2011. augusztus 24., szerda

Nemzetközi információk

új széria 42.sz. (411) - 2011.aug.19.

Tartalom:

Guadeloupe: a Nemzetközi Egyetértés és az UGTG kommünikéi a M. Madassamy, G. Bourguignon és F. Louise ügyében hozott ítéletről

Tunézia: beszélgetés S. Tahrival, az UGTT középfokú oktatási szakszervezeti főtitkárával

Nagy-Britannia: beszélgetés A. Gordonnal, a vasutasok, tengerészek és közlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) elnökével

Portugál levelezőnktől: «Nemet az elbocsátások liberalizációjára, nemet a szociális egyezkedésre, semmi egyezség a trojka kormányával!»

Spanyolország: beszélgetés J. S. Duch, tarragone-i UGT-főtitkárral

Nemzetközi Egyetértés: brosúra az algíri konferenciáról


GUADELOUPE

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kommünikéje

A Nemzetközi Egyetértés megkapta a Guadeloupe-i Dolgozók Uniójának 2011.aug.9-i kommunikéjét az UGTG három aktivistája, Gabriel Bourguignon, Freddy Louise és Michel Madasamy bírósági ítéletének vonatkozásában:

A Nemzetközi Egyetértés üdvözli a guadeloupe-i és nemzetközi szintű munkás- és demokratikus mobilizációt, mely lehetővé tette, hogy a két aktivistát, Gabriel Bourgignont és Freddy Louise-t elengedjék.

Azt a tényt, hogy Michel Madasamy 3 hónap felfüggesztett büntetést kapott, úgy ítéli, mint az igazságszolgáltatás megtagadását. A Pointe-á-Pitre-i bíróság 2011. aug. 9-i szentenciája a legelemibb igazságügyi szabályokat csúfolja meg.

Az UGTG-vel együtt a Nemzetközi Egyetértés megjegyzi, hogy közel 10 éves procedúra kellett ahhoz, hogy kiderüljön, soha nem volt semmiféle gyújtogási kísérlet, sem pedig mások életének veszélyeztetése, vagy a rendvédelem elleni rebellió. Mégis elvtársainkat bántalmazták, bűnözőkként és terroristaként mutatták be. Ez a verdikt megerősíti tehát, hogy igenis kimódolt ügyről van szó, az UGTG diabolizálási kísérletéről és a szakszervezeti akció kriminalizálásáról.

Semmi nem igazolja, hacsak nem az ismert és elismert munkásaktíva elleni bosszúvágy, hogy Michel Madassamyt felfüggesztett büntetésre ítéljék azért, mert úgymond megsebzett 16 csendőrt, holott még a csendőrök tanúvallomásai is kizárják ezt.
A Nemzetközi Egyetértés két elvtársunk felmentését úgy értékeli, mint a harc első és nagyszerű sikerét, újból követeli Madaassamy és az UGTG más, megtorlással veszélyeztetett aktivistái elleni vádak elejtését, csakúgy, mint az összes eljárás leállítását.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése,
2011.aug.11.


U.G.T.G.

Union Générale des Travailleurs de Guadeloupe


Az UGTG kommünikéje
Michel MADASSAMY,
Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE ítéletével kapcsolatban


Gabriel BOURGUIGNON: felmentés!
Freddy LOUISE: felmentés!
Michel MADASSAMY: 3 havi felfüggesztett büntetés!

Íme a bírósági ítélet, mely Pointe-á-Pitre-ben született 2011. aug.9-én az UGTG 3 aktivistája elleni eljárásban.

Közel 10 év kellett ahhoz, hogy kiderüljön, sosem volt gyújtogatás, sem pedig mások életének veszélyeztetése, még lázadás sem. Holott elvtársainkat bántalmazták, bűnözőkként és terroristaként mutatták be.

Ez az ítélet bizonyítja, hogy nemtelen eszközökkel összetákolt vádakról van szó az UGTG szakszervezet diabolizálására és kriminalizálására.

De a gyarmati bíróság nem ismerheti be, hogy legyőzetett. Ezért aztán újból felfüggesztett büntetéssel sújt le Michel MADASSAMY-ra (menmsi sé sursi) azzal, hogy úgymond 16 csendőrt megsebesített – holott maguk a csendőrök cáfolták ezt.

