megerősíti és elmélyíti a 2009-10-es pénzügyi terveket és közbefektetéseket. Lesz ereje a gyanús eredetű vagyonok elkobzására, valódi harcot tud folytatni a korrupció és harácsolás ellen, újraállamosíthatja a kifosztott köztulajdonú gazdasági vállalatokat kezdve az El Hadjar és az ENGI-kompelxumokkal, eltörli az összes strukturális kiigazításai tervet, az uniós egyezményeket, a Világkereskedelmi Szervezet kötelezvényeit és valódi agrárreformot vezet be».

Nemzetközi körkép

A szigorítási intézkedések elleni két éve tartó görögországi társadalmi megmozdulás folytatódik a. A júniusi általános sztrájk után a nyáron a taxisofőrök munkabeszüntetése, tegnap pedig a fiatalok demonstrációja zajlott, közben pedig bizottságok alakulnak az iskolákban, munkahelyeken, lakónegyedekben, szakszervezetekben. Bizonyos eredményeket is elkönyvelhetnek: az elbocsátottak beintegrálása, bérek- és végkielégítések kifizetése, az áramszolgáltatás visszakapcsoltatása (olyan családok számára, melyeket nemfizetés miatt megfosztottak tőle), részt vesznek a másodrangú utakon fizetendő matricadíj elleni akciókban, a közkórházakban és orvosoknál fizetendő vizitdíj elleniekben, iskolák bezárása, kórházi ágyak megszüntetése elleni fellépésekben.

Chile: aug. 21-én több tízezer diák tüntetett Santiagoban az ingyenes és minőségi oktatásért. Három hónapja tartó akciójukat egyre több egyszerű chilei támogatja. Elutasítják a globális tőke kényszerét, nem egyeznek bele, hogy a tudás is csak árucikk legyen, melyet egyre jobban meg kell fizetni, csak a tőkeérdekeket szolgálja és ne a tudásvágyó, hanem a gazdag fiatal juthasson egyetemre. Az Európai Unió bolognai rendszerével szemben, mely a társadalmi átjárhatóságot blokkolja, a diplomát teszi értéktelenné.

Belgiumban is megindult a rokkantak elleni támadás, ahogyan azt a Fidesz-kormány már megtette. Az indok ugyanaz: túl sok a rokkant, közülük sokan tudnának még dolgozni – jelentette ki a NV-A párti De Grucht flamand politikus. Ugyan Belgium se dicsekedhet rendkívül alacsony munkanélküli rátával (14 % körüli), nincs munkájuk a fiataloknak, az idősebbeknek, de már a többinek se nagyon. Majd akkor éppen a rokkantakat fogják tárt karokkal várni! Egyébként, mint minden munkásjogok elleni támadás, ez is visszavezethető a nemzetközi tőke és intézményei (Európai Unió, IMF) követeléseire, a költségvetési kiadások csökkentése, a szociális háló szűkítésére.

Az Egyesült Államokban az utóbbi 2 évben 34 %-kal emelkedett azok száma, akiknek jövedelem hiányában élelmiszert kellett igényelniük. Rekordszám az USA történelmében: 15 millió személy! A Verizon telekommunikációs cég 45 ezer dolgozója sztrájkol aug. 7. óta a nyugdíjkorhatár emelése, a betegbiztosítás díjának emelkedése és a rossz munkahelyi körülmények ellen. A tiltakozás a múlt héten átterjedt Delaware-ba és Massachusettsbe, New Jerseybe, New Yorkba és Pennsylvaniába… A sztrájkolók a villanyszolgáltatást elvágták (a múlt szombaton maga részéről a Verizon társaság meghátrált, meghosszabbította a létező egyezményeket, azonban mégiscsak készül ezek megváltoztására). A társadalmi problémák megoldásának kérdése, ugyanúgy mint Európában, megoldhatatlan a tőkés intézmények gyökeres átalakítása nélkül.

Magyarországon a legfrissebb botrány az egyetemekhez vezet. Pedig minden törvényesen folyik. A Pannon Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem két kollégiumát olyan cég újította fel, amely a két évtizedre vállalt üzemeltetési kötelezettség teljesítése előtt csődbe ment. A Pannon Egyetemnek most egy panamai offshore cég emel le a számlájáról havi 26 millió forintot az üzemeltetésért (a hiteltörlesztésen kívül semmilyen feladatot nem végez). A Corvinus esetében is Panamába vezet a tulajdonosi háttér. Ez azonban csak egyik módja annak, hogyan húzzon a tőke profitot az oktatásból. Mindig az állami támogatás csökkentése nyitja meg az utat az egyetem privatizálása felé, ezt követi a pénzügyi autonómia kitűzése, majd utolsó lépésként a magán-közszféra «együttmûködése». Virágoznak az egyetemnek szánt közköltségen élősködő «transzfercégek» az oktatás «igényekhez» igazításában a multik érdekei vezetnek társadalmi, kulturális, kutatási felelősség nélkül az olcsó munkaerő képzése érdekében. Így integrálódik hazánk az Európai Unióba…

Csak Hoffmann Rózsa ért az oktatáshoz...

(gyakorló pedagógustól érkezett...)

Hoffmann Rózsa újra megszólalt, és mi csak hálásak lehetünk neki. Hiszen ki más terelgetne minket az oktatás és a nevelés szövevényes útjai között, ha nem az oktatási államtitkár asszony. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy Orbán Viktor őt húzta elő a KDNP-s kalapból.

Nem akarom én ízekre szedni az új közoktatási, akarom mondani köznevelési törvény tervezetét, mert laikusként nem lenne jó, ha beleszólnék az okosok dolgába, amire egyébként maga az államtitkár asszony is felhívta a nemzet figyelmét. Mert szerinte se a szülő, se a gyerek ne szóljon bele az ilyen magasröptű dolgokba, hiszen se rálátása, se a hozzáértése nincs meg. Nyilván a pedagógusszülők most nehéz helyzetben vannak, hiszen egyrészt értenek hozzá (hétfőtől péntekig 8-16-ig, mínusz a szünetek), másrészt pedig laikusok (az idő fennmaradó részében). De úgy is értelmezhetjük, hogy ők is inkább laikusok, hiszen nekik elég csak azt az anyagot leadni, amit ott fent előírnak, egyébként pedig ne szóljanak bele, mert aki nem ért hozzá, az ugye tanítja, ahogy a népi (talán dakota) bölcsesség is mondja. Ők elégedjenek meg a 2013-ban induló életpálya-modellel, amely majd egy idő után béremeléssel is jár. Apropó, ebből is egy kicsit visszavettek, hiszen eleinte úgy volt, hogy egyből bérfejlesztés lesz, most azonban az már egy kicsit tolódik. Igaz, egy kicsit fura ez a ne szóljon bele senki a dologba, mert Rózsa asszony azt is mondta, hogy bár a szülők mit sem értenek ebből, azért a tanár bölcsen teszi, ha kikéri a szülő véleményét. Ez gondolom olyan nemzeti konzultáció-szerű lesz: a tanár megkérdezi, hogy a szülő örüljön, hogy valakit érdekel a véleménye, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy az neki elő van írva, meg ahogy azt a tapasztalata alapján gondolja.

A másik része, amely különösen tetszett, és remekül példázza az értelmiségi gőgöt, az a következő megnyilvánulása volt: aki rosszul tanul, az nem mehet gimnáziumba, mert ott keményen és komolyan kell tanulni. Tehát a rossz tanuló menjen szakmunkásnak, mert ott lehet komolytalankodni és egyáltalán nem szükséges keményen tanulni, elég ha csak úgy ímmel-ámmal elsajátítja mondjuk a villanyszerelés tudományát. El sem tudja az államtitkár asszony azt képzelni, hogy egy jó tanuló az általános iskolában úgy dönt, hogy ő inkább vízvezeték-szerelő lesz, mert az érdekli, mert ahhoz is van tehetsége, és esetleg úgy nevelték, hogy a kétkezi munka nem szényen, nem lebecsülendő dolog. Hiszen a szakmunkás, a kétkezi munkás az buta, suttyó, olvasatlan, ellenben azzal a sok pallérozott elmével, akik diplomát szereznek. Hogy ez mennyire így van, az abból is látható, hogy a sok kiváló jogász és közgazdász irányítása alatt Magyarország milyen messzire jutott és még közel sincs itt a vég, elég ha csak a mostaniakra, köztük az államtitkár asszonyra gondolunk.

Felhívàs

Dolgozók Nemzetközi Egyetértése (EIT)
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Az APTUF támogatása a szakszervezeti jogok támadása ellenében
Az APTUF küzdelmének pénzügyi támogatása a Capital Industry elbocsátott munkásának reintegrációja érdekében

A Nemzetközi Egyetértés közzéteszi azt a levelet, melyet a All Pakistan Trade Unions Federation főtitkára és az algíri háború- és kizsákmányoláselleni nemzetközi tanácskozáson a koordinációs bizottság tagjaként megválasztott Rubina Jamil írt.

“Lahore, 2011. aug. 22.
Kedves Elvtársaink!
Köszönjük támogatásotokat. Első felhívásunkban a következő tényeket emeltük ki:

“Az APTUF pakisztáni szakszervezeti konföderációnak 240, állami és magán-, ipari és kereskedelmi szakszervezet tagja van.
• A Capital Industry dolgozói harcának összefoglalója:
A Capital Industry (Pvt) Ltd. Manufacturing bicycles székhelye Shahdra, Lahore. A Capital Industry Workers Union szakszervezet, az APTUF tagja, többségi eredményt ért el a 2011 májusi szavazáson. A vállalati vezetés azonban elutasította a szakszervezet jogát a kollektív szerződések tárgyalására a dolgozók és bizalmik zaklatásánának taktikáját alkalmazva. A szakszervezet békés módszerrel keresi a dolgozók követeléseinek kielégítésére szolgáló párbeszédet, de a vezetés elutasítja az egyezkedést és fenyegetőzik. Aug. 8-án reggel munkába érkezéskor a Capital Industry dolgozói a kapun kifüggesztve találták a 41 dolgozó, közöttük 6 szakszervezeti felelős elbocsátáról szóló értesítést.
• Az üzemi vezetés bűnöző módszerein túl a dolgozókat és az APTUF vezetőit meg-megújuló támadások érik a munkáltató és az azt támogató tőkés csoportok részéről. De a dolgozók hűségesek és óriási erkölcsi erőről tesznek tanúságot, hogy céljaikat elérjék.
• A 2011.máj.24-i szavazáson többséget kapott Capital Industry Workers Union a pakisztáni törvények alapján jogosult kollektív tárgyalások folytatására.
• A Capital Industry Workers Union (CBA) az APTUF-fal a vállalat ajtai előtt tüntetéseket tartott.
• A szakszervezet és az APTUF képviselői találkoztak Pundzsab bérkérdésekkel foglalkozó államtitkárával, munkaügyi titkárával és a régió munkaügyi igazgatójával a dolgozók problémái és nehézségei ügyében.
• A Capital Industry dolgozói szakszervezete panaszt nyújtott be a kollektív tárgyalásokat megtagadó vállalati vezetés ellen.
• Az APTUF a Capital Industry szakszervezetével együtt találkozott Shahdra rendőrségének felelősével a Capital Industry vezetése részéről a dolgozók szervezett zaklatása és az ILO 87-es és 98-as konvenciója megsértése ügyében.
• A munkaügyi minisztérium képviselője megjelent az üzemben vizsgálódni, a munkaügyi iroda felelőse megkapta a vizsgálati jelentést és behívta a vállalati vezetést, mely azonban nem jelent meg a megadott időpontban.

