351.sz. 2011.febr.15.
A tunéziai Ben Ali, az egyiptomi Mubarak után
A kairói Tahrir-téren egy egyiptomi arab nyelvű traszparens: «Semmit nem fog fel!» és mellette kínaiul «Lehet, hogy kínaiul megértené: menj?». A pekingi hatóságok bizony nagyon jól megértették, annál is inkább, mert a rend garantálása nagymesterének tartott két diktátort elkergető mozgalomnak komoly hatása lehet.
Még Mubarak bukása előtt a kínai «Outlook Weekly» febr. 14-i száma arról írt, hogy az egyiptomi felbolydult helyzet a régió összes országa, csakúgy mint az amerikai közel-keleti stratégia számára kockázatot jelent. Pekingnek azonban ezekkel a szavakkal össze lehet foglalni helyzetelemzését: «Reméljük, hogy Egyiptom a lehető leggyorsabban restaurálni tudja a társadalmi rendet és stabilitást». A «Népújság», a kínai kommunista párt orgánuma ezt írta febr. 6-án: «Az egyiptomi kormány folytatja különféle intézkedései bevezetését a társadalmi rend helyreállítására ». És az internetes cenzúra, a kínai Twitteré, aminek nem volt sürgősebb dolga, mint betiltani az olyan üzeneteket, melyekben az «Egyiptom» vagy «Mubarak» szavakat használták, annak ellenére, hogy Mubarak febr. 12-i távozását hivatalosan jelentette a tévé (csak másnap és röviden).
«A társadalmi rend őrzése»
Egy héttel később, Hu Jintao, a Kínai Komm. Párt főtitkára és a Köztársaság elnöke vidéki kádereknek beszélt, akiket az internetes ellenőrzés megerősítése témájában hívott össze: «A társadalmi ellenőrzés megerősítésének és megújításának alapvető célja a társadalmi rend őrzése», és még a harmónia, hogy az emberek békésen éljenek és dolgozzanak … és – mondjuk ki nyíltan – mindenekelőtt annak védelme, hogy az elnyomó és korrupt hatalom ne kerüljön szembe egy népi felkeléssel! Febr. 16-án a hivatalos ügynökség, a Xinhua közölte, hogy a «Tűz Nagy Fala» (a cenzúra!) befejeződőtt az ország 99 %-át lefedő biztonsági hálóval és 70 ezer helyi irodának köszönhetően … amivel felfedte az új, a társadalmi stabilizáció kezelési rendszerének létezését, mely helyi szinten kezeli és szabályozza az «incidenseket».
Egyszerű névtelen hívás a Twitteren 20-án vasárnap 14 órára a MacDonald’s előtti tüntetésre Pekingben és 12 városban azonnal odavonzotta az egyen- és civilruhás rendőrök tömegeit, mobilizálta a külföldi újságírókat, néhány viccre gondoló kiváncsit is, mint sem sejtő arrajárókat, ezen kívül egy amerikai zászlóval hímzett bőrdzsekis illetőt családjával, az amerikai nagykövetet személyesen, aki «csak úgy véletlenül» arra sétált … A megfélelmítés és a represszió egyébként: rendőri meghívás egy «teára», idézés, izmos kihallgatások, nevezetesen ügyvédeké és demokratikus aktivistáké.
Erősödő kétely… Ha a népek úgy döntenek, hogy megszabadulnak az elnyomó rezsimektől és diktátoroktól, ha ügyeiket saját kezükbe veszik és maguk döntenek, valószínűleg kezdenek tartani tőle a pekingi vezető körökben. Bizonyos, sem Tunézia, sem Egyiptom nem hasonlítható össze Kínával, de az évek óta az egész planétán folyó válság inflációba és munkanélküliségbe viszi a kínai polgárt is.
Mivel a kínai dolgozó és paraszt lelkülete alaposan megváltozott (lásd korábbi Kína-levelünket) Yuan Weishi történész ezt mondja: «A kínai állammolgárnak nagyon erős az öntudata a jogait illetően és lehetetlen hátralépni abba a korszakba, amikor még manipulálni lehetett, és megfosztani kritikai jogainak kifejezésétől». («South China Morning Post», febr.1.)