Megértettük, a francia állam választása természetes módon esett Michel MADASSAMY-ra, mert őrzi emlékezetében MADASSAMY hősi harcát. «YO poko janmé dijéré sa é sépousa YO rèkondané MADA ankò»!

2011. okt. 4-én újra találkozunk a bíróságon «a yo davwa tini on jendab ki ka mandé lajen».


Az UGTG felhívja aktivistáit és tagjait, maradjanak éberek.

Nemet a megtorlásra – a szakszervezeti aktivisták nem bűnözők!

NON … NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!JOU NOU KÉ MÉTÉ A JOUNOU PÉKÉ
JANMÉ VWÈ JOU !

UGTG, 2011.aug.9.



TUNÉZIA

Sami Tahri, az UGTT középfokú oktatási szakszervezet főtitkára

Az UGTT adminisztratív bizottsága júl.18-19-i ülése azt a kérdést vizsgálta, részt vegyen-e az Alkotmányozó Nemzetgyűlési választásokon. Ez után találkoztunk Samir Tahrival, az egyik legfontosabb UGTT-szakszervezet főtitkárával, hogy megismerjük nézőpontját.


Aug. 2. a választási listákra való jelentkezés vége. Ma még nagyon kevés tunéziai iratkozott fel, mi az oka?

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelése csak rendkívül intenzív mobilizáció és két nagy sztrájk, két kormány lemondatása után teljesült a Parlament feloszlatásával és a Destour (alkotmány) elutasításával egyidőben. Hosszú időt vett igénybe, lassan állt össze a választási kiírás. Kezdetben júl. 24. volt az időpont, de a lassúság arra késztette a független választási bizottságot, hogy okt. 23-ra jelölje ki a dátumot. A választási listára feliratkozásra pedig csak egy rövid időszakot szánnak. Az erre való gyenge feliratkozás több tényezővel magyarázható:
1) Semmi nem várható ettől a feliratkozási procedúrától. Ha abból indulunk ki, hogy minden tunéziainak van személyi igazolványa, akkor minden tunéziai rajta is van a választási listán. Ez kelepce az Alkormányozó Nemzetgyűléshez vezető úton.
2) Mikor megnyitották a feliratkozásokat, az állampolgárok technikai nehézségekkel találták magukat szembe az Internet-kapcsolat, a formalitások, a dokumentumok kitöltése, stb. kapcsán.
3) Számos állampolgárnak, messze lévén a felirakozást végző irodáktól, kiadásokkal járó hosszú utazást kell tennie, nem csak vidéken, hanem városokban, népi negyedekben is. Mintha nem jól átgondolt választási eljárásról lenne szó, végülis nem az állampolgárnak kell helyet változtatnia az iroda felé, hanem fordítva.
4) A másik, lehet, a legfontosabb. A jelenlegi kormány semmilyen lépést nem tett a követelések teljesítésére. A nép azt mondja, hogy a korrupt személyek elítélését kéri, az előző miniszterelnökét is, az ügynökök dossziéinak megnyitását, a szökött felelősök ügyeinek kivizsgálását. Mindebből semmi sem történt. Ebből kifolyólag a népnek nincs bizalma ebben a kormányban és a választási eljárásban, mindezt összeköti a Caïd Essebsi-kormánnyal. Nyilvánvalóan a választások az új Destour (alkotmány), a valódi demokrácia, az új köztársaság népi követelése. Valódi társadalmi változás végrehajtása. De ha a választások és ideiglenes kormány között összefüggés van, akkor a gyanakvás és a távolságtartás lép színre. Pontosan ezt várja az összes ellenforradalmi erő, hogy a választás a népesség egy szeletére korlátozódjék, így a változás kudarcot valljon. Az kell, hogy minőségi ugrás legyen a feliratkozási procedúrában, hogy az irodák nyitva legyenek minden településen, posztokon, és a határideje a választások előtt 10 nappal érjen véget.

Ma a politikai színpadon több mint 100 párt szerepel. Mit jelentsen ez?