• Követeléseink:
* a 41 elbocsátott azonnali visszavétele
* tárgyalások megnyitása a Capital Industry dolgozói szakszervezetével
* a szakszervezeti követelések bejentésének elfogadása
* a munkaügyi törvények tisztelenbentartása
* a megszüntetett kiegésző juttatások helyreállítása.”
Ezután a Capital Industry azzal próbálkozott, hogy az elbocsátott dolgozókat határozott időre szóló szerződéssel visszavegye, zaklatta őket annak megakadályozására, hogy tiltakozó akciókban vegyenek részt, ideértve a vállalat előtti nagygyűléseket is.
A Capital Industry dolgozóinak gazdasági helyzete rendkívül rossz, csak havonta 7 ezer rúpiát keresnek (70 dollár körül) s három éve megszüntették a kiegészítő juttatásokat.
Miért bocsátotta el az igazgatás a 41 dolgozók (ami azt jelenti, hogy 41 család megélhetés nélkül marad)? Mert ezek voltak a legaktívabbak és a pakisztáni szakszervezeti harcban legelkötelezettebbek. A Capital Industry dolgozói szakszervezeti vezetői az APTUF segítségével szakszervezetük jogainak védelméért harcolnak. A munkáltató erőszakot tesz az ILO 87-es és 98-as konvencióján, Pandzsáb állam hatóságai pedig semmit nem tesznek a dolgozók gondjainak megoldására.

Az APTUF megköszöni az Egyetértés akcióját és mindenkinek köszönetet mond, aki támogatott bennünket az egész világon, ami még most is erőt ad ellenségeink támadásával szembeni harcban.

Szövetségünk kezdeményezi az igazságszolgáltatás bevonását a munkaügyi törvényeket megsértő vállalati vezetés, az önkényes elbocsátások ellen, az elbocsátott dolgozók azonnali visszavétele érdekében.

Az APTUF pénzügyi támogatókampányt szervez ezen igaszságszolgáltatási aktus kiadásainak fedezésére. A pakisztáni dolgozókhoz fordulunk, hogy anyagilag is támogassák kampányunkat. De szükségünk van nemzetközi segítségre is.
Ezért fordulunk az egész világon a munkásszervezetekhez és munkásaktivákhoz, hogy segítsenek bennünket szakszervezeti jogaink megvédésében, a 41 elbocsátott dolgozó és bizalmi visszavételében.

Testvéri üdvözlettel:
Rubina Jamil,
az APTUF főtitkára”

****************************

A Dolgozók Nemzetközi Egyetértése válasza az APTUF-nak


Aki egyet támad, mindnyájunkat támadja


A pakisztáni szakszervezeti szabadságjogokat védve saját jogainkat védjük.
Ezért a Nemzetközi Egyetértés minden olyan szervezethez fordul, mely az algíri háború és kizsákmányolás elleni tanácskozáshoz csatlakozott 2010 novemberében és ezen felül is minden szakszervezethez és szakszervezeti taghoz a világon.
Csatlakozzatok az APTUF-szolidaritási kampányhoz!

Gyűjtsük össze a szükséges összeget az APTUF számára!



Louisa Hanoune és Daniel Gluckstein,
a Dolgozók Nemzetközi Egyetértése koordinációs bizottsága nevében



Pénzügyi támogatás számlaszáma:
Név: Entente internationale des travailleurs
(külföldről) IBAN: FR76 1027 8060 7600 0200 5070 130 - CMCIFR2A

Szolidaritási, kampánytámogatási üzenetek, email : struggle0881@yahoo.com

Máslatot küldjetek: Waqar Shafi, Executive director (fax : 92 42 36 28 25 03)
és Shabaz Sharif, Chief Minister of Punjab (fax: 92 42 35 881 383)

Páva

Betiltotta Kodály Zoltán Fölszállott a páva című művét a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója, mivel szerinte a dal sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot. Horváth Zsolt levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, hogy szerinte „a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné".


Ady Endre
Fölszállott a páva…

»Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.«

Kényes, büszke pávák, Nap-széditő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új harcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

»Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.«

57 ezer forint lesz a közmunkabér

(Népszabadság online)

A teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkások bére - attól függően, hogy igényel-e szakképesítést a munkakör betöltése - 57 ezer, illetve 78 ezer forint lesz havonta a Magyar Közlönyben szerdán megjelent szeptember 1-jétől hatályos kormányrendelet szerint.
Teljes munkaidőben a havibér 57000 forint, a hetibér 13120 forint, a napibér 2624 forint lesz. Teljesítménybérezésnél a teljesítménykövetelmények száz százalékos és a teljes munkaidő teljesítésénél a közfoglalkoztatási bér kötelező legkisebb összege 57000 forint. A követelmények száz százalék feletti teljesítésénél azonban a bér növelhető, illetve csökkenthető is abban az esetben, ha a követelményeket nem teljesíti a közfoglalkoztatott.
A közfoglalkoztatót a teljesítménybér alkalmazásával sem illeti meg többlettámogatás, a rendelet szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő munkavezető bérezésénél is.
Részmunkaidőnél a havi, heti és napi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni, azzal, hogy az egy hónapra folyósított havi, illetve az egy hónapra vetített heti és napi nettó bértétel nem lehet kevesebb a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegénél. A havi közfoglalkoztatási bért heti részletekben fizetik ki.
A legalább középfokú iskolai végzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltésénél a közmunkások garantált havi bére 78000 forint, hetibére 17950 forint, napibére 3590 forint lesz.


Kommentárok:

-Most néztem meg az APEH honlapján havi 78000 Ft a minimálbér. (http://apeh.hu/adokulcsok_jarulekmertekek/minimalber_garantalt)
Valóban 78,000!
Mivel a 78,000 Ft a költségvetési TÖRVÉNYben van megállapítva, a közmunkáról meg (tudomásom szerint) kormányrendelet intézkedik, ezért ez bizony törvénysértő!
Alkotmánybíróság vonassa vissza!

-Ennyi pénzért tolja a talicskát Orbán és Kövér a debreceni stadionnál, Szájártó is segíthet nekik. Aztán gondolkodhatnak hogy elég-e a zsozsó a villanyszámlára, meg némi tapasztalatot szerezhetnek arról hogy mi is a munka.

-Az is hülye, aki nem kvalifikált munkaerőnek ezután kifizeti a minimálbért. Kirúgni, közmunkásként visszavenni, és sokkal olcsóbban meg lehet úszni.

-Na de ki megy közmunkásnak ennyiért, mikor már 150000 új munkahely jött létre, hiszen a "kormányváltástól számított 6 hónap alatt helyrerakjuk a gazdaságot, és lehet az a hiány akár 6-8% is."

-Tiszta átverés!
A minimálbér legalizálása ilyen módon 4 ÓRÁS!!!! munkaidőben!!!
Remélem megérted!?

-Vegyük azt is hozzá, hogy az eredeti tervek szerint a közmunkások zömét négy hónapig négy órában foglalkoztatnák. Ezek szerint az ő munkabérük ugyanannyi lesz, mint a segély. Ez ám a segítség!

- Mi fogja megakadályozni a munkáltatókat, hogy kirúgják a dolgozót, és helyette olcsóbban rabsz.. közmunkásokat béreljenek? (Azt tudjuk, hogy az új Munka Törvénykönyve nem fogja megakadályozni.)

- Aki ezeket kitalálja, tudja-e, hogy 2010-ben a létminimum 78 736 Ft volt? (Mint a viccből tudjuk, a német meg az amerikai kormányt nem érdekli, mire költi a kereset és a megélhetés közti különbséget az ember, az Orbán-kormányt meg nem érdekli, honnan teremti elő.)

-"Hová fog ez vezetni?"

-Ha van Közmunkára MUNKAHELY, miér nem csinálnak belöle RENDES MUNKAHELYET????
Csak nem valakik nyerészkedni akarnak?

-Ennyiből éljen meg a Vityenka!

Nemzetközi információk

új széria 42.sz. (411) - 2011.aug.19.

Tartalom:

Guadeloupe: a Nemzetközi Egyetértés és az UGTG kommünikéi a M. Madassamy, G. Bourguignon és F. Louise ügyében hozott ítéletről

Tunézia: beszélgetés S. Tahrival, az UGTT középfokú oktatási szakszervezeti főtitkárával

Nagy-Britannia: beszélgetés A. Gordonnal, a vasutasok, tengerészek és közlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) elnökével

Portugál levelezőnktől: «Nemet az elbocsátások liberalizációjára, nemet a szociális egyezkedésre, semmi egyezség a trojka kormányával!»

Spanyolország: beszélgetés J. S. Duch, tarragone-i UGT-főtitkárral

Nemzetközi Egyetértés: brosúra az algíri konferenciáról


GUADELOUPE

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kommünikéje

A Nemzetközi Egyetértés megkapta a Guadeloupe-i Dolgozók Uniójának 2011.aug.9-i kommunikéjét az UGTG három aktivistája, Gabriel Bourguignon, Freddy Louise és Michel Madasamy bírósági ítéletének vonatkozásában:

A Nemzetközi Egyetértés üdvözli a guadeloupe-i és nemzetközi szintű munkás- és demokratikus mobilizációt, mely lehetővé tette, hogy a két aktivistát, Gabriel Bourgignont és Freddy Louise-t elengedjék.

