2011. március 4., péntek

Bizottság a Dolgozók Európai Egyetértéséért

9.sz. 2011.febr. 28.


Európai kampány az EU tunéziai és egyiptomi beavatkozása ellen
Európai konferencia: «versenyképességi paktum»


2011. febr. 20-án összeült a Dolgozók Európai Egyetértéséért Bizottság.

Berlinben alakult 2010. jún. 19-20-án sürgősséggel összehívott tanácskozáson: «Nincs megoldás az európai dolgozók érdekeinek képviseletére az Európai Unió direktíváival, az IMF diktátumaival, magával az európai intézményekkel való szakítás nélkül».

A párizsi tanácskozáson a vita középpontjába – melyből csak néhány részletet tudunk közölni – a népek és dolgozók a direktívák és diktátumok elleni harca került, mely sztrájkokban, tüntetésekben ölt testet. Ezzel beleütközik az EU-t és az IMF-t támogató olyan pártok törekvéseibe, melyek úgymond a dolgozók képviseletét hirdetik, de olyan szakszervezetekbe is, melyek vezetői ezeket a destruktív programokat elfogadják, aláírják azok alkalmazásának paktumát a kormányokkal, mint nemrég Spanyolországban, akadályozva a dolgozók és szervezeteik szükséges egységét.

A tanácskozás vitaindítója aláhúzta, hogy a febr. 4-i Merkel által bemutatott «versenyképességi paktum» megfelel annak a szerepnek, amit a német imperializmusnak úgy is, mint a legnagyobb európai gazdaságnak kell betöltenie, új felelősségének a «válsággal» szemben az eurózóna problémáinak megoldásáért. Ez a paktum magában is a válságot súlyosbítja, mert még gyorsabb és brutálisabb csapással hárítja át a válság terheit a tömegekre. Új impulzust ad a szociális rendszerek dezintegrációjának, a munkaerőpiac deregularizációjának, a kollektív szerződések rendszerének, a bérdömpingnek. Az eladósodás fékezésének alkotmányos bevezetésével az adósságcsökkentés diktátuma lép életbe, ami pedig minden költségvetési intézkedést determinálni fog.

Blas Ortega spanyol szakszervezeti felelős beszámolt az előző napokban 65 szakszervezeti felelős megformálta platformról követelve az UGT és a CCOO főtitkáraitól, hogy aláírásukat vonják vissza a Zaaatero-kormánnyal kötött «szociális paktumról», mely napirendre tűzi nem csak a nyugdíjak és a munkatörvénykönyv destrukcióját, hanem a közszolgáltatás tönkretételét is. A kezdeményezés ugyanakkor fordul a vezetői által a paktumot támogató PSOE képviselőihez is. A munkásosztály és a szakszervezeti tagság elsöprő többsége elutasítja a paktumot, mint a szakszervezeti vezetés integrációjának európai uniós módszerét, Európa előtt mintának állítva.

Michel Gindrat, a svájci pedagógus szakszervezet és a szocialista párt tagja a részmunkaidősök kizsákmányolásának fokozott mértékéről beszélt, a kölcsönzős munkavégzés növekedéséről és a kollektív szerződéseket fenyegető erózióról. A szakszervezeti és szoc. párti tagok az elbocsátások megtiltására platformot hoztak létre. Ez a kezdeményezés közvetlenül kapcsolódik a német DGB szakszervezeti felelőseinek a munkakölcsönzés megtiltásáért közzétett «Nyílt leveléhez».

Christel Keiser, a francia POI országos irodájának tagja aláhúzta az alkotmányos reform veszélyeit az eladósodottság fékezésének előírása esetén. A reform megfosztaná a szakszervezeteket a közszféra bér- és a munkahelyi körülmények tárgyalásaitól. «Látjuk, hogy milyen akadályok tornyosulnak a munkásmozgalom előtt. Valószínűleg a „Baloldai Párt” képviselői megszavazzák a reformot a parlamentben.»
Christel Keiser széleskörű kampányt javasolt a tunéziai és egyiptomi forradalmak támogatására az Európai Unió beavatkozása ellen. (lentebb).

A dániai Per Sorensen (építőmunkások szakszervezete és az EU-ellenes népi mozgalom): mikor a kérdés felmerült, nem lenne-e elegendő a Lisszaboni szerződéshez kiegészítés fűzése a válság ellen szociális protokoll formájában a dolgozók és a kollektív szerződések védelmére, társaim azt válaszolták, semmit nem változtatna. Ki dönt ma? Sem a kormányok, sem az Európai Parlament, hanem az Európai Központi Bank. Amíg ilyen intézmények léteznek, ilyesfajta protokollegyezmények csak a „szociális dialógus” kíséretére valók, mely nem ismeri a tárgyalásokat, csak a teljes behódolást.

A Bizottság egyhangúlag elfogadta Per Sorenson javaslatát a következő európai tanácskozás meghirdetésére a «versenyképességi paktum», az antireformok és szigorítási programok és az Európai Szakszervezeti Szövetség által bátorított, európai megoldásként hirdetett spanyol korporatista szociális egyezség visszavonásáért.

