2012. december 3., hétfő

A Dolgozók és a Demokrácia Pártja

Burundi

 
Népi konzultáció


Mindennaposak az újabb támadások a népesség életkörülményei ellen az erősen limitált vívmányok letörése révén, legyenek azok gazdaságiak, demokratikusak vagy szociálisak. A nemzet megsemmisítése a háborúkon át egészen a lakosság fizikai megsemmisítésig terjed. A tőke és intézményei (Világbank, IMF, a trojka) politikája az emberiség túlélését lehetővé tevő forrásokat apasztja.

Burundiban a népesség minden rétegét érintik a támadások. Az ország az East African Communitytagjaként «élvezi» a személyek, javak, szolgáltatások és a cégek berendezkedésének szabadságát. A burundi menekülteket mégis erővel visszatoloncolják Tanzániából, gyakran meg is fosztják javaiktól és elszakítják családjuktól őket. Magában Burundiban sincsenek meg a feltételek fogadásukra. A Commission nationale Terres et autres biens, a Cntb-t (Országos Föld- és egyéb javak Bizottságát) számtalan földtulajdonnal kapcsolatos botrány övezi Kirundo tartományban, Rumonge-ban, Bujumburában és Bubanzában, ahol a lakosságot szó szerint elűzték földjéről, Bubanzában maguk a bizottság tagjai, megkaparintva javaikat.

A kiskereskedők romokban hevernek a bankok és spekuláció indította fékezhetetlen üzérkedés következtében, az állam folytatja a privatizálást, a kávé után a bujumburai kikötőre kerül sor és a nemzetközi repülőtér kiszolgáló egységeire. A vevők külföldi csoportok – nemzeti szuverenitásunk semmisül meg.

Ami a «bérek harmonizációja» projektet illeti, ha a tervezett intézkedést meghozná a kormány, súlyosan érinteté a dolgozók szerzett jogait, megszüntetné a évi automatikus bérfejlesztést, tehát világos, bérbefagyasztást jelent és bércsökkentést.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban ismét háború dúl. Oka a természeti kincsek kirablásának vágya, multinacionális vállalatok fenik rá fogukat, amelyeknek az itteni kormányok nyitottak ajtót.

Mindezen események megállítása érdekében egységes mobibilizációt hirdetünk:

- a föld mindenkié, a hazatérőké és itt lakóké – mezőgazdasági szövetkezeteket!;

- a bankrendszer államosítását;

- a privatizáció leállítását, a megszünt vagy magánkézbe adott vállalatok, közszolgáltatások újraállamosítását;

- az úgynevezett bérharmonizációs projekt visszavonását; az árak emelkedését maga után vonó intézkedések eltörlését; a drágulásokhoz igazított általános indexált fizetésemelést;

- széleskörű közmunkákat a munkanélküliség gátlására.

 

A Parti des Travailleurs et de la Démocratie PTD-TWUNGURUNANI a dolgozókat, fiatalokat, parasztokat és munkanélkülieket hívja, hogy ezeket a javaslatokat együtt megtárgyaljuk.

 

                                 Újra háború a Kongói Demokratikus Köztársaságban

A «Március 23. Mozgalom» (M23) Kivu tartomány északi részén, Gomát a ruandai Gisenyi várossal szemben nov. 19-én elfoglalta és a lázadók tovább haladnak délnyugat felé a Fardc (a hivatalos hadsereg és a Monusco, az ENSZ koalíciója) és a Mayi Mayi miliciáinak gyenge ellenállását meghiusítva. Az ugandai Kampalában nagy sietve összeült Joseph Kabila kongói, Paul Kagame ruandai és Yoweri Museveni ugandai elnök közzétéve egy sajtóközleményt, melyben felhívják az M 23-at, hogy hagyja el Gomát és adja fel helyzetét. A nagy tavak új afrikai csúcstalálkozója nov. 24-én (a három ország államfője, Paul Kagame kivételével, akit a kongói államfő, Sassou Nguesso vizitje akadályozott), a következő határozatot hozta:
      
 

- az M 23-nek abba kell hagynia a háborúskodást, kivonulni Gomából legalább 20 km-re;                   
- a lefegyverzett rendőrségnek kell adni fegyvereit;                                                      
 

- a kinshasai kormánynak a M23 követeléseit tudomásul kell vennie;

- Gomában vegyes erőket kell felállítani: egy Fardc-ot, egy M 23-et  és egy semlegest.