Azt a tényt, hogy Michel Madasamy 3 hónap felfüggesztett büntetést kapott, úgy ítéli, mint az igazságszolgáltatás megtagadását. A Pointe-á-Pitre-i bíróság 2011. aug. 9-i szentenciája a legelemibb igazságügyi szabályokat csúfolja meg.

Az UGTG-vel együtt a Nemzetközi Egyetértés megjegyzi, hogy közel 10 éves procedúra kellett ahhoz, hogy kiderüljön, soha nem volt semmiféle gyújtogási kísérlet, sem pedig mások életének veszélyeztetése, vagy a rendvédelem elleni rebellió. Mégis elvtársainkat bántalmazták, bűnözőkként és terroristaként mutatták be. Ez a verdikt megerősíti tehát, hogy igenis kimódolt ügyről van szó, az UGTG diabolizálási kísérletéről és a szakszervezeti akció kriminalizálásáról.

Semmi nem igazolja, hacsak nem az ismert és elismert munkásaktíva elleni bosszúvágy, hogy Michel Madassamyt felfüggesztett büntetésre ítéljék azért, mert úgymond megsebzett 16 csendőrt, holott még a csendőrök tanúvallomásai is kizárják ezt.
A Nemzetközi Egyetértés két elvtársunk felmentését úgy értékeli, mint a harc első és nagyszerű sikerét, újból követeli Madaassamy és az UGTG más, megtorlással veszélyeztetett aktivistái elleni vádak elejtését, csakúgy, mint az összes eljárás leállítását.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése,
2011.aug.11.


U.G.T.G.

Union Générale des Travailleurs de Guadeloupe


Az UGTG kommünikéje
Michel MADASSAMY,
Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE ítéletével kapcsolatban

Gabriel BOURGUIGNON: felmentés!
Freddy LOUISE: felmentés!
Michel MADASSAMY: 3 havi felfüggesztett büntetés!

Íme a bírósági ítélet, mely Pointe-á-Pitre-ben született 2011. aug.9-én az UGTG 3 aktivistája elleni eljárásban.

Közel 10 év kellett ahhoz, hogy kiderüljön, sosem volt gyújtogatás, sem pedig mások életének veszélyeztetése, még lázadás sem. Holott elvtársainkat bántalmazták, bűnözőkként és terroristaként mutatták be.

Ez az ítélet bizonyítja, hogy nemtelen eszközökkel összetákolt vádakról van szó az UGTG szakszervezet diabolizálására és kriminalizálására.

De a gyarmati bíróság nem ismerheti be, hogy legyőzetett. Ezért aztán újból felfüggesztett büntetéssel sújt le Michel MADASSAMY-ra (menmsi sé sursi) azzal, hogy úgymond 16 csendőrt megsebesített – holott maguk a csendőrök cáfolták ezt.

Megértettük, a francia állam választása természetes módon esett Michel MADASSAMY-ra, mert őrzi emlékezetében MADASSAMY hősi harcát. «YO poko janmé dijéré sa é sépousa YO rèkondané MADA ankò»!

2011. okt. 4-én újra találkozunk a bíróságon «a yo davwa tini on jendab ki ka mandé lajen».


Az UGTG felhívja aktivistáit és tagjait, maradjanak éberek.

Nemet a megtorlásra – a szakszervezeti aktivisták nem bűnözők!

NON … NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!JOU NOU KÉ MÉTÉ A JOUNOU PÉKÉ
JANMÉ VWÈ JOU !

UGTG, 2011.aug.9.



TUNÉZIA

Sami Tahri, az UGTT középfokú oktatási szakszervezet főtitkára

Az UGTT adminisztratív bizottsága júl.18-19-i ülése azt a kérdést vizsgálta, részt vegyen-e az Alkotmányozó Nemzetgyűlési választásokon. Ez után találkoztunk Samir Tahrival, az egyik legfontosabb UGTT-szakszervezet főtitkárával, hogy megismerjük nézőpontját.


Aug. 2. a választási listákra való jelentkezés vége. Ma még nagyon kevés tunéziai iratkozott fel, mi az oka?

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelése csak rendkívül intenzív mobilizáció és két nagy sztrájk, két kormány lemondatása után teljesült a Parlament feloszlatásával és a Destour (alkotmány) elutasításával egyidőben. Hosszú időt vett igénybe, lassan állt össze a választási kiírás. Kezdetben júl. 24. volt az időpont, de a lassúság arra késztette a független választási bizottságot, hogy okt. 23-ra jelölje ki a dátumot. A választási listára feliratkozásra pedig csak egy rövid időszakot szánnak. Az erre való gyenge feliratkozás több tényezővel magyarázható:
1) Semmi nem várható ettől a feliratkozási procedúrától. Ha abból indulunk ki, hogy minden tunéziainak van személyi igazolványa, akkor minden tunéziai rajta is van a választási listán. Ez kelepce az Alkormányozó Nemzetgyűléshez vezető úton.
2) Mikor megnyitották a feliratkozásokat, az állampolgárok technikai nehézségekkel találták magukat szembe az Internet-kapcsolat, a formalitások, a dokumentumok kitöltése, stb. kapcsán.
3) Számos állampolgárnak, messze lévén a felirakozást végző irodáktól, kiadásokkal járó hosszú utazást kell tennie, nem csak vidéken, hanem városokban, népi negyedekben is. Mintha nem jól átgondolt választási eljárásról lenne szó, végülis nem az állampolgárnak kell helyet változtatnia az iroda felé, hanem fordítva.
4) A másik, lehet, a legfontosabb. A jelenlegi kormány semmilyen lépést nem tett a követelések teljesítésére. A nép azt mondja, hogy a korrupt személyek elítélését kéri, az előző miniszterelnökét is, az ügynökök dossziéinak megnyitását, a szökött felelősök ügyeinek kivizsgálását. Mindebből semmi sem történt. Ebből kifolyólag a népnek nincs bizalma ebben a kormányban és a választási eljárásban, mindezt összeköti a Caïd Essebsi-kormánnyal. Nyilvánvalóan a választások az új Destour (alkotmány), a valódi demokrácia, az új köztársaság népi követelése. Valódi társadalmi változás végrehajtása. De ha a választások és ideiglenes kormány között összefüggés van, akkor a gyanakvás és a távolságtartás lép színre. Pontosan ezt várja az összes ellenforradalmi erő, hogy a választás a népesség egy szeletére korlátozódjék, így a változás kudarcot valljon. Az kell, hogy minőségi ugrás legyen a feliratkozási procedúrában, hogy az irodák nyitva legyenek minden településen, posztokon, és a határideje a választások előtt 10 nappal érjen véget.

Ma a politikai színpadon több mint 100 párt szerepel. Mit jelentsen ez?

Sokat azt tartják, hogy normális dolog, minden forradalom ezt eredményezi. De én nem gondolom. Inkább úgy tartom, hogy arra van szándék, hogy az országot belefojtsák a megsokszorozódott pártokba avégett, hogy az állampolgárt meglepjék és elbátortalanítsák. 103 párt közül kire szavazzon? Szembetalálja magát számtalan programmal, névvel, gyakran nagyon hasonlóval. Ez egy jól kitalált művelet, hogy összezavarják az embereket. Valójában a forradalom lehetővé teszi, hogy néhány, a politikai harcban és az aktivisták mobilizációjában született pártot válasszunk ki, és nem olyanokat, melyek holnap eltűnnek a süllyesztőben. Az RCD-ből nagyszámú párt ered, üzleti vagy családi vállalkozás jellegű, hogy állások elnyeréséért gyakoroljanak nyomást a következő adminisztrációban. A politikai helyzet, a mozgósítások, a realitás abba az irányba halad, hogy a politika színpadáról számos párt gyorsan eltűnik majd. De a takaróul szolgáló RCD–utódpártok kezdenek lelepleződni.

Vannak olyan politikai pártok, melyek elutasítják, hogy a pártfinanszírozást vizsgálják.

Nem kell sokáig kutatni. Néhány pártot külföldről finanszíroznak, vannak olyanok, melyeket a belső munkáltatói réteg pénzel, akik szeretnék, ha nem kellene nyugtalankodniuk az igazságszolgáltatás miatt. Vannak olyan külföldi hatalmak, melyeknek érdekei fűződnek bizonyos pártok színpadon maradásához. A jan. 15-16-án létrehozott pártok kolosszális összegek fölött rendelkeznek. Honnan jön ez a pénz? Honnan jönnek propagandaeszközeik és ingatlanvagyonuk? És a népi területeken éppúgy jelen vannak, mint a kultúrában, ezenfelül nagy nemzetközi támogatásnak örvendenek.
Az a tény, hogy ezek a pártok ellenzik anyagi alapjaik vizsgálatát, ellentétes a demokráciával és újból létrehozza az olyan pártok elvét, melyek – mint az RCD – az állampolgár feje felett anyagilag erős, hatalmas pártokként képesek manipulálni a népet. Ezek a pártok, ha a hatalomban találják magukat, minden bizonnyal úgyanúgy cselekednének, mint az RCD. A nemzeti érdek azt kívánja, hogy a pártfinanszírozás ismertté váljon, hogy tudjuk, honnan jönnek eszközeik. Nem fogadhatunk el olyan pártokat, melyeket nagykövetségek vagy kétes szervezetek finanszíroznak, vagy olyan munkáltatók, akik maguk is korrumpálódtak Ben Alival és a Trabelsikkel a közvagyon elsikkasztásában.

Mi az UGTT álláspontja ma az Alkotmányozó Nemzetgyűléssel kapcsolatban?

Az UGTT adminisztratív bizottsága, mely júl. 18-19-én ült össze, megvitatta ezt a kérdést. Három irányzat kristályosodott ki:
1) Egy demokratikus front irányába fordulás, melyben részt venne az UGTT is. Természetesen ennek a frontnak az UGTT elveivel egységben kell lennie.
2) A másik irány az UGTT független listájának létrehozása, mely alapvetően szakszervezeti felelősökből állana.
3) A harmadik, hogy az UGTT ne vegyen részt a választásokon, hanem csak a választási harcban, a szakszervezeti tagokat és dolgozókat a feliratkozási listákon való szereplésre bírja és arra, saját jelöltjeit válasszák annak függvényében, mennyire állnak közel a szakszervezeti elvekhez, programhoz, mennyire állnak ki a társadalmi és munkáskövetelések mellett.
Az UGTT még nem döntött, majd csak később teszi a társadalmi és politikai helyzet alakulása szerint. Ugyanakkor az UGTT megsokszorozza találkozóit és érintkezéseit azokkal a politikai erőkkel, melyeknek elvei és irányultsága azonos a mienkkel, hogy programjukat jobban megismerje. A legközelebbi adminisztratív bizottság dönteni fog az UGTT álláspontjáról.