A «Global Times» (jan. 30.) közlöny megpróbál óvni a demokráciától:«A nyugati sikeres demokrácia felszította a várakozásokat, de a kérdés az, hogy ez alkalmazható-e más országokra, mikor annyi kudarcát láttuk.» Azt hinnénk, hogy Ben Ali és Mubarak rendszerének demokratikus vonásait pont azon népek nem vették észre, akik elkergették őket…
A feszültség csak nő ebben az előre nem látható nemzetközi helyzetben, főként, mivel (Kínában) szociális konfliktusok terhelik és a Kommunista Párt 2012 őszén tartandó 18.kongresszusa belső rivalizálása is. A sanghaji Jiao Tong egyeteme jan. végén publikált egy jelentést a «Társadalmi válságkezelés 2010-ben» címmel, melyből kiderül, hogy szociális zavar minden öt napban bekövetkezett, 20 %-kal több, mint 2009-ban, 29 tartományt és fontosabb várost, az ország 90 %-át érintve. A sztrájkok és tüntetések 43%-a helyileg nem, csak felsőbb szinten oldódott meg. Az események egyharmadáról az információ még aznap megjelent, kétharmada csak az interneten.
Ami a belső egyet nem értést illeti, elég annyit tudni, a kongresszus után a jelenlegi vezetés több mint fele meg fog változni, és megértjük, hogy a privilégiumok fognak a durva csata középpontjában állni. Csoda-e, hogy a korrupt ügyek megsokszoródnak a közéletben?
-------------------------------------------------------------
«Munkástavasz» kezdete?
A CNRS egyik, Jean Ruffier kínai közgazdasági szakértő a cantoni Sun Yatsen egyetem francia-kínai szociológiai központjának vezetője elemzésének vége (előző részét lásd a 350.sz. Kína-levélben). Az ország leggazdagabb Guangdong tartományának szenteli, melyet a tanulmány a «társadalmi kísérletek laboratóriumának». Az utóbbi idők fejlődésének eseményei (sztrájkok, társadalmi szabályozási tervek) alapján úgy találja, hogy «az egyetlen dolog, ami biztosnak tűnik, hogy még nem értük el a konfliktusok rekordját ». Az analízis legfőbb megállapításai.
A bérből élőknek semmilyen képviseleti lehetőségük nincs.
Guangdong tartomány helyzete különbözik. Az a feladata és törekvése, hogy megtalálja a közös pontot a gazdasági fejlődés és a politika nyitás között. (…) A tartomány egyes számú vezetője, a párttitkár rendszeresen avantgardista állásfoglalást tesz. Olyan kötelező szociális törvényeket vitt át, melyeket sehol máshol és főként, alkalmaztatja is őket. Ez nehézséget okoz azon iparágakban, amely stratégiája alapjában az alacsony bérű munkáskezeken alapul (…)
A tartomány a bérből élők képviseletére ösztökél. Jelenleg valójában nincs ilyen, mivel erőszakos megtorlás vár az ilyen szervezetekre. Emiatt különösen nehéz a szociális konfliktusok kezelése, a vezetőknek a személyzet képviselőivel való találkozás nélkül «ki kell találni», hogy azok miért keletkeztek. 2010-ben a tartományi párttitkár több ízben sürgette a bérből élők közvetlen választásának lehetőségét. Ennek értelmében törvényt is javasolt, de végül elhalasztotta a honkongi munkáltatói szövetség ellenállása nyomán.
A kormány habozása különösen akkor látszik, ha közelebbről megnézzük a szakszervezeti vezetőket. Guangdongban a szakszervezeti felelősök megosztottak a szakszervezet szerepét és konfliktus-kezelését, stratégiáját illetően. A kínai alkotmányban a szakszervezet először is a párt propagandaszerve. A szakszervezeti akciók nagyrésze különféle szociális oktatókampányokban merül ki. A szakszervezet a dolgozókat nem képviseli, hanem védi és azt keresi, mi tudna a munkások helyzetét javítani.