 
Ebben a helyzetben Laurent Fabius, a francia külügyminiszter rosszalta, hogy a Monusco kudarcot vallott – ez a haderő tartalmazza Kongóban a legsúlyosabb ENSZ-kontingenst 17 ezer emberrel. Meg kell jegyezni, hogy 15 éve a Kongóban folytatott kvázi állandó háború (1997- 2003 között) egyedül több mint 3 millió áldozatot követelt. Számos fegyvernyugvási egyezmény született és a miliciák részben integrálódnak a Fardc-ba, amelynek ma van 75.000 rosszul felszerelt, rosszul fizetett harcosa, akik a civil lakosság ellen követnek el zsarolással pénzbehajtást. 2011-ben az ENSZ ügynöksége, a Pnud szerint Kongó a második legszegényebb ország Burundi után és Nigert megelőzve. Azonban második Kazahsztán után az urániumtermelésben (lecsapolva a francia  Areva által) és geológiai botránynak keresztelték a geológusok a keleti gigantikus ásványi kincse okán (magnézium, arany, koltán, ón, kobalt, réz (Shaba). Semmi kétség, ez a háborúk oka ebben az országban, itt koncentrálódnak a milíciák, a legaktívabb az antitutszi Mayi Mayi, az Fdlr (az 1994-es ruandai genocídium szerzője), az M 23 Laurent Nkunda tábornok és Fardc-ba integrálódott tutszi vezetés (Banyamulenge). A Fardc földi vezérkari főnökét, Gabriel Amissit nemrég bocsátották el fegyverkereskedésért. De ez sem rejti el a tényt, hogy a kormány, a milíciák, az alkormányzatok az ország kifosztása mellett kötelezték el magukat. Az ország egy óriási  bánya-önkiszolgálóvá változott, teljes mértékben felbomlott és a rabló külföldi tőke, nevezetesen amerikai tőkés csoportok szolgálatába álltak.

Ruandát azzal vádolja az ENSZ és a kinshasai ellenzék, hogy beavatkozott a kongói háborúba az M 23 támogatásával, bár ő maga tagadja részvételét a konfliktusban. De minden eleme kimutatja, hogy Ruanda és Uganda az amerikai érdeket képviselik, az amerikai imperializmus bástyáit képezik a nagy tavak térségében. Az M 23 azzal fenyeget, hogy ha a kinshasai kormány nem fogadja el a politikai, gazdasági és szociális, az országot mérgező problémákról a tárgyalásokat, a jövőben Bukavut támadja (a déli Kivu fővárosa), Kisanganit (a keleti tartomány) és Kinshasát.

2012. nov. 24-én Kampalában az államfők csúcstalálkozója megparancsolja, hogy határozatait együttműködve teljesíteni kell 48 órán belül. Senki nem tudná megmondani, hogy mi jöhet ezután. Az M23-mal történő tárgyalások kibontakozhatnak a nagy tavak országainak vezetői által legitimnek tartott követelésekről a 2009-es egyezményt illetően, de Joseph Kabilát ejtheti az amerikai imperializmus, ahogy apját, Laurent Désiré Kabilét vagy korábban Mobutut is.

Kongó népe kockáztatja, hogy még sokat fizessen a földje alatt rejtőző kincsekért. Már eddig 120 ezrüket az utakra, erdőkbe üldöztek. A feszültség nő, a köztulajdon kívánsága kezd erősödni.

De a béke Kongóban és a nagy tavak környéken is csak úgy teljesülhet, ha az itt élő népek és államok szuvenének lesznek, javaikkal maguk rendelkeznek, sorsukat saját kezükbe veszik az imperializmus jármával szakítva.

 

M.K. 2012.11.25.       
                                                                                                            

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.