Az UGTT berkein belül megvitatásra került-e egy minimumprogram, mely alapja lehet a pártokkal folyó tárgyalásoknak vagy az UGTT független listájának felállításához?

Az UGTT-ben van egy szakértői bizottság, mely a Destour (alkotmány) tervét készítit elő még az UGTT megalapozása idejében lefektetett elvek, a köztársaság, szociális célok, demokratikus célok, az egyenlőség alapján. Minthogy vannak fontos pontok bizonyos indítványok alapján, a következő kongresszusnak ezekről szavaznia kell. A gazdasági és társadalmi jelentés, melyet szintén meg kell szavazni, fontos javaslatokat tartalmaz. Mindezen munkaanyag lehetővé teszi, hogy szakszervezeti föderációnk a megfelelő döntést meghozza.

A nemzeti szuverenitás alapvető, döntő kérdés. Az utóbbi 20 év alatt Tunézia elveszítette függetlenségét gazdaságát az Európai Unió gyámsága alá vetve. Elképzethető-e, hogy a jövőbeli Alkotmányozó Nemzetgyűlés a nemzeti szuverenitás alapja lenne anélkül, hogy szakítana az Európai Unióval kötött, a függőséget jelentő szerződésekkel? Lehet-e ez a pont az UGTT jövő orientációja a Alkotmányozó Nemzetgyűléssel kapcsolatban?

Az idegen dominancia kapitális kérdés. Minden pártnak kellene vele foglalkoznia programjában. Nyilvánvalóan ezt a kérdést – ami az UGTT-t illeti – nem lehet elválasztani az alkotmányozó nemzetgyűlési választásoktól és a jövő kormányától. Az egész átmeneti periódusban azon kellene lenni, hogy az ország eladósodását megállítsuk addig is, míg az adósság részletes felülvizsgálatára sor kerül, hogy annak valódi természete kiderüljön és korrupciós része meghatározásra kerüljön. Az UGTT különböző nyilatkozataiban feltette az adósságról, az eladósodás megállításáról szóló kérdését, mert a gazdasági önállóság, a szuverenitás alapvető. Egy nem szuverén állam olyan állam, mely az imperialista hatalmak játéka. Egy nem szuverén állam gazdaságilag és politikailag a hatalmaknak alávetett állam, melyek ajánlatokat és hiteleket erőltetnek rá.
A gazdasági függetlenség kérdése lesz az alkotmányozó nemzetgyűlési választások egyik szelektív faktora.


Nagy-Britannia

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal:

Alex Gordon, a vasutasok, tengerészek és közlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) elnöke

“Az RMT mindig a Maasctrichti szerződés, a vasútprivatizáció elleni küzdelem és annak újraállamosítását követelő élcsapathoz tartozott.”



Döntöttél, hogy hozzá fogsz szólni a francia POI által az adósság diktatúrája, a trojka diktatúrája ellen szervezendő nemzetközi találkozón, az EU-ból való kilépés mellett. A saját nevedben vagy a szakszervezetedében?

Alex Gordon vagyok, a brit vasutasok, tengerészek és szállítási-közlekedési munkások szakszervezetének elnöke. A XIX. század végén az első szakszervezetek között alakultunk meg. Kezdettől fogva a Maastrichti szerződést ellenzők élcsapatához tartoztunk, aztán a Lisszabonit ellenzőkéhez, a vasutak magánkézbe adásával szemben és a 30 éves neoliberalizmus alatt privatizált gazdaság államosítása érdekében, hogy a munkásjogokat védelmezzük.
Azt gondolom, hogy igaz és fontos egy olyan nemzetközi találkozót szervezni, amellyel strukturálni lehet a harcot az adósság diktatúrája, a trojka ellen és az EU-val szakításért. Erre több okom is van:

— amit én szociális partnereknek hívok, vagyis a szocialista, szociáldemokrata és a szélsőbaloldali többség elhagyta a politikai alternatíva nyújtását a kapitalizmussal, az imperializmussal és az Európai Unióval szemben. Elutasítják a nemzeti szuverenitás védelmét.

— Görögország és Írország tanúsítja a találkozó fontosságát harcával azért, hogy véget vessen a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások ún. szabad mozgásának, melyet az 1986-os Egységes Európai Okmány, majd a 2007-es Lisszaboni szerződés tartalmaz, és ahogyan a bankok által kreált, minket a pénzügyi tőke szolgálatában tartandó gyalázatos adósságfizetése ellen küzd.

— Az Európai Unió válsága az európai baloldal válsága is, mert eladta lelkét a szociális Európa mítoszának. Persze, léteznek kiváló szocialisták, kommunisták és mások, akikben dolgozók millióival és szakszervezeteikkel együtt egyre inkább tudatosul az, amit az imént mondtam. Hozzájuk kell fordulnunk, elemezni a helyzetet és kiutat javasolni.

Pontosan, a kiút az alapvető kérdés, ami a leküzdendő akadályok problémakörét jelenti.

Ma az általunk képviselt dolgozók számára a szakszervezeti szövetségi vezetés a leglényegesebb, mert
— ez a vezetés vagy folytatja a kompromisszumok és szolgaiság útját az Európai Szakszervezeti Szövetség (CES, ETUC) és a neoliberalizmusnak hódoló európai intézmények irányába, mely csak növelni fogja a válságot a «szabadkereskedelmi» világszerződések okából és szélesíteni a szociális dömpinget — pillanatnyilag erről folynak tárgyalások az EU és a fejlődő országok, mint pl. India között —, ez pedig még a mainál is rosszabb helyzethez vezet.
— vagy pedig meg tudjuk ragadni a történelem által felkínált lehetőséget. A neoliberális kapitalizmus megbukott. Az uralkodó osztályoknak nincs más válaszuk, mint a szigorítás és az adósságszolgálat. Egyesülnünk kell a világ népeivel, melyek jogot követelnek a tőkés világintézményeket megtestesítő trojkával szemben a nemzeti önmeghatározáshoz, az EU és az Európai Központi Bank megszemélyesítette diktatúra ellen a demokráciához.

Szerintem ami most szükséges, az az egész világ dolgozóinak politikai akciója — különösen az Európai Unióban — arra irányulva, hogy a bankok fizessenek saját válságukért, ne a dolgozók. A gyalázatos adósságokat el kell törölni, a termelési, kereskedelmi eszközöket államosítani, elhagyni az Uniót és a bankokkal való szolidaritás helyett a nemzetek közötti szolidaritást megerősíteni.

Portugália

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal levelezőnk, akitől az alábbi levelet kaptuk.

A lisszaboni dolgozók ezreinek a CGTP-vel együttes tüntetésén:
“Nemet az elbocsátások liberalizálására!”.
“Nemet a szociális egyezkedésekre!”
“Semmiféle egyezséget a trojka kormányával!”


Júl. 28-án portugál dolgozók ezrei a legfőbb portugál szakszervezeti tömörülés, a CGTP felhívására válaszolva demonstráltak a nyári szabadságok kellős közepén a köztársaság parlamentje előtt. A portugál kormány sürgősen meg akarja valósítani a „trojkával” (IMF, Központi Európai Bank és az Európai Bizottság) aláírt memorandumát. Ehhez a munkásszervezetek «egyeztetési» szervezetekbe integrálásával operál, azt célozva, hogy az intézkedésekből ők is felelősséget vállaljanak.
A kormány jelenlegi célja a «jogos» elbocsátások kártalanítási szabályozásának módosítása úgy, hogy az gyorsabb és olcsóbb legyen a munkáltató számára.

Az új törvény tartalma

Eddig az elbocsátott dolgozó törvényes végkielégítése ledolgozott évenként egy hónap (30 nap) volt. A most elfogadott törvénnyel az elbocsátott dolgozó kártalanítása maximálisan nem harminc, hanem csak húsz nap lesz és bármennyi ideig is dolgozott, maximum 12 év az alapja (pl. ha egy dolgozót 20 év után bocsátanak el, a 20 x 30 napos báziskártalanítás helyett csak 12 x 20 napot fog kapni).

A trojka szolgálatában álló kormány érvelése az, hogy a nem liberalizált portugál törvény a munkanélküliség oka, szükség van arra, hogy a portugál végkielégítések az európai átlagértékhez közelítsenek. Cinikus és mérgező hangulatú viták kísérik, mellyel megpróbálják összeugrasztani a munkanélkülieket a dolgozókkal (már akinek van még munkahelye), szembefordítani a portugál dolgozókat a többi európai dolgozóval. A Portugál Bank maga sem rejti el az információt: eddig 700 ezer a munkanélküliek száma, s ehhez hozzáadandó a trojka memorandumának újabb 100 ezer áldozata.

Valójában az a cél, hogy az elbocsátásokat még jobban megkönnyítsék, ilyetén a béreket lenyomják egy olyan országban, melyben azok máris alacsonyabbak az európai átlagnál (a bérminimum 475 euró).

A «szociális partnerek» előtt már bemutatták ezt a törvényt a korábbi («szocialista») kormány alatt. A CGTP abban az időben elutasította az aláírást, el is hagyta a szociális «egyeztetéseket». A CGTP vezetői azóta visszaintegrálódtak, de ma ismét denunciálják abban a dokumentumban, amely a júl. 28-i tiltakozásra hívott és ennek a összejövetelnek a határozatában is. Csak gratulálni tudunk hozzá.

«A kormány a szociális egyeztetéseket a dolgozói jogok csökkentése legitimációs platformjaként használja fel», írja a CGTP. Igaz, de akkor nem kellene sürgősen levonni a konzekvenciát a gyakorlatban?