Sokat azt tartják, hogy normális dolog, minden forradalom ezt eredményezi. De én nem gondolom. Inkább úgy tartom, hogy arra van szándék, hogy az országot belefojtsák a megsokszorozódott pártokba avégett, hogy az állampolgárt meglepjék és elbátortalanítsák. 103 párt közül kire szavazzon? Szembetalálja magát számtalan programmal, névvel, gyakran nagyon hasonlóval. Ez egy jól kitalált művelet, hogy összezavarják az embereket. Valójában a forradalom lehetővé teszi, hogy néhány, a politikai harcban és az aktivisták mobilizációjában született pártot válasszunk ki, és nem olyanokat, melyek holnap eltűnnek a süllyesztőben. Az RCD-ből nagyszámú párt ered, üzleti vagy családi vállalkozás jellegű, hogy állások elnyeréséért gyakoroljanak nyomást a következő adminisztrációban. A politikai helyzet, a mozgósítások, a realitás abba az irányba halad, hogy a politika színpadáról számos párt gyorsan eltűnik majd. De a takaróul szolgáló RCD–utódpártok kezdenek lelepleződni.

Vannak olyan politikai pártok, melyek elutasítják, hogy a pártfinanszírozást vizsgálják.

Nem kell sokáig kutatni. Néhány pártot külföldről finanszíroznak, vannak olyanok, melyeket a belső munkáltatói réteg pénzel, akik szeretnék, ha nem kellene nyugtalankodniuk az igazságszolgáltatás miatt. Vannak olyan külföldi hatalmak, melyeknek érdekei fűződnek bizonyos pártok színpadon maradásához. A jan. 15-16-án létrehozott pártok kolosszális összegek fölött rendelkeznek. Honnan jön ez a pénz? Honnan jönnek propagandaeszközeik és ingatlanvagyonuk? És a népi területeken éppúgy jelen vannak, mint a kultúrában, ezenfelül nagy nemzetközi támogatásnak örvendenek.
Az a tény, hogy ezek a pártok ellenzik anyagi alapjaik vizsgálatát, ellentétes a demokráciával és újból létrehozza az olyan pártok elvét, melyek – mint az RCD – az állampolgár feje felett anyagilag erős, hatalmas pártokként képesek manipulálni a népet. Ezek a pártok, ha a hatalomban találják magukat, minden bizonnyal úgyanúgy cselekednének, mint az RCD. A nemzeti érdek azt kívánja, hogy a pártfinanszírozás ismertté váljon, hogy tudjuk, honnan jönnek eszközeik. Nem fogadhatunk el olyan pártokat, melyeket nagykövetségek vagy kétes szervezetek finanszíroznak, vagy olyan munkáltatók, akik maguk is korrumpálódtak Ben Alival és a Trabelsikkel a közvagyon elsikkasztásában.

Mi az UGTT álláspontja ma az Alkotmányozó Nemzetgyűléssel kapcsolatban?

Az UGTT adminisztratív bizottsága, mely júl. 18-19-én ült össze, megvitatta ezt a kérdést. Három irányzat kristályosodott ki:
1) Egy demokratikus front irányába fordulás, melyben részt venne az UGTT is. Természetesen ennek a frontnak az UGTT elveivel egységben kell lennie.
2) A másik irány az UGTT független listájának létrehozása, mely alapvetően szakszervezeti felelősökből állana.
3) A harmadik, hogy az UGTT ne vegyen részt a választásokon, hanem csak a választási harcban, a szakszervezeti tagokat és dolgozókat a feliratkozási listákon való szereplésre bírja és arra, saját jelöltjeit válasszák annak függvényében, mennyire állnak közel a szakszervezeti elvekhez, programhoz, mennyire állnak ki a társadalmi és munkáskövetelések mellett.
Az UGTT még nem döntött, majd csak később teszi a társadalmi és politikai helyzet alakulása szerint. Ugyanakkor az UGTT megsokszorozza találkozóit és érintkezéseit azokkal a politikai erőkkel, melyeknek elvei és irányultsága azonos a mienkkel, hogy programjukat jobban megismerje. A legközelebbi adminisztratív bizottság dönteni fog az UGTT álláspontjáról.

Az UGTT berkein belül megvitatásra került-e egy minimumprogram, mely alapja lehet a pártokkal folyó tárgyalásoknak vagy az UGTT független listájának felállításához?

Az UGTT-ben van egy szakértői bizottság, mely a Destour (alkotmány) tervét készítit elő még az UGTT megalapozása idejében lefektetett elvek, a köztársaság, szociális célok, demokratikus célok, az egyenlőség alapján. Minthogy vannak fontos pontok bizonyos indítványok alapján, a következő kongresszusnak ezekről szavaznia kell. A gazdasági és társadalmi jelentés, melyet szintén meg kell szavazni, fontos javaslatokat tartalmaz. Mindezen munkaanyag lehetővé teszi, hogy szakszervezeti föderációnk a megfelelő döntést meghozza.

