Támadás Gáza ellen

http://truth-out.org/opinion/item/13129-noam-chomsky-the-assault-on-gaza?tmpl=component&print=1

 

Noam Chomsky: The Assault on Gaza

2012. december 04.

Egy idős ember Gázában ezt a plakátot tartotta: “Elveszitek a vizemet, elégetitek az olajfáimat, leromboljátok a házamat, elveszitek a munkámat, ellopjátok a földemet, bebörtönzitek az apámat, megölitek az anyámat, bombázzátok az országomat, éheztettek mindünket, megaláztok bennünket, de engem hibáztattok, mert visszalőttem egy rakétát.”

Az öreg üzenete megmutatja a Gáza vad megbüntetése legutóbbi epizódjának a megfelelő összefüggéseit. A bűnök követhetők vissza 1948-ig, amikor a palesztinok százezrei rettegve menekültek a házaikból, vagy Gázába kergették őket a hódító izraeli erők, akik a hivatalos tűzszünet után még éveken át szállították a palesztinokat a határon túlra.

A büntetés új formákat öltött, amikor Izrael 1967-ben megszállta Gázát. Az újabb izraeli tudományos munkákból (első sorban Avi Raz művéből: "The Bride and the Dowry: Israel, Jordan, and the Palestinians in the Aftermath of the June 1967 War"), megtudjuk, hogy a kormány célja az volt, hogy a menekülteket, és ha lehet, a lakosság többi részét is, a Szinai-félszigetre hajtsák.

A Gázából való kiűzéseket Yeshayahu Gavish tábornok, az Izraeli Véderő déli parancsnoksága parancsnokának a közvetlen parancsaira hajtották végre. A Nyugati Partról történt kiűzések sokkal szélsőségesebbek voltak, és Izrael körmönfont eszközökhöz folyamodott, hogy meggátolja az elűzöttek visszatérését, közvetlenül sértve az ENSZ BT rendelkezéseit.

Az okokat közvetlenül a háború után, belső vitákban világossá tették. Golda Meir, a későbbi miniszterelnök, informálta a munkáspárti kollégáit arról, hogy Izraelnek meg kell tartania a Gázai sávot, “megszabadulva az arabjaitól”. Moshe Dajan védelmi miniszter és mások egyetértettek ezzel.

Levi Eshkol miniszterelnök megmagyarázta, hogy nem lehet megengedni az elűzöttek visszatérését, mert “nem növelhetjük az arab lakosságot Izraelben”, utalva az újonnan megszállt területekre, amelyeket már Izrael részének tekintett.

Ezzel a koncepcióval összhangban, kicserélték az összes izraeli térképeket, kitörölve a zöld vonalat (a nemzetközileg elismert határokat) – noha a térképek közzétételét késleltették, hogy Abba Eban, az izraeli ENSZ-követ elérhesse a közgyűlésen azt, amit “kedvező holtpontnak” nevezett, eltitkolva Izrael szándékait.

A kiűzés céljai mindeddig élve maradtak, és tényezői lehetnek az egyiptomi vonakodásnak megnyitni a határt az emberek és az áruk szabad áramlása előtt, amelyet megakadályozott az USA által támogatott izraeli ostromzár.

Az USA-izraeli erőszak jelenlegi fokozódása 2006 januárjában kezdődött, amikor a palesztinok “rosszul” szavaztak az arab világ első szabad választásán.

Izrael és az USA azonnal a bűnösök kemény megbüntetésével válaszolt, és a rutineljárással; katonai puccs előkészítésével a megválasztott kormány megdöntésére. A büntetés radikálisan fokozódott 2007-ben, amikor a puccskísérletet visszaverték és a választott Hamasz-kormány teljes irányítást valósított meg Gázában.

A 2006. évi választások után, figyelmen kívül hagyva a Hamasz azonnali fegyverszüneti ajánlatait, Izrael támadásokat indított, amelyek 2006-ban 660 palesztint öltek meg, akik többsége civil volt (egyharmaduk kiskorú). ENSZ-jelentések szerint 2006 áprilisa és 2012 júliusa között 2879 palesztint ölt meg izraeli tűz, míg néhány tucat izraelit lőttek agyon Gázából.