Támaszkodva erre az álláspontra, valamint a Viana do Castelo hajógyár 400 dolgozójának aláírásával megerősített, az elbocsátási törvény hatályon kívül helyezésének követelésére, a TAP nemzeti légitársaság dolgozói bizottságának a privatizáció megakadályozására szólító felhívására, Marina Grande üveggyártó és vegyipari dolgozói az elbocsátások megtiltásáért alakult bizottsághoz (CPD) kapcsolódva (1) ezt a kommünikét bocsátották közre:

«Egyetértve a dolgozók elvárásával, a CPD tagjai felvetik: a trojka programja legyőzésének egyetlen módjaként a munkásosztály egységfront alapján történő mozgósításához, a szakszervezeti mozgalom függetlensége őrzéséhez az szükséges, hogy a CGTP elutasítsa a szociális egyeztetésekben való részvételt, mely a trojka politikájának legitimációját szolgálja csak. A CPD szerint a CGTP részéről egy ilyen állásfoglalás nagyszerű segítője lenne az egész portugál nép küzdelmének, olyan segítség, mely az összes, ugyanilyen célért küzdő európai országra is hatással lenne.
A CGTP ilyen jellegű álláspontja országos mozgósítást váltana ki, kötelezné a többi szakszervezeti vezetést is a közös álláspontot kialakítására.»

(1) Bizottság, mely a jún. 17-19-i európai munkástanácskozás kezdeményezett Nagy-Lisszabonban.

Megjelent az Informations ouvrières (Franciaország) 161. számában (2011.aug.11-17.)


Spanyolország

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal:

Jordi Salvador Duch, az UGT főtitkára, Tarragone

“Követeljük a «szociális paktum» aláírásának visszavonását az ellen-reformokkal szembeni küzdelem megszervezésének elősegítésére.”

Mit gondolsz az előrehozott választásokról?

Két párt győzhet: a Néppárt, erősen francoista múltú szélsőjobbos párt és a PSOE, mely 8 éven át olyan gazdaságpolitikát vitt, ami nem különbözik a Néppártétól. A különböző gazdasági minisztereknek valójában csak a nevük más. 1996-ban Aznar (a Néppárt elnöke) majdnem mindent privatizált, és fékezetlen ingatlanspekulációhoz vezetett. Évekig több lakás épült Spanyolországban, mint Franciaországban, Angliában, Németországban együttvéve. De amikor Zapatero 2004-ben a hatalomba lépett, semmit nem államosított vissza, hagyta az ingatlanspekulációt, szemet hunyt a lakhatás alkotmányos jogának megsértése felett. Sem a PSOE, sem a szakszervezeti vezetés nem tett semmit ennek megakadályozására.
A piac diktatúrájának kitéve a választási opciók formálisak. A munkásosztály berkeiben széles körben terjed a szkepticizmus, mely valószínűleg nagymértékű távolmaradást fog okozni. Még ha a dolgozók el is mennek a PSOE-re voksolni, azért teszik, mert tartanak a nemzeti-újfrancoista-katolikus jobboldaltól, a dolgozói és népi jogok eltökélt gyűlölőitől. Ráadásul a jelenlegi választási reform célja a kétpártiság, a nacionalista nemzeti pártok megerősítése.

Mit tartasz Rubalcaba nyilatkozatáról, aki PSOE listájának élén bércsökkentési paktumot javasol?

Felér egy inzultussal olyan országban, melyben 5 millió munkanélküli van, ennek 45 %-a fiatal, ahol a munkanélküli járandóság 646 euró, és a bérek 60 %-a nem haladja meg az ezer eurót. A bércsökkentés javaslata «a piac megnyugtatására» kész arculcsapás. Ráadásul Rubalcaba nagyon jól tudja, hogy a profit «mérsékeléséről» szó sincs! A vállalatok adója 18%; mindenféle mentességgel pedig csak 10%. A pénzügyi visszaélések vágtatnak, a befektetési alapok 1 %-osak. Rubalcaba programjában semmilyen pénzügyi reformnak nyoma sincs.

De az egész Európai Unióban ez a fajta politika dívik!

Természetesen! Más elképzelés nincs is, és ez a szociáldemokrácia és a baloldal kudarca. Ahogy Warren Buffet mondja, «ez az osztályharc, és mi, gazdagok nyerésben vagyunk». Egyébként pedig ez okozza a növekvő idegengyűlöletet is.

Akkor az a kérdés: mit tesz a munkásosztály?

2010. szept. 29-én általános sztrájkot tartottunk. A legfőbb vezetők azt mondták, van egy «vörös választóvonal, amit nem szabad átlépni», de nem fogadják el sem a Munkatörvénykönyv, sem a nyugdíjak módosítását. Azóta teljes a vereség. Ahelyett, hogy a küzdelmet folytatnák, kapituláltak. Aláírták a nyugdíjak elleni egyezményt, helyreállították a „szociális dialógusokat”, legitimizálták a piacok diktatúráját és azt a zsarolást használták, hogy «ha nem írjuk alá, akkor Spanyolország ugyanolyan helyzetbe kerül, mint Görögország, Portugália, Írország».
A munkásmozgalom eme attitűdje megmagyarázza, miért tudnak olyan mozgalmak kifejlődni, mint a «15-M» (1), mely valójában csak a szociális elégedetlenséget fordítja másfelé.

Mit lehet tenni?

A következő hónapok rendkívül fontosak lesznek. A választások 4 hónap haladékot adnak, de a munkásmozgalomnak választania kell: megadja magát vagy ellenáll. Ezért követeljük, hogy a „szociális paktum” aláírását vonják vissza, hogy segítsük az összes ellen-reform visszavonása elleni harcot. Ma itt nálunk az egyetlen dolog, amit a katalóniai UGT vezetése javasol, az aug. 17-i összejövetel, hogy Montserrat apáthoz fordulva ő járjon közbe a kormánynál a költségvetési megszorítások ellen. Mindenki beláthatja, hogy ez sehová sem visz.
Ki kell használni azokat az ellentmondásokat, melyek e politika és a szakszervezeti vezetők többsége elképzeléseiben rejtőznek.

Mit gondolsz az október elseji meetingről?

Meg kell találnunk az egész Európa dolgozóival közös jelszavainkat. Ugyanazokkal a szigorítási programokkal nézünk szembe, ezeket az Európai Unió és az IMF diktálja. Messzebbre kell mennünk, mert a létünk a tét.
Júl. 2-án különböző irányzathoz tartozó szakszervezeti felelősök és aktivisták összegyűltünk, hogy felhívást intézzünk ezzel a jelszóval: «Munkát jogokkal, lakhatást és demokráciát».
Ez a mi útlevelünk a munkásmozgalom erőinek összehozásához, hogy szervezeteink az ellenállást válasszák. Ez az az üzenet, amit az összejövetelre viszek magammal.

Andreu CAMPS interjúja, 2011.aug.11.


(1) 2011. máj. 15-én kezdődött Madridban a 15-M-nek nevezett Puerta del Sol-i «ingerültek» mozgalmának összejövetelei


Brosúra az algíri konferencia munkájáról

(A tanácskozást Algírban 2010. nov. 27-30; között tartottuk a Parti des travailleurs d’Algérie (PT), az algériai szakszervezeti tömörülés (UGTA) és a Nemzetközi Egyetértés szervezésében.)

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kiadta:

- a háború és kizsákmányolás elleni konferencia végső nyilatkozatát,

- Djoudi Djelloul, az algériai PT parlamenti képviselője; Louisa Hanoune, a PT főtitikára; Abdelmajid Sidi Saïd, az UGTA főtitkára; Daniel Gluckstein, Az Egyetértés koordinátora vitaindítóját,

- a különböző munkásmozgalmi irányzatokhoz tartozó 95 aktivista intenzív baráti vitában hozzászólását,

- a konferenciához intézett üzeneteket,

- a tanácskozás nemzetközi koordinációja összetételét és azóta közzétett dokumentumait.





Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

A tömegmanipuláció 10 stratégiája

Noam Chomsky a médiamanipulációt foglalja össze, melyet egyik politikai klikk úgyanúgy használ, mint a másik – némi módosítással –, legyen a jobb- vagy baloldali. A manipuláció az «állami rendszer» része, mindegy, ki van hatalmon, s az is, a média ellenőrzése közvetlen (kinevezések) vagy közvetett (haverság).
(Zárójelben néhány példát hozzátettem – a ford.)

1/ Elterelési stratégia
Arra szolgál, hogy a közvélemény figyelmét elvonják a fontos problémáktól és olyan dolgokra irányítsák, melyekről a politikai és gazdasági elit határoz. Ne érdeklődjön a publikum a tudományok, a gazdaság, a pszichológia, stb. iránt! Legyen elfoglalt, másra ne is gondoljon, mint aminek nincs realitása, legyen messze a valódi társadalmi problémáktól! (Való Világ, Győzike-show)

2/ Problémagyártás megoldással
A módszer "egy előidézett helyzet teremtéséből" áll, ezt a publikum reakciójának alávetik, hogy aztán ő maga kérje azt a megoldást, amit óhajt a hatalom. Pl. hagyni kell egy véres támadás szervezését, s utána maga a népesség fogja kérni a fellépést még szabadságjogairól való lemondás árán is. Vagy: gazdasági válság előidézése réven elfogadtassa a szociális jogok visszavételét, a közszolgáltatások megsemmisítését, a ”kisebb rosszat”... (privatizáció előtt a cég lerohasztása forrásmegvonással, stb., majd : az állam rossz gazda, magánkézbe kell adni!)

3/ Degradációs stratégia
Egy elfogadhatatlan intézkedés elfogadtatásához elég, ha mondjuk 10 év alatt fokozatosan vezetik be. Ez történt a neoliberális, radikálisan új társadalmi-gazdasági politika megvalósításával 1980–1990-ben. Tömeges munkanélküliség, prekaritás, rugalmasság, kiszervezések, alacsony bérek – (apró lépések a munkatörvénykönyvek reformjában annak olyan teljes átalakulása előtt, mint mikor a lepke már nem ismerhető fel a rovarban) – mindez egyidejűleg valószínűleg forradalmat okozott volna!

4/ Fokozatossági stratégia
A népszerűtlen intézkedés bevezetésének másik fajtája, a «fájdalmas, de szükséges» típusú, a jelen publikuma beleegyezését kéri a jövőben bevezetendő intézkedéshez. Mindig könnyebb egy jövendő áldozathozatal, mint egy jelenlegi; a «holnap tán jobban mennek a dolgok és nem is lesz rá szükség» naivitása időt hagy; a közönség pedig hozzászokik a gondolathoz. (hasonló a megrettentés-megkönnyebbülés módszere: szörnyű csapások suttogó terjesztése a közönség elborzasztására, majd a bejelentettnél enyhébb intézkedés bevezetése. Eredménye a megkönnyebült sóhaj, mellyel elfogadást nyer a legelvetemültebb elképzelés is: ”elveszik a rokkantnyugdíjat” – aztán csak a felét-harmadát vonják el...).