A nemzeti szuverenitás alapvető, döntő kérdés. Az utóbbi 20 év alatt Tunézia elveszítette függetlenségét gazdaságát az Európai Unió gyámsága alá vetve. Elképzethető-e, hogy a jövőbeli Alkotmányozó Nemzetgyűlés a nemzeti szuverenitás alapja lenne anélkül, hogy szakítana az Európai Unióval kötött, a függőséget jelentő szerződésekkel? Lehet-e ez a pont az UGTT jövő orientációja a Alkotmányozó Nemzetgyűléssel kapcsolatban?

Az idegen dominancia kapitális kérdés. Minden pártnak kellene vele foglalkoznia programjában. Nyilvánvalóan ezt a kérdést – ami az UGTT-t illeti – nem lehet elválasztani az alkotmányozó nemzetgyűlési választásoktól és a jövő kormányától. Az egész átmeneti periódusban azon kellene lenni, hogy az ország eladósodását megállítsuk addig is, míg az adósság részletes felülvizsgálatára sor kerül, hogy annak valódi természete kiderüljön és korrupciós része meghatározásra kerüljön. Az UGTT különböző nyilatkozataiban feltette az adósságról, az eladósodás megállításáról szóló kérdését, mert a gazdasági önállóság, a szuverenitás alapvető. Egy nem szuverén állam olyan állam, mely az imperialista hatalmak játéka. Egy nem szuverén állam gazdaságilag és politikailag a hatalmaknak alávetett állam, melyek ajánlatokat és hiteleket erőltetnek rá.
A gazdasági függetlenség kérdése lesz az alkotmányozó nemzetgyűlési választások egyik szelektív faktora.


Nagy-Britannia

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal:

Alex Gordon, a vasutasok, tengerészek és közlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) elnöke


“Az RMT mindig a Maasctrichti szerződés, a vasútprivatizáció elleni küzdelem és annak újraállamosítását követelő élcsapathoz tartozott.”



Döntöttél, hogy hozzá fogsz szólni a francia POI által az adósság diktatúrája, a trojka diktatúrája ellen szervezendő nemzetközi találkozón, az EU-ból való kilépés mellett. A saját nevedben vagy a szakszervezetedében?

Alex Gordon vagyok, a brit vasutasok, tengerészek és szállítási-közlekedési munkások szakszervezetének elnöke. A XIX. század végén az első szakszervezetek között alakultunk meg. Kezdettől fogva a Maastrichti szerződést ellenzők élcsapatához tartoztunk, aztán a Lisszabonit ellenzőkéhez, a vasutak magánkézbe adásával szemben és a 30 éves neoliberalizmus alatt privatizált gazdaság államosítása érdekében, hogy a munkásjogokat védelmezzük.
Azt gondolom, hogy igaz és fontos egy olyan nemzetközi találkozót szervezni, amellyel strukturálni lehet a harcot az adósság diktatúrája, a trojka ellen és az EU-val szakításért. Erre több okom is van:

— amit én szociális partnereknek hívok, vagyis a szocialista, szociáldemokrata és a szélsőbaloldali többség elhagyta a politikai alternatíva nyújtását a kapitalizmussal, az imperializmussal és az Európai Unióval szemben. Elutasítják a nemzeti szuverenitás védelmét.

— Görögország és Írország tanúsítja a találkozó fontosságát harcával azért, hogy véget vessen a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások ún. szabad mozgásának, melyet az 1986-os Egységes Európai Okmány, majd a 2007-es Lisszaboni szerződés tartalmaz, és ahogyan a bankok által kreált, minket a pénzügyi tőke szolgálatában tartandó gyalázatos adósságfizetése ellen küzd.

— Az Európai Unió válsága az európai baloldal válsága is, mert eladta lelkét a szociális Európa mítoszának. Persze, léteznek kiváló szocialisták, kommunisták és mások, akikben dolgozók millióival és szakszervezeteikkel együtt egyre inkább tudatosul az, amit az imént mondtam. Hozzájuk kell fordulnunk, elemezni a helyzetet és kiutat javasolni.