Szakszervezet a szociális feszültség csökkentéséért
Egy éve a szakszervezetnek a párt új feladatot szabott: segítenie kell a szociális feszültség csökkentését. Első következménye, hogy a vállalati szakszervezeti jelenlét megnőtt. Azonban a szakszervezetek leginkább csak az állami vállalatoknál és alvállalkozóknál találhatók.
Most keresik annak lehetőségét, hogy behatoljanak a 100 %-os külföldi tulajdonú cégekbe. Utóbbiak általában nem fogadják kedvezően, abból a szempontból sem, hogy bürokratikus apparátust látnak bennük, mely a cégirányítást megnehezíti, növeli a szociális költséget anélkül, hogy a vállalati feszülséget valóban csökkentené. A szakszervezet gyakorlatilag hiányzik a kínai magánvállalatoknál. De konfliktus esetében még kártékony is lehet.
Ténylegesen a szakszervezet nem habozik sztrájk esetén a sztrájkolókat elküldeni és sztrájktörőket alkalmazni. A műhelyeket ez dezorganizálja, ugyanakkor vállalatellenes érzéseket kelt. Nem ritka, hogy a szakszervezet fordul a rendfenntartó erőkhöz a sztrájkolók ellen.
Néha azonban a dolgozók mellett sorakozik fel.
Azt is megállapíthattuk, hogy Guangdongban a belső vita messzebb megy. Beszélhetűnk egy centrista tendenciáról, mely úgy tartja, hogy a vállalati konfliktus minél gyorsabb megoldása céljából a szakszervezetnek középen kell elhelyezkedni a dolgozók és a munkáltató között. Vannak aztán a cantoni szakszervezetisek, akik úgy találják, hogy teljes mértékben a dolgozók oldalán kell helyüket megtalálni a munkáltatók ellenében. Természetesen ez egyszerűbb, ha a munkáltató külföldi.
Guangdongban láttuk egy üzemi sztrájk során a műhely küldötteinek bázisán kijelölt szakszervezet beavatkozását, mely gyors és jelentős béremeléssel végződött. De ez nem mindig ilyen szerencsésen végződik, előfordul, főként a kínai magánszektorban, hogy a munkások semmit nem érnek el.
Nem értük még el a konfliktusok rekordját
Senki nem tudja megmondani, milyen formát vesznek a jövőben a munkahelyi konfliktusok. Függ egyrészről a szereplőktől, a munkások eltökéltségétől, a félelem hiányától, a munkáltatói rendpártiságtól és hatósági bizonytalanságtól, de mindez arra enged következtetni, hogy a konfliktusok száma növekedni fog. Bizonyos aktivisták és értelmiségiek azt is el tudják képzelni, hogy egy helyi sztrájk általánossá is szélesedhet.
Az egyetlen, ami biztosnak tűnik, hogy még nem értük el a konfliktusok rekordját. A béremelések számára széles margó létezik. Ezek az elemek arra mutatnak, hogy a dél-kínai bérek rövidesen megugranak. (…) A dél-kínai munkástavasz már megkezdődött...
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Taxisofőr-sztrájk
Jan. 10-én Zhengzhouban (Henan tartomány fővárosa taxisofőrök ezrei szüntették be a munkát, hogy a helyhatóság határozatát visszavonassák. A 10 600 sofőrt érintő döntés a hét minden napját munkanapnak nyilvánította számukra, így az egyetlen heti szabadnapjuktól is megfosztotta őket. A tárgyalásokat két nappal azelőtt megkezdte a sofőrök mintegy 30 főből álló delegációja és az önkormányzat, de nem jutottak semmire. Egyikőjük a sajtónak: «Mégsem vagyunk robotok, egy normális pihenőnapot csak megérdemelnénk!» Mintegy ezer rendőr vonult ki rendfenntartásra …
Xianningban, Wuhantól (Hubei fővárosa) délre többszáz sofőr sztrájkolt dec. 16-tól közel egy hónapig, mikor megtudták, hogy engedélyüket 10 év elteltével visszavonják és a kaució 3-4 ezer euró, melyet vissza sem kapnak. Néhány újság arról is beszámolt, hogy jó száz sofőrt letartóztatott a rendőrség. A «Beijing Times» (jan. 13.): «…még, ha a követelések nem is mind ésszerűek, [ezek a sztrájkok] egy nap láttatni fogják a helyhatóságok megfelelni képtelenségét, merevségét, társadalompolitikájuk ügyetlenségét.»