5/ Gyermeki megszólítás
A nagyközönségnek szánt reklámok mintájára a megszólítottak infantilis megközelítése. Minél inkább a közönség félrevezetéséről van szó, annál inkább. Miért? Mert ha valakit 12 évesnek veszünk és úgy ajánlunk valamit szuggesztíven, nagy a valószínűsége, hogy mint egy 12 éves kritika nélküli el is fogadja azt. («fülkeforradalom», «minden magyar lemondott egy havi jövedelméről», stb.)

6/ Az érzelmek megszólítása
Klasszikus módszer. Rövidzárlatként blokkolja a rációt, az egyén kritikai érzékét. Ráadásul az érzelmi rögzülés megnyitja tudatalattink ajtaját is, vágyakat, félelmeket, magatartási formákat közvetít. (hír: egy nyugdíjas azzal fenyegette xy-t, hogy a gyerekeit sósavval leönti, ha nem vonja vissza a szolgálati nyugdíj szabályainak megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatot)

7/ Tudatlanságban tartás
A publikumot olyan állapotban kell tartani, hogy képtelen legyen a rabszolgasorban tartására használt metódusok, technológiák felfogására. «Az alsóbb osztályok, a szegények számára biztosított oktatásnak a nemtudás olyan szakadékát kell képeznie, hogy az elszigetelje a felsőbb osztályoktól». (állami és magán-, falusi önkormányzati, egyházi és alapítványi iskolàk, 52 ezer támogatott hely a felsőoktatásban,stb.)

8/ A középszerűség dicsérete
Arra kell biztatni a közönséget, legyen «cool», ostoba, vulgáris és kulturálatlan. Ne lógjon ki a sorból, hasonlítson a hasonszőrűekhez, tartozzon a többséghez (magatartásminta : No de ki a f*sz az a ..? szellemesen Deutsch Tamás nyomdokain).

9/ A felháborodás felváltása a vétkesség érzésével
El kell hitetni az egyénnel, hogy szerencsétlenségéért ő maga a felelős. Nem elég intelligens, nem jóképességű vagy nem tesz elég erőfeszítést. (Hódmezőhelyi szégyenlista !) Ekkor – ahelyett, hogy a fennálló rendszer ellen háborodna fel – önfejlődéssel saját magát kezdi vádolni, depresszív állapotba kerül, stb. Akció nélkül pedig nincs forradalom!

10/ Jobban ismerni az egyént, mint akár saját maga
Az elmúlt 50 folyamán a tudomány növekvő szakadékot hozott létre a köznép és az elit tudása között. A biológiának, a neurobiológiának, az alkalmazott pszichológiának köszönhetően a «rendszer» az ember megismerése magas fokára érkezett. Ez a rendszer jobban ismer Téged, mint Te magadat, nagyobb ellenőrzést gyakorol az egyén felett, mint maga az egyén.

Ravasz diktatúra épül

Interjú Tamás Gáspár Miklóssal


A baloldali filozófus azt mondja, az elmúlt egy évben tudatosan volt visszafogottabb a kormány politikájának a megítélésében: ezzel a Fideszre szavazók véleményét akarta tiszteletben tartani. De most már úgy érzi, itt az ideje a nyílt beszédnek. Szerinte Orbán Viktor a mai Európa legigazságtalanabb, legsötétebb államát alakítja ki. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja a 168 Órában.



- Nemrég a Klubrádió Megbeszéljük műsorában kijelentette: Magyarországon diktatúra van. Mi bizonyítja ezt?
– Például a sajtószabadság és a nyilvánosság szinte totális korlátozása.
- Ez a beszélgetés is megjelenhet. Noha tény az is: a médiahatóság most éppen a Klubrádiót igyekszik elhallgattatni.
– Ravasz diktatúrák is vannak, ez nem történelmi újdonság. A Franco-rendszer utolsó évtizedében már alig csuktak le valakit, ugyanakkor marginalizáltak minden szabad hangot: nyíltan beszélni csak zárt kis szubkultúrákban lehetett. Nálunk is létezik még néhány ellenzéki orgánum, főleg hetilap, de a magyar nép döntő többsége a közszolgálati televíziók híradójából, a Kossuth Rádióból meg a helyi lapokból, az ingyenes újságokból, az internetes bulvárportálokból tájékozódik a politikáról. Ezekből már hiányoznak az információk, a tények, az elemzés, a kritika. Az emberek az őket érintő, életbevágó intézkedésekről sem tudnak. A Fidesz–KDNP médiatörvénye fényesen bevált. De a kormány célja ennél ambiciózusabb: a nyilvánosság teljes politikai megszállása, a független szellemi műhelyek megszüntetése, a magaskultúra leépítése. Elég megnézni, ami mostanában a honi filmgyártásban vagy a színházakban történik, és amit minden alternatív formációval művel a tekintélyuralom.
- Pedig azt már Kádár János is felismerte: bölcsebb tűrni a kulturális életben, mint tiltani. Orbán Viktor ezt elfelejtette volna?
– Talán éppen ebből tanulta meg: ha a hatalom nem kontrollálja kellő szigorral a nyilvánosságot, a szabad gondolatok elterjedhetnek, megerősödhetnek. Az egykori demokratikus ellenzék semmit nem tudott volna elérni, ha a hetvenes évektől nem alakul ki itt viszonylag szabadabb intézményrendszer: az ellenzéki kultúrának egyre több fóruma lett, az államilag támogatott folyóiratok – a Valóság harmincezer példányban jelent meg! – társadalomkritikai, mi több, rendszerkritikai elemzéseket is közöltek. S bár az értelmiség mára elveszítette társadalmi presztízsét, azért még mindig veszélyforrás Orbán Viktor számára. Kínosan érinti, ha a magyarországi társadalomtudomány meghatározó képviselői kifejtik, milyen katasztrófába viszi az országot a miniszterelnök, és érveikkel lennének tele a közmédiumok.
- Viszont a tavalyi választás előtt ön is azok közé tartozott, akik úgy vélték: nem olyan veszélyes, ha Orbán pártja kétharmadot ér el.
– Ezt csak arra értettem, hogy a Fidesz–KDNP ötvenegy százalékos többséggel is sok kárt okozhat. De Orbán Viktor engem is meglepett a maga durván antidemokratikus és antiszociális közjogi és munkajogi ellenforradalmával. Én a Fideszt mindig radikális jobboldali pártnak tartottam: agresszivitása, kíméletlensége már az első kormányzása idején megmutatkozott. Számoltam vele, hogy ismét „kellemetlen”, tekintélyuralmi rendszert hoz létre. Ám azt valóban nem föltételeztem, hogy a jogállam független intézményeit megfontolt következetességgel rombolja majd szét: előre kitervelt, alaposan végiggondolt stratégiát, intézkedési és jogalkotási tervet hajtott végre. Bár hatalomra kerülése után már látszott, mire készül, egy évig mégis visszafogtam magam: a szokásostól eltérő óvatos bírálattal azoknak a félrevezetett honfitársaimnak a véleményét – és magukat a honfitársakat – tartottam tiszteletben, akik a Fideszre szavaztak.

- Másfelől szimpatizált is a kormány egyik-másik intézkedésével. Egyetértett a magánnyugdíjpénztárak államosításával.
– Csak annyit mondtam, nem sírok miatta.
- Helyeselte a kilakoltatási moratóriumot.
– Persze, mert elhittem, csakugyan segíteni akarnak az eladósodott devizahiteleseken. Ebben is hazudtak. Eredetileg száznyolcvan napos türelmi időt adtak az adósoknak. De Rogán Antal módosító javaslatában már az szerepel: kilencvennapos törlesztési késedelem után meg lehetne kezdeni az árverezéseket, a bedőlt jelzáloghitel-adósok lakását fillérekért fölvásárolhatja, majd eladhatja a Nemzeti Eszközkezelő Társaság. A lakások fölvásárlóit anyagilag – kamathitellel – támogatja a kormány, az árverések bizonyos üzleti köröknek jelenthetnek tetemes hasznot. Ez nem más, mint államilag támogatott ingatlanspekuláció. Gazemberség. Magyarországon az állam minden intézkedésével, teljes erejével a gyöngéket, a védteleneket, a szegényeket sújtja. A munkanélküli-segélyt kétszázhetven napról kilencven napra csökkentették, az egykulcsos adóval, az adójóváírás „kivezetésével” a kis jövedelműeket hozták még rosszabb helyzetbe. A Fidesz úgy „oldja meg” a társadalmi egyenlőtlenséget, hogy tovább növeli. Az érdekegyeztetést szétveri, a dolgozók jogait megcsonkítja. A „repertoárból” a könyörtelen osztályuralomra jellemző, brutális, lenéző gúny sem hiányzik: lásd a hódmezővásárhelyi szégyenlistát, a hajléktalanokra kiszabott hatvanezer forintos bírságot.

- De mi célja lenne mindezzel a kormánynak?
– Minden diktatúrának vannak nyertesei. Orbán Viktor – ellentétben Rákosi vagy Kádár baloldali diktatúráival – elitista, nem pedig populista önkényuralmi rendszert épít, amely kizárólag a kiváltságos gazdagok szűk körének kedvez. A szegénységet most bűncselekménynek tekinti a kormány, bűnözőként kezeli a nincsteleneket. Másrészt a szegénység jó üzlet az államnak: szinte ingyenes tömeges munkaerőhöz jut. A stadionok és gátak építésére kivezénylik majd a munkanélküliek százezreit, a legnehezebb fizikai munkára foghatják őket, akár a hadsereg és a nyugdíjból visszarendelt rendőrök felügyeletével. Ez a tömeges kényszermunka bevezetését jelenti. A százhúszezer rokkantnyugdíjas megalázó „visszaterelése” a munkába százhúszezer nem segélyezett új munkanélkülit jelent. A legszörnyűbb, hogy a „húsvéti alkotmány” alapján mindezt törvényesen megteheti a kormány.
- Az új alkotmány az alapjogokat feltételekhez köti, kötelességeik csak az állampolgároknak vannak. Például: dolgozniuk kell a segélyért. Míg az államnak semmiféle szociális kötelezettsége nincs. Felvilágosodás előtti korba lépünk vissza?