2008-ban a Hamasz tiszteletben tartott egy rövid életű tűzszünetet, míg Izrael megtörte azt novemberben. Figyelmen kívül hagyva a további tűzszüneti javaslatokat, Izrael decemberben megindította a gyilkos Cast Lead (Olvadt Ólom) hadműveletet.

Így folytatódtak az ügyek, míg az USA és Izrael továbbra is elutasították a Hamasz felhívásait egy hosszabb tűzszünetre és politikai rendezésre kétállami megoldással, összhangban a nemzetközi egyetértéssel, amelyet az USA blokkol 1976 óta, amikor megvétózta a Biztonsági Tanács vonatkozó, a nagyobb arab államok által beterjesztett határozati javaslatát.

Ezen a héten, Washington minden erőfeszítést megtett, hogy blokkolja a palesztin kezdeményezést a státusa emelésére az ENSZ-ben, de kudarcot vallott, mint rendesen, virtuális nemzetközi elszigeteltségben. Az okok leleplezők: Palesztina a nemzetközi bűnügyi bírósághoz fordulhat Izrael USA-támogatta bűncselekményei miatt.

Gáza lankadatlan kínzásának az egyik eleme Izrael “ütköző zónája” Gázán belül, ahonnan a palesztinok belépése tiltott Gáza korlátozott megművelhető földjének majdnem a felére.

2012 januárjától Izrael legutóbbi, a “Védelem oszlopa” hadműveletnek nevezett gyilkos dáridójának a november 14.-i megindításáig Gázából vezetett tűzben egy izraeli halt meg, míg izraeli tűzben 78 palesztin.

Az egész történet természetesen bonyolultabb és csúnyább.

A “Védelem oszlopa” művelet első aktusa Ahmed Jabari meggyilkolása volt. Aluf Benn, a Haaretz újság szerkesztője úgy írja le őt, mint Izrael “alvállalkozóját” és “határőrét” Gázában, aki viszonylagos nyugalmat erőszakolt ki ott több mint öt éven át.

A meggyilkolásának az ürügye az volt, hogy ez öt év alatt Jabari Hamasz katonai erőt hozott létre iráni rakétákkal. Hihetőbb okot adott meg Gershon Baskin izraeli békeaktivista, aki éveken át részese volt közvetlen tárgyalásoknak Jabarival, amelyek kiterjedtek az elfogott izraeli katona, Gilad Shalit lehetséges kiszabadítása terveire.

Baskin arról számol be, hogy órákkal a meggyilkolása előtt Jabari “egy vázlatot kapott egy Izraellel kötendő állandó tűzszüneti egyezményre, amely magába foglalt mechanizmusokat a tűzszünet fenntartására összeütközés esetén Izrael és gázai frakciók között”.

Akkor tűzszünet volt, amelyet a Hamasz kezdeményezett november 12.-én. Izrael nyilván kihasználta a tűzszünetet, a figyelmet a szíriai határra terelve, abban a reményben, hogy a Hamasz vezetők enyhíteni fogják az őrizetüket és könnyebb lesz a meggyilkolásuk.

Ezeken az éveken keresztül Gázát a csupasz túlélés szintjén tartották, bezárva a szárazföldön, a tengeren és a levegőben. A legutóbbi támadás előestéjén, az ENSZ jelentette, hogy a lényeges gyógyszerek 40%-a és a lényeges orvosi eszközöknek több mint a fele kifogyott.

Novemberben, a Gázából küldött szörnyű fényképsorozatban az egyik első egy orvost mutatott, aki egy meggyilkolt gyermek elszenesedett holttestét tartotta a kezében. Ennek személyes rezonanciája volt. Az orvos annak a Khan Yunis kórháznak az igazgatója és sebész főorvosa, amelybe néhány héttel korábban látogattam.

Erről a látogatásról írva, beszámoltam a szenvedélyes felhívásáról az elkeserítően szükséges gyógyszerekért és orvosi felszerelésekért. Mindez az amerikai-izraeli ostrom bűneihez tartozik, és az egyiptomi bűnrészességhez.

A novemberi epizód áldozatainak a száma átlag körüli volt: több mint 160 palesztin halott, köztük sok gyermek, és hat izraeli.