Shenzhenben az autóbuszsofőrök léptek sztrájkba jan. 10-én egyszerűen csak azért, hogy vitát folytathassanak a vállalat új vezetésével, mely a béreket «kanállal adagolja»… «Követeltük, hogy minden bérfizetés előtt gyűlés legyen, de az igazgató megtiltja, hogy beszéljünk!», mondja egy sofőr. A sztrájkolók és a rendőrök között történt összecsapásokban több sztrájkolót kózházba kellett vinni. (Forrás: «China Labour Bulletin», jan. 14.)
Az átlagbér emelését javasolták Guangdongban, mivel az iparban számos vállalatnál hiányzik az intenzív munkáskéz (a Gyöngyök folyó deltájában). A kezdőbér kb. 11 %-kal emelkedett és átlagosan eléri az 1 500 jüant, jelenti a «Guangzhoui napilap» (febr.13.).
Fogyasztói áremelkedés – 2011 januárjában éves 4,9%-ot konstatált az állami statisztikai hivatal. Az élelmiszerárak 10,3 %-os emelkedése nyom súlyosan a latban, de az új lakások ára is növekszik a 70 legfőbb kínai városban. A 70 közül 10-ben több mint 10 %-os az emelkedés, ezzel párhuzamosan 6-ban nem csak az új, hanem a régi lakások ára is.
A tunéziai Ben Ali, az egyiptomi Mubarak után
A kairói Tahrir-téren egy egyiptomi arab nyelvű traszparens: «Semmit nem fog fel!» és mellette kínaiul «Lehet, hogy kínaiul megértené: menj?». A pekingi hatóságok bizony nagyon jól megértették, annál is inkább, mert a rend garantálása nagymesterének tartott két diktátort elkergető mozgalomnak komoly hatása lehet.
Még Mubarak bukása előtt a kínai «Outlook Weekly» febr. 14-i száma arról írt, hogy az egyiptomi felbolydult helyzet a régió összes országa, csakúgy mint az amerikai közel-keleti stratégia számára kockázatot jelent. Pekingnek azonban ezekkel a szavakkal össze lehet foglalni helyzetelemzését: «Reméljük, hogy Egyiptom a lehető leggyorsabban restaurálni tudja a társadalmi rendet és stabilitást». A «Népújság», a kínai kommunista párt orgánuma ezt írta febr. 6-án: «Az egyiptomi kormány folytatja különféle intézkedései bevezetését a társadalmi rend helyreállítására ». És az internetes cenzúra, a kínai Twitteré, aminek nem volt sürgősebb dolga, mint betiltani az olyan üzeneteket, melyekben az «Egyiptom» vagy «Mubarak» szavakat használták, annak ellenére, hogy Mubarak febr. 12-i távozását hivatalosan jelentette a tévé (csak másnap és röviden).