(H W. Schuster)

Nyílt levél


Van Rompuy úrhoz és Catherine Ashton asszonyhoz,
az Európai Parlament «Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének» csoportjához
és az Egységes Európai Baloldal képviselőihez
(megjelent korábban e honlapon)

Ennek kapcsán deklaráljuk, hogy:
1 - egymás szervezeteinek, országaink helyzetének tiszteletben tartása mellett ez irányban haladunk tovább
2 - előfeszítéseink koordinálására európai tanácskozást kirdetünk a „versenyképességi paktum”, minden «szociális paktum», az EU és az IMF halálos programjai visszavonása érdekében
3 - delegációt szervezünk az EU Tunézia és Egyiptom népei ügyeibe avatkozás ellen, mert ezek a kialakulóban levő forradalmak bátorító hatással vannak Európa dolgozói és népei felszabadulása számára.


Beszélgetés egy görög munkásaktivával

Ilias PAPACHATZIS a görög OLME pedagógusszakszervezet vezetésének tagja

A «trojka» (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF képviselői) Papandreu kormányát brutális intézkedésekre kényszerítette. Te azt mondod:«mintha megszállás alatt lennénk»…

I.P.: A «trojka» arra kényszeríti a görög kormányt, hogy 4 év alatt 50 milliárd eurót fizessen. Ezért követelte ki, hogy az állam adja el vállalati részesedését és nemzeti kincseit is: a kikötőket, repülőtereket, sőt még a strandokat is! E két utolsó évben a görög lakosság kemény csapásokat kapott az IMF-nek és az EU-nak engedelmeskedő Papandreutól, az új intézkedések szintén óriás elégedetlenséget váltottak ki. A dolgozók, akiket febr. 24-re a szakszervezetek újabb sztrájknapra hívtak (22. és 23. között a pedagógusok szüntették be a munkát). Most már kezdik egyre többen mondani: «elég, a trojka hagyja el az országot». Azoknak a száma, akik elégedetlenek az Unióval, egyre nő – és ez tökéletesen jogos.

Az ADEDY (a közszféra szakszervezeti tömörülése) és a GSEE (a magánszektor szakszervezeti tömörülése) világosan megfogalmazza a «trojka» diktálta tervek visszavonását?

Nüanszokkal és habozással.

Néhány hete a L’Humanité azt írta az ADEDY és a GSEE felszólítására sokszor előforduló 24 órás sztrájkok apropóján: «és 9 órás általános sztrájkot!». Görögországban mi is láttuk a munkásosztály erejét a 24 órás sztrájkokban. De a kormányprogram folytatódik…

Ez inkább a GSEE vezetőinek attitüdje. Az ADEDY jobban követel. De az világos, hogy nem akarják, hogy a sztrájkok állandósuljanak és ezért megmaradnak a 24 órásnál. Mi ezzel szembe megyünk. Ezért hívott a föderációm kétnapos sztrájkra és ezzel egyidőben gyűlésekre, ahol a következő lépésekről határozunk.

Már másfél éve, hogy a «szocialista» Papandreu kormánya bevezette ezeket az intézkedéseket. A középiskolai pedagógusokat illetően mik a konkrét hatások?

Csak 2010-ben legalább 20 %-kal csökkent jövedelmük. Ha az inflációt is beszámítjuk, 25 %. A 13. és 14. havi juttatás megszűnt. A nyugdíj is csökken. Iskolákat vonnak össze a „költségvetési deficit csökkentése” nevében és a következő évben nyugdíjba vonulók 11 ezer helyéből csak 2800 lesz betöltve.

Együtt döntöttünk az imént az európai kampányról a Bizottság és a «Parlament» irányába az EU be nem avatkozása érdekében Tunéziában és Egyiptomban. Hogy fogadták ezeket a forradalmakat nálatok, abban az országban, mely az amerikabarát diktatúra elszenvedője volt évtizedeken át?

A sajtó részletesen beszámolt arról, ami történt, s az állampolgárok nagy többsége figyelemmel kísérte. Azért az meg kell jegyeznem, hogy a média egy része megpróbálta elterelni mindezzel a figyelmet belső problémáinkról és úgy bemutatni Egyiptomot és Tunéziát, mint a «múlt túlélőit». De a görögök jórésze párhuzamot von aközött, ami ott és nálunk történik, csakúgy, ahogyan hozzánk közelinek érezzük a latin-amerikai helyzetet is, mert mi is az IMF diktatúája alatt élünk.

Amit Papandreu kormánya tesz, nem sodorja válságba a PASOK-ot (a min.elnök szocialista pártját)? Három képviselője megtagadta a költségvetés megszavazását és magát Papandreut is feljelentette az országgyűlési bíróság előtt.

Bizonyos, hogy Papandreu politikája nagy elégedetlenséget fakaszt magában a PASOK bázisában is, sőt képviselőknél is. De kormányszinten – 48 miniszter van Görögországban! – ragaszkodnak a bársonyszékhez…

Hozzáászólásodban elmondtad, hogy a KKE (görög kommunista párt) vezetői megosztásra törekedtek. Sokat Európában azt hiszik, hogy a KKE valóban az európai politika opponens, ellentétben a komm. párttal és a régi komm. párttal, melyek az Európai Bal részei?

A KKE nagyon dinamikus, jól szervezett párt, sok tízezer dolgozó megmozdítására képes. Propagandájában tisztán a Papandreu-kormány intézkedései ellen foglal állást. De vezetői, leginkább a PAME nevű szakszervezeti frakción keresztül nem tudják megállni, hogy ne akarják kontrollálni a dolgozói ellenállást. Ellenséges azokkal, akiket nem kontrollál. Minden sztrájk ezzel végződik, szisztematikus megosztás keletkezik a szakszervezetek és a PAME között. Holott amire szükségünk van, az az egység. Egyébként csakis ezzel lehet felülemelkedni a GSEE- és ADEDY-vezetők politikáján is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.