Pontosan, a kiút az alapvető kérdés, ami a leküzdendő akadályok problémakörét jelenti.

Ma az általunk képviselt dolgozók számára a szakszervezeti szövetségi vezetés a leglényegesebb, mert
— ez a vezetés vagy folytatja a kompromisszumok és szolgaiság útját az Európai Szakszervezeti Szövetség (CES, ETUC) és a neoliberalizmusnak hódoló európai intézmények irányába, mely csak növelni fogja a válságot a «szabadkereskedelmi» világszerződések okából és szélesíteni a szociális dömpinget — pillanatnyilag erről folynak tárgyalások az EU és a fejlődő országok, mint pl. India között —, ez pedig még a mainál is rosszabb helyzethez vezet.
— vagy pedig meg tudjuk ragadni a történelem által felkínált lehetőséget. A neoliberális kapitalizmus megbukott. Az uralkodó osztályoknak nincs más válaszuk, mint a szigorítás és az adósságszolgálat. Egyesülnünk kell a világ népeivel, melyek jogot követelnek a tőkés világintézményeket megtestesítő trojkával szemben a nemzeti önmeghatározáshoz, az EU és az Európai Központi Bank megszemélyesítette diktatúra ellen a demokráciához.

Szerintem ami most szükséges, az az egész világ dolgozóinak politikai akciója — különösen az Európai Unióban — arra irányulva, hogy a bankok fizessenek saját válságukért, ne a dolgozók. A gyalázatos adósságokat el kell törölni, a termelési, kereskedelmi eszközöket államosítani, elhagyni az Uniót és a bankokkal való szolidaritás helyett a nemzetek közötti szolidaritást megerősíteni.

Portugália

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal levelezőnk, akitől az alábbi levelet kaptuk.

A lisszaboni dolgozók ezreinek a CGTP-vel együttes tüntetésén:
“Nemet az elbocsátások liberalizálására!”.
“Nemet a szociális egyezkedésekre!”
“Semmiféle egyezséget a trojka kormányával!”



Júl. 28-án portugál dolgozók ezrei a legfőbb portugál szakszervezeti tömörülés, a CGTP felhívására válaszolva demonstráltak a nyári szabadságok kellős közepén a köztársaság parlamentje előtt. A portugál kormány sürgősen meg akarja valósítani a „trojkával” (IMF, Központi Európai Bank és az Európai Bizottság) aláírt memorandumát. Ehhez a munkásszervezetek «egyeztetési» szervezetekbe integrálásával operál, azt célozva, hogy az intézkedésekből ők is felelősséget vállaljanak.
A kormány jelenlegi célja a «jogos» elbocsátások kártalanítási szabályozásának módosítása úgy, hogy az gyorsabb és olcsóbb legyen a munkáltató számára.

Az új törvény tartalma

Eddig az elbocsátott dolgozó törvényes végkielégítése ledolgozott évenként egy hónap (30 nap) volt. A most elfogadott törvénnyel az elbocsátott dolgozó kártalanítása maximálisan nem harminc, hanem csak húsz nap lesz és bármennyi ideig is dolgozott, maximum 12 év az alapja (pl. ha egy dolgozót 20 év után bocsátanak el, a 20 x 30 napos báziskártalanítás helyett csak 12 x 20 napot fog kapni).

A trojka szolgálatában álló kormány érvelése az, hogy a nem liberalizált portugál törvény a munkanélküliség oka, szükség van arra, hogy a portugál végkielégítések az európai átlagértékhez közelítsenek. Cinikus és mérgező hangulatú viták kísérik, mellyel megpróbálják összeugrasztani a munkanélkülieket a dolgozókkal (már akinek van még munkahelye), szembefordítani a portugál dolgozókat a többi európai dolgozóval. A Portugál Bank maga sem rejti el az információt: eddig 700 ezer a munkanélküliek száma, s ehhez hozzáadandó a trojka memorandumának újabb 100 ezer áldozata.

Valójában az a cél, hogy az elbocsátásokat még jobban megkönnyítsék, ilyetén a béreket lenyomják egy olyan országban, melyben azok máris alacsonyabbak az európai átlagnál (a bérminimum 475 euró).