«A társadalmi rend őrzése»
Egy héttel később, Hu Jintao, a Kínai Komm. Párt főtitkára és a Köztársaság elnöke vidéki kádereknek beszélt, akiket az internetes ellenőrzés megerősítése témájában hívott össze: «A társadalmi ellenőrzés megerősítésének és megújításának alapvető célja a társadalmi rend őrzése», és még a harmónia, hogy az emberek békésen éljenek és dolgozzanak … és – mondjuk ki nyíltan – mindenekelőtt annak védelme, hogy az elnyomó és korrupt hatalom ne kerüljön szembe egy népi felkeléssel! Febr. 16-án a hivatalos ügynökség, a Xinhua közölte, hogy a «Tűz Nagy Fala» (a cenzúra!) befejeződőtt az ország 99 %-át lefedő biztonsági hálóval és 70 ezer helyi irodának köszönhetően … amivel felfedte az új, a társadalmi stabilizáció kezelési rendszerének létezését, mely helyi szinten kezeli és szabályozza az «incidenseket».
Egyszerű névtelen hívás a Twitteren 20-án vasárnap 14 órára a MacDonald’s előtti tüntetésre Pekingben és 12 városban azonnal odavonzotta az egyen- és civilruhás rendőrök tömegeit, mobilizálta a külföldi újságírókat, néhány viccre gondoló kiváncsit is, mint sem sejtő arrajárókat, ezen kívül egy amerikai zászlóval hímzett bőrdzsekis illetőt családjával, az amerikai nagykövetet személyesen, aki «csak úgy véletlenül» arra sétált … A megfélelmítés és a represszió egyébként: rendőri meghívás egy «teára», idézés, izmos kihallgatások, nevezetesen ügyvédeké és demokratikus aktivistáké.
Erősödő kétely… Ha a népek úgy döntenek, hogy megszabadulnak az elnyomó rezsimektől és diktátoroktól, ha ügyeiket saját kezükbe veszik és maguk döntenek, valószínűleg kezdenek tartani tőle a pekingi vezető körökben. Bizonyos, sem Tunézia, sem Egyiptom nem hasonlítható össze Kínával, de az évek óta az egész planétán folyó válság inflációba és munkanélküliségbe viszi a kínai polgárt is.
Mivel a kínai dolgozó és paraszt lelkülete alaposan megváltozott (lásd korábbi Kína-levelünket) Yuan Weishi történész ezt mondja: «A kínai állammolgárnak nagyon erős az öntudata a jogait illetően és lehetetlen hátralépni abba a korszakba, amikor még manipulálni lehetett, és megfosztani kritikai jogainak kifejezésétől». («South China Morning Post», febr.1.)
A «Global Times» (jan. 30.) közlöny megpróbál óvni a demokráciától:«A nyugati sikeres demokrácia felszította a várakozásokat, de a kérdés az, hogy ez alkalmazható-e más országokra, mikor annyi kudarcát láttuk.» Azt hinnénk, hogy Ben Ali és Mubarak rendszerének demokratikus vonásait pont azon népek nem vették észre, akik elkergették őket…
A feszültség csak nő ebben az előre nem látható nemzetközi helyzetben, főként, mivel (Kínában) szociális konfliktusok terhelik és a Kommunista Párt 2012 őszén tartandó 18.kongresszusa belső rivalizálása is. A sanghaji Jiao Tong egyeteme jan. végén publikált egy jelentést a «Társadalmi válságkezelés 2010-ben» címmel, melyből kiderül, hogy szociális zavar minden öt napban bekövetkezett, 20 %-kal több, mint 2009-ban, 29 tartományt és fontosabb várost, az ország 90 %-át érintve. A sztrájkok és tüntetések 43%-a helyileg nem, csak felsőbb szinten oldódott meg. Az események egyharmadáról az információ még aznap megjelent, kétharmada csak az interneten.
Ami a belső egyet nem értést illeti, elég annyit tudni, a kongresszus után a jelenlegi vezetés több mint fele meg fog változni, és megértjük, hogy a privilégiumok fognak a durva csata középpontjában állni. Csoda-e, hogy a korrupt ügyek megsokszoródnak a közéletben?
-------------------------------------------------------------
«Munkástavasz» kezdete?