– Még távolabbi időkbe. A hűbéri társadalom hierarchiája kasztokból épült föl, de az uralkodó osztálynak is voltak kötelességei: a földesuraknak gondoskodniuk kellett a jobbágyaikról. Sok mindent megtehettek velük, de nem hagyhatták őket éhen halni. A középkor legelvadultabb doktriner időszakaiban is érvényben maradt az idoneitás, vagyis az uralkodói alkalmasság elve: a királyt uralkodói képességeinek hiányában – akár kora, akár az alattvalók érdekeit súlyosan sértő döntései miatt, akár betegségei, elmebaja okán – elmozdíthatták. Orbán Viktor a mai Európa legigazságtalanabb, legsötétebb államát alakítja ki. Akárminek nevezi is új rendszerét, ez fekete lyuk a civilizációban.

- Ön azt is nyilatkozta: a Fidesz-kormány leváltásáért minden balliberális erőnek össze kell fognia. Csakhogy a demokratikus ellenzéki pártok, az LMP és az MSZP nem hajlandók közeledni egymáshoz.
– Ez a két párt jelentéktelenné vált, semmit nem képesek elérni, mégsem lehet teljességgel kizárni őket a demokratikus ellenállásból. A civil társadalomnak kell összefognia, amelynek természetesen részei a szakszervezetek is. Persze a civil társadalom egyesületei nem törekedhetnek a közhatalom megszerzésére. A magyar politika legjelentősebb fejleménye, hogy a Milla, a 4K!, A Város Mindenkié, a Hallgatói Hálózat és más társadalmi csoportok együtt vagy egyszerre tüntettek a rendvédelmi dolgozókkal. Most a szakszervezetek a magyarországi társadalom legfontosabb intézményei.

- Kinőhet ebből – lengyel mintára – egy magyar Szolidaritás-mozgalom?
– Miért a múltba néz? Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban hatalmas megmozdulások zajlanak most is. Ez igen nagy reményt ad, mert jelzi: Európában újraélednek a valódi baloldali eszmék. Biztos vagyok abban: hamarosan nálunk is elindul a változás. Az embereket csak ideig-óráig lehet megtéveszteni hatalmi propagandaeszközökkel. Gondolja, szó nélkül tűri majd mindenki, ha rendőri felügyelettel visznek ezreket kényszermunkára, vagy amikor rádöbbennek, hogy a szociális rendszer, az oktatás, az egészségügy lényegében összeomlott? Itt néhány hónap múlva százezres tiltakozó tömegek vonulhatnak az utcára. Nem olyan nehéz ennyi elkeseredett embert találni az országban.
- Komoly kockázatai is lehetnek az elszabadult indulatoknak.
– Békésen is lehet demonstrálni. Másrészt nem indulatokról van szó. A társadalmi ellenállás ésszerű és intelligens. Csakhogy Orbán Viktor hatalma a megbuktatásával még nem szűnik meg. A Fidesz úgy alakítja át a választási törvényt, a szavazókörzeteket, hogy itt többé senki ne szerezhessen kétharmadot. Ők sem, de a hatalmukat hosszabb távra bebiztosították a kétharmados törvényekkel, s azzal, hogy a legfontosabb közintézmények élére pártembereiket nevezték ki több ciklusra. Magyarországon elvették a néptől a szabad választás jogát, azt, hogy változtathasson a politikai rendszeren. De a társadalomnak jogában áll megvédenie a szabadságát. Eörsi Mátyás azt javasolta: a következő kormány írjon ki ügydöntő népszavazást a „húsvéti alkotmány” érvénytelenítésére. Szerintem alkotmányozó nemzetgyűlést kellene összehívni, amely az Orbán-kormány összes alkotmányerejű törvényét hatályon kívül helyezi. Mert ezekből semmi nem maradhat meg. Ha demokráciában akarunk élni, mindent elölről kell kezdeni.

ÚJ MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVVEL A DOLGOZÓK ELLEN!

Rabszolgák leszünk vagy szabadok?!

A Kormányzat honlapján vitára bocsájtott tervezet egy pillanat alatt századokkal röpíti vissza a dolgozókat.

A Kormány tervei rabszolgasorba taszítanának 3 millió magyar munkavállalót!

Elvennék mindazokat a jogaidat, amelyekért a dolgozók az elmúlt 150 évben küzdöttek!

Törvényben engedélyeznék mindazt, ami ellen eddig a szakszervezetek és bíróságok útján felléphettél!

Mi vár RÁD? Tessék:

• KEVESEBB lesz a szabadságod
• ELVESZIK a műszakpótlékodat
• NEM KELL KIFIZETNI túlórapótlékodat
• CSÖKKEN a fizetésed
• NÉLKÜLED változtathatják meg a munkaszerződésedet
• KÖNNYEBB lesz kirúgni Téged
• Ráadásul, ha kirúgnak, NEM KAPSZ végkielégítést
• Kirúghatnak GYES után, és NYUGDÍJ előtt
• NEM KELL a hozzájárulásod, hogy megváltoztassák a munkakörödet
• Károkozás esetén a TELJES ÖSSZEGET Neked kell majd megfizetni
• Ha pénzzel dolgozol, KAUCIÓT kell majd fizetned
• ELTŰNNEK a szakszervezeti jogok
• NEM KÉPVISELHET a szakszervezet a bíróság vagy hatóság előtt

SZÉP ÚJ VILÁG! Ugye?

HA KÖZÖS FELLÉPÉSSEL NEM AKADÁLYOZZUK MEG AZ ÚJ TÖRVÉNY ELFOGADÁSÁT,

MAGUNK JÁRULUNK HOZZÁ SAJÁT RABSZOLGASÁGUNKHOZ!


Itt az ideje, hogy magad is tegyél saját érdekedben!


Figyelj a szakszervezetek hívó szavára a következő időszakban, és mozdulj TE is!


Csak együtt, mindenkit mozgósítva tehetünk a kizsákmányoló politika ellen!


A kormány eladja a dolgozókat a tőkének, családostól kiszolgáltatottá teszi azokat a milliókat, akik a hátukon viszik azt az országot, amit az elmúlt 20 évben az összes kormány, együttesen taszított a mai nehéz helyzetébe.


EBBŐL ELÉG!

(szakszervezeti felhívàs)

A kínai kulturális forradalomról

(megjelent 1971-ben a La Vérité 551.számában, Pierre Broue írása, a IV.Internacionálé álláspontja)


(7. rész)

Ellenőrzött mobilizáció: a vörös gárdák

Sem Yao Wen-yuan támadása Wu Han ellen volt nem egyéni kezdeményezés, sem pedig Nieh Yuan-tzué Lu Ping ellen. A vörös gárdák felállítása sem volt spontán. Az apparátus maoista frakciója az általa kreált és vezetett „kulturális forradalom központi csoportjára” támaszkodva, a propagandaosztály eszközeivel rendelkezve elindította a középiskolások és egyetemisták tömegmozgalmát, eredetileg azt szorosan ellenőrizve. Ugyanezzel a céllal használta fel a korábban már létező csoportokat augusztusban, nevezetesen azokat a «magokat», melyek az egyetemeken a «munkacsoportokkal» szálltak szembe.

A «kulturális forradalom» első szakaszának mérlegét megvonva a Központi Bizottság 11. ülésszaka ezzel a rituálissá váló formulával határozta meg az ellenfelet: «káderek, a pártban is, a tőkés restauráció útja mellett kötelezték el magukat» (rövidítve Zou Zi Pai). Jóllehet evidens, a köztársaság elnöke, Liu Shao-chi és a főtitkár, Teng Hsziao-ping Mao ellenfeleit favorizálták, egyikőjük sem lett megnevezve, a párt tömegei még nem ismerik a vezetés «két vonala közötti konfliktus» tényét. Még az is lehetséges, hogy ezt a formulát formálisan a Központi Bizottság fogadta el kompromisszumként és, hogy alkalmazásában az új propagandafelelős, Tao Chua volt a garancia – ha nem a kezdeményező. A «tizenhat pontos döntés» egyébként vette a fáradságot, hogy a tisztogatások akciómezejét előre gondosan körülírja disztingválva a káderek között és megjelölve, hogy közülük csak 5 % lehet Zou Zi Pai. A «tizenhat pontos döntés» a Zou Zi Pai-ok elleni tömegmozgósításra szólít, de az ebben az időben csak a diákok és gimnazisták mozgalmára szorítkozott; az egyetemi fiatal oktatóknak megadták – Esmein formulája szerint – „a szükséges védelmet az apparátus zaklatása és megtorlása ellen”. A tény, hogy bizonyos módon hivatalosan politikai szerepet bíztak rájuk, új: Chou En-laj szerint „a bírálat szervei a diákok lettek” és Jean Esmein megjegyzi, „a szociopolitikai környezetből kiválás a párt és az adminisztráció bizottságainak bírálatával egyedül a diákok privilégiuma lett”. Úgy tűnik, hogy ekkor még a maoista frakció vezetői nem kalkulálnak. Egyrészt, a módszer jó a bürokráciával ellenséges fiatalság bizalmának megnyerésére (akkor is, ha az ezt eddig gondosan elrejtette). Másrészt az egyetemi ifjúságnak nyújtott politikai szabadság nem rejtett akkora veszélyeket, mintha azt az ipari munkásság vagy a bányászok számára adták volna: a limitált «tömegmobilizáció» kényelmesen kontrollálható. Az elővigyázatosság ellenére azonban a kockázat, ahogy a későbbi események mutatják, jelentős volt. A diákoknak nyújtott szervezkedési és sajtószabadságot, a éles logikával maguknak kikövetelt tüntetés szabadságát a népesség más rétegei is látták és irigylésreméltó helyzetnek találták. Olyan fegyver jött létre, mely könnyen azok ellen fordítható, akik maguk szerették volna használni. Nemsokára feltűnnek a vörös gárdák, melyek készek azokat is kritizálni, akik maguk adták meg az engedélyt a bírálatra, mások célja pedig nem a Zou Zi Pai-ok bírálata, hanem védelme. A népesség más rétegei, elsősorban a dolgozók, ugyanazokat a jogokat reklamálják, mint a diákok; a „bírálat” pedig a célbavett, vagy attól tartó káderek félelmetes reagálását hívja elő.