A «szociális partnerek» előtt már bemutatták ezt a törvényt a korábbi («szocialista») kormány alatt. A CGTP abban az időben elutasította az aláírást, el is hagyta a szociális «egyeztetéseket». A CGTP vezetői azóta visszaintegrálódtak, de ma ismét denunciálják abban a dokumentumban, amely a júl. 28-i tiltakozásra hívott és ennek a összejövetelnek a határozatában is. Csak gratulálni tudunk hozzá.

«A kormány a szociális egyeztetéseket a dolgozói jogok csökkentése legitimációs platformjaként használja fel», írja a CGTP. Igaz, de akkor nem kellene sürgősen levonni a konzekvenciát a gyakorlatban?

Támaszkodva erre az álláspontra, valamint a Viana do Castelo hajógyár 400 dolgozójának aláírásával megerősített, az elbocsátási törvény hatályon kívül helyezésének követelésére, a TAP nemzeti légitársaság dolgozói bizottságának a privatizáció megakadályozására szólító felhívására, Marina Grande üveggyártó és vegyipari dolgozói az elbocsátások megtiltásáért alakult bizottsághoz (CPD) kapcsolódva (1) ezt a kommünikét bocsátották közre:

«Egyetértve a dolgozók elvárásával, a CPD tagjai felvetik: a trojka programja legyőzésének egyetlen módjaként a munkásosztály egységfront alapján történő mozgósításához, a szakszervezeti mozgalom függetlensége őrzéséhez az szükséges, hogy a CGTP elutasítsa a szociális egyeztetésekben való részvételt, mely a trojka politikájának legitimációját szolgálja csak. A CPD szerint a CGTP részéről egy ilyen állásfoglalás nagyszerű segítője lenne az egész portugál nép küzdelmének, olyan segítség, mely az összes, ugyanilyen célért küzdő európai országra is hatással lenne.
A CGTP ilyen jellegű álláspontja országos mozgósítást váltana ki, kötelezné a többi szakszervezeti vezetést is a közös álláspontot kialakítására.»

(1) Bizottság, mely a jún. 17-19-i európai munkástanácskozás kezdeményezett Nagy-Lisszabonban.

Megjelent az Informations ouvrières (Franciaország) 161. számában (2011.aug.11-17.)


Spanyolország

Párizsban, a POI találkozóján okt. 1-én felszólal:

Jordi Salvador Duch, az UGT főtitkára, Tarragone


“Követeljük a «szociális paktum» aláírásának visszavonását az ellen-reformokkal szembeni küzdelem megszervezésének elősegítésére.”

Mit gondolsz az előrehozott választásokról?

Két párt győzhet: a Néppárt, erősen francoista múltú szélsőjobbos párt és a PSOE, mely 8 éven át olyan gazdaságpolitikát vitt, ami nem különbözik a Néppártétól. A különböző gazdasági minisztereknek valójában csak a nevük más. 1996-ban Aznar (a Néppárt elnöke) majdnem mindent privatizált, és fékezetlen ingatlanspekulációhoz vezetett. Évekig több lakás épült Spanyolországban, mint Franciaországban, Angliában, Németországban együttvéve. De amikor Zapatero 2004-ben a hatalomba lépett, semmit nem államosított vissza, hagyta az ingatlanspekulációt, szemet hunyt a lakhatás alkotmányos jogának megsértése felett. Sem a PSOE, sem a szakszervezeti vezetés nem tett semmit ennek megakadályozására.
A piac diktatúrájának kitéve a választási opciók formálisak. A munkásosztály berkeiben széles körben terjed a szkepticizmus, mely valószínűleg nagymértékű távolmaradást fog okozni. Még ha a dolgozók el is mennek a PSOE-re voksolni, azért teszik, mert tartanak a nemzeti-újfrancoista-katolikus jobboldaltól, a dolgozói és népi jogok eltökélt gyűlölőitől. Ráadásul a jelenlegi választási reform célja a kétpártiság, a nacionalista nemzeti pártok megerősítése.

Mit tartasz Rubalcaba nyilatkozatáról, aki PSOE listájának élén bércsökkentési paktumot javasol?

Felér egy inzultussal olyan országban, melyben 5 millió munkanélküli van, ennek 45 %-a fiatal, ahol a munkanélküli járandóság 646 euró, és a bérek 60 %-a nem haladja meg az ezer eurót. A bércsökkentés javaslata «a piac megnyugtatására» kész arculcsapás. Ráadásul Rubalcaba nagyon jól tudja, hogy a profit «mérsékeléséről» szó sincs! A vállalatok adója 18%; mindenféle mentességgel pedig csak 10%. A pénzügyi visszaélések vágtatnak, a befektetési alapok 1 %-osak. Rubalcaba programjában semmilyen pénzügyi reformnak nyoma sincs.