A CNRS egyik, Jean Ruffier kínai közgazdasági szakértő a cantoni Sun Yatsen egyetem francia-kínai szociológiai központjának vezetője elemzésének vége (előző részét lásd a 350.sz. Kína-levélben). Az ország leggazdagabb Guangdong tartományának szenteli, melyet a tanulmány a «társadalmi kísérletek laboratóriumának». Az utóbbi idők fejlődésének eseményei (sztrájkok, társadalmi szabályozási tervek) alapján úgy találja, hogy «az egyetlen dolog, ami biztosnak tűnik, hogy még nem értük el a konfliktusok rekordját ». Az analízis legfőbb megállapításai.
A bérből élőknek semmilyen képviseleti lehetőségük nincs.
Guangdong tartomány helyzete különbözik. Az a feladata és törekvése, hogy megtalálja a közös pontot a gazdasági fejlődés és a politika nyitás között. (…) A tartomány egyes számú vezetője, a párttitkár rendszeresen avantgardista állásfoglalást tesz. Olyan kötelező szociális törvényeket vitt át, melyeket sehol máshol és főként, alkalmaztatja is őket. Ez nehézséget okoz azon iparágakban, amely stratégiája alapjában az alacsony bérű munkáskezeken alapul (…)
A tartomány a bérből élők képviseletére ösztökél. Jelenleg valójában nincs ilyen, mivel erőszakos megtorlás vár az ilyen szervezetekre. Emiatt különösen nehéz a szociális konfliktusok kezelése, a vezetőknek a személyzet képviselőivel való találkozás nélkül «ki kell találni», hogy azok miért keletkeztek. 2010-ben a tartományi párttitkár több ízben sürgette a bérből élők közvetlen választásának lehetőségét. Ennek értelmében törvényt is javasolt, de végül elhalasztotta a honkongi munkáltatói szövetség ellenállása nyomán.
A kormány habozása különösen akkor látszik, ha közelebbről megnézzük a szakszervezeti vezetőket. Guangdongban a szakszervezeti felelősök megosztottak a szakszervezet szerepét és konfliktus-kezelését, stratégiáját illetően. A kínai alkotmányban a szakszervezet először is a párt propagandaszerve. A szakszervezeti akciók nagyrésze különféle szociális oktatókampányokban merül ki. A szakszervezet a dolgozókat nem képviseli, hanem védi és azt keresi, mi tudna a munkások helyzetét javítani.
Szakszervezet a szociális feszültség csökkentéséért
Egy éve a szakszervezetnek a párt új feladatot szabott: segítenie kell a szociális feszültség csökkentését. Első következménye, hogy a vállalati szakszervezeti jelenlét megnőtt. Azonban a szakszervezetek leginkább csak az állami vállalatoknál és alvállalkozóknál találhatók.
Most keresik annak lehetőségét, hogy behatoljanak a 100 %-os külföldi tulajdonú cégekbe. Utóbbiak általában nem fogadják kedvezően, abból a szempontból sem, hogy bürokratikus apparátust látnak bennük, mely a cégirányítást megnehezíti, növeli a szociális költséget anélkül, hogy a vállalati feszülséget valóban csökkentené. A szakszervezet gyakorlatilag hiányzik a kínai magánvállalatoknál. De konfliktus esetében még kártékony is lehet.
Ténylegesen a szakszervezet nem habozik sztrájk esetén a sztrájkolókat elküldeni és sztrájktörőket alkalmazni. A műhelyeket ez dezorganizálja, ugyanakkor vállalatellenes érzéseket kelt. Nem ritka, hogy a szakszervezet fordul a rendfenntartó erőkhöz a sztrájkolók ellen.
Néha azonban a dolgozók mellett sorakozik fel.
Azt is megállapíthattuk, hogy Guangdongban a belső vita messzebb megy. Beszélhetűnk egy centrista tendenciáról, mely úgy tartja, hogy a vállalati konfliktus minél gyorsabb megoldása céljából a szakszervezetnek középen kell elhelyezkedni a dolgozók és a munkáltató között. Vannak aztán a cantoni szakszervezetisek, akik úgy találják, hogy teljes mértékben a dolgozók oldalán kell helyüket megtalálni a munkáltatók ellenében. Természetesen ez egyszerűbb, ha a munkáltató külföldi.