A halottak között három újságíró is volt. A hivatalos izraeli indoklás az volt, hogy “A célpontok olyan emberek, akiknek közük van a terrortevékenységhez”. Beszámolva a The New York Times-ban a “kivégzésről”, David Carr riporter megfigyelte, hogy “ez arra jutott: Az újságmédia tagjainak a meggyilkolása olyan amorf frázissal indokolható, mint összefüggés a terrortevékenységgel”.

A masszív pusztulás mind Gázában történt. Izrael fejlett USA katonai berendezést használt és USA diplomáciai támogatásra támaszkodott, benne a szokásos beavatkozási erőfeszítésekkel a tűzszüneti BT felhívás blokkolására.

Minden ilyen hőstett erodálja Izrael globális képét. A terror és a pusztítás fényképei és videói és a konfliktus jellege a hitelességnek csak kevés megmaradt foszlányát hagyja az öndeklarált “legerkölcsösebb hadseregnek a világon”, legalább is az olyan emberek körében, akiknek nyitva van a szemük.

A támadás ürügyei is a szokásosak voltak. Félretehetjük az izraeli és a washingtoni elkövetők megjósolható deklarációit. De még a tisztességes emberek is kérdezik, hogy mit kell Izraelnek tennie, amikor rakéták zárótüzével támadják. Ez igazságos kérdés és egyenes válaszok vannak rá.

Egy válasz lenne: betartani a nemzetközi törvényt, amely a Biztonsági Tanács engedélye nélkül pontosan egy esetben engedi meg az erő használatát: önvédelem a BT tájékoztatása után fegyveres támadásról, míg a Tanács cselekszik az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyével összhangban.

Izrael jól ismeri az Alapokmánynak ezt a rendelkezését, amelyet segítségül hívott az 1967. júniusi háború kitörésekor. De természetesen, Izrael felhívása sehová sem jutott, amikor hamar kiderült, hogy a támadást Izrael indította. Izrael nem folytatta ezt az irányvonalat novemberben, tudva, mi tárulna fel a BT vitájában.

Egy másik szűk válasz lenne egyetérteni egy tűzszünettel, amint ez egészen lehetségesnek tűnt a hadművelet november 14.-i megindítása előtt

Van több, messzebbre ható válasz. Egybeesés, hogy az egyiket tárgyalja a National Interest folyóirat mostani száma. Raffaello Pantucci és Alexandros Petersen Ázsia-szakértők leírják Kína reakcióját a nyugati Xinjiang tartományban lezajlott lázadások után, “amelyekben ujgur csőcselék masírozott a város körül, agyonverve szerencsétlen hanokat (kínaiakat)”.

Hu Jintao kínai elnök gyorsan a tartományba repült, hogy átvegye az irányítást; az illetékes biztonsági vezetőket leváltották; és széles körű fejlesztési projekteket indítottak, hogy kezeljék a nyugtalanság alapvető okait.

Gázában is lehetséges civilizált reakció. Az USA és Izrael befejezhetné a könyörtelen, szüntelen támadást, megnyithatná a határokat, közreműködhetne a rekonstrukcióban és, ha az elképzelhető lenne, kárpótolhatna az erőszak és a represszió évtizedeiért.

A tűzszüneti egyezmény megállapította, hogy az ostrom befejezésével és a határterületek lakóinak a helyzetével “a tűzszünet kezdetétől számított 24 óra után foglalkozni fognak”.

Nincs jele ilyen irányú lépéseknek. Semmi jele az USA-izraeli készségnek sem megszűntetni Gáza az oszlói megállapodásokat sértő elkülönítését a Nyugati Parttól, befejezni a jogtalan telepítési és fejlesztési programokat a Nyugati Parton, amelyeket a politikai rendezés aláásására terveztek, vagy bármely más módon felhagyni az utóbbi évtizedek elutasító politikájával.

Egy napon, és ennek hamarosan meg kell történnie, a világ válaszolni fog a kiváló gázai emberi jogi ügyvéd, Raji Sourani felhívására, miközben megint bombák záporoztak Gáza védtelen polgáraira: “Igazságot és elszámoltatást követelünk. Normális életről álmodunk, szabadságban és méltóságban.”

(Ford. Szende Gy.)