De az egész Európai Unióban ez a fajta politika dívik!

Természetesen! Más elképzelés nincs is, és ez a szociáldemokrácia és a baloldal kudarca. Ahogy Warren Buffet mondja, «ez az osztályharc, és mi, gazdagok nyerésben vagyunk». Egyébként pedig ez okozza a növekvő idegengyűlöletet is.

Akkor az a kérdés: mit tesz a munkásosztály?

2010. szept. 29-én általános sztrájkot tartottunk. A legfőbb vezetők azt mondták, van egy «vörös választóvonal, amit nem szabad átlépni», de nem fogadják el sem a Munkatörvénykönyv, sem a nyugdíjak módosítását. Azóta teljes a vereség. Ahelyett, hogy a küzdelmet folytatnák, kapituláltak. Aláírták a nyugdíjak elleni egyezményt, helyreállították a „szociális dialógusokat”, legitimizálták a piacok diktatúráját és azt a zsarolást használták, hogy «ha nem írjuk alá, akkor Spanyolország ugyanolyan helyzetbe kerül, mint Görögország, Portugália, Írország».
A munkásmozgalom eme attitűdje megmagyarázza, miért tudnak olyan mozgalmak kifejlődni, mint a «15-M» (1), mely valójában csak a szociális elégedetlenséget fordítja másfelé.

Mit lehet tenni?

A következő hónapok rendkívül fontosak lesznek. A választások 4 hónap haladékot adnak, de a munkásmozgalomnak választania kell: megadja magát vagy ellenáll. Ezért követeljük, hogy a „szociális paktum” aláírását vonják vissza, hogy segítsük az összes ellen-reform visszavonása elleni harcot. Ma itt nálunk az egyetlen dolog, amit a katalóniai UGT vezetése javasol, az aug. 17-i összejövetel, hogy Montserrat apáthoz fordulva ő járjon közbe a kormánynál a költségvetési megszorítások ellen. Mindenki beláthatja, hogy ez sehová sem visz.
Ki kell használni azokat az ellentmondásokat, melyek e politika és a szakszervezeti vezetők többsége elképzeléseiben rejtőznek.

Mit gondolsz az október elseji meetingről?

Meg kell találnunk az egész Európa dolgozóival közös jelszavainkat. Ugyanazokkal a szigorítási programokkal nézünk szembe, ezeket az Európai Unió és az IMF diktálja. Messzebbre kell mennünk, mert a létünk a tét.
Júl. 2-án különböző irányzathoz tartozó szakszervezeti felelősök és aktivisták összegyűltünk, hogy felhívást intézzünk ezzel a jelszóval: «Munkát jogokkal, lakhatást és demokráciát».
Ez a mi útlevelünk a munkásmozgalom erőinek összehozásához, hogy szervezeteink az ellenállást válasszák. Ez az az üzenet, amit az összejövetelre viszek magammal.

Andreu CAMPS interjúja, 2011.aug.11.


(1) 2011. máj. 15-én kezdődött Madridban a 15-M-nek nevezett Puerta del Sol-i «ingerültek» mozgalmának összejövetelei


Brosúra az algíri konferencia munkájáról

(A tanácskozást Algírban 2010. nov. 27-30; között tartottuk a Parti des travailleurs d’Algérie (PT), az algériai szakszervezeti tömörülés (UGTA) és a Nemzetközi Egyetértés szervezésében.)

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kiadta:

- a háború és kizsákmányolás elleni konferencia végső nyilatkozatát,

- Djoudi Djelloul, az algériai PT parlamenti képviselője; Louisa Hanoune, a PT főtitikára; Abdelmajid Sidi Saïd, az UGTA főtitkára; Daniel Gluckstein, Az Egyetértés koordinátora vitaindítóját,

- a különböző munkásmozgalmi irányzatokhoz tartozó 95 aktivista intenzív baráti vitában hozzászólását,

- a konferenciához intézett üzeneteket,

- a tanácskozás nemzetközi koordinációja összetételét és azóta közzétett dokumentumait.





Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.