Az első vörös gárdák eredete a „fehér terror” idejének féltitkos csoportjai; a 11. ülésszak másnapján generalizálódnak, a középiskolások és egyetemisták elözönlik az utcákat. Ellentétben azzal, amit gyakran megerősítettek, a szó tiszta értelmében vett uniformist nem viselnek és csak a vörös karszalag viselése különbözteti meg őket. Általában nagyon fiatalok, sokan még tizenkét évesek sincsenek. Brutális megjelenésük a pszichológiai akció szükségletének felel meg, Jean Daubier alaposan elemezte: látványos tüntetéseik, fellépéseik célja, hogy mindenkinek kimutassák, hatalmas burzsoá erők maradtak meg, ezek ellen az osztályharc folytatódik:
«A párt propaganda-apparátusa hirtelen, teljes hatalmával a pekingi vörös gárdákra vetíti fényszóróit, ahogy azok elhagyván az iskolát elözönlik a várost».

A kezdeti károk jóval kisebbek, mint amiről Nyugaton írnak: minden meg volt tervezve, az előrelátott határokig terjednek az akciók. A múzeumokat bezárták, hogy az autentikus művészeti kincseket védjék és gondosan elrendezett „kiállítások” mutatták a fiatal forradalmár tömegnek az eleve szelektált hadizsákmányt.
A második fázisban a vörös gárdák politikailag tisztább missziót kapnak, „ösztökélést a tőkés út mellett elkötelezett káderek felkutatására és kritikájára», más szavakkal, a kritika kibontakoztatására és az opponáló káderek kiszorítására. Itt sem hanyagoltak el semmit. A pekingi vörös gárdák Kína minden sarka és a vidékről a főváros felé folyó vándorlása megszervezésében a helyváltoztatás lebonyolítása a hadsereg dolga, a szállás biztosítása fiatalok százezreié, a «kis vörös könyv» terjesztése tömeges, a gyalogmenetek érdekében bősz propaganda, a «Hosszú menet» témájának végeláthatatlan variálása, hatalmas összejövetelek látványosságokkal, énekkel, gongokkal és réztányérokkal. Minden konvergált ahhoz, hogy Mao frakciója ellenfeleinek a pártvezetésből való eltávolítása úgy tűnjék, mintha a fiatalok tömegmozgalma, az «utódok» lelkesedésének eredménye lenne.

Holott a szervezkedési, a gyülekezési és sajtószabadság magában hordozta az erőviszonyok módosulásának faktorát. Természetesen a «kulturális forradalom központi csoportjától» függő sajtóiroda sürgönyökben, szövegekben táplálta a «vörös újságok» halmazát. De mindegyiknek megvolt a maga fizimiskája, szervezői, árnyalata a «vonallal» kacsolatban, sőt, saját vonala is, és hamarosan dühödten egymásnak támadtak. Ugyanúgy, mint a káderek sokaságának, akikben felfedezték a revizionista ügynököt vagy az agyonverésre méltó «új urakat». Nemsokára politikai konfliktusok tűnnek fel, melyek megfelelnek az apparátusban folyó csatának, de olykor az előre kijelölt határokon túlcsordulnak.

A chinghuai egyetemen «a vörös gárdák proletár főhadiszállásáért» előkészítő bizottsága augusztustól néhány olyan hallgató kezébe került, akik a Zou Zi Pai-ellenes kampányban célbavett magasrangú tisztviselők gyerekei: Liu Tao (Liu Shao-chi elnök lánya), Ho Peng-fei (Ho Lung marsall fia). Világos, még a vörös gárdák mozgalmon keresztül is ugyanaz a típusú operáció készülődik, mint amellyel az apparátus lehetővé tette, hogy saját nézőpontja diadalmaskodjon a kritikákkal szemben mind az «ötök csoportján» át, mind a «munkacsoportok» által. Az első vörös gárda szervezetek nagy többsége, úgy tűnik, hogy együttesében nagyon fegyelmezett és az 1957-es diákoknál kevésbé vakmerő: a vörös gárdák első föderációi (Tao Chu, a «kulturális forradalom központi csoportja» tanácsosa, a Politikai Bizottság tagja szorosan felügyelete alatt), tartózkodnak minden támadástól a Zou Zi Pai vezetői, nevezetesen Liu Shao-chi és Teng Hsziao-ping ellen, akiket a Központi Bizottság nem jelölt meg célként.
De ez a mérsékelt kurzus hamarosan valóságos diákellenzékbe ütközik. Chinghuában Kuai Ta-fu egyetemi hallgató – a fehér terror idején börtönben volt – nyílt levélben felelősségre vonja az előkészítő bizottságot. Más baloldali kritikák is feltűnnek, melyek bizonyos ideig népszerűek is (valószínűleg az ’57-es, az övéikkel rokon témák inspiráltak): Tan Li-fu idézetgyűjteménye széles körben fogy; és nem habozik nekimenni Chian Chingnek, Chen Po-tának, Lin Piaonak, az a Yi Lin és Ti Hsi, akik a Lin Piaot bíráló nyílt levél szerzői (mert Lin Piao Marxnál, Engelsnél és Leninnél is nagyobbnak titulálta Maot). Ezek a szegényparaszti családból származó érdes, őszinte hangú fiatalemberek, akik olyan szervezetekre támaszkodnak, mint a pekingi Chingkangshan, veszélyesek: „trockistának” bélyegezve hamarosan eltávolítják őket, egyszersmint a közbiztonság közbeavatkozására és a tömegszervezetek fejlődése által, melyek baloldali nyelvezetüket átveszik és megkapják a hivatalos támogatást.

Végül is az apparátus frakciójának ösztönzése, Chen Po-ta, Chiang Ching, Kang Sheng (vagyis Mao támogatása) inspirálja a „kulturális forradalom központi csoportját”, hogy szeptember elején létrehozza a „vörös gárdák 3. főhadiszállását”, mely a legharcosabb szervezeteket fogja össze, azokat, melyek a legádázabbul vetik rá magukat a „munkacsapatok” és védelmezőik denunciálására: a chinguai vörös gárdák – Tan Hou-lan szervezi Kuai Ta-fu önkritika utáni csatlakozása után –, a Peitáé – Nieh Yuan-tzuval –, az Aeronautikai Intézeté – Han Ai-chinnel és Lin Piao lányával, Lin Tou-touval –, a geológiai intézeteké, a színházaké, a moziké (e két utóbbit valószínűsíthetően Chiang Chin sugalmazta). A „3. főhadiszállás” politikai tengelye a „munkacsoportok” múltbéli tevékenységének feljelentésén alapul, ami csak azt jelentheti a korszak körülményei között, hogy az apparátus csúcsain offenzív előkészítés folyik Mao két ellenfelével (Teng Hsziao-ping és Liu Shao-chi) szemben. Október elején a Vörös Zászló szerkesztősége cikket szentel a „a párt két vonala közötti harcnak” egyszerre zöld fényt adva és hivatalos megerősítést, jelzi, hogy „Mao Cetung gondolatának” vonalában vannak. Néhány nappal később Chinghuában megjelennek a vörös gárda első, Liu Shao-chit és Teng Hsziao-pinget vádoló plakátai.

Az ellentámadás nem várat magára. Ugyanabban az időszakban, október első napjaiban, még az is lehet, hogy ugyanabban a teremben, ahol Chungnanhaiban a Politikai Iroda gyűlik össze, megalakul a „középiskolai vörös gárdák egyesített akcióbizottsága” Li Li-feng (a magasrangú tisztviselő Li Ching-chuan fia) vezetésével és melynek első elemeit a kádergyerekek speciális iskolának tanulói között toborozták, akik már szeptemberben a „9.15” regiment keretében szerveződtek. Ez a „Liandong” legfőbb céljául tűzi ki a „3. főhadiszállás” elleni küzdelmet, melyet „revizionizmussal” és „antimaoizmussal” vádol. Tao Chu (a „kulturális forradalom központi csoportja” tanácsosa) levelének „kritizálni mindenkit lehet, kivéve Maot” formuláját szó szerint véve, felelősségre vonja Chiang Chinget és Cheng Po-tát is, a „kulturális forradalom központi csoportját”, a Vörös Zászló „téves vonalát”, sőt Lin Piaot, akit új Hruscsovnak minősít. A csapat későbbi tevékenysége alapján Jean Daubier, aki szimpátiája találkozik a maoistaként azonosított vörös gárdákkal, írja:
„A vasrudak és bicikliláncok használatának specialistáiként ezek a fiatal emberek gyorsan gyászos hírnevet szereztek. (...) Az éjszakai vad kalandozás volt szokásuk.”

A Vörös Zászló csak december közepén denunciálja a Liandongot Liu Sho-chi és Teng Hsziao-ping frakciója eszközeként, így megerősítve, hogy az apparátus két klánja folytat összeütközést a vörös gárdák közvetítésével a „Mao Cetung gondalata” védelmének és a”Zou Zi-pai-k elleni harc” fikciója mögött. Ekkor új elem lép a képbe: a pekingi vörös gárdák mintájára októberben az 1.sz. fémkohászati üzemben egy munkás „tömegszervezet”, a „Vörös dolgozók hadserege”. A Liandonggal együtt képezi a liuista klán védelmezőinek tömegbázisát és legalább annyira támaszkodik a hivatalos szakszervezeti apparátus befolyására, mint hallgatására, sőt a munkásközegben a vörös gárdák lármás és néha alkalmatlan időben történő beavatkozásaitól való félelmekre. Ellenállhatatlanul, anélkül, hogy a kezdeményezők akarták-e vagy sem, a kulturális forradalom az üzemekben is kezdett terjedni. Az apparátus frakcióinak küzdelme itt is folytatódott, de olyan körülmények között, amelyben a munkáskezdeményezések, különösen az osztályjellegű, a szerveződés szabadsága iránt követelések lehetővé váltak. Minden úgy történik, mintha a történelem meghallotta volna Mao Cetung távollétében Lin Hsi-ling hangját, aki 1957-ben reklamálta, hogy a bírálat és a vita ne a bürokrácia és az értelmiség felsőbb rétegei parancsára történjék, és így kiáltott:
„A legszélesebb rétegek – a kimondott vélemények alapján – vitassák meg és realizálják a szintézist!”
(7. rész vége, folytatása későbbi időpontban)