Guangdongban láttuk egy üzemi sztrájk során a műhely küldötteinek bázisán kijelölt szakszervezet beavatkozását, mely gyors és jelentős béremeléssel végződött. De ez nem mindig ilyen szerencsésen végződik, előfordul, főként a kínai magánszektorban, hogy a munkások semmit nem érnek el.
Nem értük még el a konfliktusok rekordját
Senki nem tudja megmondani, milyen formát vesznek a jövőben a munkahelyi konfliktusok. Függ egyrészről a szereplőktől, a munkások eltökéltségétől, a félelem hiányától, a munkáltatói rendpártiságtól és hatósági bizonytalanságtól, de mindez arra enged következtetni, hogy a konfliktusok száma növekedni fog. Bizonyos aktivisták és értelmiségiek azt is el tudják képzelni, hogy egy helyi sztrájk általánossá is szélesedhet.
Az egyetlen, ami biztosnak tűnik, hogy még nem értük el a konfliktusok rekordját. A béremelések számára széles margó létezik. Ezek az elemek arra mutatnak, hogy a dél-kínai bérek rövidesen megugranak. (…) A dél-kínai munkástavasz már megkezdődött...
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Taxisofőr-sztrájk
Jan. 10-én Zhengzhouban (Henan tartomány fővárosa taxisofőrök ezrei szüntették be a munkát, hogy a helyhatóság határozatát visszavonassák. A 10 600 sofőrt érintő döntés a hét minden napját munkanapnak nyilvánította számukra, így az egyetlen heti szabadnapjuktól is megfosztotta őket. A tárgyalásokat két nappal azelőtt megkezdte a sofőrök mintegy 30 főből álló delegációja és az önkormányzat, de nem jutottak semmire. Egyikőjük a sajtónak: «Mégsem vagyunk robotok, egy normális pihenőnapot csak megérdemelnénk!» Mintegy ezer rendőr vonult ki rendfenntartásra …
Xianningban, Wuhantól (Hubei fővárosa) délre többszáz sofőr sztrájkolt dec. 16-tól közel egy hónapig, mikor megtudták, hogy engedélyüket 10 év elteltével visszavonják és a kaució 3-4 ezer euró, melyet vissza sem kapnak. Néhány újság arról is beszámolt, hogy jó száz sofőrt letartóztatott a rendőrség. A «Beijing Times» (jan. 13.): «…még, ha a követelések nem is mind ésszerűek, [ezek a sztrájkok] egy nap láttatni fogják a helyhatóságok megfelelni képtelenségét, merevségét, társadalompolitikájuk ügyetlenségét.»
Shenzhenben az autóbuszsofőrök léptek sztrájkba jan. 10-én egyszerűen csak azért, hogy vitát folytathassanak a vállalat új vezetésével, mely a béreket «kanállal adagolja»… «Követeltük, hogy minden bérfizetés előtt gyűlés legyen, de az igazgató megtiltja, hogy beszéljünk!», mondja egy sofőr. A sztrájkolók és a rendőrök között történt összecsapásokban több sztrájkolót kózházba kellett vinni. (Forrás: «China Labour Bulletin», jan. 14.)
Az átlagbér emelését javasolták Guangdongban, mivel az iparban számos vállalatnál hiányzik az intenzív munkáskéz (a Gyöngyök folyó deltájában). A kezdőbér kb. 11 %-kal emelkedett és átlagosan eléri az 1 500 jüant, jelenti a «Guangzhoui napilap» (febr.13.).
Fogyasztói áremelkedés – 2011 januárjában éves 4,9%-ot konstatált az állami statisztikai hivatal. Az élelmiszerárak 10,3 %-os emelkedése nyom súlyosan a latban, de az új lakások ára is növekszik a 70 legfőbb kínai városban. A 70 közül 10-ben több mint 10 %-os az emelkedés, ezzel párhuzamosan 6-ban nem csak az új, hanem a régi lakások ára is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.